Sajnos az idő azt igazolta, hogy a GV megvételének koncepciója hibás volt.

Egyrészt nem tűnt úgy, hogy kompromisszummentesen ki lehetne vele váltani a Balenót, még ha oly keveset is megyünk hosszabb távra, másrészt meg az X-et egyelőre nem akarom eladni.
Az a másodlagos cél, miszerint családostul járjunk az erdőbe, szintén nem jött be, idő és lehetőség hiányában kb. 2-3 havonta egyszer jött össze ilyesmi, a maradék idő nagy részében meg csak állt szegény autó az udvarban.

Így hát némi hirdetgetés után a mai napon új gazdája lett neki. Annyira nem jártam jól a dologgal, de hát ez egy ilyen játék

Mára a terveknek megfelelően el is készült az autó.
Ilyen lett:



Igen, nem sok minden látszik, de pont ez volt a lényeg, ahogy az X-nél is:



Ránézésre működik, hogy mit tud, az meg kiderül majd élesben

Bekerültek az új fényszórók is, érezhetően jobb a fényük, mint az előzőnek. Itthon sötétben még állítgattam egy kicsit őket, majd ha lelkes leszek, megyek vele még próbakört, aztán igazgatom még őket.

Lajos megígérte, hogy még idén felrakja az autóra a Lengyelországban két hónapja vásárolt csörlőt. Tekintve, hogy lassan itt az év vége, kénytelen volt nekiállni
Szóval még vasárnap, a kirándulás után ott hagytam az autót, aztán neki is tudott állni kitalálni és megvalósítani a dolgot.

Közben felmerült, hogy ha fényszórót akarok cserélni, lehet, hogy most lenne jó, ha már úgyis le van bontva az autó eleje.
(Tudni kell, hogy a jobb elejét az előző tulaj összetörte kicsit, és ettől a fényszóró fülei is letörtek. Mivel egyértelműen igazítani kell emiatt a felogatási pontokon is, nem álltam neki otthon a dolognak.)

Tehát rendeltem egy pár Depo fényszórót az autósboltban 25 pénzért, ami mára meg is jött, meg vettem hozzá egy pár darab 7-es patentet, a hiányzóakat pótolandó, aztán elugrottam a cuccal Palotára.

A nagyobbik része már meg is van a dolognak, van csörlőtartó, meg még ki is fog férni a kötél meg ilyenek  



Most a villamos bekötés van hátra, aztán már csak össze kell rakni

Megint elég rég nem jártunk kinn, úgyhogy most elmentünk egy kicsit, többek között azt megnézni, hogy a Pilist letaroló ónos eső milyen károkat okozott a Bakonyban.



Hát, a Vár-völgy környéke az érezhetően kapott, konkrétan a Vaskapun megint nem lehet felmenni, annyira bedőlt.
Azért megoldottuk egy oldalsó horgon, majd a Bükkfán gond nélkül vissza lehetett már menni, és a "madaras" horogban is csak kisebb dolgok voltak kidőlve, szerencsére.

Innen átmentünk Tés felé, majd le a Rómia-fürdőnek. Szerencsére arrafelé teljesen megúszta az erdő, semmilyen kárt nem láttunk. A kék T betűn folytattuk az utat, és most megtaláluk a Bongó-zsomboly nevű barlangot is. Persze nem éresztük a késztetsét, hogy le kéne menni oda



Természetesen nem sikerült Alsópere felé mennünk tovább, szokás szerint eltévedtünk, végül Tésre jutottunk ki, a murvás út végéhez.
Mivel a fagypont közeli hőmérséklet miatt nem tudott felszáradni a föld a hét eleji esőzések után, azért minden próbálkozásunk ellenére sikerült szépen kikenni az autókat, szóval gondoltuk, a tócsás út felé megyünk haza, hogy kicsit lemossuk az autók alját.

Hát, a tócsákban a szokásoshoz képest is durva víz volt.



Ezzel még nem is lett volna olyan nagy gond, csakhogy a nagy tócsában való játszásnál Sanyinak sikerült elevszítenie a rendszámát :(
Sötétedésig próbálkoztunk megtalálni, sikertelenül, pedig végigpiszkáltuk bottal az egészet, Sanyi meg még bele is ment, de semmire nem jutottunk. Szívás.

Reggel besztéltünk Lajossal, és erős határozatlanságra jutottunk, hogy akarunk-e menni valahová ma, mert eső sem esett, meg szép idő sem ígérkezett... De aztán végülis úgy döntöttünk, hogy menjünk.
Először nekiálltunk szétszedni a bal első féket, mert melegedett nem gyengén egy ideje. Sajnos a dugattyún megjelent a rozsda, szervó nélkül ki sem sikerült köpetni. Most egy csiszolás után jó, de ha megint elkezdene hülyülni, akkor kell cserélni.

A Vár-völgy felé indultunk, a Bükkfa-kúti-árkon mentünk fel a tócsás útra, ahol igazán meglepő mennyiségű vizet találtunk, annak ellenére, hogy jó ideje nem volt semmi csapadék. Az első két nagy tócsát még ki tudtuk kerülni, de aztán nem volt más megoldás, bele kellett menni.



Amiben egyébként ismerten nincs semmi kihívás, csak ilyenkor szeret bemenni a kavics a féktárcsához, és rettenet hangja van. Szerencsére most megúsztuk.

Innen lementünk a Sötét-horog közepéhez, aztán felmentünk a meredeken. Azért picit csúszott, de nem volt vészes, még a nagyon merdek fenti domb sem. Megálltunk egy kicsit az Öreg-Futónén, kimentünk a Mórocz-.tetőre megnézni a ködöt, aztán átmentünk Alsópere felé. Innen a szokásos kalandtúra jött, Bakonynána irányába. Azért kalandtúra, mert túl sok az elágazás, és szerintem kétszer még nem sikerült pont ugyanott átmenni Most is így alakult, cserébe találtunk eddig ismeretlen helyet, a Csengő-zsomboly nevű 130 méter mély barlangot.



Ráadásul mellette van még egy szép nagy víznyelő is, amit én eddig még sosem láttam a Bakonyban.
További kavargás után azért kiértünka Nána-Tés közötti aszfaltra, ahonnan legurultunk még egy kicsit a Római-fürdőhöz. Pontosabban ezt mindig rosszul mondom, mert ezt itt nem is így hívják, hanem Vadalmás-forrásnak
Innen visszamentünk a sorompó előtt az aszfaltra, aztán Tésről a murváson mentünk le Palotára. Itt lefelé a Nap kifejezetten látványosan derengett elő a ködből, bár a képek nem igazán adják vissza.



Hazafelé meg kiderült, hogy az a fék elég rendesen foghatott, mert megtáltosodott az autó, remélem, így is marad.

Az októberi nyarat kihasználva elmentünk kirándulni egy picit. Az alap útirány Eplény lett, ami azért jó, mert oda még sosem találtunk el elsőre. Most viszont szintén nem Jó párszor tévedtünk el, mire végül eljutottunk a kilátóig. Amit megszálltak a Harlekin-katicák, de tényleg, söpörni lehetett volna őket.



Fura módon egyébként egy lélek sem volt ott, pedig mindig hemzsegni szoktak arrafelé a turisták.
Innen következő útirányként a hazafelét céloztuk be, a Római-fürdő irányába, és gondoltuk, keresünk új útvonalat. Szóval lementünk a 82-esre, elindultunk Olaszfalu felé, majd ahol lehetett, bementünk jobbra. Na, itt aztán olyan helyeken jártunk, ahol még soha, és valami hihetetlen mennyiségű vadat láttunk. Egy helyen egy legalább száz vadból álló csapat ment át előttünk, főleg muflon, némi őzzel. Életemben összesen nem láttam még ennyi muflont, nemhogy egyben.
Aztán jött az igazi eltévedés, ugyanis Olaszfalu és Felsőpere között van egy hatalmas, bekerített föld, és nagyon sokat bolyongtunk, mire sikerült megtalálni a kivezető utat, végül Alsópere irányába.



Nána felé inkább aszfalton indultunk el, mert kezdett későn lenni. Megálltunk a csengő-tetői kilátónál is, amiről Vince lemaradt, mert az iszonyú rossz út ellenére aludt, mint a bunda
A Római-fürdő környékén brutális mennyiségű ember volt, így meg sem álltunk, hanem elgurultunk a Tés alatt épült új kilátóhoz, mert mi még nem láttuk. Szép nagy, és az árában nem kevés lopás lehetett.



Miután sikerült rávenni Vincét, hogy lemenjünk, hazfelé indultunk, de azért Tésen még oda kellett kanyarodni a szélmalmokhoz

Az elmúlt hetekben rekord mennyiségű csapadék esett, és jó ötletnek tűnt múlt hét vasárnapra a Vitorla kipróbálása.
Csatlakozott hozzánk Zoli kollégám is vényóc Csirkéjével, amolyan első érdemi terepezéseként, valamint Sanyi is a Jimnyvel.

A tési út jobb oldalán indultunk el a szokásos úton, és elég gyorsan kiderült, hogy túl jó lett a terep
Az első emelkedőnél én még sikeresen négy kerék közé vettem a vízmosást, a Csirkével ez azonban nem jött össze.



Rettenetesen csúszott minden, a vízmosás meg elég mély volt. Végső megoldásként előkerült egy ásó, amivel sikerült annyira lebontatni a bakhátat, hogy át lehessen jutni az utolsó pár méteren is.

Kicsivel feljebb azonban olyan cudar vízmosás lett, hogy ihaj. Továbbra is elöl mentem, és elég sokáig eljutottam kerék közé véve, de a vége előtt pár méterrel belecsúsztam. Igen szar volt visszatolatni benne, mert az oldalán csúszott a kocsi, úghogy inkább nem is próbálkoztam többször.



Azért Sanyi a Simex-mintás gumival és az ARB-zárral azért megoldotta a dolgot, annak ellenére, hogy ő is belecsúszott

Megfordultunk, aztán a tisztásról a jobbra menő úton próbáltunk felfelé menni. Elég cudar mód csúszós volt, de felküzdöttem az autót, aztán vártam. Sokat. Aztán megfordultam. Lefelé olyan csúszós volt, hogy tíz métereket csúsztam négy álló kerékkel. Közben kiderült, hogy csak annyi történt, hogy Zoli nem hagyott elég távolságot, meg kellett állnia, aztán ahhoz túl meredek volt, hogy el tudjon indulni.
Visszament teljesen, de akkor meg azért kellett megállnia, mert már jöttem lefelé.

Viszont itt jött a szopás: egyrészt elment a fék, másrészt a többiek szóltak, hogy furán mozog a hátsó futómű - leszakadt a panhard felfogatása. Jee. 



Óvatosan legurultunk, a Vitarát ott hagytuk a tési út mellett, én meg átültem Zolihoz.
A tési út túloldalán próbálkoztunk, még a kálistó előtt jobbra felmenni, de itt is meg kellett állni, ez is nagyon csúszós volt, a Csirke elkezdett melegedni, és még az eső is elkezdett durván szakadni, úgyhogy ezt is feladtuk. Lefelé nagyon durva volt, az útból helyenként konkrétan patak lett. Összeszedtük a Vitorlát, amit aztán ott hagytam Lajosnál, Zoli hazahozott, köszi ezúton is.

Hét elején Lajos felmérte a dolgot, konkrétan kirohadt a panhard alváz felőli felfogatása, és az egyik hosszú fékcső is hasonlóképpen járt.
Szerdán megcsinálta a panhardot, aztán csütörtök reggel átvitte a helyi szerelőnek, hogy szopjon ő a fékkel. Péntekre elkészült ez is, de aznap nem sikerült elmennünk érte. Szombaton aztán úgy gondoltuk, összekötjük a kellemeset a hasznossal, és Vincét is magunkkal víve gurulunk is egy kört. Azt kell tudni, hogy ez volt az első ilyen alkalom. Eddig annyit járt terepen, hogy párszor bölcsiből hazafelé elmentünk a rét felé, de max. ilyen fél órás körökre. Gyorsan felgurultunk a Kopaszra, aztán az erdő mellett elgurultunk a szélmalmokig.



Ez azért különösen érdekes, mert az egyik könyvében a tési szélmalmokról van versike, egész valósághű rajzokkal Közben kiderült, hogy fura módon Szilvi sem járt még ott sosem.
Innen legurultunk a Római-fürdőhöz, kicsit elücsürügtünk, Vince nézte a vizet, aztán tovább indultunk.



Átmentünk Jásdnak, aztán az út túloldalán bementünk felfelé. Először egészen megijedtem, hogy nem akar felmenni a Vitorla, de aztán rájöttem, hogy e kéne húzni az összkereket A Hamuház felé menő átkötő út valami hihetetlenül benőtt az elmúlt fél évben, amióta nem jártunk arra. Megpróbáltuk még megtalálni azt az utat, amin egy hete csak én mentem fel, nem jött össze, csak majdnem

Most voltak amúgy pont olyan viszonyok, ami kellemes az autózáshoz, és úgy látom, hogy amire szántam, arra bőven elég lesz az autó tudása. Mindenképpen szokni kell még azért, mert egyrészt jóval nagyobb, mint az X, másrészt a nagyobb tömege miatt teljesen máshogy viselkedik. Azért jó lesz ez, remélem

Ma aztán legalább egy órán át mostam magasnyomásúval, hogy a jövő hétre ígért eső alatt ne sározzuk össze magunkat.

Ahogy írtam, át lett alakítva az első diffi olyan hagyományos-jellegűre, kiiktatva az elvben tök jó, de a gyakorlatban megbízhatatlan féltengelykapcsolást.

Ez úgy működik, hogy a lényegében a diffi féltengelyek felőli oldalát kapcsolja szét-össze egy kompresszorról jövő levegős aktuátor. Ez azon felül, hogy nem túl stabil konstrukció, nem is teljes értékű féltengelyzárnak, mert igazából csak a kardán és a diffit köti le, a féltengelyek ugyanúgy forognak és kopnak hátsó hajtásnál. Persze amíg működik, nem érdemes bántani, de az enyém már ijesztő hangok kíséretében jelezte, hogy nem sokáig fog, szóval ki lett iktatva teljesen.

Viszont így ugye a kerék visszahajtja az egész mindenséget, ami egyrészt növeli a fogyasztást, másrészt fölöslegesen kopik minden.
Szerencsére a Suzuki ritkán kreatív, ezért a féltengely külső vége és a kerékagy tök ugyanolyan, mint a Samun meg a kocka Vitarán, és egy ugyanolyan fix kupakkal is van összerakva, mint azokon a régebbiek. Ebből következően azoknak a kézi kapcsolású féltengelyzára is jó a GV-re. (Figyelem: a féltengelyzár nem összekeverendő diffizárral!)

Már tavasszal nekiálltam ilyenre vadászni, de a hazai piacról elfogyott a cucc. 2-3 évvel ezelőtt még bármelyik pillanatban akadt bontott olcsón, most ha akad is valamelyik neppernél, akkor horror pénzt akar érte. Szóval elkezdtem nézegetni a neten a lehetőségeket, és vasárnap találtam egyet újonnan Malajziában szállítással együtt annyiért, amennyiért itthon jelenleg a bontottnak is örülni kell. Mit veszíthetünk alapon megrendeltem. Erre ma, csütörtökön hív a DPD, hogy csomagom jött. Nem akartam elhinni, de tényleg megjött a cucc Malajziából négy nap alatt.

Hazaérve gyorsan neki is estem, minden gond nélkül felment a helyére, olyan, mintha tényleg az autóhoz való lenne. Kipróbáltam, és tökéletesen működik is. Hihetetlen.

Hiába na, vásárlás után vannak olyan dolgok, amit el kell végezni, ilyen pl. az olajcsere
Jó, hát eltelt vásárlás óta öt hónap, és? Amúgy azóta talán ha egy tank benzin elfogyott az autóból, érdemben nem használtuk, de ez nyáron normális.

Szóval valamikor régen, valamikor úgy június környékén megpróbáltuk megoldani a diffi nyűgjét amerikai oldalról szerzett trükkel, de arra jutottunk, hogy mégsem az a gond. Aztán valamikor augusztusban felhívtam Köpcit, akarja-e megnézni, és még mielőtt elmentünk volna nyaralni, elvittük hozzá az autót.

Tegnapra készült el az alábbiakkal:
- olajcsere 159.900 km-nél Castrol 5W40-re (és szerinte valódi az óraállás)
- a fék csikorgásának megszüntetése a betétek cseréjével
- az első diffi átalakítása fixszé

Délután elmentem érte, fizettem sokat, aztán hazafelé még beugrottam még Lajoshoz némi kipufogóvégigazításra.
Lassan meg kéne próbálni használni is az autót egy kicsit

Több, mint egy hónapja megvan már a vas, ami főleg azzal telt, hogy szoktam az autót, meg gyűjtöttem a hibákat.
Akad rajta bőven csinálnivaló, de ez persze nem meglepetés, lassan legalább kezdem tisztán látni, mik ezek.
Viszont lehet, hogy furának tűnik, de első körben nem az igazi javítanivalókkal kezdtem el foglalkozni.

Az első dolog, amit muszáj volt megoldani, még pár héttel ezelőtt, hogy csak kulccsal nyílt az ajtó, ami érdekes módon sem a Polskiknál, sem a Balenónál nem zavar, ennél viszont roppantul idegesítő volt. Úgyhogy vettem egy gagyi, hatezer forintos központizár-távirányítósító modult, aztán mivel volt az autóban valami halott riasztó is, és nem akartam szopni, helyből villamosságisra bíztam a dolgot. Azért én is dolgoztam az ügyön, mert bicskakulcsos távirányítót vettem (hogy ne keverjem össze az X-ével), és hát volt némi móka a gyári kulcsból kivenni az immo-chipet is, meg a kulcsot alakra vágni és reszelni is.

Múlt hét végén is sikerült pár apróságot elintézni, egyrészt összetaknyoltam a lehullott izzóárnyékolót a bal fényszóróban, másrészt meg leszedtük a terepszöggyilkos küszöbvédő-fellépő alkalmatosságot. Ez már elég volt ahhoz, hogy nem féltem merőlegesen átmenni a járdán, amikor álltam ki az udvarból

Ami egyértelmű feladatnak tűnt a javítandó dolgok előtt-mellett, az a normális méretű gumi és valami kis emelés beszerzése volt. A sorrenden vacilláltam, de aztán először gumit akartam venni. Neten utánanézve kiderült, hogy sajnos a gyái féknyereg elég nagy ahhoz, hogy ne férjen fel a 15-ös felni, így csak 16"-ban lehet gondolkozni. Az okosok szerint pedig a legnagyobb átmérőjű gumi, ami elfér, az a 235/70R16. Körülnéztem, mi létezik ebben a méretben, és az elképzeléseimnek megfelelő mintákból ár-érték arányban a GoodYear Wrangler MT/R tűnt a legjobbnak. Megpróbáltam megrendelni pár helyről, és persze szokás szerint kiderült, hogy nincs raktáron, nem rendelhető, sőt éppen nincs is gyártásban... Nagyszerű.

Úgyhogy erről letettem átmenetileg, és elkezdtem az emelésen gondolkodni. Bár az X-en tulajdonképpen bevált a pogácsás verzió, azért az igazi a hosszabb rugó, szóval körülnéztem ebben az irányban. Itthon különböző eredetű szetteket úgy 250-től lehet beszerezni, Angliában meg találtam 120-ért 2" emelőszettet, amihez meglepő módon alig 10 ropis postaköltség társult a 25 kilós súly ellenére, így egy-két napnyi nézegetés után megrendeltem a cuccot. Hétfőn adták postára, csütörtökön hozta a futár. Wow.

Aztán közben akartam venni Csöpire is gumit, kedden találtam is egy netes gumisnál szimpatikus árú 155/65R13 Debica gumikat, és megrendelés előtt feltűnt, hogy elvben van nekik is 235/70R16 GoodYear a kínálatban, szállítással együtt 30/db áron. Megrendeltem azt is, miért ne alapon. Nemsokára csörög a telefon, mondják, hogy sajnos a két gumiból az egyik nem szállítható - a 155/65. Mondom, hű, ez azt jelenti, hogy a másik van? Mondják igen, csütörtökön jön. Hű.

És tényleg, csütörtökön megjött mind a két rendelés, persze két külön futárral, hogy bonyolult legyen. Persze ilyenkor nem lehet várni, szóval pénteken el is mentem gumishoz felrakatni az új gumikat. Neki is álltak leszedni az eredeti gumit a felniről, aztán kicsomagolták az új gumit, és jött a kérdés, hogy biztos, hogy ezeket a gumikat akarom felrakni? Mondom persze, azért hoztam. Na de hát ez sokkal nagyobb, meg különben is, ezzel a mintával sokat fog fogyasztani meg hangos lesz. Mondom, tudom, és? Na de hát ez nem váltóméret, és hát ez nagyon nagy. Mondom, pont azért ezt hoztam Szóval kellett némi győzködés, hogy elhiggyék, tisztában vagyok ezekkel a részletekkel. Aztán még fel is próbálták, elfér-e tényleg



De azért mennyivel jobban néz ki az első kerék, mint a hátsó, nem?

Szombatra eredetileg diffiszerelés volt betervezve Lajosnál, de mivel éppen feljött a nagy esők miatt a talajvíz az aknában, ezért inkább az emelőszett beépítésének álltam neki. Az elejével kezdtük, megemeltük mindkét oldalon, leszedtem a toronymerevítőt, és kiszedtem a gólyalábat felül. Ettől ugyan leereszkedett a lengőkar, de esélytelen volt a rugó kiszedése. Elsőre a stabilizátort kellett kiiktatni mindkét oldalon, aztán kiderült, hogy a féltengely is fogja, úgyhogy le kellett szedni a kupakot és a zégert. Utána még kellett hozzá rugóösszehúzó, és azzal már némi pajszerolás után kijött a rugó. Bement a helyére az új, felraktam a gólyalábra a távtartót, és nagyjából elkészült az első kerék.



A másik oldala már sokkal könnyebb volt, mert helyből tudtam, mit milyen sorrendben érdemes csinálni. Következett a hátulja, ami az elejéhez képest nagyon egyszerű feladat, és szerencsére nem voltak berohadva a gátló csavarjai sem, a rugó pedig némi erőszak hatására összehúzatás nélkül is kijött-bement. Az autó megdöbbentően máshogy néz ki, mint 36 órával korábban, a gumi és a rugók együttes hatásaként kb. 9 centit emelkedett a bódé.

Sajnos eddigre este lett, így a diffis játék megint elmaradt. Azért elmentünk kipróbálni, milyen lett terepen. Úgy tűnik, talán a hosszú tengelytáv ellenére is elég lesz így a magassága arra, amire szánjuk. A rugók elég kemények, de legalább stabil az autó aszfalton is, nem olyan halálfélelmes, mint a Jimny volt.



Ami még kimaradt a mai napból, az a speckó csavar a gólyalábhoz, de sajnos a régi csavar úgy be van rohadva, hogy csak lánggal fog kijönni, ehhez kell még találni valami autószerelőt vagy ilyesmit.

Igazából a Jimny eladása óta tűnődtem a pótláson.
A feltételek elvileg nem voltak bonyolultak, de mint kiderült, mégis. Mégpedig:
- terepre alkalmas felépítés, lehetőleg legalább hátul merevtengely, ideális esetben létraalváz
- 4-5 személyes, 5 ajtós
- akkora csomagtartó, amibe szükség esetén belefér a kutya (mostanában nem túl sűrűn visszük sehová, de néha muszáj)
- vállalható külső méretek, mert a féltető alá 4,5 méternél hosszabb autó nem fér be
- lehetőleg benzines motor, de nem embertelenül nagy - ha dízel, akkor valami nagyon megbízható fajta
- mindennapi használatra vállalható komfort

Nyitott lettem volna bármi márkára, de igazából a fentiek nagyon beszűkítik a lehetőségeket. Ott van pl. a Pajero, Patrol, Terrano, amik tudnák a nekem kellő szintet terepen, de ezekből az öt ajtós embertelenül hosszú hátrafelé. A három ajtós verziójuk jó lenne méretben, de épp elég a Polskiban szopni a gyerek vátra bepakolásával. Ami nem esett ki, azok mind túl ritkának vagy jellemzően túl drágának bizonyultak.

Így aztán minden próbálkozásom ellenére maradtam a Suzukinál. Bár nézegettem más típusokat is, de egy idő után gyakorlatilag letettem róluk. Szóval nekiálltam Vitarákat nézegetni. Alapvetően a kockákat nézegettem, mert Szilvi szerint az autószerűbb kívülről, mint a gömbölyű GV - na meg érezhetően olcsóbbak is. Amikor decemberben kipróbáltam Barna azóta már eladott hosszú dízel Vitaráját, azt éreztem, hogy egy vállalható autó lenne, a nekem szükséges dolgokat simán teljesítve.

Néztünk meg autókat, és arra jutottunk, hogy kívülről a fiatalabb, spanyol PP verzió néz ki jól, de az meg marhára fapad belül, még az alapvetően Vitara-alapú X90-hez képest is. De majdnem vettünk is meg ilyen autót, csak nem volt szimpi az eladó, úgyhogy otthagytuk. Aztán kipróbáltunk egy gömbölyűt is, és akkor Szilvi rájött, hogy az sokkal autószerűbb, és legyen inkább az

Március 7-én néztük meg a konkrét autót, Zalaszentgróton. Csütörtök este láttam meg a hirdetést, elég későn, és próbáltam leszervezni péntekre Fekete Janit, hogy nézze meg, de az eladónak szerencsére pénteken nem is volt jó, így elsőként nézhettük meg szombat reggel. Az autónak igen kedvező volt az ára, értelemszerűen nem ok nélkül. Az elmúlt 16 évben kapott már az élettől, a kasznin is eléggé alacsony színvonalon javították a szokásos helyeken előjött rozsdát, az első sárvédő is kicsit ösze van törve, a belsején látszik, hogy vadász használta... De alapvetően a próbaúton működőképesnek tűnt, és úgy tűnt, hogy a várható ráköltés arányban van az árával. Így némi agyalás után mondtuk az eladónak, hogy akkor visszük, szedd elő a papírokat.

Itt következett a szopás. Ugyanis az eladó nem találta a törzskönyvet. Elment szerteszét, kereste, semmi. Közben megírtuk már az adásvételit, de az ember feladta. Elkezdtünk neten utánanézni, mi van ilyenkor, meg nepperekkel is beszéltünk. 
Az van, hogy ha elveszett a törzskönyv, mindenképpen kőröztetni kell. Ennek az a menete, hogy a tulaj bejelenti az elveszést, a száma megjelenik a Magyar Közlönyben, majd ha 15 napig nem jelentkezik erre senki, akkor lehet új törzskönyvet csinálni, vagy a törzskönyv pótlása nélkül eladni az autót. Elvben meg lehet venni az autót helyből, az adásvételin feltüntetve, hogy a törzskönyv elveszett, de ez idegen eladó esetén minimum rizikós, az ocsmányiroda és a nepperek is azt mondták, intézze az eladó, adásvétel csak utána...
Úgyhogy mondtuk az embernek, hogy kell az autó, szóljon ha megtalálja a törzskönyvet mégis a hétvégén, vagy ha hétfőn elindította a folyamatot.

Hazajöttünk, vártunk. Sajnos nem találta meg az ember, így március 10-én hétfőn elindította a kőröztetést. Két hét múlva szólt újra, hogy közben előkerült valami könyvből az eredeti törzskönyv, de azt elvették tőle helyből az ocsmányirodában, mivel 21-én megjelent a Közlönyben, és innentől nincs visszaút... Úgyhogy április 5. szombaton jár le a 15 nap, utána lehet átíratni.
Pénteken csörgött, hogy megerősítette az okmányiroda a dátumot, elvben hétfőn átírható az autó. Ő elintézte az eredetvizsgát, én kötöttem biztosítást, és megbeszéltük, hogy ma fél nyolckor hozza az autót, együtt bemegyünk az okmányirodába, és ha ott nem lesz semmi gáz, akkor adom a pénzt. Így is lett, ott szerencsére gyorsan végeztünk, gond nem volt.

Szóval elhoztuk haza az autót, fizettem, és elmentem dolgozni.
Délután nekiálltam kicsit kitakarítani a járművet, a következő kör az lesz, hogy Lajosnál legyen szabad a bak, és át kell nézni, milyen dolgok vannak vele azon felül, amit láttam és kalkuláltam. Meg persze sok apróság van, amit majd magam nekiállok rendbe tenni szép lassan.
Saját kép egyelőre nincs, de itt vannak a hirdetés képei.