Balatonkerülés terepen - 1. felvonás
Elvben tök jó ötlet, csak a gyakorlatban nem tűnt egyszerűnek. Sokat agyaltam rajta, meg nézegettem térképeket, és arra jutottam, hogy ez a legeslegjobb esetben is két napos túra még nyáron is, amikor este nyolcig világos van. 200 km, ami nem lenne annyira sok, ha ismernénk az utat, de amikor csak megyünk toronyiránt, akkor tutira belefutunk mindenféle akadályba - igazam is lett, ezeket aláhúzom.
Ennek ellenére piszkálta az én fantáziámat is a dolog, és ma mindenképpen akartam még menni egy kört a két hetes szabi megkoronázásaként, úgyhogy gondoltam induljunk el, jutunk, amíg jutunk. Elég késő volt, mire tényleg elindultunk, így úgy voltam vele, hogy ha Füredig eljutunk, az már szép lesz.
Pétfürdőig mentünk csak aszfalton, onnan az egész használhatónak bizonyult Navitel + tuhus térkép kombinációval első útipontként Vilonya felé indultunk. Persze elég hamar belefutottunk egy szándékosan útra döntött fába, aztán meg nagyobb mennyiségű ágból épített útlezárásba... Hogy ennek vajon mi értelme?
Sóly fölött találtunk tök jó kilátást, látványos volt, ahogy Hajmáskér környéke ül a ködben. Aztán láttunk egy dombtetőn őzeket, és később egy hatalmas vaddisznó is átsétált előttünk az úton (arról sajnos nincs kép).
Vilonyára beérve tök jól megtaláltuk azt az utcát, ami kivezet a faluból úgy, hogy átment mindkét vasúti sínen is, erre valami barom lekerítette az utat Királyszentistván felé. Sajnos itt nem visszakoztunk, hanem elkezdtünk a két sín között menni, ott viszont egy csatorna akadályozta meg, hogy megfelelő irányba menjünk - és nem volt rajta híd sajnos egészen Papkesziig. Ott aztán megint beszoptuk, mert a 710-es út felé nem sikerült kimenni, mert beszántották az összes utat, így egy gázlón át vissza kellett mennünk a faluba, és elmentünk aszfalton Fűzfőgyártelepig, majd miután csak sehová nem vezető utakat találtunk, Litérig is. Innen viszonylag akadálymentesen eljutottunk Szentkirályszabadjára, aztán a 73-as utat kereszteztük a Videotonnál. Itt megint volt némi szopatás, mert valami köcsög paraszt az útra épített kerítést hosszában, és nem volt könnyű elférni mellette... Azért megoldottuk, és sikeresen átértünk Veszprémfajszra, ahol megálltunk a kilátónál, és végre megláttuk a Balatont.
Innen az volt az érdekes feladat, hogy ne menjünk be természetvédelmi területre, mert azért nem keressük magunknak a bajt, szóval egy darabig az erdő szélében haladtunk csak, és láttunk egy csapat őzet igen közelről. Aztán jelentős kavargás után értünk ki Hidegkútra, ahová nem mentünk be, hanem továbbmentünk Balatonszőlős felé. Itt tanácskoztunk, és úgy tűnt, nincs értelme messzebbre menni, mivel már kezdett szürkülni, szóval úgy döntöttünk, hogy lemegyünk még terepen Balatonfüredre, aztán hazamegyünk. Itt először a semmibe vezető utakkal szívtunk a szőlőhegyen, aztán hosszas haladás után egy sorompóba futottunk - persze a belső oldalán voltunk... Szerencsére nem volt nagyon bezárva
Füreden megálltunk kicsit a kikötőnél, aztán ránk is sötétedett, mire elindultunk aszfalton haza.
Berhidáig mentünk együtt, aztán én még megálltam a maroshegyi MOL kútnál, és 1500 Ft-ból lemostam a kocsit nagyjából.
Folytatás következik valamikor Füredről
Kommentek
Szólj hozzá!
Jelentkezz be az oldal tetején, vagy szólj hozzá facebook-fiókod használatával!