Lengyel barátaink idén is szerveztek közeli találkozót, így annyira nem volt kérdés, hogy megyünk-e, hogy egyben ez lett a Club126 Őszi Találkozó is
Egy darabig vacilláltunk, hogy Vincét vigyük-e, de egyrészt csak ideiglenes személyit sikerült neki inétzni, amiről a követség sem tudja, hogy jó-e külföldön, másrészt meg nem akartunk sokat szopni, így végül az utolsó pillanatban úgy döntöttünk, hogy itthon marad.

Pépntek reggel 7-kor indultunk azoktatóékkal, és Komáromnál csatlakoztak DKW-ék és Raverék. Mindeféle gond nélkül haladtunk, és fél kettő körül meg is érkeztünk a szállásra. Ahol senki nem volt Némi tanakodás után sikerült megszereznünk a szobáink kulcsát, lepakoltunk, és elmentünk regisztrálni Bialába, a Maluch Caféba. Az a hely jó, nagyon hangulatosan van dekorálva. Kicsit még kajáltunk is, aztán elindultunk visszafelé. Tankoltunk, bevásároltunk, majd álltunk egy órát dugóban, és hipp-hopp a szálláson voltunk. Az este gyorsan elszállt, az éjjel meg nagyon rövid lett.

Szombaton reggel elmentünk fényképezkedni a szomszéd faluba, ahol a két évvel ezelőttihez hasonlóan a kosaras emelős megoldást választották. Kicsit szkeptikus voltam, de idén egy fokkal komolyabb technikát szereztek a srácok, és 50 méterről már egész jó kép készült.



Jó, a beállítás nem olyan profi, mint a miénk, de a célnak megfelel Mi az U bal alján állunk.
Innen átmentünk a szállás melletti placcra, ahol egy lezárt úton még versenyek is voltak. Ezt mi kihagytuk, ahogy a tájékozódási versenyt is, és elindultunk megint Biala felé. Fényképezkedtünk egy nagyon gyorsat a Fiat gyár előtt, aztán ott hagytuk a többieket, és átugrottunk 10 km-rel arrébb, venni egy csörlőt, ha már egyszer Lengyelországban vagyunk
Visszaérés után a belvárosban kajálásba csatlakoztunk be, utána megint útbaejtettük a Maluch Cafét - nem kellett volna, pár kávére legalább egy órát vártunk. Ezzel sajnos el is ment az idő, úgyhogy indulhattunk vissza a szállásra. Ott este kajálgatás és eredményhirdetés után szabadtéri diszkó volt a program, és hát némi alkohol után az ember tök élvezi a lengyel mulatóst is

Reggel későn ébredtünk, majd gyors összepakolás után hazafelé vettük az irányt, valamikor 11-dél körüli indulással. Két autóval jöttünk csak Zsoltiékkal, kifejezetten haladósan, de mivel megálltunk hosszabb szünetre a privigyei Mekinél, illetve bementünk egy Lidlbe Verebélyen, így nem igazán jöttünk jó időt, hat körül értünk haza.

Összesen alig 880 km-t mentünk a hétvégén, beleértve a helyi mászkálást is, és kifejezetten kellemesen sikerült a hétvége.

A hét folyamán kapott az autó az orrára friss fényezést a valaki által odataknyolt rettenet helyett. A szín sajnos nem lett 100%-os, annak ellenére, hogy otthagytam az autót a festékkeverőben egy napra (üdvözlet Pinkééknek ezúton is), a kivitelezés viszont teljesen jó lett.

Palotáról hazaérve belekerült az autóba a 300. km is vásárlás óta, úgyhogy vele indultunk el a déli lengyel talira
Csütörtök este tettünk bele üléseket, csináltam bele szivargyújtót a GPS-nek, meg cseréltem izzókat a fényszóróban, szóval komolyan felkészítettük az autót az útra, és péntek reggel 8-kor útra keltünk. Eszteromban találkoztunk DKW-ékkel és Piszkor Petiékkel, majd alig 6 óra és 300 km után megérkeztünk Maków Podhalańskiba, ahol Szudasék már vártak ránk.

Mivel nem igazán volt még ott élet, ezért elmentünk Krakkóba várost nézni. A GPS által javasolt útvonal emlékezetes volt, olyan egysávos szerpentin is volt benne, ahol vissza kellett váltani elsőbe Miután körbenéztünk és kajáltunk, bevásároltunk, majd visszamentünk a találkozóra, ahol aktív csapatépítésbe kezdtünk (ittunk, mint állat). Közben odaért Róbert Gedeon és hollo is.

Szombat reggel megjöttek Gyuláék is, így összesen hét autóval képviseltük a magyar csapatot a találkozón. Program gyanánt a helyi fő nevezetesség kastélyt tekintettük meg, aztán volt valami szlalomféle is, meg még tájékozósái versenyen is elindultunk. Aztán mivel délután 4-kor kezdtük el a csapatépítést, elég jól sikerült az este

Vasárnap ismét korán keltünk, aztán elmentünk Bialába alkatrészboltozni, majd egyedül indultunk el haza. Sajnos hittünk a GPS-nek, és Komáromnak jöttünk, na ilyet soha többet, mindeféle zergeb*szó kis utakon cikk-cakkoztunk, és az alig 400 km-es utat így csak 7 óra alatt sikerült teljesíteni, pedig ahol lehetett, toltam neki. Viszont Zywiectől Fehérvárig eljöttünk egy tankkal, bár kicsit féltem, hogy összejön-e a dolog

A kisuató jól vizsgázott, annyi nyűgje volt, hogy elfogyott az alapjárati levegő csavarjának gumigyűrűje, de ezt egy pisiszünet alatt orvosoltam. Ahogy az utolsó képeken látszik, utazóban 5 literes átlagfogyasztás jött ki, ami az én vezetési stílusommal több, mint jó, pláne hegyen-völgyön át. Összesen 1.050 km-t mentünk a hétvégén, ami 3,2%-kal növelte meg az autó futását

Tervben volt, hogy a cseh tali után idén még valahová eljussunk külföldre, és különböző okokból a nagy lengyel tali ill. a másik cseh klub talija is kiesett, így maradt ez a kisebb lengyel tali, ami legalább közel van, hisz a táv kevesebb, mint 400 km. Dömi jött velem utasnak, péntek reggel 7-kor elindultunk, Kolonics Attiláékkal találkoztunk Érsekújváron, majd Nyitra-Zsolna irányában haladtunk tovább. A hegyekben volt egy kis szerelés, mert totál megállt a BIS egyik pillanatról a másikra, végül sikerült megtalálni, hogy a kondiból tőből kiszakadt a kábel. Zsír. megoldottuk, mentünk tovább, 3-ra a kempingben voltunk. Szereztünk szállást, megjött a maradék 5 magyar autó, és mulattunk, míg 10-kor ki nem dőltem



Szombaton korai indulást követően meglátogattunk egy vízierőművet, ami érdekes lett volna, ha értünk bármit az elmondottakból, kilátást néztünk, elmentünk Żywiec főterére felsorakozni (ott is lehet ilyet, csak Magyarországon nem), aztán egy majdnem légifotóra sorakoztunk fel, volt némi szlalom, majd visszamentünk a kempingbe. Ott sültkolbászoztunk, volt eredményhirdetés, majd a lengyel házszomszédaink kíséretében mulattunk érdekesen



A hajnali kettes kelés ellenére sikerült korán kelni, és mivel az érdemi fordítás hiányában csak itthon utólag tudtam meg, hogy a mai program érdekes lett  volna, ezért korán összecuccoltunk, és 9-kor már a teszkózással is végezve elindultunk haza Zólyom-Ipolyság-Esztergom útvonalon. Tankolástól hazáig 375 km-t jöttem, jobbára 100+ utazóval, eseménytelenül.



Az össz megtett táv alig 846 km volt, összességében jól szórakoztunk most is, de a finoman szólva is hiányos külföldi kommunikáció miatt lenne hová fejlődnie a rendezvénynek.

A Nyári Tali alatt született meg az elhatározás - idén márpedig elmegyünk a lengyel találkozóra. A minimális feltételeket sikerült megteremteni, a teljes héten szabin voltam, de sajnos hétfő reggelre mindenképpen haza kellett érnem nekem is és Szilvinek is, így a vasárnapi hazajövés adott volt. Minthogy sok érdeklődő volt, és együtt akartunk menni, a mindenkinek jó indulási időpont a szerda este lett.

Ami még nyitott volt, hogy hogyan oldjuk meg a cuccolást, hiszen Beck's is jött velünk. Kiderült, hogy KG-nak van egy frissen beszerzett, egyben lévő tetőboxa, amit jól elkértünk tőle. Egyetlen gond volt vele, mégpedig hogy még Robinál volt Miskolcon, oda meg azért nem akartunk elugrani érte. Végülis Robi sógora elhozta kamionnal Paksra, ami már csak 80-90 km tőlünk, ez volt kedden Csöpi tesztútja, amit hibátlanul teljesített. A tetőboxért és az eljuttatásáért köszönet KG-nak, Robinak, Janinak és Petinek!

Csöpi felkészítése annyiból állt, hogy Szilvi festett hozzá új piros izzókat, ezen kívül nem nyúltunk hozzá semmihez. Végülis a csomagtartó megtelt szerszámokkal, a tetőbox pedig épp elég lett a cuccunknak, még így is került az utastérbe, különösen, hogy vittük a találkozóra gyártott pólókat is.

Szerda este fél 8-kor indultunk el, háromnegyed 9-kor találkoztunk Dömivel Komáromban, Kliment Lacinál, majd a találkozási pont, a zólyomi benzinkút felé vettük az irányt.
Éjfélre mindenki odaért Robiék kivételével, de hál' istennek ők sem műszaki hiba miatt késtek, csak megviccelte őket a GPS.
Fél egykor indultunk tovább immáron 6 autóval, forgalom nem volt, így fél ötkor már Bielsko-Bialában jártunk. Az út további részét már világosban teljesítettük, persze mivel senki nem tudta kipihenni magát, egyre fáradtabbak voltunk.

Az út egyetlen érdekesebb pontja az volt, amikor épp benzinkutat keresve egy autópályára navigált minket Andrea, benzinkút persze sehol. Aztán 20 km után volt egy tábla, hogy a következő kút 70 km-re van. Szerencsére volt egy lehajtó pár kilométerre, ahol lejöttünk, és a semmi közepén elkezdtünk tanakodni, hogy most akkor mi legyen. Végülis autópályamentes navigáció alapján folytattuk az utat Bydgoszcz felé, és a következő városban bíztunk. Több megkérdezett ember is mondta, hogy van benzinkút, amit kb. egy órás kevergés után sikerült megtalálnunk, miután egy emberke autóstul odavitt minket
Innentől az út eseménytelenül telt, és végülis csütörtökön 16:13-kor álltunk meg a kemping előtt.

Előkerült Fifi is, majd elfoglaltuk a faházunkat, ami valószínűleg negatív csillagszámmal rendelkezik, de végülis volt fedél a fejünk fölött.
Megnéztük még a helyi kisboltot is, amit az ÁNTSZ nálunk örökre bezáratna, illetve ettünk valamit egy főút menti büfében.
Este megittunk egy-két sört, Beck's úszott a folyóban, aztán jó korán nyugovóra tértünk, mert azért a 20-21 órás, 900 km-es út elég kimerítő volt.

A találkozó pénteki napi programja az érkezésből állt. A csapatunk többsége a helyi autósboltok látogatásával kezdett, mi Robiékkal inkább reggel nekivágtunk a 178 km-es távnak a tengerhez, Gdanskba.

Az út eseménytelenül telt, bár az 50 km-nyi betonlapos szakasz igen vicces volt.
Szilvi még itthon kivadászta Google Maps-ről, hogy hol van a strand, így arra a pontra navigáltattunk az IGo-val. Gyanús volt, amikor egy igen rossz állapotú egysávos kisutcára fordultunk rá, de mivel stimmelt a térkép, követtük. Egyszercsak minden jelölés nélkül egy sínpár keresztezte az utunkat egy kereszteződés előtt. Hogy a kereszteződést belássam, ráálltam a használaton kívülinek vélt sínre, amikoris Szilvi szólt, hogy jön a villamos... Gyorsan elhúztunk, a villamosvezető meg integetett és csilingelt Robiéknak
A rissz-rossz aszfaltos út egy 300 méter múlva átment járt földútba, jobb ötletünk nem lévén követtük. Egy balosnál 26 méterrel előbb lefordultunk, mint kellett volna, úgyhogy inkább visszatolattam megnézni, van-e út 26 méterrel arrébb. Nem igazán volt, éppen azt beszéltük meg, hogy menjünk akkor a másikon, mert irányba megy, amikoris feltűnt a tükörben egy pickup. Lehúzódtunk, hogy elférjen, de megállt Robiék mellett, és kiszállt 2 fő civil, de fegyveres kommandós (egyébként még 3 volt a kocsiban), és elég határozottan közölték Robival, hogy ez itt tiltott terület, és el kell tűnnünk de azonnal Kiszálltam én is, megkérdeztük az angolul beszélőtől, hogy merre van a tengerpart. Mondta, hogy visszamegyünk a villamosos útig, és balra kb. 2,5 km. Elköszöntünk, visszamentünk. Robi ment elöl, elkanyarodtunk balra. A szemből jövők dudáltak és villogtak, gondoltam tetszünk nekik. Robi egyszercsak szól a rádióba, hogy "Fordulj meg, fordulj meg!" - én azt hittem, hogy valami ismerőst látott, erre mutogatott egy táblára, miszerint egyirányú úton vagyunk
Érdekes egy hely, a tiltott helyet nem jelzi sem behajtani tilos, sem semmi lengyel felirat, és az említett út egyirányúságát sem jelezte sem behajtani tilos, sem kötelező haladási irány tábla

Végülis minimális kavargás után sikerült eltalálnunk a tengerpartra, amiről kiderült, hogy egy hatalmas homokos strand. Átöltöztünk, és bele is mentünk a 18 fokos vízbe, én személy szerint egy kicsit hidegnek tartottam deréktól felfelé, de a többiek élvezték, köztük Beck's is
Vicces pont volt, amikor Andi aszonta, hogy látott egy medúzát. Mi mind megindultunk kifelé, ekkor azt mondta, csak viccelt, egy zacskó volt csak a vízben. Megnyugodva visszamentünk, aztán láttunk mi is medúzát. Próbáltuk kerülgetni őket, míg meg nem láttuk, hogy a gyerekek azzal dobálják egymást Kipróbáltuk, valóban nem csíptek, úgyhogy mi is fogtunk, meg próbáltunk saját medencét építeni nekik

Minthogy nagyon közeledett az este, így két óra strandolás után elindultunk olyan helyet keresni, ahol az autókat vízzel a háttérben le tudnánk fényképezni. A GPS-t követve megláttuk Gdansk óvárosát, ahol muszáj volt megállni pár percre, nagyon szép hely.
Utána elég sokat kavarogtunk, mire sikerült egy kompkikötő mellett a víz közelébe jutnunk, még éppen világosban.
Hazafelé a lányok bementek egy Lidlbe, mi pedig Robival elbeszélgettünk egy elég érdekes figurával. Azzal kezdődött, hogy bebiciklizett a Lidlbe a kijáraton át, aztán hamar kidobták
Odajött hozzánk, valamit arról beszélt, hogy neki buszklubja van, Ikarus 55 és ördög/nyúl.

Este fél 12 felé értünk vissza a kempingbe, ahol még beregisztráltunk a találkozóra, majd hamarosan nyugovóra tértünk. Közben valamikor megérkeztek Pocokék is, a többiek meg csak az éjszaka közepén jöttek vissza Gdanskból.

Reggel 9-kor kezdődött meg a csoportos átvonulás a árosba, egy gokartpályára, ahol Polskival lehetett menni időre. A magyarok közül senki sem versenyzett, nem akartuk tönkretenni az autókat.
Egy órakor vonultunk át Bydgoszcz főterére, és szépen felsorakoztunk, a magyar autókkal egy kupacba. Csajossal láttunk egy erkélyt, egy bolt emeletén, fényképező emberekkel, gondoltuk megyünk mi is. A csak lengyelül beszélő eladó csaj nem akart miket felengedni az emeletre az istennek sem. Azt hittük, az 5 perc múlva esedékes zárás miatt. Végülis baromira könyörögtünk, valakinek telefonált, és felmehettünk. Ekkor derült ki, hogy az nem is a bolt vevőtere, hanem egy raktár Végülis sikerült fényképeznünk, majd átvonultunk a tér túlsó oldalára, ahol egy webkamerán át integethettünk az otthon maradtaknak, és Gyula még screenshotot is csinált rólunk

Aztán többen akartak képeslapot feladni, így elmentünk a postára. Na, szóval hihetetlen, de ezeknél nem lehet a postán képeslapot kapni...

Teszkózás után visszamentünk a kempingbe, és ettünk a lengyelek gulyásából, ami valami világos színű leves ledarált zöldségekkel, krumplival és grillkolbásszal. Nem tudom, hogy tényleg jó-e, vagy csak azért ízlett, mert addigra már három napja nem ettem főtt ételt
Vacsora után eredményhirdetés következett, ahol mi hozhattuk el a legmesszebbről jött résztvevő díját, kb. 20 km-rel megverve Dömit

Este Fifi tényleg elhozta a kutyáit a kempingbe, tényleg nagyon szépek
Szolid társasági élet után elkezdtünk pakolni, és korán nyugovóra tértünk.

Vasárnap reggel négykor keltünk, és 5:38-kor elindultunk haza Robiékkal, a többiek minimum egy nappal meghosszabbították a túrát. A visszaút haladós, eseménytelen, és egy mekizést ( ) és a tankolásokat leszámítva megállásoktól mentes volt.
Donovaly-n még fényképezkedtünk egyet, majd a zólyomi benzinkúton elváltunk. Haladóssági okokból Hont és Pest felé jöttünk, és végülis 22:05-kor haza is értünk.

A hétvégén 2.273 km-t tettünk meg Csöpivel a legkisebb hiba nélkül, le a kalappal előtte (és a többi kisautó előtt is). Beck's totál kikészült, visszafelé már végigaludta az utat, ennek ellenére nagyon jól viselkedett a hétvégén. Mi is elfáradtunk, de nagyon jól szórakoztunk, köszönet a lehetőségért Fifinek és mindenkinek, aki csatlakozott hozzánk, vagy itthonról gondolt ránk!