A múlt heti sarazás után szép csikorgós hangja lett a bal első féknek, aminek nem tulajdonítottam nagy jelentőséget, mert szinte mindig kifogom a kavicsokat, ami a féktárcsa porvédője mögé vagy a féknyeregbe szorulva hasonló hangot okoz. Ez viszont nem nagyon akart elmúlni.
Pénteken korán végeztem a melóban, és egy szolid két órás elfoglaltság keretében lemostam magasnyomásúval az Vitorlát és az X-et is. Utóbbinál próbáltam különösen alaposan kipucolni a bal első féket, de a hangja nem lett érdemben jobb. Aztán szombaton elmentünk vele Pestre, de még így sem múlt el, így kezdett látszani, hogy most nem kavicsról van szó.

Vasárnap reggel aztán szétszedtem, és kiderült, hogy kopásjelzős fékbetét való bele, és a kopásjelző hangját lehetett hallani. Mindig tanul az ember Vasárnap lévén eljátszottam a gondolattal, hogy kicsit flexelek a kopásjelzőből, de aztán elvetettem az ötletet
Ma reggel rendeltem egy garnitúra fékbetétet inkább, fura mód elsőre stimmelt a méret. Azért látható a különbség



A dugattyú visszanyomását sejtettem, hogy nem lesz egyszerű, így vettem egy iparibb kivitelű pillanatszorítót, ezzel némi járatás után már simán becsusszant a cucc, felraktam, ránézésre jó is lett.

Nekiálltam a jobb oldalnak is, ami szétfelé még viszonylag könnyen jött, de a dugattyú az istennek sem akart becsúszni. Közben hazaért Szilvi, segített pedált nyomkodni. Addig járattuk ki-be a munkahengert, amíg valahogy leugrott róla a karmantyú annyira, hogy elkezdjen szivárogni. Jeee. Próbáltam igazgatni, de nem látszott semmi rendellenes, ellenben benyomott állapotában még mindig levedzett. Éreztem, hogy ezt nem úszom meg, úgyhogy kiszedtem a dugattyút, és hát nem volt szép.



Sajnos az a rozsda simán tapintható volt, és valszleg azért ugrott szét, mert a peremben is elég vastag rozsda volt helyenként.
Lecsiszoltam ill. kapirgáltam, amennyire lehetett, a végén még ezres papírral is simogattam, viszonylag elfogadható lett. A gumit viszont nem bírtam kiszedni a nyeregből, és nem akartam kipróbálni, hogy elszakad-e, így a helyén pucoltam ki, amennyire tudtam. Az egészet kifújkáltam kompresszorral is, aztán betömködtem a dugattyút. Ránézésre nem folyt, így lelégtelenítettük, érzésre működik, és fog is normálisan. Remélem, nem kezd el folyatni.

Megint sikerült egy sima fékbetétcseréből három órás szopást csinálni

...az autókat, természetesen

Először is még szerdán előszedtem a sárgát, aminek még októberben lejárt a műszakija, de ugye télen úgysem terveztem használni (igaz, a tél érdeklődés hiányában elmaradt), tettem rá gyári kerekeket (a küllősek voltak rajta a pihenő alatt), aztán jól elvittem műszakizni. Szerencsére minden oké volt, ahogy ezt reméltem is.

Aztán nekiálltam feltárni Csöpi szar hangjának okát. Volt egy erős tipp, merthogy valósznűleg elfelejtettük motorgenerál után a hengerfej újrahúzását. Lebontottam a szelepfedelet, és egy sima villáskulccsal könnyedén tudtam húzni a csavarokon, szóval beigazolódni látszott a gyanú. Nekiálltam lebontani a dolgokat, és egész könnyen ment, kivéve a motorburkolat tetejét, mert az összes csavar mocsok mód be volt rohadva, és ugye a hátsókhoz élmény hozzáférni, ha benn van a motor a helyén. Megoldódott végül, és miután lekerült a hengerfej is, így már egyértelmű lett, hogy tényleg ez volt a gond, a tömítés viszonylag szarrá volt menve, még a tűzkarika is folytonossági hiányt szerzett a belső lyukas csavarnál.

Itt némi szünet következett, mert a tömítés jelentős része ráégett a hengerek tetejére, és nem akartam ott hagyni a mocskot a hengerek meg dugók között, így kellett egy kompresszor a takarításhoz (köszi, Gabe). Szombaton reggel álltam neki folytatni, és eész simán ment az összerakás, az egyetlen érdemi szopást egy független dolog okozta - elmúlt a menet a motortartó bak anyájából. Szerencsére sikerült a hátfal leszedése nélkü kibányászni, és találtam egy jó állapotút egy csellengő blokkon.
Jöhetett a próba. Hihetetlen módon elsőre beindult, szépen jár, megy is rendesen. 90.305 km az óraállás, 91.000 körül most nem kéne elfelejteni utánahúzni neki.

A nap hátralévő részében az X kivételével mindegyik autó megkapta a normális kerekeit, Szilvi közben lemosta és kitakarította a sárgát és Csöpit is. Én meg kibányásztam a helyéről a kabriót, hogy kezdjek valamit a döglött önindítójával. Habár az önindító ugyanaz és ugyanott van, mint levegősön, mocsok mód nem lehet hozzáférni a kipufftól, szóval kerék le, a fenti csavarokhoz meg le kell bontani a légszűrőházat... Élmény, na. A bronzkefék eléggé el voltak kopva, így bíztam benne, hogy az lesz a baja. Gabe szerencsére talált újat és hozott, beraktam, felraktam, ugyanúgy szar az egész, csak kattan, meg néha nagyon-nagyon lassan forgat csak... A tököm tudja, mi baja lehet.

Vasárnap hirtelen felindulásból vettünk egy kicióccó Kärcher magasnyomású mosót, amit ki is próbáltam a múlt hétvégén összekent X-en. Jó dolog. Lemostuk és kitakarítottuk még a Balenót is, hogy egyik autó se a szórásból.
Megpróbáltam még megkenni az X-nek a jobb oldali ablakemelőjét, ami típushibásan lassúcska, mert külföldi tapasztalatok alapján segíthet, de sajnos nagy változást nem tapasztaltam. Azt viszont el nem tudom képzelni, hogy lehetne a motort kiszedni a helyéről, olyan szinten benn van az ajtó kellős közepén, szerelőnyílás nélkül...

A múltkor belefutottam egy owners manualba, ahol meglepődve szembesültem a gyári előírás szerinti 20.000 km-es gyertyacsere-periódussal. Feltételeztem, ezt nem csak én nem szoktam túlzásba vinni, hanem mások sem, gondoltam beruházok négy gyertyára, ezen ne múljon.
Nemi nyomozással kiderült, hogy az NGK BKR6E jó bele, ami kicsi (16 mm-es) kulcsnyílású, de hosszú menetes.

Megrendeltem az autósboltban, mára meglett, elhoztam egy szelepfedél-tömítés társaságában, aztán nekiálltam lebontani az útban lévő köcölléket (burkolatok, szívócső, valami egyéb csövek), aztán gondoltam, leszedem a szelepfedelet, hogy kevésbé legyenek mélyen a gyertyák. Ehhez további dolgokat kellett lebontani, de aztán lekerült a szelepfedél is, és nekiálltam a gyertyák kiszedésének.


Bár volt, amelyik rendesen meg volt húzva, nem volt semmi gond egészen a legbelsőig, ami elég nehezen jött egy pár menetnyit, aztán végleg megszorult. Ezen a ponton a tanácstalanul nézést választottam, mert mi az már, hogy kifelé szoruljon meg egy gyertya?
Szóltam Gabe-nek, nézzen ő is okosan, aztán mikor szerinte sem akart kijönni, elkezdtük számba venni a lehetőségeket.

Igazából két megoldás látszott, az első a hengerfej levétele, a másik az erőszak.
Előbbi ellen szólt, hogy valószínűleg attól nem fog könnyebben kijönni az a gyertya, de mindenesetre nagyon durván mindent le kell bontani hozzá (pl. ki kell venni a hűtőt is). Némi tanakodás után az erőszakra szavaztunk, tekintve, hogy ennél sokkal rosszabb helyzet már nem állhatott volna elő... Az óvatos erőszak végülis megoldást jelentett, kijött a gyertya, nem meglepő módon a menete enyhén hiányos állapotba került, és tartalmazta nyomokban a hengerfejet. Meg egyébként a színén az is látszott, hogy eredetileg sem üzemelt megfelelően.



Újabb tanakodás következett, hogy és akkor most mi legyen. Felhívtam egy helyi autószerelőt, aki azt mondta, hogy nem hisznek a menetjavítóban, inkább hengerfejet szoktak cserélni. Nagyszerű. Aztán felhívtuk a gépműhelyet, akik egyrészt szabin vannak, másrészt tudnák javítani, de csak leszedett állapotban. Telefonáltam még egyet, hogy hátha van valakinek 14-es, finom menetes menetfúrója, de ez sem vezetett sehová.

Úgtyhogy mit veszíthetünk alapon megpróbálkoztunk a menet közvetlenül gyertyával történő újravágásának (kettő előre, egyet hátra). Bement. Nem könnyen, de menet. Tövig. Betettem a többit is, feldobáltam a köcölléket, indítottam, és egész úgy tűnik, hogy működik a dolog.
Egyébként a képen nem látszik a lényeg, de ezek a gyertyák szerintem simán futottak már 100.000 km-t, mert elég látványosan fogyott az elektródából.



Mindenesetre remélem, működni fog a megoldás, és legközelebb majd hengerfejfelújítással egybekötve veszem csak ki a gyertyákat...

A korábbi probléma a szivató rúdjával az istennek sem oldódott meg magától, viszont nem is foglalkoztam a dologgal, mert a Soma apukájától használtan vásárolt akku az első fagyoknál megadta magát. Gondoltam, majd ha jobb idő lesz, akkor nem lesz vele gond, hát nem így lett, egy napos töltés után sem igazán akarta beindítani az autót +5 °C-ban sem. Somát megkérdeztem, sajnos az akkuhoz küszöbgarancia járt, szóval csak az vegyen ismerőstől is használt akkut, ha van lehetőség újat venni is, aki szopatni akarja magát és pénzt akar kidobni.
Úgyhogy Csöpiből vettem kölcsön az akkut, amikor a hétvégén a Suzukit sikerült kényszerpihenőre küldeni, és muszáj volt előszednem a sárgát a munkába járáshoz. Persze az említett rudacska továbbra is kiesett a helyéről, úgyhogy rászántam magam, és beépítettem a múltkor talált zsírújat. Hát, jóval nagyobb erővel kell rányomni a pöcköt a golyóra, mint a használtnál, remélem ez nem fog lehullani, mert ha mégis, akkor legalább nem lehet az út szélén egyszerűen szerelni (csak úgy tudtam felnyomni, hogy le volt szedve a karbi teteje, és fogót használtam).
Most bizakodva várom a fejleményeket.

Szilvi elengedett, úgyhogy Lajossal megbeszéltük, hogy elmegyünk egy kicsit kirándulni.
Szép idő volt, elindultunk viszonylag messzebb, valahol Zirc után mentünk le az aszfaltról. Egész kellemes helyeket találtunk, amikoris valahol Pénzesgyőr fölött az erdő szélén fékezni próbáltam, aztán nem annyira jött össze. Az történt, hogy valami tereptárgy letépte a gumi fékcsövet bal hátul :(
Az égvilágon semmi nem volt nálunk, amivel ezzel tudtunk volna kezdeni bármit, így óvatosan leereszkedtünk a faluba, aztán ott egy szerelőtől kaptunk ajándékba bilincset, amivel el tudtuk szorítani a csövet, de persze eddigre az összes fékfolyadék elfolyt... Szerencsére valami minimális fék azért lett így, úgyhogy óvatosan haza tudtunk jönni, persze azért ahol nem volt muszáj, ott nem aszfalton
Az amortizáció ellenére kellemes kirándulás volt, láttunk nagyon sok őzet, illetve egy nagy csapat muflont is valahol Alsópere fölött.

 A Jimny önindítója egy ideje elkezdett hülyülni, engem meg elkezdett ez egyre jobban zavarni, úgyhogy ma délután elgurultam Lajoshoz, hogy kicseréljem egy ideiglenesre, amíg ezt szétszedem meg szerzek hozzá alkatrészt. 
Még meg is beszéltük, hogy ehhez nem kell akna. Lehet, hogy előre bele kellett volna nézni a motortérbe, mert nem pont olyan a hozzáférhetősége, mint a Samuaraiénak. Konkrétan azon tűnődtünk elsőre, hogy vajon a szívócsonkon kívül mit kell még leszedni, hogy egyáltalán látni lehessen az önindítót Végül a kocsi alatt fetrengve + fentről nőgyógyászkodva sikerült leszednem, és kiderült, hogy teljesen tök ugyanaz, mint a Samuraié (azt már mondta Köpci, hogy kompatibilis). Felrakni még jobb volt
Lényeg, hogy szerencsére működőképes, amit Lajos talált, egyelőre stabilnak tűnik, majd kiderül reggeli hidegben.


Aztán - ha már egyszer a héten végig olvadt - kihasználtam a kínálkozó lehetőséget, hogy közel voltam a terephez. Ugyan már kedden összesaraztam a kcosit otthon a réten, de ott nincsenek szintkülönbségek, így a gumi képességeiről nem tudtam meg semmit.
Szóval mondtam Lajosnak, mutassa meg, hol lehet sár. Megmutatta Voltak jó kis mélyszántós utak, a gumi pedig meggyőzően teljesített, többször is az hittem, hogy meg fog állni, de mindig tovább ásta magát felfelé is, sőt, a motor ereje előbb fogyott el, mint hogy a gumi lett volna kevés. Szóval egyelőre tetszik.
 

Bónusz:
Vajon milyen jármű járhatott itt előttem?
 

Kábé fél éve vettem új hátsó fékpofákat, mert úgy éreztem, hogy eljött az idő, az előzőek úgy 4 évesek lehetnek. Na, azóta sem nyúltam hozzá, lustaság rulez.

Ma viszont éreztem magamban az erőt (tévesen), és kora délután nekiálltam szétszedni. A bal oldallal kezdtem, és ez a gyakorltott emberknek 10 perces művelet egy olyan három óra szórakozást hozott, nem csak nekem, Szilvinek is... Gyakorlatilag mindennel szoptunk, kezdődött azzal, hogy nem jött le a dob, és a lenyomó csavarok egyik beleszakadt, fúrhattam ki. Aztán a szétszedés még viszonylag könnyen ment, de az összerakás minden részével szopás volt, különösen a nagy rugó beakasztásával. Hosszas anyázás után rájöttem, hogy nem jó pofát raktam be jobb oldalra, így nem lehet összerakni. Kicseréltem, aztán végül Szilvi segítségével (=ő jött rá, hogy esélyes) sikerült beakasztani a rugót, persze meg kellett találni a technikát. Aztán rájöttem, hogy bal oldalra sem jó pofát raktam be Újabb szétszedés, összerakás, fasza. Aztán az istennek sem sikerült felrakni a dobot, legalább fél óra volt, mire rájöttem, mi a baja, és sikerült megoldani.
Ezek után a jobb oldal max. 20 percig tartott, annak ellenére, hogy ott is kellett beszakadt csavart kifúrni. Hiába, amikor az ember már tudja, mit hogyan érdemes, akkor sokkal könnyebb. Persze tutira elfelejtek mindent, mire legközelebb hozzá akarok nyúlni

Egyébként a pofák még nem voltak annyira elkopva, viszont az automata állító mindkét oldalon brutálisan össze volt gyógyulva, csavarlazítós megjáratás után faszák.
És a fék is egész jó lett, úgy tűnik, még a kézifék is fog.

Elvittük ma a Suzukit Veszprémbe Köpcihez némi motorrendberakás céljával, mert szegény eléggé a végét járja egy ideje, és mostanra egy kicsit kezdett túl sok gondot okozni (pl. Szerémin hatalmas dugóban lefullad, és nem indul be újra 5-10 pecig).

Szóva jöttünk vissza Veszprémből Csöpivel (Szilvi vezetett!), és Palotára beérve szar hangja lett az autónak. Félreálltunk, konstatáltuk, hogy olaj nem nagyon van benne. Szilvi elsétált a 100 méterre lévő benzinkútra olajért, beleöntöttük, beindult. Szar hang maradt. Jajj.
Amikor megláttam a kocsi alatt növekvő olajtócsát, akkor éreztem, hogy ez így annyira nem lesz jó. Felhívtam Lajost, aki szerencsére ráért, és hazahúzott minket. Köszönjük szépen

Mivel jelenleg Csöpi volt az egyetlen működő, műszakis autónk, ezért helyből nekiálltuk szétdönteni, és egy ismeretlen állapotú bontott motort beépíteni. Persze nem ment ennyire egyszerűen, mert a kábeleket nézve a bontott motoron lévő generátor külső feszszabbal volt bekötve... Sebaj, rakjuk át a generátort. Aha... Mindkét motoron tőcsavarral volt felrakva a generátor, azaz bonthattuk le a csigaházakat is... Végülis megoldottuk, közben jött Gabe is segíteni (ezt is köszönjük szépen!). Átrakodtuk a szükséges dolgokat, majd beraktuk a helyére, és ha nem is elsőre, de beindult. Túl szép hangja nincs, de megy. Próbakör után még kicseréltük a gázkarnál a visszahúzó rugót, aztán most így marad.

Az eredeti motor viszont komolyabb beavatkozást igényel, a képen láthatüó, hogy néz ki a belső főtengelycsapágy...

Na. Mint ahogy tegnap említettem, gyanúsan állt a kerék a Jimnyn, megemeltem, és szép centiset kottyant a kerék.

Ma reggel telefonáltam a csapágyboltba, és rendeltem 2 db Koyo 30302-t. Rohadt drága, 3.000 Ft/db, de úgy döntöttem, hogy nem veszek olcsót megint, mert a mostani KBS típusú alig egy évet bírt ki, az meg nem normális. Holnap reggel lesz meg a cucc, elvileg.
Felhívtam Köpcit is, hogy van-e neki csap/tüske, merthogy ekkora kottyanásnál jó eséllyel az is megmakkant. Van neki, 2 ropiért, de ugye Veszprémben. Mondtam neki, hogy kéne.

Ugyan nem szeretek duplán dolgozni, de gondoltam megnézem, kell-e tényleg tüske, vagy az túlélte, úgyhogy délután alábakoltam a kocsit, leszedtem a kereket, és nekiálltam kiszedni a döglött, alsó csapágy tüskéjét.
Itt egy-másfél órás mulatás következett, ugyanis egyszerűen nem akart kijönni, annak ellenére, hogy normál esetben simán ki kéne csúsznia. Miután nagy nehezen sikerült kiszednem, kiderült, miért nem akart kijönni - úgy tört össze a csapágy közepe, hogy ilyet még sosem láttam...
Mindenesetre a tüske egyben volt, szerencsére, úgyhogy nekiálltam lebontani az egészet.
A féknyereg csavarjai eszementül berohadtak, úgyhogy azokkal is eljátszottam egy darabig, valamint a féltengely zégere is jáccós volt zégerfogó nélkül, de végül én győztem, és bejutottam a gömbbe.

Miután - azt hittem, hogy - kiszedtem a csapágy csészéjét, felsejlett bennem egy szolid 50 ropis plusz költség, ugyanis benn maradt a csészének egy darabja, és tök úgy nézett ki kívülről, mintha maga a hídház el lenne törve... Aztán szerencsére belenéztem, és feltűnt, hogy van ott még valami kiüthető

Lényeg, hogy szét van teljesen szedve a cucc, holnap remélem tényleg lesz csapágy, és össze tudom rakni.


U.i.: Gabe, fedél alatt áll a Suzukid!

A múltkor nem írtam, de a hátsó gátlók is elfosták magukat egy kicsit (bár érdekes módon ezt nem érezni még rajtuk).
Alapvetően ugyanilyen Procompokat kéne venni, csak azt marhára nem egyszerű beszerezni, ráadásul marhára nem gyors.
Szóval amíg ez lejáccódik, vettem óccsó Nivába való Sachs gátlókat. Persze annyira azért nem szép a dolog, mert a felső felében nincsen csövecske, szóval barkácsolós kicsit.

Ma elfogadható hőmérséklet volt kinn, a féltető alatt az eső meg nem zavar, úgyhogy nekiálltam a cserének. Mint tudjuk ez alapvetően egy max. 20 perces művelet, de persze sikerült 3 órát szopni vele. Egyrészt a felső csavarok igen szar helyen vannak, és semmilyen komolyabb szerszámmal nem lehet odaférni, és naná, hogy végig szoros a menetük. Mindenesetre a bal oldalival egész hamar ebántam, szerencsére a Procompba rakott persely jó volt a Sachsba is. A jobb oldali viszont kegyetlenül megszopatott, ugyanis az alsó csavarra brutálisan rárohadt a persely, egy órán át ütöttem, flexelgettem meg ilyesmi, mire sikerült leszedni. Miután ez megvolt, akkor meg a felső rész nem akart az istennek sem beférni a helyére, azt is győzködtem egy darabig, de végül én voltam az erősebb.

Aztán még elmentem a rétre kipróbálni, érzésre sokkal gyengébb, mint a Procomp, meg úgy általában a tartósságára sem mernék fogadni, de alapvetően működőképes.

Még két héttel ezelőtt Cseszneken vettem észre hazaindulás előtt, hogy a bal hátsó gátló alsó végéből elmúlt a csavar.
Viszont lustasági okokból azóta Polskiztam inkább, mint hogy megcsináljam, csak mára Szilvi aljas módon kitalálta, hogy kell neki Csöpi, úgyhogy kénytelen voltam Suzukival menni dolgozni.
A gátló nagyon esztétikusan lógott, úgyhogy délután elindultunk csavart venni hozzá. Mint kiderült, a 12-es csavar a csavarboltok többségének már túl extrém dolog, a finommenetesre meg ki is röhögtek.
Aszonték, két helyen van esély ilyesmit kapni, a Kővárinál, illetve a Csavar-Akkunál.
Minthogy a hosszát csak tippeltem, meg a menet sűrűségét is, ezért mindenhol vettem kettő olyat, amilyen éppen volt. Előbbi helyen a két csavar 500, utóbbin 300 Ft volt lealkudva, úgyhogy ha Fehérváron ilyesmit kerestek, a Csavar-Akkuhoz kell menni.
Hazaérve kisakkoztam, hogy az ideális a 12×70 mm-es csavar, 1,25-ös menetemelkedéssel.
(A másik oldalit kiszedve persze egyszerűbb lett volna, de úgy meg van húzva, hogy akna nélkül nem tudtam meglazítani kellő erőkar hiányában.)

Persze ennyire nem volt egyszerű a történet, mivel a szilent csöve is elment vadászni. Természetesen semmi hasonlót nem találtam sem a boltokban, sem itthon. Végülis aztán rájöttem, hogy a padláson vannak a gyári gátlók, majd abból kiszedem. Aha. Csak éppen annyira faszán bele van vulkanizálva, hogy az istennek sem sikerült kiverni belőle. Aztán mentő ötletként előkerült a flex, és levágtam a p*csába a szem felét, így kiesett az egész szilent, így már le tudtam faragni a gumit. Végül két nagy bazi alátéttel összeraktam, teljesen jó lett.

Viszont tényleg kéne kerítenem valami kevésbé kemény gátlókat, mert ugyan ezekkel baromi stabil az autó (persze a lehetőségekhez képest), de hihetetlenül romlott a mentkomfort az egy gátlós állapothoz képest.

Tegnap megvizslattuk Csöpin a borzasztó benzinszag forrását. Teljesen szétrepedt a gumi beöntőcső, úgyhogy leszedtem a tankot, amíg nyuszy elugrott ilyenért autósboltba. Majd sok szopás árán nagy nehezen sikerült valahogy visszaszenvedni. Tökéletes nem lett, mert a tanknyílásnál a sapka pereme miatt nem tudtuk kiszedni a fém csövet, plusz nem tudtuk rendesen ráhúzni a gumicsövet a fémre és, hogy még jobb legyen a bilincset sem lehetett annyira "kinyitni", hogy ráférjen a gumira és a fémre együtt, úgyhogy most csak félig van rajta, majd megnézzük meddig bírja :(
Nem megy ez a szerelés dolog nekünk mostanában :(
Aztán pakolásztunk még egy kicsit a garázsban, de persze befejezni nem sikerült.
Kezdem már kicsit unni, hogy mindig mocskosan jövök be az udvarról :(

Hétvégén megint szereltünk kabriót.
Szombaton Gabe délután 3 körül érkezett (nyuszynak más dolga volt, úgyhogy ketten szereltünk), addigra én lepucoltam mindent, ami kellett ahhoz, hogy össze tudjuk rakni a motort. Némi szopás árán (pl. 2x tettük fel az ékszíjtárcsát aztán az azon lévő izét 3x, mert valahogy mindig kimaradt valami, aztán a kipuffot is le kellett szedni kicsit, mert egy csavar előbb bent volt, mint kellett volna neki stb.) végül sikerült összerakni a motort, de az autóba szombaton nem került be. Inkább ittunk.

Vasárnap Gabe nem ért rá, így hát nyuszyval ketten voltunk kénytelenek berakni a motort a helyére, ami nem ment könnyen, de azért übernagy szopás nem volt.Szép sorban felpakoltunk rá mindent, nagy nehezen állítottunk gyújtást (illetve én, mert nyuszy feladta és innkább fel akarta gyújtani az egészet ), bekötögettük a mindenféle csöveket, aztán még az emelőn kipróbáltuk. Beindult. Öröm bódottá'. Nem folyik a víz. Ujjongás, van értelme normálisan berakni a helyére.
A motor bekerült, felkerült még a légszűrő is, plusz nagy nehezen sikerült meghúzni a kipuff mögött lévő két motor-váltó összekötő csavart is (bár ehhez le kellett venni a kereket, elmebeteg helyen vannak) Nagy sóhaj, hogy vajon jó lesz-e és motor beindít. Beindul, bár szar hangja van, de kit érdekel? Víz sehol Ez jó. Járattuk a motort jó 20 percig, néha felpörgettük, megvártuk, amíg bekapcsol a ventillátor. Víz sehol.
Elmentünk próbkörre (berohadt gázpedállal érdekes volt ) az utca végéig, megálltunk...csöpög a víz :(:(:( A kurva anyád felkiáltással, lesújtva a csalódottságtól hazamentünk, és néztünk egymásra bután.
Ekkor éreztem késztetést arra, hogy szétverjem az egészet...
Majd majdnem mindkettőnknek egyszerre az udvaron csellengő utifutira tévedt a szemünk és megfogalmazódott az utolsó, totálisan végső lehetőség: elvisszük Csanakhoz.
Szóval némi telefonálás után felszenvedtük a futóra az autót és elindultunk Győrbe. Ott leszenvedtük és otthagytuk.
Hát ennyi. Most nagyon bízunk benne, hogy Csanaknak sikerül megcsinálni és lehet végre használni.

Hihetetlen, de igaz, ismét nekiálltunk próbálkozni a kabrióval.
A dolgot árnyalja, hogy időközben lejárt a műszakija, azaz nem tudunk a benne lévő motorral próbálkozni, muszáj a papíros blokkot összerakni.
Gabe előkereste a nála csellengő cuccokat, elhozta. Mi addig nekiálltunk kiszedni a benne lévő motort, aztán kb. párhuzamosan elkezdtük azt szétszedni, a másikat pedig összerakni.
Rutin hiányában túl sokra nem jutottunk, egyelőre ott áll a dolog, hogy a blokkon rajta van a hengerfej, a vezérműlánc, aztán kb. ennyi, mert összegörbült az olajcső, és nem volt kéznél másik.
Azért sikerült érdekes megfigyeléseket tenni.
A 2-4. képen három olajteknőben három különböző tömszelence van. A 2. meg a 4. elég hasonló, legalábbis felépítését tekintve mindenképpen, de a 3. totál más. Olyannyira, hogy másmilyen vízkerék való hozzá, ahogy az 5. képen látható (a jobb oldali, magasabb). Namost mivel a franc sem tudta, hogy ebből kétféle is létezik, a jobb oldali, magasabbal volt összerakva a 4. képen látható tömszelence. Ahogy a 6. képen látható, ez így alapban eláll, mint a p*csa, amit a csavar ugyan összehúzott, mert rugós a cucc, de valószínűleg emiatt már biztos nem volt jó a tömítés. A 7. és 8. képen látszik, mennyivel feljebb áll így a kerék, mint az olajteknő síkja, ami valószínűleg nem szerencsés.
Amúgy meg mind a két olaj-/vízpumpatengely szépen be van rágódva, muszáj lesz vele csinálni valamit. A veztengelyek is kukába való állapotúak, az egyikkel most egyelőre még össze lehet rakni, de hosszú távon kell másik abból is, meg gyakorlatilag mindenből, ami a motorban van...
Gabe-nek köszi a mindenfélét, cserébe még lehet folytatni, sokat
Ja, és sikerült ma beüzemelnünk a kerti csapot, tök jó

Szóval az úgy volt, hogy volt egy pár zsugorgyűrűm. Tegnap meg vettem a Szárcsa úton csapágyakat és szimmeringeket (2×2400 Ft + 2×400 Ft).
Délután elmentünk Lajoshoz, hogy majd jól kicseréljük az elég régen elég borzasztó hangú hátsókerékcsapágyakat, egy olajcserével egybekötve.
Neki is álltunk a szétszedésnek, ment minden szépen. Persze a kézifékbowden tartókörmei most is viccesek voltak, de Lajos erősebb volt náluk A bal oldali szimmering teljesen meghalt, úgyhogy a fék úszott a hajtóműolajban, de Szilvi ügyesen lepucolta, szebb, mint új korában Mármint a fék.
Aztán történt egy apró malőr, miszerint a zsugorgyűrű nagyon szépen felcsusszant a helyére, csak éppen nem volt alatta a csapágy
Ezután egy tízperces buta nézés következett, hogy most akkor mi is van... Jobb ötlet nem lévén, felhívtam Köpcit, aki közölte, hogy tíz perc múlva indul elfelé, de megegyeztünk abban, hogy úgyis útbaesünk, úgyhogy hoz egy párat. Közben megejtettük az olajcserét, ha már várni kellett. Egy óra múlva felhívtam Köpcit, hogy mégis mi van, erre mondta, hogy elindult a másik irányba, úgyhogy nem hoz cuccot... Szerencsére azért azt sikerült vele lebizniszelni, hogy elmegyünk a cuccért, valaki odaadja. Úgyhogy Lajos elment érte (2×3000 Ft), addig Szilvi játszott picit a porszívóval. Az összerakás viszonylag simán ment, de azért a fék légtelenítésénél adódtak pici problémák. Sebaj, vicces dolog féket próbálgatni úgy, hogy az egyik dob nincs felrakva Azért sikerült megoldani, a fék zsír, meg  kerekek is szépen gurulnak, de meglepő, hogy milyen szar hangja van a zsírúj Koyo csapágyaknak is... Persze menet közben csendben van azért.
Még töltöttünk olajat a hídba, és este 8 körül sikerült is végeznünk.

No, megvolt a nagy műtét.
Fél 10 körülre értünk Lajoshoz, további fél óra volt, mire sikerült kitalálni, hogy érdemes nekiállni a kuplungcserének. Lajos sejtése beigazolódott, a váltót csak az alváz szétvágása után lehetne kivenni a helyéről, ha benn van a motor. De aztán kiderült, hogy elég az, ha hátra van tolva, úgyhogy sikerült megoldani a dolgot, szolid 3 óra alatt.
Érdekes módon a Sachs kuplung baromi puha, nincs benne semmi olyan, hogy át kéne esnie egy holtponton, és mégis teljesen jól fog.
Bekerült közben az új tolatólámpa-kapcsoló, szerencsére tényleg ez volt a baja, most zsír.
Felkerült az új Panhard is. Ami érdekes, hogy ami eddig benn volt, az kb. 1 centivel rövidebb, mint a gyári. Ez most azt okozta, hogy 45°-ban áll a kormány egyenesen haladáskor. Sajnos a 70 körüli rázáson nem segített.
Miután végeztünk, kimentünk egy rövid körre, szép sár van mindenhol.

Aztán hazafelé gondoltam rövidítek a szokásos útvonalon, az elkerülő szervizútján. A murvás részen nem is volt gond, de van egy kb. 500 méteres szakasz, ahol az út a szántóföldön vág át, és az kevésbé murvás. Mondhatni fekete föld. Kénytelen voltam egy helyen megállni, és visszakapcsolni az elejét, mert már csak 5-6000-es fordulaton haladt a kocsi, úgy, hogy éppencsak mozgott Jó dolog az AT-s gumi

Volt ma amortizációs túra, de rendesen.
Elmentünk Márkó felé, aztán próbáltunk autózni a Csatár-hegyen, de túlzottan meredek részeken voltak fák bedőlve.
Úgyhogy átmentünk inkább Hárskút térségébe, volt sok sár, jó volt
Hazafelé Rátót-Hajmáskér-Öskü felé indultunk, aszfalton. A Hajmáskéri vasútállomásnál Lajos kitalálta, hogy mossunk alvázat a patakban. Ezzel még nem is lett volna baj, de kitaláltam, hogy milyen vicces belemenni nagy gázzal. Megpróbáltam, olyan kb. 30 km/h sebességgel, aztán a patak 2/3-ánál egyszercsak megállt az autó, az önindító csak kattant.
No, jobb ötlet nem lévén Lajos kihúzott, közben Szilvi bebizonyította, hogy alkalmas navigátornak
Viszont kinn sem indult be, és nem annyira akart forogni a hátsó kerék, mikor Lajos megpróbált behúzni, úgyhogy sejtettük, hogy baj lesz...
Hazahúzott Lajos, aztán elkezdtük nézegetni. Légszűrőházban víz, légszűrő tocsog - ajjaj. Gyertyák ki, benéz, a dugókon áll a víz...
Gumicsővel leszívogattam, aztán leszedtük a szívócsonk elejét, azokban is állt a víz, összesen biztos, hogy egy liternél több volt benne...
A motor meg nem forog körbe, úgyhogy vagy hajtókar görbült, vagy szelep...
Soha nem hallottam még olyat, hogy merítés nélkül valakinek ilyen mennyiségű vizet szívott volna...

Kiegészítés: Köszi Petyának, hogy hazahozott minket Palotáról azzal a csodával

Délután beépítettem az ültetett laprugót (thx to baz!), viszonylag könnyen ment minden, egy óra alatt végeztem.
Majd a kánikulára való tekintettel elmentem Siófokra fürdeni egy kicsit. Siófokon a hőmérőre nézve láttam, hogy 130°C-on áll a mutató, és  nem kapcsol be a ventilátor. Beszéltem Gabesszal, hogy mi romolhatott el, majd direktbe kötöttem a ventilátort, és működött. Az tűnt logikusnak, hogy a bimetálja vagy a kapcsolója halt meg. Közben kihűlt a motor, úgy nézett ki, hogy oké lesz. Aztán mikor a fixen üzemelő ventilátorral is elkezdett felfelé kúszni a mutató, gyanússá vált a dolog. Ugyanis nem láttam gőzfelhőt. Kisitihytől kaptam desztvizet, beleöntöttem úgy 5 litert... Furcsa volt, hogy hová lett ennyi belőle, de úgy nézett ki, megoldódott a probléma.
Elindultam Fehérvár felé. Szabadinál villogtatott le a mögöttem jövő, hogy tudok-e róla, hogy valami ömlik a kocsiból... Mondtam neki, hogy most már igen De legalább kiderült, hová lett a víz...
Lepsény téréségében öntöttem bele a magammal hozott plusz vizet. EZ kitartott a polgárdi kútig, onnan eljutottam a battyáni kútig, aholis nem sikerült újraindítanom az autót. Felhívtam Gabe-et, hogy jöjjön menteni. Mire odaért, sikerült beindítani a kocsit, és utolsó erejével eljutottam a cég parkolójáig, egy órás késéssel.
Felmértük, honnan jön a cucc, a felső fő cső durrant el, de nagyon. Próbáltuk megfoltozni, de nem sikerült, úgyhogy kollégám segítségével jutottam haza, kötélen...

A belső furulyagumik úgy gondolták, hogy kirepednek, és a motortérbe illetve a hátsó szélvédőre terítik az olajat. Ez kezdett nem tetszeni, így felmentem ma Petyához ezeket kicserélni (neki van nyomatékkulcsa). Igen ám, de amikor ki akartuk próbálni, hogy pontosan hol jön az olaj, akkor Enikő úgy döntött, hogy nem indul be, nem forgott körbe a motor... A múltkori nonstop szerelés után inkább nem álltunk neki kitalálni mi baja, így ott maradt Enikő...