Archívum: 2013 (41)

Tevékenységtérkép

Szilveszteri túra

Eljött az idei év vége is, és méltó búcsúztatásaként szerveztünk idén is szilveszteri kirándulást.
Reggel yorsan levágtuk a lökhárító fölösleges részét, aztán Lajosékon és rajtunk kívül csatlakozott még a Suzuki4x4.hu-ról Sanya és Sekeres is.
A koncepció az volt, hogy próbálunk tenni egy nagy kört  - lehetőleg ismeretlen útvonalon - az Északi-Bakonyban.
Az útvonalat nagyjából kinéztük térképen, aztán a Navitel + tuhus térkép kombinációval követtük az irányt.



Korán indultunk, és a lőtéren át a Várvölgy felé vettük az irányt, ahonnan az Öreg Futóné irányában átmentünk Alsóperéig, majd Eplény felé haladtunk tovább. A terv az volt, hogy az ismert úton, a sípálya teteje felé menjünk, de persze eltévedtünk, és ugyan a vasút alatt találtunk egy tök jó alagutat, viszont a 82-esre sehogy sem sikerült felmennünk. Úgyhogy kavarogtunk tovább, és miután a nagy parkolóhoz kijutottunk, a 82-es másik oldalán be is mentünk az erdőbe. Itt előbb Lókutat, majd Hárskutat kerültük délről, aztán amikor megálltunk egy pihenőre, kiderült, hogy alig pár kilométerre vagyunk a papod-hegyi kilátótól, amit már úgyis meg akartunk nézni.



Szóval miért ne alapon felmentünk, és megérte, tényleg jó onnan a kilátás, még a párás idő ellenére is.
Innen lementünk Hárskút felé (közben kiderült a széles autó hátránya egy út közepén lévő sziklánál), majd a Hajag felé fordultunk.
Ez már nehezebb volt, mint idáig, mert a kinézett utakat több helyen is lekerítették, de azért megoldottuk. 
A BARS kapuja éppen betonokkal van eltorlaszolva, és a föld alatti épületbe is megint csak ereszkedve lehet lejutni. Ezt kihagytuk.



Innen Bakonybél felé indultunk tovább, ami viszont meglepően simán ment, sőt. Még karácsony előtt egy helyen megforultunk, mert a tökig érő ködben egyszerűen nem láttuk, merre ment tovább a turistaút, most viszont a navi mutatta merre kéne lennie, és pár tíz méter után megtaláltuk az utat.
Bakonybélbe beérve megálltunk a szentkútnál, majd beugrottunk a Vadszőlőbe egy kávéra.
Pápa irányába indultunk tovább, és a Kőris-hegy északról megkerülve akartunk átmenni Fenyőfő felé.



Na, itt viszont erős ellenállásba ütköztünk az erdő részéről, folyamatosan zsákutcákba futottunk, értve ezalatt totálisan benőtt utakat és iszonyatos méretű kidőlt fákat. Közben azért az alacsony autó előnye is kiderült, simán átfértem egy kidőlt fa alatt, ami már a Vitarának is esélytelen volt :)
Viszont elkezdett szürkülni, és időre vissza kellett érnünk, úgyhogy ezen a ponton hagytuk abba, és elindultunk hazafelé aszfalton.
Jól is tettük, mert már Pénzesgyőrbe érve hatalmas köd lett, de olyan szinten, hogy kb. 60-nal lehetett haladni egészen Bakonynánáig. Onnantól kb. Tésig oké volt, aztán még rosszabb lett, a Kopaszon 40-50-nel keltünk át, és így is ijesztő volt.
Leérve még megálltunk egy kis pezsgőzésre az Öreg-kálvária tetején, és hallgattuk a tűzijátékokat a sűrű ködben.



Boldog új évet mindenkinek!
nyuszy @ . Suzuki X90 . 44 fotó . Szólj hozzá!

Karácsonyi túra a Szekszárdi-dombságban

Szokás szerint néhány napot Mohácson töltöttünk karácsonykor, és megkérdeztem a bajai Suzuki4x4-es fórumtársakat, nincs-e kedvük kirándulni egy kicsit valamikor. Volt, eljött Barna és andrew is, illetve Barna egy haverja Discoveryvel. Logisztikai okokból én sajnos saját terepjáróval nem tudtam megjelenni, így főleg Barna autójában utaztam.

Mivel a három autóból kettőn csak utcai gumi volt, ezért nem kerestük az igazán nagy dzsuvát, de azért szerencsére így is akadt helyenként némi sár, amit azért komolyabb elakadás nélkül megúsztunk.

Határozottan élveztem a túrát, mert ez a környék varázslatos a sok dombbal-völggyel. Nincsenek olyan magas pontok, mint a Bakonyban, de ez annyiból még előny is, hogy sokkal nagyobb része autózható a területnek, mint mifelénk - ráadásul sehol sincsenek behajtani tilos táblák és sorompók.

A másik érdekes része az volt a dolognak, hogy vezethettem Barna autóját, és azt kellett tapasztalnom, hogy alapvetően ilyen jellegű felhasználásnál abszolúte nem érezni a hosszú Vitarának hátrányát, sőt, még stabilabb is bizonyos helyzetekben a nagyobb tengelytáv miatt. És az autón semmi extra átalakítás nincsen, csak egy pogácsás emelés meg MT gumik.
Ez azért gáz, mert eddig bizonytalan voltam, hogy jó lenne-e nekünk egy ilyen vas, most viszont látom, hogy igen, úgyhogy nézegethetem aktívabban a kínálatot :)
nyuszy @ . Suzuki X90 . 41 fotó . 4 komment

Hónéző túra a ködben

Azt írták a hírek, hogy Olaszfaluban 20 centis hó van, valószínűleg az eplényi hóágyúk és kondenzmagok meg déli szél okán.
Gondoltuk, megnézzük. Azt tudni kell, hogy egy ideje erősen plusz van, és a szezonban még semmi hó nem esett sík vidéken.
Az első meglepetés akkor jött, amikor a Kopaszra felfelé egy bizonyos magasságban tél lett egyik pillanatról a másikra - az út szélén hó volt, meg tökig érő köd. Eredetileg aszfalton akartunk menni, de lekanyarodtunk inkább a tócsás útra, mert ott meg fixen volt pár centi hó (vagyis inkább valami hódara jellegű).

Átmentünk hátul Tésre, aztán onnan már tényleg aszfalton haladtunk Olaszfaluig, ahol valóban volt 20 centi hó, de tényleg csak a falun belül, úgyhogy játszani sajnos nem tudtunk benne. Felmerült hát a kérdés, hogy merre menjünk akkor.
Gondoltam, ha már elég messze eljöttünk, akkor menjünk egy kört a Magas-Bakony felé. A terv az volt, hogy Olaszfalu és Eplény között bemegyünk földúton Lókút felé, ami sikerült is, de nem volt egyszerű, mert olyan tejfölszerű köd volt, hogy semmit nem lehetett látni.

Lókútról átmentünk Hárskútra, és az volt a terv, hogy a Hajag felé megyünk tovább. Na, ez már nem jött össze, mert arrafelé csak mérsékelten vagyunk ismerősek, és a köd miatt esélytelen volt tájékozódni. Sokszori útkeresés után végül elkezdtünk turistaútvonalakat követni, és így legalább eljutottunk igen szép helyekre, ahol még sosem jártunk korábban. Itt viszont egy idő után végleg elveszítettük a fonalat, és hiába akartunk Bakonybél felé menni, sokkal inkább Farkasgyepühöz közeledtünk, úgyhogy az lett a vége, hogy GPS-szel sikerült kevésbé érdekes, de járt úton elnavigálni Bakonybélbe.

A golyó felé akartunk menni, de aljas módon lenn volt a sorompó, ezért aszfalton áthúztunk Pénzesgyőrbe, ahonnan a zöld kresztáblával jelzett úton akartunk visszamenni Hárskút felé. Na, ez elég jól sikerült, mert olyan szinten szét van vágva az út, hogy sikerült rajta öszetörni a lökhárítót :)
Ettől eltekintve gond nélkül visszataláltunk az odafelé is megjárt útra, és a Római-fürdő és a jásdi Betlehem érintésével mentünk haza.
nyuszy @ . Suzuki X90 . 9 fotó . Szólj hozzá!

Csörlő

Pénteken felhívott Lajos, hogy akkor most lenne egy kis ideje legalább a csörlő felrakására, úgyhogy némi logisztikával elvittem az autót, és hétfő délután vissza is kaptam.
Mivel baromi nagy hely van a lökhárító eleje és a klímahűtő között, szerencsére sikerült megvalósítani azt az elképzelést, hogy a csörlő a lehető legkevésbé látsszon, így nem kell vele varázsolni vizsgára sem.
Nekem tetszik, aztán majd kiderül, hogy hogy működik.
nyuszy @ . Suzuki X90 . 4 fotó . 4 komment

Motorbuhera

Az egyik henger időnként nem üzemelt megfelelően, alapjáraton újabban kb. soha nem ment.
A gyújtás hibáját már korábban kizártam, és az injektor sem tűnt túl valószínűleg a korábban kiszedett gyertya kinézete alapján, szóval látszott, hogy a hengerfej levétele nélkül erre nem lesz megoldás.

Így hát vasárnap elvittük az autót Köpcihez, levette a hengerfejet, és kiderült, hogy az érintett henger egyik szívószelepe a képen látható állapotban volt. Kapott helyette másikat, illetve az összes szelep be lett csiszolva, le lett a hengerfej síkolva, meg egyúttal a melegedési ill. nem melegedési problémákat orvosolandó tett bele egy másik termosztátot ill. tett rá egy másik hűtősapkát, és a víz távozására utaló lazaságot talált az egyik vízcsőnél.



Remélem, minden oké lesz így, az biztos, hogy alapjáraton a motor járás most ég és föld az eddigihez képest.
nyuszy @ . Suzuki X90 . 1 fotó . 4 komment

Zyma Trophy + könnyed kirándulás

Tök rég nem voltunk versenyen, az X-szel meg ugye még soha, így amikor kikerült a Zyma Trophy kiírása, elkezdtem rajta gondolkodni, aztán Szilvi sem mondott rá nemet, így leszerveztük Vince őrzését, aztán november 9-én, szombaton elmentünk a Zselcibe, Bárdudvarnokra. Az volt a dologban a különösen szimpatikus, hogy nincs éjszakai futam, cserébe mocsok korán kellett kelnünk, hogy odaérjünk fél 8 körülre. Gyorsan elintéztük a gépátvételt meg a nevezést, aztán elsőként mentünk bele a rajt előtti speciálba, majd két zárt kvad meg egy Jeep után elindultunk az itineren is. Így sajnos nem volt idő megkeresni az ismerősöket ill. megnézni az autókat, de szeretek elöl menni.

Az itiner egész jó volt, Szilvi meg ügyesen navigált és keresett KP-t, úgyhogy jól haladtunk. A héten leesett eső és az agyagos talaj együttese elég kellemes terepet hozott össze, voltak olyan helyek, ahol magam is meglepődtem, hogy el tudunk menni :) Erre egy sima úton, a látszólag nem túl mély nyomokban álló víznél sikerült felhasalni a bakhátra :) Szerencsére jöttek mások hamar, aztán lehúztak. Ezen kívül egy meredek úton volt olyan bakhát, hogy muszáj volt egy ötven méteren alternatív útvonalat keresni, de ettől eltekekintve hibátlanul sikerült végigmenni az útvonalon, és talán még az összes KP-t is megtaláltuk.

A hosszú, 70-80 km-es táv végénél voltak ismét speciálok, abból az elsővel szenvedtünk meg alaposan. Egy igen meredek domboldalban volt a spec, úgy, hogy a kapuk oldaldőlősen voltak elhelyezve, és mivel elsőként mentünk be ide is, senki nem kotorta még le az első kapunál lévő lépcsőt, oldaldőlősön lefelé meg nem rúgatja az ember, ha nem muszáj, szóval sikerült felhasalni. Hát, jó pár percig próbálkoztunk eredménytelenül a szabadulással, mikor Szilvinek az az ötlete támadt, hogy beáll a jobb egy elé ugrálni. Levettük a tetőt, Szilvi végrehajtotta az ötletet, és csodával határos módon sikerült lemenni, így a specet befejezni is.

A célba beérve még megfejtettük az útvonalon kirakott találós kérdéseket is, aztán végül nem vártuk meg az eredményhirdetést, mert bár valószínűleg hibapont nélkül végigcsináltunk mindent, a specek ideje túl rossz lett az elakadás miatt ahhoz, hogy esélyünk legyen bármire. Majd ha kiírják az eredményeket netre, beírom, hogy hányadikak lettünk :) Mindenesetre jól szórakoztunk, kéne sűrűbben menni versenyre.

A versenyen képek sajnos nem készültek az egy darab első kép kivételével, cserébe ma kimentünk Lajossal egy körre, ezt jobban dokumentáltam képileg. Ez úgy indult, hogy elmegyünk kirándulni picit, aztán bejelentkeztek Krisztiánék is a nagyvasakkal. Először Királyszállás fölött kóvályogtunk, de a Burok-völgy miatt sehová sem jutottunk, úgyhogy a Hamuház után lmentünk egy számomra új úton Jásd felé. Mondtam Lajosnak, hogy baromi rég jártunk már arra, nézzük meg azt az utat föl Tésre, amin a vas tartály meg a forrás van. Lajos aszonta, abban nincs semmi, mondtam, nem baj, majd valahol visszajövünk le.

Na, konkrétan a forrásig jutottunk el, ahol elpakolhatatlan kidőlt fák állták utunkat. Itt Krisztiánékból előjött a "végre valami érdekes", és nekiálltunk alternatív útvonalat csinálni a fa kikerülésére. Hát, elég durva lett, a Pajero fölfelé akadt el, az X meg lefelé a fa után :)
Megoldottuk Krisztián csörlőjével, aztán a következő kidőlt fánál álltunk meg újra. Ott elég sokáig tartott kipucolni egy nyomot, közben Lajossal kipucoltuk a még következőbb kidőlt fa kikerülőjét... Hát, nem volt egyszerű útvonal, pláne, hogy a végén még egy baromi hosszú és nagyon ragacsos meredek következett. Ránk sötétedett, mire feljutottunk. A "csak kirándulunk" asszem nem pont ilyen :)
nyuszy @ . Suzuki X90 . 35 fotó . Szólj hozzá!

Itt az ősz

itt az ősz, és egyúttal megjött az ihletünk egy kicsit autózni. Lajos most jött ki először a Pajeróval, hosszas győzködés után :)

Megnéztük a frissen felújított Lőtértornyot, amit most Maderspach Viktor Kilátónak hívnak, majd a tési út mellett indultunk el felfelé, aztán Lajos alternatív útvonalon ment el a régi tési útig, hogy ne kelljen összevizeznie az autóját a tócsás úton :P
Onnan az Öreg Futóná felé átmentünk Alsóperére, és csodával határos módon odataláltam a Kán-kúthoz, pedig ennek elég kicsi volt az esélye :) Ott egy picit bohóckodtunk, majd a Római-fürdő felé átmentünk Jásdra, aztán a tési út túloldalán felmentünk, onnan egyenesen haazazúztunk.

Sajnos még az erőd is éppen csak nem porzik, de azért jó volt.
nyuszy @ . Suzuki X90 . 27 fotó . 1 komment

Csinosítgatás, felavatás - 3 Beskidzki Zlot Fiata 126p, Sucha Beskidzka

A hét folyamán kapott az autó az orrára friss fényezést a valaki által odataknyolt rettenet helyett. A szín sajnos nem lett 100%-os, annak ellenére, hogy otthagytam az autót a festékkeverőben egy napra (üdvözlet Pinkééknek ezúton is), a kivitelezés viszont teljesen jó lett.

Palotáról hazaérve belekerült az autóba a 300. km is vásárlás óta, úgyhogy vele indultunk el a déli lengyel talira :)
Csütörtök este tettünk bele üléseket, csináltam bele szivargyújtót a GPS-nek, meg cseréltem izzókat a fényszóróban, szóval komolyan felkészítettük az autót az útra, és péntek reggel 8-kor útra keltünk. Eszteromban találkoztunk DKW-ékkel és Piszkor Petiékkel, majd alig 6 óra és 300 km után megérkeztünk Maków Podhalańskiba, ahol Szudasék már vártak ránk.

Mivel nem igazán volt még ott élet, ezért elmentünk Krakkóba várost nézni. A GPS által javasolt útvonal emlékezetes volt, olyan egysávos szerpentin is volt benne, ahol vissza kellett váltani elsőbe :) Miután körbenéztünk és kajáltunk, bevásároltunk, majd visszamentünk a találkozóra, ahol aktív csapatépítésbe kezdtünk (ittunk, mint állat). Közben odaért Róbert Gedeon és hollo is.

Szombat reggel megjöttek Gyuláék is, így összesen hét autóval képviseltük a magyar csapatot a találkozón. Program gyanánt a helyi fő nevezetesség kastélyt tekintettük meg, aztán volt valami szlalomféle is, meg még tájékozósái versenyen is elindultunk. Aztán mivel délután 4-kor kezdtük el a csapatépítést, elég jól sikerült az este :)

Vasárnap ismét korán keltünk, aztán elmentünk Bialába alkatrészboltozni, majd egyedül indultunk el haza. Sajnos hittünk a GPS-nek, és Komáromnak jöttünk, na ilyet soha többet, mindeféle zergeb*szó kis utakon cikk-cakkoztunk, és az alig 400 km-es utat így csak 7 óra alatt sikerült teljesíteni, pedig ahol lehetett, toltam neki. Viszont Zywiectől Fehérvárig eljöttünk egy tankkal, bár kicsit féltem, hogy összejön-e a dolog :)

A kisuató jól vizsgázott, annyi nyűgje volt, hogy elfogyott az alapjárati levegő csavarjának gumigyűrűje, de ezt egy pisiszünet alatt orvosoltam. Ahogy az utolsó képeken látszik, utazóban 5 literes átlagfogyasztás jött ki, ami az én vezetési stílusommal több, mint jó, pláne hegyen-völgyön át. Összesen 1.050 km-t mentünk a hétvégén, ami 3,2%-kal növelte meg az autó futását :)

Gyertyacsere, avagy a hengefej-felújítás előjátéka

A múltkor belefutottam egy owners manualba, ahol meglepődve szembesültem a gyári előírás szerinti 20.000 km-es gyertyacsere-periódussal. Feltételeztem, ezt nem csak én nem szoktam túlzásba vinni, hanem mások sem, gondoltam beruházok négy gyertyára, ezen ne múljon.
Nemi nyomozással kiderült, hogy az NGK BKR6E jó bele, ami kicsi (16 mm-es) kulcsnyílású, de hosszú menetes.

Megrendeltem az autósboltban, mára meglett, elhoztam egy szelepfedél-tömítés társaságában, aztán nekiálltam lebontani az útban lévő köcölléket (burkolatok, szívócső, valami egyéb csövek), aztán gondoltam, leszedem a szelepfedelet, hogy kevésbé legyenek mélyen a gyertyák. Ehhez további dolgokat kellett lebontani, de aztán lekerült a szelepfedél is, és nekiálltam a gyertyák kiszedésének.


Bár volt, amelyik rendesen meg volt húzva, nem volt semmi gond egészen a legbelsőig, ami elég nehezen jött egy pár menetnyit, aztán végleg megszorult. Ezen a ponton a tanácstalanul nézést választottam, mert mi az már, hogy kifelé szoruljon meg egy gyertya? :O
Szóltam Gabe-nek, nézzen ő is okosan, aztán mikor szerinte sem akart kijönni, elkezdtük számba venni a lehetőségeket.

Igazából két megoldás látszott, az első a hengerfej levétele, a másik az erőszak.
Előbbi ellen szólt, hogy valószínűleg attól nem fog könnyebben kijönni az a gyertya, de mindenesetre nagyon durván mindent le kell bontani hozzá (pl. ki kell venni a hűtőt is). Némi tanakodás után az erőszakra szavaztunk, tekintve, hogy ennél sokkal rosszabb helyzet már nem állhatott volna elő... Az óvatos erőszak végülis megoldást jelentett, kijött a gyertya, nem meglepő módon a menete enyhén hiányos állapotba került, és tartalmazta nyomokban a hengerfejet. Meg egyébként a színén az is látszott, hogy eredetileg sem üzemelt megfelelően.



Újabb tanakodás következett, hogy és akkor most mi legyen. Felhívtam egy helyi autószerelőt, aki azt mondta, hogy nem hisznek a menetjavítóban, inkább hengerfejet szoktak cserélni. Nagyszerű. Aztán felhívtuk a gépműhelyet, akik egyrészt szabin vannak, másrészt tudnák javítani, de csak leszedett állapotban. Telefonáltam még egyet, hogy hátha van valakinek 14-es, finom menetes menetfúrója, de ez sem vezetett sehová.

Úgtyhogy mit veszíthetünk alapon megpróbálkoztunk a menet közvetlenül gyertyával történő újravágásának (kettő előre, egyet hátra). Bement. Nem könnyen, de menet. Tövig. Betettem a többit is, feldobáltam a köcölléket, indítottam, és egész úgy tűnik, hogy működik a dolog.
Egyébként a képen nem látszik a lényeg, de ezek a gyertyák szerintem simán futottak már 100.000 km-t, mert elég látványosan fogyott az elektródából.



Mindenesetre remélem, működni fog a megoldás, és legközelebb majd hengerfejfelújítással egybekötve veszem csak ki a gyertyákat...


nyuszy @ . Suzuki X90 . 3 fotó . 9 komment

Papírozás, apróságok

Tegnap még frissibe' megcsináltattam az aeredetvizsgát, és elintéztem az ocsmányirodát is, alig 34 ropiba került a két hely.
Aztán elugrottam Lajoshoz, hogy vételezze szemre a feladatot, mert azt a rusnya fényezést meg kell csinálni az orrán (mármint az autóén), meg ütemezze is be.

Ma délután nekiálltam két apróságnak, egyrészt a motortartó gumit kellett kicserélni, másrészt valaki túlhúzta valamikor a karbin a szivató külsejét rögzítő csavart, ettől összegörbült elöl, a karnál. Még menthető lett volna, de inkább ezt is kicseréltem. Kifejezetten szopás ilyeneket szerelni egy olyan autón, amire vigyázni kell :)

Lentebb még pár saját kép a vásárlásról és a hazaútról.

Vettünk vasat

Tök rég nem vettünk Polskit, és amióta a BIS-t eladtuk, azóta nagyon alacsony lett az udvarban a 126-osok száma, szóval már időszerű volt beújítani valamit. Nyári tali után Zolka belinkelt egy autót, amit hirdettek már korábban is, csak akkor még irreális áron, most viszont már elgondolkodtató lett az ár, és mivel Zolka egy hétig nem tudott volna elmenni megnézni, megtettük mi másnap.

120 km-re mentünk el 30-35 fokos hőségben, és megnézegettük az autót alaposan. Az alcsony, óra szerint 33.097 km-es futás ellenére már nem múzeumba való, mert az eleje volt törve, amit elég ízléstelenül, de szerencsére elemcsere nélkül javítottak, aztán ocsmányra lefényezték.
Ezen felül is vannak rajta kisebb horpik, viszont szerencsére új korában kapott egy alapos üregvédelmet, meg valószínűleg nem sok telet látott élőben, így gyakorlatilag alig van rajta rozsda.

Átgondoltuk a dolgot, és elhoztuk. A hazautat még egy balatoni strandolással is meghosszabbítottuk, de a kb. 140 km-es utat is simán bírta igazi forró időben is, ahogy elvárható. Lent a hirdetés képei.

Hát ez meg?

Ma a Balenóból kiszálláskor hozzáért a Baleno ajtaja az X tükréhez, de csak éppenhogy.
Erre az meg leesett. Úgy teljesen, a földre.
Látszott, hogy valaha fémes kapcsolat volt a két fele között:



Na, ez elmúlt. Eltartott egy darabig, mire kitaláltam, hogy lehet a legkisebb károkozással szétszedni a tükör házát, aztán mikor sikerült, az tartott el egy darabig, mire rájöttem, mik azok a rozsdás maradványok, amik benne vannak.
Úgy tűnik, valaha egy átmenőcsavar volt benne, amit egy rugó feszített meg, de olyan szinten rohadásnak indult a szerkezet, hogy az egyik mm vastag alátét gond nélkül tört darabokra, amikor próbáltam kiszedni.



Beáztattam most a maradványokat rozsdaoldóba, majd valahogy ki kell őket úgy fúrni, hogy ne a műanyag házat fúrjam szét. Érdekes lesz.
nyuszy @ . Suzuki X90 . 2 fotó . 3 komment

Központizár + hűtőcsere

Még az átíratási procedúra közben vettem az autóhoz egy távirányítós központizár-vezérlőt, hogy ne kelljen kulcsozni.
Aztán sokáig volt szar idő, gondoltam, hogy beépítem, ha majd jobb idő lesz. Pár hete lett is, de aztán amikor megláttam, hol van a gyári vezérlődoboz, úgy döntöttem, hogy ezt inkább profira bízom, és múlt héten elvittem a villamosságishoz. Szép lett, meg még működik is.



Közben már egy ideje gyanús volt, hogy mintha fogyna a víz, de nem jöttem rá, hová lesz.
Aztán mikor elhoztam az autót a villanyszerelőtől, sikerült kiszúrni, hogy folyik a hűtő a tetején, de olyan ötletesen van ráragasztva gyárilag egy szivacs, hogy ez lehetőleg ne látsszon. Elgurultam vele a hűtős bácsihoz, aki azt mondta, hogy nem javítható, szét van égve a teteje...

Úgyhogy nekiálltam hűtőt keresni, de persze ez nem volt annyira egyszerű, mert a helyén esélytelen volt megmérni, a katalógusok alapján meg rohadtul nem egyértelmű a mérete. Különös tekintettel arra, hogy a hűtőket a radiátor szélességével, magasságával és vastagságával jellemzik, ami semmiféle információval nem szolgál a beépítési méretekről...

Szóval hétfőn kiszedtem a hűtőt, lemértem, hogy kb. 475x375x26 mm a radiátor mérete, és szembesültem vele, hogy a sztenderd Unix-jellegű katalógusokban ennél egy centivel szélesebb és vastagabb a jellemző méret. Aztán úgy kb. 4 óra Google segítségével sikerült rátalálni, hogy a Szakál Metálnál van olyan hűtő, aminek a mérete pont stimmel, és még olcsó is - valami tök ismeretlen SRL márkanév, bár nekem a többi hűtőmárka sem mondott túl sokat. Tegnap megrendeltem a helyi autósboltban, mára megjött, és hihetetlen módon úgy tűnt, hogy minden mérete stimmel.



Elhoztam, és neki is álltam beszerelni. Egész simán ment, és tényleg stimmelt minden paramétere. Egész addig, amíg fel nem töltöttem vízzel, mert akkor kiderült, hogy a kupak nem ugyanaz, mint a másikon, és persze azt nem adnak hozzá. Gyors telefon az autósboltba, holnap lesz belőle elvileg egy - talán - másmilyen, meglátjuk.

Ha már úgyis le volt engedve a víz, kicseréltem a termosztátot (igaz, csak egy olcsó QH-t kapott) meg a vízhőmérséklet-jeladót is.
Előbbi hatásosnak tűnik, máshol áll a mutató, mint eddig, utóbbi viszont nem segített a magas hideg alapjáraton.



Update 06.13. csütörtök:
A rendelt kupak elsőre jó lett, úgyhogy már csak a próba van hátra.
Illetve egyúttal kicseréltem a légszűrőt is, a típusa Jakoparts/Herth+Buss J1328017 2965400. Ezt azért írom fel, mert természetesen ennek sem egyértelmű a mérete, ez viszont stimmel.

nyuszy @ . Suzuki X90 . 3 fotó . 5 komment

Olajcsere mindenben

Volt az Auchanban jó áron olaj, úgyhogy vettem hirtelen 15 literrel, mert az X-ben még a vásárláskori olajcsere volt hátra (mert állítólag 2.000 km-rel ezelőtt kicserélték, persze hiszi el a rosseb), a többiben meg már időszerű volt a csere. Na nem km alapján, mert még a Balenóban sincs meg a 10.000 km, de másfél éve volt benne olajcsere, a Polskikban meg még régebben. Felírtam azért az óraállásokat, de erős a gyanúm, hogy egyikben sem km alapján lesz következő olajcsere :)

X90 229.939 km
Baleno 256.291 km
Csöpi 87.983 km
Pop 56.732 km

Természetesen azért most sem volt olyan egyszerű, mint kellett volna lennie, az X-en az istennek sem fért oda az olajszűrőhöz a láncos fogó, Csöpin meg ezzel tudtam csak meglazítani a leeresztőcsavart:



Az X-ben terveztem cserélni légszűrőt is, de nem mertem hinni a katalógusoknak, úgyhogy lemértem, 300×144 mm-es a fedél, 8 mm-es peremmel.
nyuszy @ . Suzuki X90 . 1 fotó . Szólj hozzá!

Nyári kerekek

Mivel vasÁrnap végre sikerült megszerezni a nyári gumikat, tegnap elvittem egyet a deerhunter-féle félnikből a gumishoz megszereltetni próbára. Mivel úgy tűnt, hogy ezzel a pici gumival bőven jó ez a -15 ET-jű felni is, ezért ma megszereltettem a maradék hármat is, délután meg feldobtam őket az autóra. Kicsit szokni kell még a kicsi kerekeket, de szerintem összességében jól mutat a cucc.


nyuszy @ . Suzuki X90 . 1 fotó . Szólj hozzá!

Tavaszbúcsúztató túra

Úgy tűnt, őszig már nem lesz esély értelmesen kimenni autózni, de most pont jól jött ki a rossz idő, mert amúgy is terveztünk elvben mára valami kirándulást, és így, hogy egész éjjel esett, és még reggel sem állt el igazán, muszáj volt menni.

Lajos aszonta, mostanában sokat volt kinn, és Palota környékét unja, menjünk másfelé. Találomra az jutott eszembe, hogy menjünk el az eplényi sípálya felé, arra már nagyon rég nem jártunk. Elhúztunk aszfalton Bántára, majd a Sötét-horog felé indultunk el. Hát, ahhoz képest, hogy pár évig autópálya-szintű út volt a Horog aljában is, most majdnem olyan szar, mint tíz éve.



Azért feljutottunk persze, de szerintem most rosszabb az út, mint a Baglyas oldalán a sziklás út. Fölül meg annyira fel volt ázva a talaj, hogy a nyombólkimenve egyáltalán nem lehetett menni felfelé, szóval küzdős volt. Felérve találtunk egy - nekem - új lekövezett utat, azon lementünk a szénégetőig, onnan pedig a lőtéren át próbáltunk a sípálya felé tartani. Hát, kavarogtunk rendesen, mert ott is voltak új köves utak, de végül odataláltunk a kilátóhoz. Érdekes, hogy májusban, esőben, szélviharban is vannak, akik igénybe veszik a sífelvonót.



A merre tovább kérdés kapcsán felvetettem Lajosnak, hogy ha már egyszer félúton vagyunk, ugorjunk már át Kislődre a maradék két nyári kerekemért. Szerencsére sikerült meggyőzni róla, hogy ne kelljen egyedül mennem, de erről később.
Kimentünk a 82-esre, majd Eplény és Olaszfalu között sikerült találni egy értelmesnek tűnő utat balra, én meg hittem benne, hogy csak el tudunk valahol menni Pénzesgyőr irányába Zirc érintése nélkül is. Rendesen fel volt ázva az út, amin mentünk, időnként ellenőriztem, hogy kábé jófelé megyünk-e, és meglepő módon minden kóválygás nélkül sikerült Lókúton kiérnünk.

Onnan átgurultunk Hárskútra, és ott csesztük el, hogy nem kanyarodtunk rá a pénzesgyőri kitáblázott földútra, ahonnan pikk-pakk át lehet menni a Herend-Hajag útra, hanem a téesz felé mentünk, és csak a rádióállomás irányát próbáltuk követni. Természetesen nagyon nem tudtuk, hogy merre megyünk, és annyira szar utat találtunk, hogy először a Jimny hasalt fel a bakhátra, aztán meg az X is, úgyhogy csörlőzhettünk is :)





Miután kikveredtünk az aszfaltra, gyorsan megjártuk az utat Kislődre meg vissza, aztán ugyanitt megpróbáltuk megtalálni a jó utat.
Természetesen nem sikerült, és ennek köszönhetően sikerült a Magas-Bakony eddig számunkra ismeretlen, nagyon szép tájait megismerni abban az 1-1,5 órában, amíg sikerült találnunk egy utat, ami cikk-cakkban kivezetett végül Hárskút szélébe, a márkói út első kanyarjába.

Ugyanarra mentünk vissza innen, amerre jöttünk, szerencsére a szántóföldön menő úton könnyű volt követni a saját nyomainkat.
Így, hogy már ismertük az utat, kicsit bátrabban mentünk, és bizony belengett időnként a beszarásmérő, olyan szépen sikerült keresztben autózni :) :) :)



A 82-esre visszérve aztán Olaszfalu felé fordultunk, Bakonynána mellett még lemostuk az autók alját a patakban, aztán aszfalton hazajöttünk.
Határozottan szórakoztató kanyar volt, a hossza ellenére is.

Hazaérés után az autó lemosása már kevésbé volt szórakoztató :)
nyuszy @ . Suzuki X90 . 18 fotó . 3 komment

Nem tervezett fékbetétcsere

Szilvi jelezte ma, hogy mintha fura lenne Csöpin a fék. Hazaértem, kipróbáltam, és már sejtettem, hogy mi a gond.
Gyorsan leszedtem a dobot jobb elölről, ahonnan a hang jött, és ilyen fékpofák fogadtak:



Ekkor volt péntek délután négy óra, holnap meg Pestre terveztünk menni az autóval... Némi telefonálgatás után sikerült találni olyan autósboltot, ahol volt polcon ilyesmi (én is meglepődtem), úgyhogy gyorsan elugrottam, és megvettem őket.



Számomra ismeretlen típus, az van ráírva, hogy Made in Austria. Ismeri valaki ezt a márkát?

Persze mondjuk mindegy, választásom nem volt. Már a jobb oldalon is eltököltem egy negyed órát, mire sikerült visszaakasztani az alsó rugót, de utána hülye módon nekiálltam a bal oldalon is kicserélni a pofákat. Lehet, hogy nem kellett volna, mert ott annyira nagyon nem állt kézre, hogy kb. két órát eltöltöttem vele, mire legyőztem...
Mindegy, a lényeg, hogy gyors próba alapján még akár működőképes is lehet.

Némi karbantartás

Igazából azóta éreztem, hogy ki kéne cserélni a váltótartókat, mióta nálam van az autó, de valahogy sosem tűnt eléggé fontosnak :)
Szerencsére azért vettem egy pár bakot sok éve, amikor még beszerezhető volt, és ma jött el a pillanat, hogy nekiálljak.
Elvileg tök egyszerű meló, de persze nem volt az, mert az egyik, elvileg odahegesztett anya úgy döntött, hogy ő inkább elforog. Volt némi varázslás, mire sikerült kitalálni, hogy a bánatban lehetne ellentartani neki, de végül én voltam az erősebb :)  
A régi bakok a helyükön egész normálisnak néztek ki, de kiszedve úgy tűnik,  valóban rájuk fért a csere:



Utána még a hűtőventilátort is kicseréltem, mert ugyan jól működött, de volt neki egy nem túl szimpatikus hangja, aztán jobb a békesség.

Műszaki, pár hónapon belül negyedszer

Ugyan már márciusban lejárt a kabrió műszakija, de a hóviharban nem éreztem kritikusnak a hosszabbítást.
Most viszont süt a nap, úgyhogy tegnap előbányásztuk a téli álmából, lemostuk a garázsport, és ma délután elmentem levizsgáztatni.
Minden rendben volt szerencsére, mondjuk ez azért elvárható, mivel az előző vizsga óta összesen 1.240 km-t futott :)


Játék a belvízben

Ha már a tegnapi Samurai-napi Túrán sikerült úgyis összekenni az autót, úgy éreztem, itt a nagy lehetőség, hogy megnézzem alaposabban is azt a belvizet a réten, ahol pár napja voltam fényképezni.
Hát, nem gyenge, volt olyan pont, ahol felcsapott a motorháztetőre a víz, akkor ott én is meglepődtem :)
Visszaút persze ilyenkor nincsen, szerencsére nem is kellett.





Némi animgif is lett belőle :)



 



 

Délután aztán két órán át mostuk az autót itthon is, most csillog-villog.

nyuszy @ . Suzuki X90 . 12 fotó . 2 komment

Samurai-napi Túra



A Suzuki4x4.hu színeiben szervezett tavalyi kartali túra sikerén felbuzdulva úgy döntöttem, hogy megpróbálom, van-e érdeklődés a bakonyi táj iránt. Volt, így már hónapokkal korábban nekiálltunk az ideális útvonalat megálmodni, aztán a hó miatt sokáig többet nem is tudtunk tenni. Végül múlt hétvégén sikerült megírnunk Lajossal az útvonalat a gyakorlatban is, különösen figyelve arra, hogy ne essen útba behajtani tilos vagy zárt sorompó. A szombati napunk elég hamar félbeszakadt, mert Tésen ilyen szép defektet kaptunk:



Múlt vasárnap aztán szerencsére körbejutottunk, az elméletben kigondolt útvonalat sok helyen a valóságban újraírtuk, és bíztunk a megfelelő időjárásban. Ez azért is fontos volt, mert a fennsíkon egy szakasz még reménytelenül járhatatlan volt múlt hét végén is. Szerencsére egész héten meleg volt, sok napsütéssel, amit a pénteki eső koronázott meg. Szombat reggel 9 órakor volt a találkozás a tési út meleletti murvabányál.



10 órakor összesen 20 autóval vágtunk neki a távnak. A tési út jobb oldalán mentünk fel, onnan a tócsá úton mentünk tovább, majd a vár utáni horogban ereszkedtünk le a Vár-völgybe.



300 méter gyalogtúrával megnéztük a várat, aztán a völgy végén a meredek út felé mentünk vissza a tócsásra. Innen a régi tési úton folytattuk az utat, ahol a gödörben, a hídnál még mindig volt hó. Egy darabig elvoltunk, mire az első 5-6 autó átjutott csörlő segítségével, a többieknek utána már könnyebben ment.



Tésen átmenve az erdőn keresztül ereszkedtünk le a murvás út felé, egyedül itt találkoztunk csúnyán néző favágókkal, viszont alapjuk nem lett volna belénk kötni, szerencsére. Itt még mindig cuppogott az út az olvadó hó vizétől. Miután leértünk, a gázlón átkelve a Római-fürdőnél álltunk meg ebédszünetre. Itt egy mászósabb gyalogtúra következett, mert a Gaján gyalog átkelve felsétáltunk a vízesésig.



Jásd felé folytattuk tovább az utat a délutáni etappal, ami egy egyszerű szakasszal indult, mert csak a réten mentünk végig a Szentkút felé, majd Jásdon keresztülérve letértünk egy korábban számunkra is ismeretlen területre, ami csak arra volt jó, hogy ne az aszfalton kelljen kimenni a tési útra. Az úton átmenve az erdőben mentünk el a szerpentin aljáig, ahol a nagyon durván vízmosásos úton mentünk fel.



Itt megint sikerült sokaknak játszania a feljutással, többek között nekünk is. Állítólag az X hátsó kereke 60-80 centire volt a levegőben, én is éreztem, hogy billegünk :) Mindenesetre ez jóval kevésbé félelmetes benne, mint a Jimnyben volt.
A fenti úton a Hamuház érintésével elmentünka  vízházig, ahol Kisgyón irányába fordultunk. A kulcsosház után leereszkedtünk a gerincen, majd a szokásos úton mentünk tovább a Dűltfás irányába.



A félúton lévő meredek vízmosásnál megint sokan eljátszottak, szerencsére nekünk ez már rutinból ment :)
Viszont mivel elment az idő, a Bakonykúti felé tervezett kitérőnket kihúztam, és helyből a tócsákhoz mentünk a mélyút felé.
A tócsáknál szerencsére akadtak vállalkozó szellemű kollégák, több-kevesebb sikerrel autózva a nagy tócsában :)



Innen a társaság kétfelé vált, utolsó célpontunk, a Bagylas-tető felé a sziklás és a normális úton is lehetett jönni "gyáva-e vagy" alapon eldöntve :)
A sziklás felé menők persze ezt is élvezték, és azért mindenki megoldotta a dolgot, visszafordulás nélkül.



A csúcson beálltunk alakzatba, csoportfotóztunk, majd leereszkedtünk a kohó fölötti homokbányához, és mindenki elindult haza - ekkorra már 7 óra volt.



Úgy tűnik, mindenki jól szórakozott, úgyhogy talán lesz jövőre hasonló rendezvény ugyanitt, meg remélhetőleg további hasonlók máshol addig is :)
Ja, és az X is jól vizsgázott, bőven hozta az elvárható színvonalat, sehol sem éreztem kevésnek. Persze még szokni kell, nem érzem pontosan, hol vannak a kerekek, ez meg technikásabb helyeken nem előny, de alakul ez még.
nyuszy @ . Suzuki X90 . 11 fotó . Szólj hozzá!

Kötelező szerviz 1. kör

Több, mint egy hónap telt már el, mióta megvan az autó, de eddig ment a gondolkodás mindenféle irányban mindenen.
Csak aztán elment a Jimny, most szombaton meg rendezvényen kéne megjelennem terepjáróval, ami kizárásos alapon már csak az X lehet...
Így aztán sürgőssé vált megejteni a vásárlás utáni szerviznek legalább az első felét: azt, hogy az autó alkalmas legyen arra, hogy lemenjek vele az aszfaltról :)

Pár héttel ezelőtt előrelátóan vettem egy garnitúra 195/80R15 méretű Komho KL71 gumit, mert éppen igen jó áron adták (meg egyáltalán, lehettt kapni), pedig akkor még nem is tudtam, minek, mert volt olyan opció, hogy a Jimny kerekeit megtartom. Közben deerhunter kollégával elméletben bizniszeltem egy garnitúra felnit, amire vasárnap fel is tettünk egy új gumit, de sajnos a mindenhol beleérés tüneteit mutatta az ET -15 miatt, még jobban, mint a Jimny felnijeivel. Mindenesetre otthagytam az autót Lajosnál, lesz, ami lesz alapon.

Kedden megvette a gyors emeléshez szükséges danamid rudat, és leesztergáltatta a pogácsákat a rugók + a gólyaláb fölé, illetve meghosszabbította a hátsó gátlót. Aztán sokat agyaltunk, hogy mi legyen, de az idő rövidsége miatt sem a bodyliftre, sem a sárvédő átszabására nem lett volna idő, márpedig ezek a szép felnikhez nélkülözhetetlennek tűnnek, így a gyári kerekekre kerültek fel az MT-k, és szerencsére így pont elfér mindenhol.

Szerdán reggel elmentem az autóért, és megdöbbentem a látványtól. A rosseb gondolná, hogy 4 cm emelés meg a 7-8 centivel nagyobb gumik ennyit számítanak: mintha egy teljesen másik autóért mentem volna, mint amit pár napja otthagytam :)
Aszfalton is teljesen megváltozott az autó viselkedése, a kerék megette a robbanékonyságát, cserébe tuti, hogy minimum 30%-kal növeli a fogyasztást :D

Ma jutottam el odáig, hogy ki tudjam próbálni terepen, vagy legalábbis földúton. A Jimnyhez képest elég kemény a rugózás, ezen majd hosszú távon másik rugókkal lehetne változtatni. Ezt leszámítva viszont kifejezetten kellemes csalódást okozott, simán elment mindenhol, ahol a Jimny, mindenféle felütés vagy ijesztő hang nélkül.



A sztenderd tesztpályámat is akadály nélkül vette most már. Az emberek rendesek, amíg a partoldalban készítgettem a lenti képeket, megint megállt egy ember megkérdezni, hogy kell-e segíteni kiszedni onnan :D

Szombaton következik az igazi tesztelés, aztán majd hamarosan jöhetnek a többi átnézendő dolgok is.
nyuszy @ . Suzuki X90 . 5 fotó . Szólj hozzá!

-1

Hát, úgy tűnik, sikerült tenni egy újabb lépést a túl nagyra hízott járműflotta csökkentése felé, ugyanis a mai nappal elment a Jimny.
Ahogy az X vásárlásakor már említettem, már egy ideje körvonalazódott, hogy le kellene cserélni a Jimnyt, valami nagyobbra, mert már a gyereküléssel is reménytelen, de cuccal és/vagy kutyával együtt meg már pláne.

Több, mint egy hónapig volt fenn a hirdetés egy szerintem reális áron (figyelembe véve a kinézetét negatív, az extrákat pedig pozitív irányban), de úgy látszik, hogy valahogy nem volt szezonja a dolognak, mert hívásom is alig volt, és összesen egy ember jött el megnézni...

Közben itt volt hóhelyzet meg minden, szóval használtam az autót, és közben rá kellett jönnöm arra, hogy egyszerűen anyagilag ökörség eladni.
Még ha meg is kaptam volna azt az árat érte, amit csak irányárnak szántam, akkor sem tudok semmi olyat venni az árán, ami akár csak megközelítőleg is ilyen jó lenne terepen.

De arra is rá kellett jönnöm, hogy 7 éve van nálam, és ez egyszerűen sok idő, változatosságra vágyok. Az X-et megcsinálni meg semmi értelme, amíg megvan a Jimny... Meg nagyobb terepjárót venni sincs így értelme... Ráadásul előjött az örök érv is, miszerint összejöttek megint olyan dolgok, amikkel foglalkozni kellene , a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy műszaki jellegű szintentartásra kellett volna egy százas, de inkább kettő, ha mindent rendbe akarok tenni a fényezésen kívül. Na és ez volt az igazi döntő érv, ugyanis már egyszerűen nem éreztem azt, hogy akarok rá költeni. Ilyen szeempontból kifejezetten találó volt a Totalcar múltkori cikke, innentől nem szabad megtartani egy autót, mert az nem tesz senkinek és semminek jót.

Míg én ezeken tűnődtem, Lajos eladta a spirálrugós Samurait is, és felajánlott egy olyan összeget a Jimnyért, amin elkezdtem gondolkodni.
Egyébként anyagi szempontból egyértelműen nemet kellett volna erre mondani, de a fenti szempontok alapján inkább úgy döntöttem, hogy lesz*rom, hogy esetleg további hosszas árulgatással, vagy előzetes ráköltéssel elvitték volna kicsivel többért is.

Szóval most Lajosnál van az autó, rendbe teszi azt, amit én már nem akartam, kcsit használja, aztán valószínűleg rövid időn belül lesz neki végleges új gazdája is.

Hát, ez van. Kicsit fura, hogy látom még, de már nem az enyém...

A Jimnyvel jöttem ma dolgozni...

...pedig az X-szel akartam.
Hogy később is értelmezhető legyen az írás, megemlítem, hogy a 2013-as tavasz igen szépen alakul eddig. A 14-15-ei hófúvás nyomai már nagyjából elmúltak, legalábbis városon belül, erre 25-én, hétfőn reggel ekezdett havazni, és most, 27-én reggel tűnik úgy, hogy talán eláll.
Az udvaron is ilyen szép a táj, 16 centi hó esett:



Amivel még nem is lenne különösebben probléma (kivéve, hogy március vége van), csak éppen az éjjel lejött a hó  a szomszéd ház tetejéről.
Namost az sok. Ettől a két ház között lett vagy 40 centi hó. Azzal viszont nem számoltam, hogy eléggé meg van tömörördve, és megpróbáltam kiállni az udvarból az X-szel. 
Még meg is álltam lefényképezni, mekkora a hó, aztán persze simán elakadtam két méterrel arrébb, természetesen ferdén állva.



Néztem, hogy lapáttal ki tudom-e szabadítani, de annyira szűk hely lett mellette, hogy esélytelen volt odaférnem.
Úgyhogy nem maradt jobb ötletem, mint megkeresni a hátrébb álló hókupac alatt a Jimnyt. Kitakarítottam, pozícióba álltam, aztán sokat szenvedtem, mire egyedül le tudtam tekerni a szarrá fagyott csörlőkötelet. Merthogy utoljára is hóban használtuk, ilyenkor vizesen tekeredik fel a kötél, összefagy, tehát szabadonfutóval kézzel lehúzni esélytelen, ha meg tekertetem lefelé, akkor közben kézzel húzni kéne, hogy ne ugorjon össze. Mindegy, sikerült.



Rákötöttem az X-re, de nem volt egyszerű úgy húzni, hogy ne húzzam neki egyik háznak sem (ugyebár ha nem ül benne senki, aki rásegítene, akkor arra megy az eleje, amerre akar), de aztán sikerült annyit húzni rajta hátrafelé, hogy a jobb oldalról be tudjak szállni, és óvatosan előre-hátra játékkal vissza tudtam menni az udvar felé. Kimenni inkább nem próbálkoztam még egyszer, majd ha kicsit olvad a hó :)
Azért ez így szép lett:



Mondtam már, hogy kezd elegem lenni a hóból? :)
nyuszy @ . Suzuki X90 . 9 fotó . 5 komment

Összekentem

El kellett ugranom a város másik felébe, pont a délutáni csúcsban, aztán gondoltam jobb lesz a földúton.
Hát, egy kicsit fel volt ázva, ezek a téligumik meg ijesztőek sárban :)


nyuszy @ . Suzuki X90 . 4 fotó . 10 komment

Még egy kis hó

Lajos úgy egy hónapja eladta a Samurait, de olyan nagyon sokáig nem bírta autó nélkül, és a héten vett egy másikat, ami egy gyári spirálrugós, a csörlőtől eltekintve széria állapotban. Ma csörgött, hogy akarunk-e menni kicsit körülnézni Tés felé, ahová két napja még lánctalpasokkal vitték haza az embereket. Jobb dolgunk nem volt, mentünk :)



Természetesen azért nem csak aszfalton mentünk, így már a lőtéren helyből sikerült elakadni :)
Amúgy Tés felé annyira nagyon nem is volt durva a helyzet, inkább benn a faluban volt nagyon sok hó. Elmentünk megnézni az utat Bakonynána felé, ami egy darabig teljesen jól járható volt, aztán egy ponton elfogytak a nyomok, és csak a PTSZ lánctalpainak nyoma maradt, amit inkább már nem erőltettünk :)
Visszafordultunk, és a tócsás út felé próbálkoztunk, de pár száz méter után akkora hófúvások voltak az erdőben is, hogy csak méterről méterre lehetett előrébb jutni, aminek sok értelme nincs, úgyhogy inkább megfordultunk.



Visszamentünk hát inkább a lőtérre, hogy megnézzük, mi a helyzet a Baglyas környékén, hiszen ott már a nagy hókor is durva hófúvások voltak, pedig akkor nem volt ilyen szél. El is mentünk gond nélkül a tócsák fölötti nagy kereszteződésig, ahol eléggé szarnak tűnt az út, de gondoltam megnézem, meddig jutunk. Hát, egy pár száz méterre elmentünk, amikor egy combig érő hófúvásban megálltunk :) Lajos a kerszteződés óta nem látszott a tükörben, felhívtam, mi a helyzet. Aszongya, nem akart arra jönni, mert arra biztosan szar, elment inkább föntről, és elakadt, csörlőzni meg nincs mihez. Mondtam neki, hogy ez nagyszerű, mert mi is elakadtunk, és szintén necces :) :) :)



Végül aztán találtam egy bokrot, ami a tövénél elég erős volt kötési pontnak, és sikerült kiszabadítani magunkat.
Visszamentünk a kereszetződésig, megkerestük Lajost, akit hátrafelé nagyon sokat kellett volna húzni, így megkerültem, és elölről próbálkoztam. Na, hát annyira benne volt a hóban, hogy meg sem tudtam mozdítani, csak magunkat húztam egyre közelebb álló kerekekkel.
Úgyhogy előkerült a hólapát (sosem szoktunk vinni, nem tudom, most miért tettem el), utána már sikerült kiszabadítani.



Hogy ne legyen egyszerű, még a tó felé próbáltunk kimenni Inotára, és persze azt a részt is befújta a hó, úgyhogy ott is játszottunk picit, mire megoldottuk, de a lényeg, hogy kijutottunk. Nem mondom, hogy hiányzott még a hó, de azért sikerült jót szórakozni, remélem, idén utoljára :)
nyuszy @ . Suzuki X90 . 31 fotó . 7 komment

Hóhelyzet

Megemlékezek itt pár szóban az elmúlt 164 év legemlékezetesebb március 15-éjéről.

Csütörtök délután már látszott, hogy rossz a helyzet, de a városban csak a b*lfasz sofőrök okoztak problémát, sötétben meg nem akartam kimenni lakott erületen kívülre. Péntek reggel viszont körbejártam a város kivezető útjait Jimnyvel, és ahol tudtam, segítettem. Vittem haza pl. egy nénit egy Úrhida felé félúton elakadt tűzoltóautóból tizenakárhány óra után, csináltam nyomot személyautóknak, huzigáltam elakadt autókat, de igazából túl sokat sajnos nem tudtam tenni, mert a hatóságok nem is nagyon engedtek el odáig, ahol lehetett volna valamit tenni. Délután még Szilvivel is mentünk egy kört. Tegnap értékelhető fotó nem készült, a telefonosakat meg inkább nem teszem fel.

Mára viszont a főbb utak mindegyike felszabadult, így elmentünk egy kcisit megnézni a kritikus pontokat.
Hát, én már tegnap is átláttam a helyzet súlyosságát, de ma láttunk élőben 4 méter magas hófúvásokat, ami hihetetlen, és sajnos a képek sem adják vissza a látványt.
nyuszy @ . Suzuki X90 . 16 fotó . 4 komment

Ocsmányiroda + NKH

Ma végre elintéztem az átírást. Mint kiderült, újabban reggel 8-tól este 8-ig van ocsmányiroda minden munkanapon, csak ezt a neten nem lehet megtalálni, így legalább mehettem kétszer. Délután úgy fél óra után sorra is kerültem, aztán kifogtam egy nagyon kedves, de nagyon lassú ügyintézőt, és vagy 50 percig atrtott a mutatvány, 55 ropit veszítve. Az árat megdobta, hogy kellett rendszámot cserélnem, mert az eladó ügyesen nem ragasztotta fel a rendszámhoz tartozó regisztrációs matricát, ami nélkül a rendszám is érvénytelen...
Mindegy, a lényeg, hogy már a nevemen az autó, és a rendszám alapján szerintem Egérnek hívják, de úgyis csak X-nek fogom hívni :)



Ismeretlen okból az ocsmányirodán csak a műszakis matricát adják oda, a zöldkártyásról fogalmuk sincsen.
Így hát másnap reggel elgurultam a műszakizós szervizbe, ahol megtudtam, hogy kizárólag az NKH adhat ki ilyet műszaki vizsga nélkül. Hurrá.
Úgyhogy elmentem az NKH-hoz, ahol 2.750 Ft befizetése, fotók készítése és temérdek papír kinyomtatása után végül kaptam matricát.
Másfél óra alatt, úgy, hogy ebben elhanyagolható idő volt sorban állás. Hihetetlen, hogy milyen munkatempóban dolgoznak, ezek bármilyen profitorientált szervezetnél az első napon kerülnének lapátra...

Mindegy, most már végre a nevemen van az autó, és minden papírmunka el van intézve.
nyuszy @ . Suzuki X90 . 2 fotó . 12 komment

Próbálgatás

Délután kimentünk a rétre kíváncsiságból megnézni, hogy mit mutat az autó ezekkel a pici gumikkal ott, ahol a Jimnyvel hófúvásban szoktam játszani, és ahol a múltkor a Grand Vitarát is kipróbáltuk. Hát, nem mondom, hogy rendszeresen kéne erőltetni, de megoldotta.
Egyedül a kipuff ért le kicsit, de igen közel volt a földhöz az alváz, a váltótartó és a lökhárítók is.



Amúgy odafelé volt egy kis móka, mert egy véglény úgy gondolta, hogy neki nem kell lehúzódnia, miután kifordult egy jobbkézszabályt nem megadva, és simán behajtotta az autón a tükröt... Megálltam azonnal, kiszálltam, gyorsan figyeltem a rendszámot, hogy ha lett kár, tudjak intézkedni. Ezt észrevette, akkor visszatolatott (de már vagy száz méterről), majd ahelyett, hogy elnézést kért volna, nekiállt kötözködni, hogy miért bazmegelek (hogyne bazmegelnék, ha nekemjön, oszt meg se akar állni...), meg hogy jövök ahhoz, hogy lefényképezem... Szerencsére kb. egy karcolásnyi a kár, de ez nem rajta múlott... Ehh.

Hazaérve kipróbáltam mást is, kívánccsi voltam, hogy mennyi hiányzik ahhoz, hogy a Jimny 195/80-as gumijai elférjenek.
Hááát, olyan sok nem, de épp elég ahhoz, hogy ne lehessen őket felrakni. A lökhárító is vészesen közel van, hátul meg belefér a dobbetétbe a kerék kanyarodáskor. Egy kis emelés segítene rajta valamennyit, de szerintem önmagában kevés. Mindenesetre szerintem kifejezetten jól állna neki ez a kerék.



Aztán még kihasználtam gabe rádiókiszedési ismereteit, és megcseréltük a rádiót az X és a Jimny között. Egyúttal megnéztük, hogy az X-ben a gyári hangszórók 8 W-osak, szóval nagy csodát nem kell tőle várni :)
nyuszy @ . Suzuki X90 . 8 fotó . 7 komment

Pár kép, meg az előzmények

Most van kis időm, így leírom, hogyan is lett újra egy X90-ünk.

Azzal kezdődött, hogy előtört rajtam az autóvásárlási kényszer egy jó pár héttel ezelőtt, ami annyira nem ért váratlanul, mert a tavalyi évben nem vettem semmilyen autót. Az meg így nem jó, 2011-ben három autót is vettem :) (Persze ehhez volt két autóeladás is, így az egyenleg nem sokkal változott.)

Mindenféle verzió felmerült, alapvetően abban gondolkoztam, hogy a Jimnyt kéne lecserélni egy kicsit nagyobb terepjáróra, mert teljesen reménytelen Vincével együtt beleülni (a gyerekülés miatt semmi hely nem marad hátul). Néztünk is autókat ebben az irányban is, de ez csak akkor esélyes, ha a Jimnyt normális áron el tudom adni.  Aztán amikor kiderült, hogy a viccből meghirdetett sárga iránt nagyobb az érdeklődés, mint gondoltam, akkor elkezdtem nézegetni a játszósautó vonalat is, merthogy a Jimny utódjának azért meg kéne maradnia messzire elmenésre is alkalmas autónak.



Mindenféle dolog felmerült, de amíg a sárga el nem ment, nem gondolkoztam a dolgon komolyan. Utána néztünk pl. LJ80-at, de arról kiderült, hogy túl nagy projekt lenne, akartam nagyongyári Polskit is venni, de azt meg elvitték előlem, így aztán élesedett az X90-vonal, amit persze mindig is szemmel tartottam. Volt olyan gondolat is, hogy a volt autómat visszaveszem, de aztán kiderült, hogy azt csak mutogatni akarják, eladni nem, ráadásul szegényre nem vigyázhattak nagyon, pl. valami Trabant-tükör vagy hasonló volt rajta bal oldalon, ami nem jó jel.

Árulják pl. azt a sötétkék autót is, amit két éve is megnéztünk, és ingyen sem kellett volna, meg felkerült egy Svájcból frissen behozott példány is, amivel a gazdája még Fehérvár felé is tud járni... No, múlt vasárnap meg is néztük Szilvivel, és nem tűnt ijesztőnek. Persze, 15 éves autó, hibái meg hiányosságai vannak, de mivel jó eséllyel azok közé tartozunk, akik az országban a legtöbb X90-et láttak, így van mihez viszonyítani, és úgy éreztem, egész jól áll itthoni viszonylatban. Persze biztos nem vetekszik a mobile.de-n 4-6.000 euróért kínált példányokkal, de hát nem is annyiba kerül. Agyaltam rajta kicsit, aztán kedden felhívtam az eladót, hogy jár-e még erre, mert megnézném alulról is. Járt, másnap, így délután elmentünk Lajoshoz, megnéztük bakon. A fentről is látott, mindegyiken rohadó részeken (lökhárítótartók, küszöb) kívül csak a tanktartó halott, így mondtam az eladónak, hogy kell az autó. Jött az a kérdés, hogy mikor, hol, hogyan, amiből az lett, hogy az a legegyszerűbb, ha helyből otthagyjuk az autót Lajosnál, én őt elviszem haza (70 km, vagy ilyesmi). Így is lett, elvittem, papíroztunk, majd hazajöttem Szilviért, és visszamentünk az X-ért.



Azóta az eredetvizsgát már elintéztem (-18.500 Ft), az átírás majd jövő hétre marad. Ma meg leszedegettük a mindenféle matricákat, illetve Szilvi kiporszívózta az autót, és végre csináltam róla pár fotót is, persze egyelőre csak az udvarban.

A terveim egyelőre eléggé képlékenyek. Ha a Jimny elmegy, akkor valószínűleg az X lesz a terepen játszós autó, azaz fog kelleni neki emelés, nagyobb kerék, csörlő, ilyesmi. De aztán a franc tudja, hogy tényleg belevágok-e, az biztos, hogy még az is lesz pár hónap, mire az autó árát kifizetem, utána meg a fentebb sorolt rohadós részeket kell megcsinálni, szóval mindenképpen hosszú távon esélyes csak a komolyabb hozzányúlás. Na meg idén nyáron ezzel most már tényleg szeretnék elmenni a tengerpartra, ha már az előzővel nem jött össze :)

Érdekességképpen, mindhárom autó "04 ZÖLD" színű a forgalmija szerint :)


nyuszy @ . Suzuki X90 . 6 fotó . 5 komment

Műszaki nőnapra

Csak viccelek, nem szoktunk ilyen hülyeséget ünnepelni, viszont egy ideje már mondogattam nyuszynak, hogy nagyon szeretném használni a kisautót. Elő is ástuk a garázsból, be is tettem a gyerekülést, aztán még le is mostam, de csak nézegetni tudtam, mivel a műszaki egy ideje lejárt. Úgy voltunk vele, hogy mivel télen úgyis csak a garázsban áll, felesleges megcsináltatni rá, majd tavasszal. Szóval nyuszy megunta a nyavalygásomat, és pénteken (márc. 8.) elvitte műszakira méghozzá villám tempóban, mert fél 3-kor felvetettem, hogy még mindig nincs műszakim, aztán 4-kor már itthon volt a friss, ropogós műszakis autóm úgy, hogy még haza kellett jönnie érte. Meglepő módon a gyári értékekkel át is ment, öröm bódottá' :D



Mehetek viszont az ocsmányirodába, mert betelt a forgalmi...
Azóta se ment egy centit se :P :)

X reloaded

Aszongyák, okos ember más kárán tanul, a hülye meg a sajátján.
A jelek szerint én egyik csoportba sem tartozom :)



Update: még mindig nem jutottam el odáig, hogy csináljak saját képeket, de közkívánatra itt van pár kép a hirdetésből.
nyuszy @ . Suzuki X90 . 11 fotó . 18 komment

LJ80

Vettem egy LJ80-at az SJ410-em mellé :)
Már csak Jimnyt, Vitarát és Grand Vitarát kéne találni 1:43-ban :)
nyuszy @ . Suzuki X90 . 3 fotó . 2 komment

Elvitték

Kábé egy hónapja valami rettentően túlárazott Polskira reagálva viccből feltettem a Sárgát a hahura 300-ért, azaz nem olyan áron, amennyiért sokan akarnak Póckit venni. Erre egyszercsak elkezdtek hívogatni, szinte minden nap hívott valaki, telefonon előre lealkudva az árat többen el is vitték volna látatlanban, de telefonos alkuba elvből nem mentem bele. Viszont legalább 20 emberrel beszéltem, aki komolyan gondolta, hogy érdekli az autó, ha megegyezünk, és már volt néző is, aki gondolkodik, illetve további emberekkel időpontegyeztetésen múlt csak a dolog, míg végül hosszas szervezkedés után ma az egyik érdeklődő jött, nézett, alkudott, míg végül megegyeztünk. Amíg ők kajáltak, kicseréltük a kerekeket (a kabrió felnijei voltak rajta), tettünk bele gyári ülést, papíroztunk, míg végül tényleg elvitték. Remélem, azért majd nyári talira eljönnek vele.
Most nem tudom, hogy sírjak, hogy odaadtam, vagy nevessek, hogy végre egy Polskiból nem durva mínusszal szálltam ki, hanem kb. nullán.
Nem, nem ér megkérdezni, hogy miért adtam el. Én sem tudom, de jó ötletnek tűnt. 
nyuszy @ . 21 komment

Grand Vitara teszt

Az összes Európába eljutott Suzuki terepjáróval kerültem már kapcsolatba hosszabb-rövidebb időre, de az „új” Grand Vitara eddig kimaradt. Nem meglepő, hiszen terepjárós szemszögből nézve kevésbé érdekes, na meg fizetésből élő ember számára újonnan vagy nagyon fiatalon nem is igazán alternatíva. Az „új” GV azonban már 8 éves, és elkezdett beszivárogni az elérhetőbb árkategóriába, így lassan szélesebb rétegek kezdhetik el nézegetni. Így aztán felmerül a kérdés, hogy vajon mire jó. Úgy alakult, hogy a Totalcar éppen tesztelt egy ilyet, és Nyegleo elugrott vele felénk, hogy kicsit megnézzük terepjárós szemszögből is.
 
 
Megmondom őszintén, igen alacsony elvárásokkal indultam, hiszen ez a Suzuki több mint 40 éves terepjáró-gyártási történetében az első olyan autó, ahol elhagyták a klasszikus létraalvázat, és már hátul sincsen merev tengely. Cserébe viszont van rajta valódi osztómű, és bár van rajta középső diffi, az legalább zárható, és felező is van benne, plusz a magasabban felszerelt modellekben még ESP is van, ami valamilyen szinten akár még segíthet is terepen. 
 

De persze a két generációval korábbi kocka Vitara 25 évvel ezelőtt is szabadidő-autónak készült, kemény terepjárásra továbbra is a Samurai/Jimny vonalat szánta a Suzuki, tehát kezeljük ennek megfelelően az autót. Mondjuk alkalmas lehet-e vadászatra, ahol a terep nem cél, csak a haladás része? 
 
 
A terepszögei bőven tudják azt, amire úton közlekedve szükség lehet, bár kétségtelen, hogy elöl a vonószem, hátul a kipufogó úgy van elhelyezve, mint ha kifejezetten az lenne a cél, hogy elakadjanak, alul pedig a kipufogó toldása ér le igen hamar, nem értem, miért nincs magasabban, mert hely az lenne. Érdekes, hogy az osztómű alatt van egy védőlemez, azonban maga az osztómű is könnyen leér, ami sziklás helyen lehet veszélyes, azonban ránézésre elég masszív anyagból készült. Ennek ellenére nehéz lenne így megmondani, hogy mennyire bírja az alja a rendszeres nyúzást.
 
 
Terepen a rugózás keményebb, mint amire számítottam. Azért persze nem éri el a laprugós Samurai szintjét, de a Jimny két merev tengellyel tudja ugyanezt a komfortot. Egyébként itt jegyzem meg, hogy a 185 centimmel elöl kifejezetten jól éreztem magam, de magam mögé nem szívesen ülnék, ráadásul a hátsó fejtámla rettentő módon nyomja a csigolyáimat még a legmagasabb pozícióban is. Szóval hátra inkább csak gyerekeket vagy törpéket ültessünk.
 
 
Az 1.9-es dízelmotor ereje elegendő meredek helyen mászáshoz is, a hárombetűs felszerelések viszont terepen ijesztő hangokat adnak, azokat inkább ki kell kapcsolni. Megpróbáltuk igazi ragacsos fekete földön az elakadást, de meglepő módon nem kellett menteni, némi győzködés után még a nagyon aszfaltra való gumikkal is sikerült kijutni. De legalább utána már úgy nézett ki, mint egy igazi terepjáró :)
 
 
Összességében azt kell mondanom, bőven teljesíti azt, amit elvárhat az ember tőle, és nagyon úgy néz ki, hogy a versenytársai többségével szemben a Vitara még mindig inkább terepjáró, mint személyautó. Azzal meg gondolom nem mondok újat, hogy azért kemény terepezése egyértelműen nem való, arra továbbra is a Jimnyt kell választani.
 
 
A lehetőségért és a képekért köszönet Nyegleónak!
A Totalcar cikke itt érhető el.
nyuszy @ . Suzuki X90 . 33 fotó . Szólj hozzá!

Havas-sáros túra

A múlt hét vége kimaradt, de most elmentünk megnézni, mi van még meg a nagy hóból.



A lőtéren már csak a hófúvások maradványa volt meg. Lentről mentünk be a Várvölgybe, ahol már azért akadt 10-20 centi hó. A Vár után mentünk fel jobbra, valamennyi nyom volt, de azért küzdős volt. A tócsás útra felérve a régi tési út felé vettük az irányt, majd kimentünk a Mórocz-tetőre, aztán leereszkedtünk a Horogba félútig. Ott megpróbáltunk kimenni balra, de a kerítés mellett teljesen reménytelen volt, valami nagy teherautóval szétvágták az utat, és most megfagyva-havasan reménytelen az út. Viszont az elágazás utáni itató jegén találtunk egy lefejezett szarvast, jó eséllyel az orvvadászok csak az agancsát akarták...
Lementünk végül teljesen, majd a lépcsős út felé visszamentünk a Várvölgybe, aztán a Bükkfáson még felmentünk, majd a tési út túloldalán leereszkedtünk.



Volt közben némi amortizáció is, a kipuff katalizátornál lévő tartója adta meg magát, Lajos gyorsan megpöttyintette, köszi :) Hazaérve feltűnt, hogy a jobb oldali tompított is elmúlt, ami végülis nem meglepő, vagy 5 évesek voltak ezek az izzók.

Ja, és még megemlítem, hogy ma végre vettem egy vízálló lábbelit, konkrétan egy hótaposót az Aldiban 2.990 Ft-ért, elsőre kifejezetten jól vizsgázott, végre nem ázott ronggyá a lábam :)

nyuszy @ . Suzuki X90 . 7 fotó . Szólj hozzá!

Kis karbantartás

Két hiba is előjött az elmúlt napokban, egyrészt a kupulng nem akart rendesen kiemelni, és egyesbe, kettesbe és rükvercbe csak nehezen lehetett betenni, másrészt meg elkezdett ingadotni az az alpjárat.
Tekintvettel a hidegre és a hóra inkább nem nyúltam hozzá, de mára elfogadható idő lett, úgyhogy délután megnéztem ezeket.
A kuplung utánállítása nem egy bonyolult dolog, csak akna nélkül eléggé szar helyen van az állítócsavar, meg egy darabig eltartott, mire rájöttem, hogy a bovdenkülsőt egy 11-es villáskulccsal kell megfogni, és akkor simán odafér az ember keze, és szabad kézzel lehet tekergetni a műanyag anyát. Állítottam rajta, most teljesen jó, bár az nem teljesen tiszta, hogy ebbe az irányba hogy tud magától elmászni, mert a kuplung kopásakor pont a másik felé kellene neki.
Az alapjárati motort meg szerencsére elég volt kiszedni és megjáratni kicsit, most az is tökéletes.

Hóóóóóó

A múlt hét végi még száraz, hideg idő az elmúlt hétben drasztikusan megváltozott. A hideg maradt, viszont lett sok-sok csapadék hó formájában.
Már a hét elején havazott, de az olvadt is folyamatosan, aztán csütörtökön elég hideg volt ahhoz, hogy ne olvadjon, ami leesik, és szerencsére lett hozzá jó kis szél is, ami aztán kedves hófúvást okozott. Pénteken ki is kellett mennem játszani a rétre :) Mivel a sík részeken is 15 centi hó volt, az út mellett meg a szokásos nagy hólerakások, ezért mindenképpen érdekesnek tűnt megnézni, mi a helyzet a Bakonyban.
Így aztán szombat délután elgurultam Lajoshoz, és elindultunk a tési út melletti horog irányába. Persze simán sikerült elakadni egy váratlan helyen lévő hófúvásban, még mielőtt odaértünk volna.



Itt meg is volt az első csörlőzésünk, amit aztán 100 méterrel később követett a következő, amikor is Lajos akadt el. Ott egyértelműen látszott, hogy a völgy kezdete hiába van 200 méterre, az úton képtelenség odajutni, mert 5 méter haladás után csörlőzés következik. Pedig bíztunk benne, hogy a völgy mégis csak védettebb hely, így nem kell hófúvástól tartani, így végül kerülőúton sikerült elmennünk a bejáratáig.
A völgy elején tényleg jobb volt a helyzet, a nyíltabb tisztásokat leszámítva nem volt nagy hófúvás. Igen ám, de ahogy mentünk feljebb, úgy lett egyre több a lehullott hó. Valószínűleg elértük azt a magasságot, ahol a teljes heti csapadék hó formájában hullott, a nap nem sütött oda, így az sem olvasztotta, így simán 40 centi fölötti hó jött össze. Azért haladtunk, egészen egy kidőlt fáig.
 


Egy ilyen fa jó időben persze nem jelent akadályt, simán lehet, hogy már múlt héten is itt volt, csak szimplán átmentem rajta, viszont a havon nem tudtunk volna kimenni a nyomból, így ez nem jöhetett szóba. A csörlő viszont ismét jó szo9lgálatot tett, sikerült félrehúznunk, és mentünk tovább. Egészen úgy 500 métert, ahol az út elkezd meredekebbé válni, ráadásul viszonylag nyilt is a terep. Itt ugyanis olyan 60 centi hó lehetett, ami kb. azt tudja, hogy méterről méterre lehet előrejutni, a kettő között meg csörlőzés. Hát, inkább beláttuk, hogy ez reménytelen.



 

Megfordultunk, és felmentünk inkább aszfalton a Kopaszra, megnézni, hogy mi a helyzet még magasabban. Hát, helyzet az volt, mert ahogy megpróbált Lajos lekanyarodni az aszfaltról, azonnal el is akadt a hókotró által összetolt cuccban :) Kicsörlőztem, aztán kicsit nagyobb lendülettel már sikerült letérni az útról. El is jutottunk vagy 100 méterre, ahol én akadtam el éppen, egy tócsa gödrein nem sikerült túljutni harmadikra sem a térdig érő hóban. Váratlan fordulatként ismét a csörlő következett, aztán a dolog reménytelen mivoltát látva inkább lementünk a lőtérre, és a Baglyas felé vettük az irányt. Hát, a lőtéren sikerült igen durva hófúvásokat találni, főleg a tócsák környékén, de azért sikeresen eljutottunk a Hideg-völgyig, ahol mivel ránk sötétedett, ki is mentünk.

Másnap muszáj volt ismételni. Marciék már délelőtt kimentek Lajossal, megpróbáltak a tési út melletti horogban feljebb jutni, de eredménytelenül, pedig Marci autóján még hólánc is volt. Szilvi is velem jött, mi délután csatlakoztunk, és helyből a fennsík felé vettük az irányt, ahol hatalmas köd fogadott minket. A tegnapi helyen inkább be sem próbáltunk menni, elmentünk inkább a tócsás útig. Az út szélére kitolt dzsuva áttörése után egész jónak tűnt a helyzet, voltak ugyanis traktornyomok, ha nem is frissek.
 


Egy tócsa esett útba, azon némi játékkal azért sikerült átkelnünk, majd lekanyarodtunk a Bükkfásba. Itt megállok egy pillanatra, és szólok az előzményekről. Elindulás előtt agyaltunk, hogy vajon merről próbálkozzunk. Lentről biztonságosabb lett volna, de egyértelműnek tűnt az esélytelenség, így maradtunk a fenti verziónál, aminek nagy előnye, hogy lefelé sokkal nagyobb hóban el tudunk menni, mert segít a gravitáció. Azonban van hátránya is, miszerint macerásabb lehet, ha vissza kell fordulni. Szóval bekanyarodtunk a Bükkfásba, lementünk a legmeredekebb részen, ahol meg is lett a kidőlt fa.
 


Itt aztán egy fél órás agyalás következett. Az első lehetőség, hogy tegyük el a fát az  útból. A méretei miatt a csörlőzés nem jöhetett szóba, és a kézi fűrésszel átvágást is elvetettük. A kikerülés igen reménytelennek tűnt, mert még ha ki is tudnánk menni az igen mélyen lévő útról, akkor is a bánat tudja, mi van a térdig érő hó alatt. Ráadásul ha meg is csináljuk, jó esélye van, hogy a horog aljáig hátra lévő 5 km-en lesz még másik, így egyre szarabb helyen leszünk. Ezt a félelmet erősítette, hogy a fák jelentős része a hó súlya alatt megdőlve állt, és pár percenként hallottunk fát kidőlni nem is olyan távol... Úgyhogy maradt az a verzió, hogy menjünk vissza. Bármilyen hülye ötletnek is tűnt elsőre, egyértelmű volt, hogy ez a legbölcsebb döntés. A kivitelezés már közel sem volt ilyen egyszerű.
 


Alapból se nekem, se Lajosnak nem sikerült megmozdulnia semelyik irányba sem. Az első lépés az volt, hogy a Jimnyt megfordítottuk csörlővel, utána Lajos följebb húzása következett, aztán neki is sikerült megfordítani az autót. Marciéknak egy fokkal könnyebb dolguk volt, mert hólánc is volt a Simex gumin, de azért az is látszott, hogy nem mindent vivő a dolog. Ugyanis a hólánc igen könnyen leás a mély hóban, és amikor az autó már a hasán fekszik, akkor tök mindegy, mi van a kerekeken. Ennek ellenére azért nem volt a haszontalan dolog, nekik sikerült a legkevesebb csörlőzéssel megfordulni és felmenni.
 


Végül kb. másfél óra alatt sikerült megtennünk azt a 100-200 métert, amíg elértük a kevésbé meredek részt mindhárom autóval. Hát, nem volt egy egyszerű dolog, régen voltunk már ennyire reménytelennek tűnő helyzetben, csörlő nélkül esélytelen lett volna megoldani. Viszont a Kumho KL71 gumim ismét jól vizsgázott, ezen a terepen semmivel sem volt gyengébb, mint a Simex.
Miután kijutottunk, még elmentünk a lőtérre hófúvást találni, ami hamar meg is lett, úgyhogy megint előkerülhetett a csörlő. Annyira össze volt fagyva a hó, hogy csak visszafelé lehetett húzni az autót, előre inkább a fixnek szánt járművet húzta el. Itt már sajnos elkezdett sötétedni, így megofrdultunk, és hazafelé vettük az irányt.
És hogy jobban átjöjjön az élmény, íme egy kis videó a hétvége érdekesebb eseményeiről:



Határozottan jó móka volt, nem is emlékszem, hogy valaha láttam volna a Bakonyban ekkora havat, ami még autózható. Remélem, lesz még ilyen :)

nyuszy @ . Suzuki X90 . 51 fotó . 2 komment

Fagyos túra

Cincin jelezte, hogy most lenne egy szabad napja eljönni kirándulni, így beszerveztünk szombatra egy kis túrát.
 


Az első felére csatlakozott Szilárd a Vitarájával, az inotai erőműnél találkoztunk, majd a Hideg-völgyön keresztül elmentünk a Baglyasra, onnan átmentünk Kisgyónba, aztán a meredek gerincen Királyszállás felé folytatuk az utat. Lementünk Jásdra, ott Szilárd hazafelé indult, mert mennie kellett. Mi még tovább mentünk a római fürdőhöz, aztán toronyiránt felmentünk az Öreg Futónéra,



kimentünk a Mórocz-tetőre (egyáltalán nem fújt a szél!), lementünk a lőtérre, majd a sziklás-lépős út felé átmentünk a régi tési útra, onnan a Várvölgybe, és felmentünk a várhoz. Legalább 5 éve nem voltam ott fenn, mindig csak elgurulunk előtte :) Innen a motorosösvény véletlen történő érintésével felmentünk a Bükkfáson, aztán le a tési út túloldalán, a lőtéren keresztül elmentünk az Ötfa felé, ahonnan megpróbáltam Fehérvár irányába tartani, így sikerült egy csomó olyan helyre kerülni, ahol szerintem még sohasem jártam. Végül Iszkára értünk ki, kb. 90 km terep után.

 


Bár a terep csak Kisgyón körül volt kicsit érdekes (akkor éppen szakadt a hó ;) , azon kívül mindenhol csak a fagyott föld fogadott, azért kifejezetten kellemeset autóztunk.

nyuszy @ . Suzuki X90 . 10 fotó . 3 komment

Fékellenőrzés

Tegnap Dömi elhozta Köpcitől az új trafót (köszi!), ma gyorsan be is szereltem a Balenóba, úgy tűnik, jó lett.
Aztán elgurultam Lajoshoz, és szétdöntöttük a hátsó féket állapotellenőrzés céljából. A dobokban semmi rendelleneset nem találtunk, így elkezdtünk azokon kívül nézelődni, Kiderült, hogy a hátsó fém fékcsövet valami tereptárggyal sikerült kilapítani, így ott elég kevés nyomás jut át. Próbáltunk rajta fogóval igazítani, talán egy picivel jobb lett, de érdemben esélytelen, úgyhogy az csere. Természetesen kapni nem lehet ilyet (max. a Suzukinál aranyárban), úgyhogy gyártatás lesz. Jeee.



Miután ezzel végeztünk, kigurultunk egy kicsit a Baglyas környékére. Mentünk vagy 30 km-t a dögkút - Baglyas - Ötfa - Sötét-völgy - lőtér környéken, közben találtunk egy több négyzetkilométeres erdőt, aminek a létezéséről sem tudtunk eddig. Ja, és megdöbbentpen nagy mennyiségű őzet láttunk, midenfelé.
Az alábbi roppant jó minőségű képen is egy őzet rejtettünk el, ki találja meg? :)


nyuszy @ . Suzuki X90 . 2 fotó . 4 komment

Műszaki vizsga

Ismét eltelt két év, két héten belül lejárt volna a Jimny műszakija.
Szerencsére tényleg működik a módosítás, miszerint a vizsga időpontja előtt egy hónappal már lehet menni, anélkül, hogy rövidülne az érvényesség, így gondoltam kihasználom, hogy még nem dolgozok a héten, és nem kell oda meg vissza fuvarokat szervezni.

Tegnap nézegettem az autót, és úgy voltam vele, hogy 5 centis sárral azért mégsem illene odamenni, úgyhogy kipróbáltam a tőlünk 100 méterre lévő mosót. 1900 Ft-ért egész használhatóan lemosták, azt hiszem, amikor nincs nyár, biztosan nem éri meg mással próbálkozni.
 


Leszedtem a görgős ablakot és látható helyre raktam a rendszámot, mert azért mégiscsak, aztán ma reggel 8-ra elmentem a már jól bevált szervizbe időpontra, és 9-re már meg is volt a szép, új, 2015-ig érvényes műszaki.
Viszont elhatároztam, hogy a hátsó fékhez megvett cuccokat itt az ideje felhasználni, mert ugyan még átment, de nem vagyok meggyőzve.
 

nyuszy @ . Suzuki X90 . 2 fotó . 1 komment