Most jött el a megfelelő nap a két hete megkezdett kör folytatásához - kihasználandó a januári 10°C-os tavaszt. Még hét közben vettem egy Balaton turistatérképet, ami azért volt jó, mert szembesültem vele, hogy pont onnan, ahol legutóbb abbahagytuk, gyakorlatilag a teljes északi oldal nemzeti park, és ez sok helyen kiér a vízig és a 77-es útig is. Erről azt kell tudni, hogy önmagában a nemzeti park még nem jelenti azt, hogy ne szabadna ott autózni, hiszen az aszfaltos utak is átmennek rajta - de érdemes fokozottan figyelni mindenféle tiltásra és korlátozásra.



Ennek ismeretében a legrosszabbra készülve indultunk el, ezúttal csatlakozott hozzánk Sanya is. A múltkori túra folytatásaként Tótvázsonyból próbáltunk elindulni, és próbálkoztunk is nem egy úttal, de mint rájöttünk, nem csak nemzeti park jelenti a gondot a környéken, hanem a rettentő mennyiségű szőlőhegy is. Folyamatos megfordulások után már elértünk - főleg aszfalton, mert más nem volt - Pécselyre, majd Vászolyra, és arra jutottunk, hogy ennek semmi értelme, adjuk fel.
Úgyhogy az lett a koncepció, hogy hagyom a navit tervezni egy útvonalat Nagyvázsony felé, aztán próbálkozunk a 77-es út túloldalán.



Na, ettől viszont szerencsére beállt a fordulat, mert az útvonal kiment olyan területre, ahol minden további nélkül tudtuk tartani az eredetileg tervezett irányunkat kifejezetten saras utakon. Jut eszembe, rögzítettem a tracket, majd a teljes kör befejezése után leszedem a naviról - egyelőre csak Google Maps alapján próbálom megtippelni, merre jártunk. Annyi bizonyos, hogy jártunk Balatonhenyén, volt a végén felárkolt út, beszántott út meg minden jó, majd Szentbékállára érve megálltunk megnézni a Kőtengert.



Látványos hely, annak ellenére, hogy korábban a létezéséről sem tudtam
Innen kb. Lesencetomaj irányába akartunk tartani eredetileg, de az utak eléggé rossz irányba mentek. Ennek ellenére találtunk egy tök látványos forrást, viszont nem sikerült elkerülni, hogy főútra érjünk ki, konkrétan a 77-esre. Átnéztünk a túloldalára, de nem tűnt hasznosnak, így átgurultunk a kb. egy kilométerre lévő Tapolca-Diszelre, és onnan mentünk tovább Gyulakeszire. Itt először haladtunk volna tovább délnyugatra, aztán miután elfogyott az út, a társaság felvetette, hogy menjünk már fel a mögöttünk lévő Csobánc tetejére. Megpróbáltuk, de sajnos a teteje nem megközelíthető autóval sorompózás miatt. Mivel a navi szerint még 700 méter lett volna a táv erősen felfelé, ezért az idő hiánya miatt nem vállaltuk be a dolgot. Lefelé viszont néztünk szürekmarhákat



Innen a fő akadályt a villanypásztorok jelentették, gyakorlatilag minden terület le volt zárva, az utakkal együtt, illetve ahol ilyen nem volt, ott meg csatornák voltak híd nélkül. Végül aztán Nemesgulácson át kiértünk a 71-es útra, majd Balatonedericsen megálltunk kávézni és tanakodni. Az látszott, hogy a Tapolca és a tó vége közötti területet csak nagyon nagy körben tudnánk megkerülni, onnan, ahol éppen voltunk, ennek nem sok értelme lett volna. Ráadásul az is valószínű, hogy a Kis-Balaton térségén sehol nem lehet átjutni a főutat leszámítva. Szóval némi tanácskozás után úgy döntöttünk, hogy van még 2-3 óra sötétedésig, próbálkozzunk a déli parton.
Így aztán Keszthelyen és Balatonszentgyörgyön át elhasítottunk Kéthelyre, ahol keletnek fordultunk.



Elvben ez egy unalmas környéknek tűnt, aztán kiderült, hogy - mint utóbb kiokosodtam - ez a Nagybereknek hívott lápos rész teljesen más, mint amihez mi hozzászoktunk, így mentünk olyan rétnek tűnő mocsara helyeken Somogyszentpál környékén, hogy nem mertem volna megállni, mert akkor elsüllyedünk
Szerencsére a navi jól mutatta, hol vannak a hidak a csatornákon, hol vannak a vasúti átjárók, és egészen irányba haladtunk, amikor sikerült rátalálni a Balatonfenyvesi Gazdasági Vasút elhagyott, üzemen kívüli szakaszaira.
Ennek az első látványos része az volt, amikor Pálmajor megállójánál a navi a vasúti hídon vitt át minket egy csatorna fölött. Aztán később gondoltuk, okosabbak vagyunk a navinál, mert az nem lehet, hogy egy út közepéből hiányozzon két kilométer. Hát, de lehet. 



Így alakult, hogy a Táskai elágazás nevű valaha volt megálló és Csiszta között kb. 2 km-t a sínen tettünk meg. Bár volt rajta végig csapás, de inkább csak vadaké, nem tudom, mikor mehetett ott végig valaki utoljára járművel. Be is volt nőve, a talapzatot széttúrták a disznók, szóval annyira ökörség volt arra menni, hogy hiba lett volna kihagyni

Mire kiértünk, sajnos már elkezdett erősen szürkülni, így az lett a koncepció, hogy haladjunk keletre úgy, hogy hiszünk a navinak (legrövidebb útvonal földutakkal is), mert sötétben szarabb utakat tippelni. Az útvonal Lengyeltóti és Gyugy felé vitt, ahol aztán sikerült valahogy benézni egy keresztetződést, és elkezdtünk egyre jobban távolodni az eredeti úttól. Így kerestük a keresztutat, csak amit találtunk, az egy kicsit meredek és csúszós volt a végén, és nem nagyon járták mostanában



Innen már problémamentesen kiértünk Somogytúrra, ahol közmegegyezéssel bezártuk a napot.
Aszfalton elhúztunk még együtt Siókokig, aztán mindenki ment a maga irányába haza.
Baromi hosszú volt, összesen 290 km-t mentünk egy nap alatt, ennek kb. felét terepen - de simán megérte, úgyhogy valamikor folytatás Somogytúrról

Úgy tűnt, őszig már nem lesz esély értelmesen kimenni autózni, de most pont jól jött ki a rossz idő, mert amúgy is terveztünk elvben mára valami kirándulást, és így, hogy egész éjjel esett, és még reggel sem állt el igazán, muszáj volt menni.

Lajos aszonta, mostanában sokat volt kinn, és Palota környékét unja, menjünk másfelé. Találomra az jutott eszembe, hogy menjünk el az eplényi sípálya felé, arra már nagyon rég nem jártunk. Elhúztunk aszfalton Bántára, majd a Sötét-horog felé indultunk el. Hát, ahhoz képest, hogy pár évig autópálya-szintű út volt a Horog aljában is, most majdnem olyan szar, mint tíz éve.



Azért feljutottunk persze, de szerintem most rosszabb az út, mint a Baglyas oldalán a sziklás út. Fölül meg annyira fel volt ázva a talaj, hogy a nyombólkimenve egyáltalán nem lehetett menni felfelé, szóval küzdős volt. Felérve találtunk egy - nekem - új lekövezett utat, azon lementünk a szénégetőig, onnan pedig a lőtéren át próbáltunk a sípálya felé tartani. Hát, kavarogtunk rendesen, mert ott is voltak új köves utak, de végül odataláltunk a kilátóhoz. Érdekes, hogy májusban, esőben, szélviharban is vannak, akik igénybe veszik a sífelvonót.



A merre tovább kérdés kapcsán felvetettem Lajosnak, hogy ha már egyszer félúton vagyunk, ugorjunk már át Kislődre a maradék két nyári kerekemért. Szerencsére sikerült meggyőzni róla, hogy ne kelljen egyedül mennem, de erről később.
Kimentünk a 82-esre, majd Eplény és Olaszfalu között sikerült találni egy értelmesnek tűnő utat balra, én meg hittem benne, hogy csak el tudunk valahol menni Pénzesgyőr irányába Zirc érintése nélkül is. Rendesen fel volt ázva az út, amin mentünk, időnként ellenőriztem, hogy kábé jófelé megyünk-e, és meglepő módon minden kóválygás nélkül sikerült Lókúton kiérnünk.

Onnan átgurultunk Hárskútra, és ott csesztük el, hogy nem kanyarodtunk rá a pénzesgyőri kitáblázott földútra, ahonnan pikk-pakk át lehet menni a Herend-Hajag útra, hanem a téesz felé mentünk, és csak a rádióállomás irányát próbáltuk követni. Természetesen nagyon nem tudtuk, hogy merre megyünk, és annyira szar utat találtunk, hogy először a Jimny hasalt fel a bakhátra, aztán meg az X is, úgyhogy csörlőzhettünk is





Miután kikveredtünk az aszfaltra, gyorsan megjártuk az utat Kislődre meg vissza, aztán ugyanitt megpróbáltuk megtalálni a jó utat.
Természetesen nem sikerült, és ennek köszönhetően sikerült a Magas-Bakony eddig számunkra ismeretlen, nagyon szép tájait megismerni abban az 1-1,5 órában, amíg sikerült találnunk egy utat, ami cikk-cakkban kivezetett végül Hárskút szélébe, a márkói út első kanyarjába.

Ugyanarra mentünk vissza innen, amerre jöttünk, szerencsére a szántóföldön menő úton könnyű volt követni a saját nyomainkat.
Így, hogy már ismertük az utat, kicsit bátrabban mentünk, és bizony belengett időnként a beszarásmérő, olyan szépen sikerült keresztben autózni



A 82-esre visszérve aztán Olaszfalu felé fordultunk, Bakonynána mellett még lemostuk az autók alját a patakban, aztán aszfalton hazajöttünk.
Határozottan szórakoztató kanyar volt, a hossza ellenére is.

Hazaérés után az autó lemosása már kevésbé volt szórakoztató

Hát, úgy tűnik, sikerült tenni egy újabb lépést a túl nagyra hízott járműflotta csökkentése felé, ugyanis a mai nappal elment a Jimny.
Ahogy az X vásárlásakor már említettem, már egy ideje körvonalazódott, hogy le kellene cserélni a Jimnyt, valami nagyobbra, mert már a gyereküléssel is reménytelen, de cuccal és/vagy kutyával együtt meg már pláne.

Több, mint egy hónapig volt fenn a hirdetés egy szerintem reális áron (figyelembe véve a kinézetét negatív, az extrákat pedig pozitív irányban), de úgy látszik, hogy valahogy nem volt szezonja a dolognak, mert hívásom is alig volt, és összesen egy ember jött el megnézni...

Közben itt volt hóhelyzet meg minden, szóval használtam az autót, és közben rá kellett jönnöm arra, hogy egyszerűen anyagilag ökörség eladni.
Még ha meg is kaptam volna azt az árat érte, amit csak irányárnak szántam, akkor sem tudok semmi olyat venni az árán, ami akár csak megközelítőleg is ilyen jó lenne terepen.

De arra is rá kellett jönnöm, hogy 7 éve van nálam, és ez egyszerűen sok idő, változatosságra vágyok. Az X-et megcsinálni meg semmi értelme, amíg megvan a Jimny... Meg nagyobb terepjárót venni sincs így értelme... Ráadásul előjött az örök érv is, miszerint összejöttek megint olyan dolgok, amikkel foglalkozni kellene , a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy műszaki jellegű szintentartásra kellett volna egy százas, de inkább kettő, ha mindent rendbe akarok tenni a fényezésen kívül. Na és ez volt az igazi döntő érv, ugyanis már egyszerűen nem éreztem azt, hogy akarok rá költeni. Ilyen szeempontból kifejezetten találó volt a Totalcar múltkori cikke, innentől nem szabad megtartani egy autót, mert az nem tesz senkinek és semminek jót.

Míg én ezeken tűnődtem, Lajos eladta a spirálrugós Samurait is, és felajánlott egy olyan összeget a Jimnyért, amin elkezdtem gondolkodni.
Egyébként anyagi szempontból egyértelműen nemet kellett volna erre mondani, de a fenti szempontok alapján inkább úgy döntöttem, hogy lesz*rom, hogy esetleg további hosszas árulgatással, vagy előzetes ráköltéssel elvitték volna kicsivel többért is.

Szóval most Lajosnál van az autó, rendbe teszi azt, amit én már nem akartam, kcsit használja, aztán valószínűleg rövid időn belül lesz neki végleges új gazdája is.

Hát, ez van. Kicsit fura, hogy látom még, de már nem az enyém...

...pedig az X-szel akartam.
Hogy később is értelmezhető legyen az írás, megemlítem, hogy a 2013-as tavasz igen szépen alakul eddig. A 14-15-ei hófúvás nyomai már nagyjából elmúltak, legalábbis városon belül, erre 25-én, hétfőn reggel ekezdett havazni, és most, 27-én reggel tűnik úgy, hogy talán eláll.
Az udvaron is ilyen szép a táj, 16 centi hó esett:



Amivel még nem is lenne különösebben probléma (kivéve, hogy március vége van), csak éppen az éjjel lejött a hó  a szomszéd ház tetejéről.
Namost az sok. Ettől a két ház között lett vagy 40 centi hó. Azzal viszont nem számoltam, hogy eléggé meg van tömörördve, és megpróbáltam kiállni az udvarból az X-szel. 
Még meg is álltam lefényképezni, mekkora a hó, aztán persze simán elakadtam két méterrel arrébb, természetesen ferdén állva.



Néztem, hogy lapáttal ki tudom-e szabadítani, de annyira szűk hely lett mellette, hogy esélytelen volt odaférnem.
Úgyhogy nem maradt jobb ötletem, mint megkeresni a hátrébb álló hókupac alatt a Jimnyt. Kitakarítottam, pozícióba álltam, aztán sokat szenvedtem, mire egyedül le tudtam tekerni a szarrá fagyott csörlőkötelet. Merthogy utoljára is hóban használtuk, ilyenkor vizesen tekeredik fel a kötél, összefagy, tehát szabadonfutóval kézzel lehúzni esélytelen, ha meg tekertetem lefelé, akkor közben kézzel húzni kéne, hogy ne ugorjon össze. Mindegy, sikerült.



Rákötöttem az X-re, de nem volt egyszerű úgy húzni, hogy ne húzzam neki egyik háznak sem (ugyebár ha nem ül benne senki, aki rásegítene, akkor arra megy az eleje, amerre akar), de aztán sikerült annyit húzni rajta hátrafelé, hogy a jobb oldalról be tudjak szállni, és óvatosan előre-hátra játékkal vissza tudtam menni az udvar felé. Kimenni inkább nem próbálkoztam még egyszer, majd ha kicsit olvad a hó
Azért ez így szép lett:



Mondtam már, hogy kezd elegem lenni a hóból?

Lajos úgy egy hónapja eladta a Samurait, de olyan nagyon sokáig nem bírta autó nélkül, és a héten vett egy másikat, ami egy gyári spirálrugós, a csörlőtől eltekintve széria állapotban. Ma csörgött, hogy akarunk-e menni kicsit körülnézni Tés felé, ahová két napja még lánctalpasokkal vitték haza az embereket. Jobb dolgunk nem volt, mentünk



Természetesen azért nem csak aszfalton mentünk, így már a lőtéren helyből sikerült elakadni
Amúgy Tés felé annyira nagyon nem is volt durva a helyzet, inkább benn a faluban volt nagyon sok hó. Elmentünk megnézni az utat Bakonynána felé, ami egy darabig teljesen jól járható volt, aztán egy ponton elfogytak a nyomok, és csak a PTSZ lánctalpainak nyoma maradt, amit inkább már nem erőltettünk
Visszafordultunk, és a tócsás út felé próbálkoztunk, de pár száz méter után akkora hófúvások voltak az erdőben is, hogy csak méterről méterre lehetett előrébb jutni, aminek sok értelme nincs, úgyhogy inkább megfordultunk.



Visszamentünk hát inkább a lőtérre, hogy megnézzük, mi a helyzet a Baglyas környékén, hiszen ott már a nagy hókor is durva hófúvások voltak, pedig akkor nem volt ilyen szél. El is mentünk gond nélkül a tócsák fölötti nagy kereszteződésig, ahol eléggé szarnak tűnt az út, de gondoltam megnézem, meddig jutunk. Hát, egy pár száz méterre elmentünk, amikor egy combig érő hófúvásban megálltunk Lajos a kerszteződés óta nem látszott a tükörben, felhívtam, mi a helyzet. Aszongya, nem akart arra jönni, mert arra biztosan szar, elment inkább föntről, és elakadt, csörlőzni meg nincs mihez. Mondtam neki, hogy ez nagyszerű, mert mi is elakadtunk, és szintén necces



Végül aztán találtam egy bokrot, ami a tövénél elég erős volt kötési pontnak, és sikerült kiszabadítani magunkat.
Visszamentünk a kereszetződésig, megkerestük Lajost, akit hátrafelé nagyon sokat kellett volna húzni, így megkerültem, és elölről próbálkoztam. Na, hát annyira benne volt a hóban, hogy meg sem tudtam mozdítani, csak magunkat húztam egyre közelebb álló kerekekkel.
Úgyhogy előkerült a hólapát (sosem szoktunk vinni, nem tudom, most miért tettem el), utána már sikerült kiszabadítani.



Hogy ne legyen egyszerű, még a tó felé próbáltunk kimenni Inotára, és persze azt a részt is befújta a hó, úgyhogy ott is játszottunk picit, mire megoldottuk, de a lényeg, hogy kijutottunk. Nem mondom, hogy hiányzott még a hó, de azért sikerült jót szórakozni, remélem, idén utoljára

Megemlékezek itt pár szóban az elmúlt 164 év legemlékezetesebb március 15-éjéről.

Csütörtök délután már látszott, hogy rossz a helyzet, de a városban csak a b*lfasz sofőrök okoztak problémát, sötétben meg nem akartam kimenni lakott erületen kívülre. Péntek reggel viszont körbejártam a város kivezető útjait Jimnyvel, és ahol tudtam, segítettem. Vittem haza pl. egy nénit egy Úrhida felé félúton elakadt tűzoltóautóból tizenakárhány óra után, csináltam nyomot személyautóknak, huzigáltam elakadt autókat, de igazából túl sokat sajnos nem tudtam tenni, mert a hatóságok nem is nagyon engedtek el odáig, ahol lehetett volna valamit tenni. Délután még Szilvivel is mentünk egy kört. Tegnap értékelhető fotó nem készült, a telefonosakat meg inkább nem teszem fel.

Mára viszont a főbb utak mindegyike felszabadult, így elmentünk egy kcisit megnézni a kritikus pontokat.
Hát, én már tegnap is átláttam a helyzet súlyosságát, de ma láttunk élőben 4 méter magas hófúvásokat, ami hihetetlen, és sajnos a képek sem adják vissza a látványt.

Most van kis időm, így leírom, hogyan is lett újra egy X90-ünk.

Azzal kezdődött, hogy előtört rajtam az autóvásárlási kényszer egy jó pár héttel ezelőtt, ami annyira nem ért váratlanul, mert a tavalyi évben nem vettem semmilyen autót. Az meg így nem jó, 2011-ben három autót is vettem (Persze ehhez volt két autóeladás is, így az egyenleg nem sokkal változott.)

Mindenféle verzió felmerült, alapvetően abban gondolkoztam, hogy a Jimnyt kéne lecserélni egy kicsit nagyobb terepjáróra, mert teljesen reménytelen Vincével együtt beleülni (a gyerekülés miatt semmi hely nem marad hátul). Néztünk is autókat ebben az irányban is, de ez csak akkor esélyes, ha a Jimnyt normális áron el tudom adni.  Aztán amikor kiderült, hogy a viccből meghirdetett sárga iránt nagyobb az érdeklődés, mint gondoltam, akkor elkezdtem nézegetni a játszósautó vonalat is, merthogy a Jimny utódjának azért meg kéne maradnia messzire elmenésre is alkalmas autónak.



Mindenféle dolog felmerült, de amíg a sárga el nem ment, nem gondolkoztam a dolgon komolyan. Utána néztünk pl. LJ80-at, de arról kiderült, hogy túl nagy projekt lenne, akartam nagyongyári Polskit is venni, de azt meg elvitték előlem, így aztán élesedett az X90-vonal, amit persze mindig is szemmel tartottam. Volt olyan gondolat is, hogy a volt autómat visszaveszem, de aztán kiderült, hogy azt csak mutogatni akarják, eladni nem, ráadásul szegényre nem vigyázhattak nagyon, pl. valami Trabant-tükör vagy hasonló volt rajta bal oldalon, ami nem jó jel.

Árulják pl. azt a sötétkék autót is, amit két éve is megnéztünk, és ingyen sem kellett volna, meg felkerült egy Svájcból frissen behozott példány is, amivel a gazdája még Fehérvár felé is tud járni... No, múlt vasárnap meg is néztük Szilvivel, és nem tűnt ijesztőnek. Persze, 15 éves autó, hibái meg hiányosságai vannak, de mivel jó eséllyel azok közé tartozunk, akik az országban a legtöbb X90-et láttak, így van mihez viszonyítani, és úgy éreztem, egész jól áll itthoni viszonylatban. Persze biztos nem vetekszik a mobile.de-n 4-6.000 euróért kínált példányokkal, de hát nem is annyiba kerül. Agyaltam rajta kicsit, aztán kedden felhívtam az eladót, hogy jár-e még erre, mert megnézném alulról is. Járt, másnap, így délután elmentünk Lajoshoz, megnéztük bakon. A fentről is látott, mindegyiken rohadó részeken (lökhárítótartók, küszöb) kívül csak a tanktartó halott, így mondtam az eladónak, hogy kell az autó. Jött az a kérdés, hogy mikor, hol, hogyan, amiből az lett, hogy az a legegyszerűbb, ha helyből otthagyjuk az autót Lajosnál, én őt elviszem haza (70 km, vagy ilyesmi). Így is lett, elvittem, papíroztunk, majd hazajöttem Szilviért, és visszamentünk az X-ért.



Azóta az eredetvizsgát már elintéztem (-18.500 Ft), az átírás majd jövő hétre marad. Ma meg leszedegettük a mindenféle matricákat, illetve Szilvi kiporszívózta az autót, és végre csináltam róla pár fotót is, persze egyelőre csak az udvarban.

A terveim egyelőre eléggé képlékenyek. Ha a Jimny elmegy, akkor valószínűleg az X lesz a terepen játszós autó, azaz fog kelleni neki emelés, nagyobb kerék, csörlő, ilyesmi. De aztán a franc tudja, hogy tényleg belevágok-e, az biztos, hogy még az is lesz pár hónap, mire az autó árát kifizetem, utána meg a fentebb sorolt rohadós részeket kell megcsinálni, szóval mindenképpen hosszú távon esélyes csak a komolyabb hozzányúlás. Na meg idén nyáron ezzel most már tényleg szeretnék elmenni a tengerpartra, ha már az előzővel nem jött össze

Érdekességképpen, mindhárom autó "04 ZÖLD" színű a forgalmija szerint

Vettem egy LJ80-at az SJ410-em mellé
Már csak Jimnyt, Vitarát és Grand Vitarát kéne találni 1:43-ban

A múlt hét vége kimaradt, de most elmentünk megnézni, mi van még meg a nagy hóból.

A lőtéren már csak a hófúvások maradványa volt meg. Lentről mentünk be a Várvölgybe, ahol már azért akadt 10-20 centi hó. A Vár után mentünk fel jobbra, valamennyi nyom volt, de azért küzdős volt. A tócsás útra felérve a régi tési út felé vettük az irányt, majd kimentünk a Mórocz-tetőre, aztán leereszkedtünk a Horogba félútig. Ott megpróbáltunk kimenni balra, de a kerítés mellett teljesen reménytelen volt, valami nagy teherautóval szétvágták az utat, és most megfagyva-havasan reménytelen az út. Viszont az elágazás utáni itató jegén találtunk egy lefejezett szarvast, jó eséllyel az orvvadászok csak az agancsát akarták...
Lementünk végül teljesen, majd a lépcsős út felé visszamentünk a Várvölgybe, aztán a Bükkfáson még felmentünk, majd a tési út túloldalán leereszkedtünk.

Volt közben némi amortizáció is, a kipuff katalizátornál lévő tartója adta meg magát, Lajos gyorsan megpöttyintette, köszi Hazaérve feltűnt, hogy a jobb oldali tompított is elmúlt, ami végülis nem meglepő, vagy 5 évesek voltak ezek az izzók.

Ja, és még megemlítem, hogy ma végre vettem egy vízálló lábbelit, konkrétan egy hótaposót az Aldiban 2.990 Ft-ért, elsőre kifejezetten jól vizsgázott, végre nem ázott ronggyá a lábam

Két hiba is előjött az elmúlt napokban, egyrészt a kupulng nem akart rendesen kiemelni, és egyesbe, kettesbe és rükvercbe csak nehezen lehetett betenni, másrészt meg elkezdett ingadotni az az alpjárat.
Tekintvettel a hidegre és a hóra inkább nem nyúltam hozzá, de mára elfogadható idő lett, úgyhogy délután megnéztem ezeket.
A kuplung utánállítása nem egy bonyolult dolog, csak akna nélkül eléggé szar helyen van az állítócsavar, meg egy darabig eltartott, mire rájöttem, hogy a bovdenkülsőt egy 11-es villáskulccsal kell megfogni, és akkor simán odafér az ember keze, és szabad kézzel lehet tekergetni a műanyag anyát. Állítottam rajta, most teljesen jó, bár az nem teljesen tiszta, hogy ebbe az irányba hogy tud magától elmászni, mert a kuplung kopásakor pont a másik felé kellene neki.
Az alapjárati motort meg szerencsére elég volt kiszedni és megjáratni kicsit, most az is tökéletes.

A múlt hét végi még száraz, hideg idő az elmúlt hétben drasztikusan megváltozott. A hideg maradt, viszont lett sok-sok csapadék hó formájában.
Már a hét elején havazott, de az olvadt is folyamatosan, aztán csütörtökön elég hideg volt ahhoz, hogy ne olvadjon, ami leesik, és szerencsére lett hozzá jó kis szél is, ami aztán kedves hófúvást okozott. Pénteken ki is kellett mennem játszani a rétre Mivel a sík részeken is 15 centi hó volt, az út mellett meg a szokásos nagy hólerakások, ezért mindenképpen érdekesnek tűnt megnézni, mi a helyzet a Bakonyban.
Így aztán szombat délután elgurultam Lajoshoz, és elindultunk a tési út melletti horog irányába. Persze simán sikerült elakadni egy váratlan helyen lévő hófúvásban, még mielőtt odaértünk volna.

Itt meg is volt az első csörlőzésünk, amit aztán 100 méterrel később követett a következő, amikor is Lajos akadt el. Ott egyértelműen látszott, hogy a völgy kezdete hiába van 200 méterre, az úton képtelenség odajutni, mert 5 méter haladás után csörlőzés következik. Pedig bíztunk benne, hogy a völgy mégis csak védettebb hely, így nem kell hófúvástól tartani, így végül kerülőúton sikerült elmennünk a bejáratáig.
A völgy elején tényleg jobb volt a helyzet, a nyíltabb tisztásokat leszámítva nem volt nagy hófúvás. Igen ám, de ahogy mentünk feljebb, úgy lett egyre több a lehullott hó. Valószínűleg elértük azt a magasságot, ahol a teljes heti csapadék hó formájában hullott, a nap nem sütött oda, így az sem olvasztotta, így simán 40 centi fölötti hó jött össze. Azért haladtunk, egészen egy kidőlt fáig.
 

Egy ilyen fa jó időben persze nem jelent akadályt, simán lehet, hogy már múlt héten is itt volt, csak szimplán átmentem rajta, viszont a havon nem tudtunk volna kimenni a nyomból, így ez nem jöhetett szóba. A csörlő viszont ismét jó szo9lgálatot tett, sikerült félrehúznunk, és mentünk tovább. Egészen úgy 500 métert, ahol az út elkezd meredekebbé válni, ráadásul viszonylag nyilt is a terep. Itt ugyanis olyan 60 centi hó lehetett, ami kb. azt tudja, hogy méterről méterre lehet előrejutni, a kettő között meg csörlőzés. Hát, inkább beláttuk, hogy ez reménytelen.

 

Megfordultunk, és felmentünk inkább aszfalton a Kopaszra, megnézni, hogy mi a helyzet még magasabban. Hát, helyzet az volt, mert ahogy megpróbált Lajos lekanyarodni az aszfaltról, azonnal el is akadt a hókotró által összetolt cuccban Kicsörlőztem, aztán kicsit nagyobb lendülettel már sikerült letérni az útról. El is jutottunk vagy 100 méterre, ahol én akadtam el éppen, egy tócsa gödrein nem sikerült túljutni harmadikra sem a térdig érő hóban. Váratlan fordulatként ismét a csörlő következett, aztán a dolog reménytelen mivoltát látva inkább lementünk a lőtérre, és a Baglyas felé vettük az irányt. Hát, a lőtéren sikerült igen durva hófúvásokat találni, főleg a tócsák környékén, de azért sikeresen eljutottunk a Hideg-völgyig, ahol mivel ránk sötétedett, ki is mentünk.

Másnap muszáj volt ismételni. Marciék már délelőtt kimentek Lajossal, megpróbáltak a tési út melletti horogban feljebb jutni, de eredménytelenül, pedig Marci autóján még hólánc is volt. Szilvi is velem jött, mi délután csatlakoztunk, és helyből a fennsík felé vettük az irányt, ahol hatalmas köd fogadott minket. A tegnapi helyen inkább be sem próbáltunk menni, elmentünk inkább a tócsás útig. Az út szélére kitolt dzsuva áttörése után egész jónak tűnt a helyzet, voltak ugyanis traktornyomok, ha nem is frissek.
 

Egy tócsa esett útba, azon némi játékkal azért sikerült átkelnünk, majd lekanyarodtunk a Bükkfásba. Itt megállok egy pillanatra, és szólok az előzményekről. Elindulás előtt agyaltunk, hogy vajon merről próbálkozzunk. Lentről biztonságosabb lett volna, de egyértelműnek tűnt az esélytelenség, így maradtunk a fenti verziónál, aminek nagy előnye, hogy lefelé sokkal nagyobb hóban el tudunk menni, mert segít a gravitáció. Azonban van hátránya is, miszerint macerásabb lehet, ha vissza kell fordulni. Szóval bekanyarodtunk a Bükkfásba, lementünk a legmeredekebb részen, ahol meg is lett a kidőlt fa.
 

Itt aztán egy fél órás agyalás következett. Az első lehetőség, hogy tegyük el a fát az  útból. A méretei miatt a csörlőzés nem jöhetett szóba, és a kézi fűrésszel átvágást is elvetettük. A kikerülés igen reménytelennek tűnt, mert még ha ki is tudnánk menni az igen mélyen lévő útról, akkor is a bánat tudja, mi van a térdig érő hó alatt. Ráadásul ha meg is csináljuk, jó esélye van, hogy a horog aljáig hátra lévő 5 km-en lesz még másik, így egyre szarabb helyen leszünk. Ezt a félelmet erősítette, hogy a fák jelentős része a hó súlya alatt megdőlve állt, és pár percenként hallottunk fát kidőlni nem is olyan távol... Úgyhogy maradt az a verzió, hogy menjünk vissza. Bármilyen hülye ötletnek is tűnt elsőre, egyértelmű volt, hogy ez a legbölcsebb döntés. A kivitelezés már közel sem volt ilyen egyszerű.
 

Alapból se nekem, se Lajosnak nem sikerült megmozdulnia semelyik irányba sem. Az első lépés az volt, hogy a Jimnyt megfordítottuk csörlővel, utána Lajos följebb húzása következett, aztán neki is sikerült megfordítani az autót. Marciéknak egy fokkal könnyebb dolguk volt, mert hólánc is volt a Simex gumin, de azért az is látszott, hogy nem mindent vivő a dolog. Ugyanis a hólánc igen könnyen leás a mély hóban, és amikor az autó már a hasán fekszik, akkor tök mindegy, mi van a kerekeken. Ennek ellenére azért nem volt a haszontalan dolog, nekik sikerült a legkevesebb csörlőzéssel megfordulni és felmenni.
 

Végül kb. másfél óra alatt sikerült megtennünk azt a 100-200 métert, amíg elértük a kevésbé meredek részt mindhárom autóval. Hát, nem volt egy egyszerű dolog, régen voltunk már ennyire reménytelennek tűnő helyzetben, csörlő nélkül esélytelen lett volna megoldani. Viszont a Kumho KL71 gumim ismét jól vizsgázott, ezen a terepen semmivel sem volt gyengébb, mint a Simex.
Miután kijutottunk, még elmentünk a lőtérre hófúvást találni, ami hamar meg is lett, úgyhogy megint előkerülhetett a csörlő. Annyira össze volt fagyva a hó, hogy csak visszafelé lehetett húzni az autót, előre inkább a fixnek szánt járművet húzta el. Itt már sajnos elkezdett sötétedni, így megofrdultunk, és hazafelé vettük az irányt.
És hogy jobban átjöjjön az élmény, íme egy kis videó a hétvége érdekesebb eseményeiről:

Határozottan jó móka volt, nem is emlékszem, hogy valaha láttam volna a Bakonyban ekkora havat, ami még autózható. Remélem, lesz még ilyen

Cincin jelezte, hogy most lenne egy szabad napja eljönni kirándulni, így beszerveztünk szombatra egy kis túrát.
 

Az első felére csatlakozott Szilárd a Vitarájával, az inotai erőműnél találkoztunk, majd a Hideg-völgyön keresztül elmentünk a Baglyasra, onnan átmentünk Kisgyónba, aztán a meredek gerincen Királyszállás felé folytatuk az utat. Lementünk Jásdra, ott Szilárd hazafelé indult, mert mennie kellett. Mi még tovább mentünk a római fürdőhöz, aztán toronyiránt felmentünk az Öreg Futónéra,

kimentünk a Mórocz-tetőre (egyáltalán nem fújt a szél!), lementünk a lőtérre, majd a sziklás-lépős út felé átmentünk a régi tési útra, onnan a Várvölgybe, és felmentünk a várhoz. Legalább 5 éve nem voltam ott fenn, mindig csak elgurulunk előtte Innen a motorosösvény véletlen történő érintésével felmentünk a Bükkfáson, aztán le a tési út túloldalán, a lőtéren keresztül elmentünk az Ötfa felé, ahonnan megpróbáltam Fehérvár irányába tartani, így sikerült egy csomó olyan helyre kerülni, ahol szerintem még sohasem jártam. Végül Iszkára értünk ki, kb. 90 km terep után.

 

Bár a terep csak Kisgyón körül volt kicsit érdekes (akkor éppen szakadt a hó , azon kívül mindenhol csak a fagyott föld fogadott, azért kifejezetten kellemeset autóztunk.

Tegnap Dömi elhozta Köpcitől az új trafót (köszi!), ma gyorsan be is szereltem a Balenóba, úgy tűnik, jó lett.
Aztán elgurultam Lajoshoz, és szétdöntöttük a hátsó féket állapotellenőrzés céljából. A dobokban semmi rendelleneset nem találtunk, így elkezdtünk azokon kívül nézelődni, Kiderült, hogy a hátsó fém fékcsövet valami tereptárggyal sikerült kilapítani, így ott elég kevés nyomás jut át. Próbáltunk rajta fogóval igazítani, talán egy picivel jobb lett, de érdemben esélytelen, úgyhogy az csere. Természetesen kapni nem lehet ilyet (max. a Suzukinál aranyárban), úgyhogy gyártatás lesz. Jeee.

Miután ezzel végeztünk, kigurultunk egy kicsit a Baglyas környékére. Mentünk vagy 30 km-t a dögkút - Baglyas - Ötfa - Sötét-völgy - lőtér környéken, közben találtunk egy több négyzetkilométeres erdőt, aminek a létezéséről sem tudtunk eddig. Ja, és megdöbbentpen nagy mennyiségű őzet láttunk, midenfelé.
Az alábbi roppant jó minőségű képen is egy őzet rejtettünk el, ki találja meg?

Ismét eltelt két év, két héten belül lejárt volna a Jimny műszakija.
Szerencsére tényleg működik a módosítás, miszerint a vizsga időpontja előtt egy hónappal már lehet menni, anélkül, hogy rövidülne az érvényesség, így gondoltam kihasználom, hogy még nem dolgozok a héten, és nem kell oda meg vissza fuvarokat szervezni.

Tegnap nézegettem az autót, és úgy voltam vele, hogy 5 centis sárral azért mégsem illene odamenni, úgyhogy kipróbáltam a tőlünk 100 méterre lévő mosót. 1900 Ft-ért egész használhatóan lemosták, azt hiszem, amikor nincs nyár, biztosan nem éri meg mással próbálkozni.
 

Leszedtem a görgős ablakot és látható helyre raktam a rendszámot, mert azért mégiscsak, aztán ma reggel 8-ra elmentem a már jól bevált szervizbe időpontra, és 9-re már meg is volt a szép, új, 2015-ig érvényes műszaki.
Viszont elhatároztam, hogy a hátsó fékhez megvett cuccokat itt az ideje felhasználni, mert ugyan még átment, de nem vagyok meggyőzve.
 

Sikerült Szilvit rávennem, hogy elmenkünk egy picit kirándulni. Miután Vincét lepasszoltuk, Inota felé vettük az irányt.
A Hideg-völgyön keresztül elmentünk a Baglyasig, felmentünk a meredek oldalon, majd a tankmosónál átadtam Szilvinek a kormányt. A mélyút felé átmentünk Kúti és a Burok-völgy közé, elmentünk a Dűltfás irányában Kisgyónnak, onnan felmentünk a Hamuházhoz, majd lementünk Jásdra, aztán a Római-fürdőnél megálltunk kicsit, majd a régi tési út - tócsás út útvonalon visszamentünk Palotára.
Szilvi kifejezetten ügyesen vezet terepen

Még 23-án elugrottunk Bécsbe, mert jó ötletnek tűnt.
Az is volt, odafelé 250 km havas úton, ott néhány óra sétálás szakadó esőben esernyő nélkül, aztán vissza 250 km ónós esőben
Ami a lényeg, hogy időnként rángatott az autó, motorfék után nem akart felpörögni rendesen. De úgy alapvetően problémamentesen megjártuk az utat. 

Viszont 25-én városon belül se nagyon akart működni, ami azért tűnt szimpatikusnak, mert délután indultunk volna vele 150 km-re.
Gondoltam úgysem látunk semmit, de zért nyissuk ki a motorteret, mert akkor legalább megpróbáltunk tenni valamit, még ha reménytelen is
Némi nézegetés után sikerült Szilvinek kiszúrnia, hogy az egyik trafó tövénél szikrákat látni. Ami meg annyira nem tűnt normálisnak.

Hazaérve mit veszíthetünk alapon kinyitottan a Jimny elejét, erre kiderült, hogy tök ugyanaz a 6560 feliratú Denso trafók vannak mindkettőn - ilyenkor azért nagy előny, hogy kb. egykora születésű a két autó, meg hogy a Suzuki nem variálta fölöslegesen a cuccokat a G13BB és a G16B motorok között. Szóval áttettem egy trafót, egyből meggyógyult minden, boldogság.

Köpcinél. meg úgy általában a neten is 5 pénzért megy egy ilyen trafó, gondoltam veszek Mohácson vagy a környékén. Kiderült, hogy Baranyában elmebetegek kereskednek csak ilyesmivel, ugyanis ahol lett volna, ott 10-12-t kérnek érte bontottan (kis utánajárásssal 12-15 körül új van), Pécsen meg a bontóban azt mondták, hogy nincs ilyenjük, soha nem is volt még, mert - most tessék figyelni - TÚL ÚJ! Az bazmeg, alig 14 éves autó, amihez kéne...

Szóval marad majd Köpci. Addig is, amíg az összejön, kíváncsiságból ráraktam a Jimnyre a Baleno rossz trafóját, erre egy fél órás járatás után is tökéletesnek tűnik. A rosseb se érti.

Ma reggelre igen szép eső esett le, úgyhogy végre volt értelme tényleg kimenni a hegyre
Délutánra az eső elállt, kisütött a nap és kellemes meleg lett, mi pedig főleg a Várvölgy környékén mászkáltunk.
Szép volt, különösen a hirtelen keletkezett páráról helyenként őserdőnek tűnő táj

Úgy látszik, az ünneplős tüntetős hétvégék hasznosak, mert március 15. után most sikerült kimenni egy kicsit gurulni Palota fölé.
Ténylegt kicsit, mert délután 3-kor indultunk el Fehérvárról, meg még kicsit meg is álltunk Lajossal pofázni, aki idő hiányában nem csatlakozott.

A változatosság kedvéért az erdő is éppen hogy csak nem porzik, szóval nagy kihívás nem volt, persze most nem is ez volt a cél.
Felmentünk a tési út jobb oldalán lévő horogban, majd a tócsás út felé indultunk. Itt arra sikerült rájönni, hogy túl régóta vagyunk együtt Szilvivel, mert a legjobb tócsát megpillantva teljesen egyszerre állapítottuk meg, hogy "Tele van baszva fával"

A régi tési útra kiérve jobbról a piros turistajelzésen felmentünk az Öreg Futóné felé, kimentünk a Mórocz-tetőre, ahol meglepő módon egy kicsit sem fújt a szél, ilyet még nem tapasztaltunk. A Sötét-horog felé jöttünk le, majd némi bóklászás után kitaláltunk a régi tési útra, és a Várvölgyön át jöttünk haza. A Várvölgy rettentően rossz állapotban van, mindenhol máshol autópályára vannak pucolva az utak.

Gyakrabban kéne kimenni

A napokban a Baleno kivételével minden autó kapott egy kis törődést.

A télen négy akkunk halt meg az ötből, az egyik (a Balenóé még neccesen, de bírja, a Jimnybe vettem újat, a három Polskira viszont 1 db maradt + Gabe kölcsönadott egyet, így egész jó volt. De most sajnos kitalálta aljas módon, hogy neki is kéne akku az autójába, így visszaadtam (köszi ), és vettem a sárgába meg a kabrióba 1-1 db 44 Ah-s Bären akkut Petya segítségével igen barátságos áron.
Ez most egyúttal egy tartósteszt lesz, amiben kipróbáljuk, mennyit számít az akku élettartamában, hogy nagyjából folyamatosan használjuk, vagy fél évig hozzá sem nyúlunk.



Csöpiben még egy jó Exide van, úgyhogy ő új tetőkárpitot kapott

A Jimnynek meg az egy hónappal ezelőtti túráról hazafelé igen gyanús hangok kezdtek jönni az elejéből, aztán meg a fék elkezdett furán fogni...
Kabriózós idő volt, így mostanáig állt csak a fa alatt szegény. Ma reggel viszont elmentem lajoshoz, szétszedtük az első féket, és a berohadt csúszkákon felül még azzal is sikerült szembesülni, hogy a bal oldalon az egyik fékbetétről elmúlt a ferodo, a maradék kiesett a helyéről és beszorult a nyereg alá Ez mondjuk egész jól magyarázza a fura hangokat is
A csúszák megjáratása és a szakadt porvédők pótlása után összeraktuk új betétekkel, és meglepő módon nem csak a fék lett jó, hanem a szokásos Jimny-betegség kormányrázás is elmúlt. Ki érti...

Egy jó kis tüntetés helyett ma is inkább a kirándulást választottuk. Az időjárás is támogatta a dolgot, gyönyörű napsütés volt 10 °C fölötti hőmérséklettel, és a délelőtt még viharos szél is elállt délutánra.
Bánta felől indultunk el, majd felmentünk a sziklás-lépős úton (már ha azt útnak lehet nevezni), aztán Lajos meg akart nézni egy utat, ami ismerten nem vezet sehová (legalábbis autóval), viszont legalább amíg el lehet rajta menni, jó oldaldőlős. Mivel nem vezet sehová, nem is nagyon járják, így jó néhány kidőlt fát kellett arrébbpakolni, de legalább eljutottunk addig, amíg lehetséges volt.

Utána a Sötét Horog felé vettük az irányt, és egyszercsak kiszúrtunk egy csapat hatalmas szarvast a hegyoldalban vágtatni, több száz méteren mentünk velük párhuzamosan, persze aztán leráztak minket
A Horogban egyébként olyan szintűre ki van tolva az út, hogy szemályautóval is simán járható. Mivel rég jártam arra, felérve elgurultunk a az Öreg Futónén álló csőtoronyhoz, aztán meg a Mórocz-tetőre is kimentünk.

Innen Alsópere irányába mentünk tovább, majd a szénégető után elkanyarodtunk jobbra, hogy átjussunk a Felsőpere és Bakonynána közötti úthoz. Hát, ez elég sokáig tartott, egyrészt nagyobb a távolság, mint amire emlékeztem, plusz egy idő után sikerült elveszíteni a fonalat. Azért láttunk megint szarvasokat, ső, megint láttunk muflont is. Végül kijutottunk, és véletlenül az egyébként igen eldugott Kán-kút nevű forrást is megtaláltuk.
Kavarogtunk kicsit az aszfalt túloldalán, aztán különféle jó játékokat is találtunk:

Innen már aztán a Római Fürdő és Jásd környéke érintésével hazafelé vettük az irányt, majd éppen a murvás erdészeti úton mentünk felfelé, mikor gyalogosokkal találkoztunk, akik leintettek minket. Kiderült, hogy kirándulni jött városi puhányok, akik egy kicsit eltúlozták a gyalogtúrát és a halálukon vannak, miközben fogalmuk sincs, hogy hogyan jussanak vissza a Tésen lévő autójukhoz Nem volt egy nagy kerülő, így elvittük őket odáig, majd mi is hazajöttünk.

A múlt hétvégi incidens után nekiálltam fékcsövet vadászni, ami elsőre egy könnyű dolognak tűnt, aztán kiderült, hogy a nagy alkatrészkereskedések kínálatában 11.000 Ft körül összegért nem rendelhető...  Az meg még viccnek is rossz egy 30 centis gumicsőért, legalábbis szerintem.
A mivel lehet helyettesíteni kérdés következett, elvileg a Skoda 105/120 valamelyik csöve jó lenne, csak éppen a rögzítése lenne elég reménytelen - viszont csak 740 Ft. Aztán végül írtam a www.fekmester.hu címen elérhető cégnek, mert ők í weboldaluk alapján tudnak kifejezetten Jimnyhez való csövek 2.960 Ft-ért. Kicsit szkeptikus voltam, de kiderült, hogy tényleg be tudják szerezni (nem értem, hogy a nagyok vajon miért nem, LPR gyártány), úgyhogy akkor már rendeltem egy komplett autónyi fékcuccot, hogy megérje kifizetni a futárt, és csütörtökön meg is jött a csomag hiánytalanul.

Lajossal abban maradtunk, hogy a vasárnap esélyes, úgyhogy ma reggel 7-kor nála voltam, és nekiestünk. Szerencsére viszonylag könnyen ment, aztán sok kört légtelenítettünk, és nem is lett szükség jobban szétszedni a féket, mert jobb fék lett az autón, mint valaha. Egyedül a kézifék bowdenje van van berohadva, majd alkalmasint cserélni kell őket.
Viszont azt néztük, hogy elég feszes az a fékcső, leátlózáskor kifejezetten megfeszülhet, és valószínűleg ilyen állapotban találta el valami tereptárgy, úgyhogy akkor már némi vasfűrészlappal való szopás után arrébb hegesztette Lajos az alvázon lévő rögzítési pontot, így most nem lehet vele ilyen baj többet.

Szilvi elengedett, úgyhogy Lajossal megbeszéltük, hogy elmegyünk egy kicsit kirándulni.
Szép idő volt, elindultunk viszonylag messzebb, valahol Zirc után mentünk le az aszfaltról. Egész kellemes helyeket találtunk, amikoris valahol Pénzesgyőr fölött az erdő szélén fékezni próbáltam, aztán nem annyira jött össze. Az történt, hogy valami tereptárgy letépte a gumi fékcsövet bal hátul :(
Az égvilágon semmi nem volt nálunk, amivel ezzel tudtunk volna kezdeni bármit, így óvatosan leereszkedtünk a faluba, aztán ott egy szerelőtől kaptunk ajándékba bilincset, amivel el tudtuk szorítani a csövet, de persze eddigre az összes fékfolyadék elfolyt... Szerencsére valami minimális fék azért lett így, úgyhogy óvatosan haza tudtunk jönni, persze azért ahol nem volt muszáj, ott nem aszfalton
Az amortizáció ellenére kellemes kirándulás volt, láttunk nagyon sok őzet, illetve egy nagy csapat muflont is valahol Alsópere fölött.

 A Jimny önindítója egy ideje elkezdett hülyülni, engem meg elkezdett ez egyre jobban zavarni, úgyhogy ma délután elgurultam Lajoshoz, hogy kicseréljem egy ideiglenesre, amíg ezt szétszedem meg szerzek hozzá alkatrészt. 
Még meg is beszéltük, hogy ehhez nem kell akna. Lehet, hogy előre bele kellett volna nézni a motortérbe, mert nem pont olyan a hozzáférhetősége, mint a Samuaraiénak. Konkrétan azon tűnődtünk elsőre, hogy vajon a szívócsonkon kívül mit kell még leszedni, hogy egyáltalán látni lehessen az önindítót Végül a kocsi alatt fetrengve + fentről nőgyógyászkodva sikerült leszednem, és kiderült, hogy teljesen tök ugyanaz, mint a Samuraié (azt már mondta Köpci, hogy kompatibilis). Felrakni még jobb volt
Lényeg, hogy szerencsére működőképes, amit Lajos talált, egyelőre stabilnak tűnik, majd kiderül reggeli hidegben.


Aztán - ha már egyszer a héten végig olvadt - kihasználtam a kínálkozó lehetőséget, hogy közel voltam a terephez. Ugyan már kedden összesaraztam a kcosit otthon a réten, de ott nincsenek szintkülönbségek, így a gumi képességeiről nem tudtam meg semmit.
Szóval mondtam Lajosnak, mutassa meg, hol lehet sár. Megmutatta Voltak jó kis mélyszántós utak, a gumi pedig meggyőzően teljesített, többször is az hittem, hogy meg fog állni, de mindig tovább ásta magát felfelé is, sőt, a motor ereje előbb fogyott el, mint hogy a gumi lett volna kevés. Szóval egyelőre tetszik.
 

Bónusz:
Vajon milyen jármű járhatott itt előttem?
 

A szombati hatalmasnak beígért havazás elég gyengére sikerült, de végül ma már egész használható mennyiségű hó jött volna össze, hanem fújja el a szél.
Azért a délutáni negyed órás autókázásnál sikerült találni olyan hófúvást, ahol játszani kellett, mire kijutottam, meg aztán találtunk igen érdekes tájat is.

A 3 éve használtan vett Fulda gumik eljutottak odáig, hogy lecseréljem őket, vizes aszfalton ugyanis kezdett akkor is játszós lenni az autó, amikor nem akartam, na meg már csak olyan 6-8 mm minta maradt rajtuk.
Úgyhogy rendeltem egy garnitúra Kumho KL71 típusú gumit 195R15 méretben a startgumitól, amit ma meg is hozott a futár, aztán délután jól fel is szereltettem őket.
 

Kíváncsi vagyok, mit fog mutatni majd mind aszfalton, mind terepen. Ez most egyúttal egy kísérlet is, hogy a 195-ös gumival lesz-e alacsonyabb a fogyasztás, illetve hogy kevésbé lesz-e terepkörülmények között erőhiányos, mint egy 215-össel. Amúgy felszerelve külső átmérőben nagyjából ugyanakkora, mint a Fulda volt, persze ebben benne van az is, hogy azon már kevésbé van minta, az újon meg úgy 13-14 mm a profilmálység.
Az biztos, hogy kifejezetten csendes aszfalton, már csak az ideális nyomást kell eltalálni valahogy.

Mély fájdalommal tudatom, hogy ma reggel tragikus hirtelenséggel elhunyt 4 év 1 hónapos korában a Jimny Bosch akkuja :(
Ismét igen hideg reggelre ébredtünk, ennek következményeként a nyekk-nyekk jelenség játszódott le, ami még nem is lenne annyira gáz, hiszen rövid utakon járok, többynire világítással. Az viszont már gáz, hogy a töltő árammérője nem nagyon ment 3 Amper fölé, aztán 5 perc után beállt nulla környékére...
Úgyhogy akkut kellett venni. Mivel az eddig egyetlen márka, amiben nem csalódtam az az Exide, azt próbáltam beszerezni, de nem találtam a városban 22 kHUF alatt, amit most kicsit sokallottam volna, érdemben olcsóbban meg csak Bosch lett volna beszerezhető, de azt meg jelen tapasztalatok alapján inkább kihagynám sokért. Úgyhogy H. B. Péter barátunk felajánlására sikerült boltos kedvezménnyel beszerezni egy Perion címkéjű 45 Ah, gondozásmentes akkut 13 kHUF alatti áron. Annyit csak kibír ez is, mint a méregdrágán vett Bosch...

A szélvihartól etekintve kellemes autózós idő volt ma, így kihasználtuk a lehetőséget, és kirándultunk egy kicsit.
Érdekes, hogy a napsütötte-szélfútta részeken konkrétan porzik az erdő is, míg az árnyékos, szélvédett helyeken rettenet sár van, és ami a szép benne, hogy jó mélyen fel van cuppogósodva.
Mindesenetre jót játszottunk, és a Jimny is szépen teljesített, még a lassan halálmintássá váló gumikkal is.

Megvolt ma a vizsga, kaptam szép adatlapot, mi szerint a "Motorszám természetes elhasználódás miatt olvashatatlan [...] Típsukódja megállapított: G13BB"
Természetesen ez forgalmicserével jár, ami nem baj, mert úgyis sz*r környezetvédelmi osztály szerepelt a forgalmiban, és ha nem javíttatom, piros matricát kaptam volna a kék helyett, ami a Fehérváron újabban divatos szmogriadóban nem lenne szerencsés. Akinek 1996 utáni benzines autója van szabályozott katalizátorral, az figyeljen nagyon a vizsgán, hogy a környezetvédelmi osztály ne 2 legyen, hanem 4!
Az ocsmányirodában állították, hogy kötelező cserélni a törzskönyvet is (mikor a jelenlegi törzskönyvön nem szerepel motorszám!), de aztán némi könyörgés hatására rendes volt a néni, és megúsztam forgalmicserével a dolgot.

Illetve megjött még a képen látható könyv, ami kifejezetten jó minőségű, és postaköltséggel együtt volt összesen 3 kHUF.

Jövő héten műszaki, úgyhogy kihasználtam a fagypont feletti hőmérsékletet, megnyitottam a kerticsapot, és lemostam a kocsit. Namost ez egy elég komoly mutatvány volt, olyan két órán át eltartott úgy, hogy nem lett csillogós a végére
Jól kipakoltam a fölösleges lomokat, majd Szilvi kitakarította belül is (kösziii ). Közben egy fél órás műszerfal mögött turkálással sikerült megtalálnom, hogy a központi zár távirányítója azért nem működött, mert marha eldugott helyen van egy lengőbiztosíték, ami kiment...
Valamint még egy látványos dolog is történt, vizsgakompatibilissé tettem az autó orrát. Furán néz ki így.

Voltunk egy kicsit kirándulni a Bátaszék és Bonyhád közötti területen egy környékbeli jimnys kolléga idegenvezetésével. Határozottan szép az a környék, meg kéne majd látogatni még, amikor kevésbé fagyos.

A mai nap tanulsága: kurva nehéz leengedni a jeget a diffiből fagypont alatti hőmérsékleten.

Na. Szóval bár egy hete mocsok hideg van, a jelek szerint a jég nem elég vastag még.

Szilvit és Beck's-et próbáltam volna összeszedni a réten, és gondoltam, ha elég vastag a jég, akkor játszok is a befagyott belvízen. Az baromi hamar kiderült, hogy játszásra nem elég a jég, mert az első árokszerűségbe beleszakadtam, de aztán viszonylag hamar ki is jöttem. Eljutottam a rét túlsó végére Szilviért és a kutyáért, elindultunk visszafelé. Nem sikerült eltalálni, milyen útvonalon jutottam be, de próbáltam egy olyan helyet kinézni, ahol kiállt a jégből a növényzet, azaz nem lehet olyan mély...

Természetesen majdnem a közepéig jutottunk, amikor beleesett a kocsi jobb oldala... Próbáltam mozdítani rajta, pár perc alatt sikerült elérni, hogy beleszakadjon az egész autó... A nem mély az olyan 50-60 centi lehetett...
Nagy nehezen sikerült megmozdítani az autót, azután egy negyed órás előre-hátra jégtörés következett. Sikerült megfordulni végül, majd hosszas játszás után nagy nehezen sikerült önerőből, kiszállás nélkül kijönni belőle...

Nem volt jó móka.
Egyébként annyira hideg van, hogy a felfröcsögött víz azonnal ráfagyott körben a kocsira...

Elkészült a kocsi!
Olyan 3-4 éve volt ott Lajosnál ez az eBayről vett makett, mostamra sikerült színre fújnia. Lassú munkához idő kell

Persze most is csak azért lett meg, mert festett Jimny-színnel. Pénteken hajnalban elvittük hozzá a Suzukit, és mára kész is lett. Most sürgősen ki kell menni valahová összekarcolni és besarazni, mert így baromi hülyén néz ki

Nem bírtam magammal, és ki kellett menni ma is autózni egy kicsit
Odafenn van 15-20 centi hó, és úgy délután egy magasságában újra elkezdett szakadni.
Jót mulattunk, volt csörlőhasználat meg minden

Megjött az idei első hó!
Fehérváron is esett vagy 5 centi az éjjel, ami az utak kivételével egész jól meg is maradt.

Délután elmentünk Palotára, Szilvit kitettem kutyázni, addig Lajossal egyengettünk kicsit a lökhárítón (még múlt hét szombaton próbálkoztunk ezzel mi is csörlővel, fordítócsigával). Illetve felmérettem a kárt, mert a kárszakértőnek mondanom kell valamit az ajánlatára. Az a hülye helyzet van, hogy márkaszervizben gond nélkül javíttathatnám számlásan, viszont baromi bonyolult lenne, vagy kézbe egy igen csekély összeget kaphatok most, mivel előzetesben cascóra lesz rendezve, ott viszont van 100 eFt önrész... Na mindegy, majd alakul.

Miután összeszedtük Szilvit, játszottunk még egy kicsit hófúvásokban, de perceken belül ránksötétedett, így hazajöttünk. Vagy 10 hónapja voltunk utoljára érdemben terepen, még hóban, úgyhogy ez most jól esett

Szóval. Kettőkor leléptem a cégtől, hogy a gépműhelyből még a hétvége előtt elhozhassam a motort. Ami meg is lett, viszont nekem négyre vissza kellett volna mennem a céghez egy értekezletre. Persze négy negyvenkor jöttem ki a gépműhelyből, telefonáltam, hogy megvárnak-e a mítinggel. Meg. Megyek.

A Vörösmarty téren még agyaltam is, hogy nem megyek az Auchan felé, mert az lassú, péntek délután nagy a forgalom... Szóval elkanyarodtam a Balatoni út felé. Aztán 16:50-kor az ÖMV kútnál arra lettem figyelmes, hogy a szemből jövő, balra kanyarodni szándékozó BMW megáll, majd elindul, gondolván, hogy átfér még. Nem fért át.
Kiszálltunk, aztán miután az úriember nem teljesen szépen szólt, gondoltam hívok rendőrt. Hívtam a 112-t, ahol megpróbáltak meggyőzni, hogy oldjuk meg. Emberünk is hasonlót mond, elismeri.
Mondom, jó, akkor papírozzunk. Aszongya, előbb álljak félre. Mondtam neki, hogy majd ha papíroztunk meg fényképeztem. Közben szóltam Szilvinek, hogy jöjjön fényképezővel. Meg beszéltem Piszkor Petivel is, hogy mi van ilyenkor, illetve szóltam a céghez, hogy ne nagyon várjanak meg.
Szóval emberünk aszongya, hogy ha nem állok félre, akkor hívjunk mégis rendőrt. Mondom rajta, hívj. Hívott. A helyszínelők épp akkor mentek el ott, így megfordultak, és ott voltak két perc múlva.
Mértek, papíroztak, ilyesmi. Majd valamikor lesz valami...

A károkról. A lökhárító fogta fel az ütés nagyját, a jobb oldala szarrá gyűrődött (beleér a kerék), de a közepe is görbült. Összegörbült a sárvédő, a fényszóró behorpasztotta a motorházfedelet. A lámpák furán világítanak, úgyhogy lehet, hogy kapott a zárhíd is. Leugrott a sárvédőről a műanyag, összegörbült, és elvesztek a bolhái. Így hirtelen, sötétben ennyi.
Sajnos a kár forintban több lesz, mint amennyire az ember kívülről gondolna, és a rendőrségezés miatt zsebből kell megfinanszíroznom a javítást...

Nem tudom, említettem-e már, de egy jó ideje adott rettenet hangokat az osztómű nagyobb gázzal történő elindulásnál, amit a megnyúlt lánc okoz. Tekintve, hogy valami 80 ropi hozzá egy új lánc (utángyártott ebből sincs), így a lánccsere nem tűnt egy szimpatikus lehetőségnek.
Így aztán csütörtökön vettem egy bontott osztóművet telefonon, amit hollo átvett és le is hozott nekem, köszi neki ezúton is
Mára kaptam helyet Lajosnál, mert annyira nem volt kedvem a földön fetrengve felrakni.
Vettem hajtóműolajat, aztán 11 körül nekiálltam, szerencsére nem volt vele semmi különösebb szopás, két óra alatt kész is lett, és úgy tűnik, hogy még jó is.

Illetve megemlíteném még, hogy tegnap vettem egy garnitúra alufelnit, majd kicsit rendbe kell rakni, aztán fel kell tenni.

Évek óta terveztem a lengőkarszilentek cseréjét, most végre realizálódott.
Köpci segítségét vettem igénybe, mert neki van prése, de a 10 tonnás prés sem könnyen boldogult a cuccal... A lényeg, hogy végülis sikerült megoldani.
Ha már ott voltam, időszerű volt az olajcsere, úgyhogy vettem olajat, bele is öntöttük gyorsan, illetve a vacakoló alapjárati motort is sikerült megizélgatni.

Ja, és hogy miért húztam eddig a szilentekkel? Mert a szükséges 12 darab szilent gyáriban kb. 80 kHUF, utángyártott nincs...

Kábé fél éve vettem új hátsó fékpofákat, mert úgy éreztem, hogy eljött az idő, az előzőek úgy 4 évesek lehetnek. Na, azóta sem nyúltam hozzá, lustaság rulez.

Ma viszont éreztem magamban az erőt (tévesen), és kora délután nekiálltam szétszedni. A bal oldallal kezdtem, és ez a gyakorltott emberknek 10 perces művelet egy olyan három óra szórakozást hozott, nem csak nekem, Szilvinek is... Gyakorlatilag mindennel szoptunk, kezdődött azzal, hogy nem jött le a dob, és a lenyomó csavarok egyik beleszakadt, fúrhattam ki. Aztán a szétszedés még viszonylag könnyen ment, de az összerakás minden részével szopás volt, különösen a nagy rugó beakasztásával. Hosszas anyázás után rájöttem, hogy nem jó pofát raktam be jobb oldalra, így nem lehet összerakni. Kicseréltem, aztán végül Szilvi segítségével (=ő jött rá, hogy esélyes) sikerült beakasztani a rugót, persze meg kellett találni a technikát. Aztán rájöttem, hogy bal oldalra sem jó pofát raktam be Újabb szétszedés, összerakás, fasza. Aztán az istennek sem sikerült felrakni a dobot, legalább fél óra volt, mire rájöttem, mi a baja, és sikerült megoldani.
Ezek után a jobb oldal max. 20 percig tartott, annak ellenére, hogy ott is kellett beszakadt csavart kifúrni. Hiába, amikor az ember már tudja, mit hogyan érdemes, akkor sokkal könnyebb. Persze tutira elfelejtek mindent, mire legközelebb hozzá akarok nyúlni

Egyébként a pofák még nem voltak annyira elkopva, viszont az automata állító mindkét oldalon brutálisan össze volt gyógyulva, csavarlazítós megjáratás után faszák.
És a fék is egész jó lett, úgy tűnik, még a kézifék is fog.

Elvittük ma a Suzukit Veszprémbe Köpcihez némi motorrendberakás céljával, mert szegény eléggé a végét járja egy ideje, és mostanra egy kicsit kezdett túl sok gondot okozni (pl. Szerémin hatalmas dugóban lefullad, és nem indul be újra 5-10 pecig).

Szóva jöttünk vissza Veszprémből Csöpivel (Szilvi vezetett!), és Palotára beérve szar hangja lett az autónak. Félreálltunk, konstatáltuk, hogy olaj nem nagyon van benne. Szilvi elsétált a 100 méterre lévő benzinkútra olajért, beleöntöttük, beindult. Szar hang maradt. Jajj.
Amikor megláttam a kocsi alatt növekvő olajtócsát, akkor éreztem, hogy ez így annyira nem lesz jó. Felhívtam Lajost, aki szerencsére ráért, és hazahúzott minket. Köszönjük szépen

Mivel jelenleg Csöpi volt az egyetlen működő, műszakis autónk, ezért helyből nekiálltuk szétdönteni, és egy ismeretlen állapotú bontott motort beépíteni. Persze nem ment ennyire egyszerűen, mert a kábeleket nézve a bontott motoron lévő generátor külső feszszabbal volt bekötve... Sebaj, rakjuk át a generátort. Aha... Mindkét motoron tőcsavarral volt felrakva a generátor, azaz bonthattuk le a csigaházakat is... Végülis megoldottuk, közben jött Gabe is segíteni (ezt is köszönjük szépen!). Átrakodtuk a szükséges dolgokat, majd beraktuk a helyére, és ha nem is elsőre, de beindult. Túl szép hangja nincs, de megy. Próbakör után még kicseréltük a gázkarnál a visszahúzó rugót, aztán most így marad.

Az eredeti motor viszont komolyabb beavatkozást igényel, a képen láthatüó, hogy néz ki a belső főtengelycsapágy...

Múlt hét csütörtökön Mohácsar menet, Fehérvártól nem messze, a 63-as úton sikerült beszedni a Suzuki szélvédőjével egy követ, de olyan szar helyre, hogy azonnal elkezdett repedni, és mire megálltunk, már 20 centinél hosszabb volt a repedés...
Ma délelőtt elkezdtem keresgélni - telefonálni, és végülis sikerült elintézni, hogy menjen a javítás hamar, cascóra, úgyhogy délután leadtam a kocsit a tőlünk nem túl messze lévő műhelyben, aztán hazasétáltam.

Ekkor fogalmazódott meg a gondolat, hogy nem Gabe Suzukijával megyek holnap dolgozni, hanem kabrióval. Úgyhogy gyorsan lemostuk, Szilvi még ki is porszívózta, majd lemostuk Csöpit is. Még tankolni is elmentem nyitott tetővel, még mindig jó móka


Update: Csütörtökön délutánra meg is lett a kocsi teljes egészében a biztosító által fizetve, és még ablaktörlőlapátokat is kaptam hozzá ajándékba.

Délután elmentem a csapágyakért, plusz vettem egy féltengelyszimmeringet és normális zsírt is.
Hazaérve kipiszkáltam a régi szimmeringet, beraktam az újat, szerencsére ez simán ment.
A csapágyakat is beraktam, nem volt probléma vele, viszont az alsó tüskét megette a csapágy, nem könnyen ment vissza a helyére, meg kellett reszelgetnem előtte... Inkább ezt tettem felülre, ha majd kifelé is nehezen jön, talán könnyebben hozzá lehet férni.
Innentől minden meglepően egyszerűen ment, simán összeraktam mindent, és csodák csodája, nem lóg a kerék, forog rendesen, meg ilyenek
Kíváncsi vagyok, mennyi idő múlva kezd el folyni valami, illetve mikor hullik szét újra

Na. Mint ahogy tegnap említettem, gyanúsan állt a kerék a Jimnyn, megemeltem, és szép centiset kottyant a kerék.

Ma reggel telefonáltam a csapágyboltba, és rendeltem 2 db Koyo 30302-t. Rohadt drága, 3.000 Ft/db, de úgy döntöttem, hogy nem veszek olcsót megint, mert a mostani KBS típusú alig egy évet bírt ki, az meg nem normális. Holnap reggel lesz meg a cucc, elvileg.
Felhívtam Köpcit is, hogy van-e neki csap/tüske, merthogy ekkora kottyanásnál jó eséllyel az is megmakkant. Van neki, 2 ropiért, de ugye Veszprémben. Mondtam neki, hogy kéne.

Ugyan nem szeretek duplán dolgozni, de gondoltam megnézem, kell-e tényleg tüske, vagy az túlélte, úgyhogy délután alábakoltam a kocsit, leszedtem a kereket, és nekiálltam kiszedni a döglött, alsó csapágy tüskéjét.
Itt egy-másfél órás mulatás következett, ugyanis egyszerűen nem akart kijönni, annak ellenére, hogy normál esetben simán ki kéne csúsznia. Miután nagy nehezen sikerült kiszednem, kiderült, miért nem akart kijönni - úgy tört össze a csapágy közepe, hogy ilyet még sosem láttam...
Mindenesetre a tüske egyben volt, szerencsére, úgyhogy nekiálltam lebontani az egészet.
A féknyereg csavarjai eszementül berohadtak, úgyhogy azokkal is eljátszottam egy darabig, valamint a féltengely zégere is jáccós volt zégerfogó nélkül, de végül én győztem, és bejutottam a gömbbe.

Miután - azt hittem, hogy - kiszedtem a csapágy csészéjét, felsejlett bennem egy szolid 50 ropis plusz költség, ugyanis benn maradt a csészének egy darabja, és tök úgy nézett ki kívülről, mintha maga a hídház el lenne törve... Aztán szerencsére belenéztem, és feltűnt, hogy van ott még valami kiüthető

Lényeg, hogy szét van teljesen szedve a cucc, holnap remélem tényleg lesz csapágy, és össze tudom rakni.


U.i.: Gabe, fedél alatt áll a Suzukid!

Ma viszonylag tevékeny napunk volt.
Tegnap reggel nyuszy el akart volna menni dolgozni, de a Jimnynek nagyon szar hangja volt (állítása szerint hetek óta hallotta, de mindenki azt mondta, hogy képzelődik), így végülis inkább Gabe suzukijával ment. Kirohadt a cső a katalizátorból, úgyhogy ma reggel első utunk Lajoshoz vezetett, aki szépen befoltozta a lyukat, úgyhogy most megint hallani, hogy milyen hangosak a gumik.
Még megpróbáltuk életre kelteni Bencét, mert Lajos finoman célzott rá, hogy nem lesz ideje foglalkozni vele, viszont el kéne tüntetni onnan. Nem sikerült, nem akart beindulni, úgyhogy még marad.
Hazaérve nyuszy úgy érezte, hogy eljött az pillanat, amikor kicseréli a hátsó gátlókat Csöpin. Azokat egyébként ajándékba kaptam nőnapra, köszi És köszönjük Gáspáry Lacinak, hogy lehozta nekünk Fehérvárra A bal oldali gátló az konkrétan nem mint gátló döglött meg, hanem megszűnt egy darabként létezni (lásd uccsó kép) 
Szóval vannak szép új hátsó gátlóim és egyúttal felkerültek a nyári kerekek is az autóra.
Ezek után még átmentünk Gabe és Nelli házába kicsit láncfűrészelni, de ez már egy másik blog...

Sikerült ma kimenni egy kicsit játszani. Minthogy bizonyos dolgok ismerten szarok, ezért mondtam Lajosnak, hogy csak kirándulós útvonalon menjünk. Ehhez képest már az első úton sikerült felakadni, mert kicsit megnőtt a bakhát, mióta utoljára arra jártunk

Az erdőben meg még megvan a hó, de csak vékony rétegben, összetöttyedve, alatta meg ott a fagyott föold, ami ahhoz pont jó, hogy csússzon, mint a takony, úgyhogy volt, ahol a visszafordulást kellett választanom.
Egy nem is olyan nagyon meredek helyen lefelé meg akartam állni, hogy Szilvi tudjon fényképezni, de álló kerekekkel is pont ugyanolyan sebességgel ment tovább az autó, mint előtte, úgyhogy erről inkább letettem
Aztán meg sikerült egy elég szar helyet találni, meredek úton lefelé kidőlt fát kellett volna kikerülni-átlépni, ahol a fél év kihagyás után én egy kicsit gyáva voltam, és sikerült a kidőlt fa és egy tuskó fölött nagyon ferdén megállni, és az egyetlen megoldás az lett, hogy Lajos fordítócsigával visszahúzott egy kicsit, aztán meg a csörlőn tartva sikerült átlépni a fát borulás és fánakcsúszás nélkül...
Elszoktam én ettől, na

Még odafelé béreltem egy utánfutót, és hazafelé megpakoltuk, mert egyúttal elhoztam a Lajosnál csellengő mindenféle Polski-alkatrészt. Majd még ki kell találni, hová teszem el őket végleg.

Miután hazaértünk, járt nálunk Emese és Balázs, és elhozták Turbót, a gyereket is
Elsőre nem volt egyszerű összeengedni őket Beck's-szel, de miután egy kicsit lecsillapodtak a kedélyek, nagyon ügyesen eljátszottak

A múltkor nem írtam, de a hátsó gátlók is elfosták magukat egy kicsit (bár érdekes módon ezt nem érezni még rajtuk).
Alapvetően ugyanilyen Procompokat kéne venni, csak azt marhára nem egyszerű beszerezni, ráadásul marhára nem gyors.
Szóval amíg ez lejáccódik, vettem óccsó Nivába való Sachs gátlókat. Persze annyira azért nem szép a dolog, mert a felső felében nincsen csövecske, szóval barkácsolós kicsit.

Ma elfogadható hőmérséklet volt kinn, a féltető alatt az eső meg nem zavar, úgyhogy nekiálltam a cserének. Mint tudjuk ez alapvetően egy max. 20 perces művelet, de persze sikerült 3 órát szopni vele. Egyrészt a felső csavarok igen szar helyen vannak, és semmilyen komolyabb szerszámmal nem lehet odaférni, és naná, hogy végig szoros a menetük. Mindenesetre a bal oldalival egész hamar ebántam, szerencsére a Procompba rakott persely jó volt a Sachsba is. A jobb oldali viszont kegyetlenül megszopatott, ugyanis az alsó csavarra brutálisan rárohadt a persely, egy órán át ütöttem, flexelgettem meg ilyesmi, mire sikerült leszedni. Miután ez megvolt, akkor meg a felső rész nem akart az istennek sem beférni a helyére, azt is győzködtem egy darabig, de végül én voltam az erősebb.

Aztán még elmentem a rétre kipróbálni, érzésre sokkal gyengébb, mint a Procomp, meg úgy általában a tartósságára sem mernék fogadni, de alapvetően működőképes.

Nagyon rég nem született új bejegyzés ebben a rovatban, ami nem a lustaságnak tudható be, hanem az eseménytelenségnek.

Már nem is tudom mikor, talán nyár vége felé lehetett, hogy gátlószilenteket cserélve sikerült észrevenni, hogy az első diffi kardán felőli csapágya megadta magát.
Amit viszont nem lehet olyan egyszerűen cserélni házilag, Köpci kell hozzá, ő meg ugye 50 km-re van tőlünk és hétvégén nem dolgozik, szóval viszonylag bonyolult, mert oda kell vinni az autót, valamivel közlekedni, míg megcsinálja, majd értemenni...

Az év hátralévő része eléggé pörgősre sikerült ahhoz, hogy nem volt idő kimenni autózni sem, meg a kocsit megcsináltatni sem, csak dolgozni járásra használtam az autót, aztán annyi.

Mostanra sikerült rávenni magamat, hogy kezdjek valamit a dologgal, szóval lebeszéltem Köpcivel, és tegnap délután elvittem az autót, Szilvi meg elkísért és hazahozott Csöpivel.
Ma délelőtt hívott is Köpci, hogy szétszedte, de vizes dzsuva volt a hídban olaj helyett, a fogaskerekek rozsdásak és kopottak, szóval bár össze lehet rakni, de leginkább ki kéne cserélni az egész belét... Kérdeztem, hogy mennyire fájna az nekem azon túl, hogy nagyon, Köpci utánanézett és mondott egy horror összeget... Ekkor elkezdtem gondolkozni, hogy mi legyen. Persze nem sikerült hirtelen találnom olcsóbb megoldást, a kocsi meg szétszedve...
Akárhogy is számolgattam, ha találok olcsóbbat, de el kell menni érte, plusz még egyszer szét kell dönteni a hidat a cseréhez, akkor max. egy tizest spórolok, de legalább lehet vele szopni tovább, szóval úgy döntöttem legyen...

Délután szerencsére volt fuvarom egy kollégám által Veszprémbe, és kész is lett a vas, úgyhogy most legalább az eleje rendben van.
Szép lassan (vagyis nem annyira lassan) neki kell állni a többi rendberakandó dolognak is. Ilyen pl. a hátsó híd átnézése, diffi hézagolása, hátsó fék átnézése, lengőkarszilentek cseréje, ilyenek.
De remélem, azért kirándulni is el tudunk már menni valamikor.

Ja, és ide tartozik, hogy karácsonyra kaptam új rádiót, ami tud USB-t is meg Bluetooth kihangosítót is, tök jó Köszi

A tegnapi negatív élmények után ma elmentünk egy kicsit kirándulni hazai terepen.
A csurgói víztározónál találkoztunk Lajosékkal, majd Isztimér felé átmentünk Kisgyónba, onnan fel Tésre, aszfalton át Bakonybélbe, majd át a Hajag felé. Onnan még eljutottunk a Hárskút-Márkó útig, ott viszont konstatálnunk kellett, hogy kivétel nélkül minden úton sorompó és/vagy behajtani tilos tábla van, szóval egyre közelebb van az az állapot, hogy sehová se lehessen kimenni autózni :( Ráadásul szervezett rendezvényeken sem jobb a helyzet a tegnapi napból kiindulva :( Azért némi sár volt helyenként az elmúlt napok esőzéseinek köszönhetően

Képek nem készültek, csak Beck'sről, aki kezd barátkozni a vízzel, hajlandó volt belesétálni a csurgói víztározóba és harcolt a forrással bakonybélnél

Voltunk ma Babodon. Gondoltuk, a szórakozás kicsit csúszik, mert defektet kaptunk az első negyed órában. Aztán mikor láttuk, hogy a két autón 6 defekt van, akkor éreztük már, hogy nem kicsit csúszik a szórakozás (A harmadik autó szerencsés volt, neki csak egy jutott.)
Végülis Gabe hozott nekünk egy garnitúra kereket, amiért nagyon szépen köszi, úgyhogy össze tudtuk rakni annyira az autókat, hogy lejussunk Látrányba a gumishoz.
Valamikor délután 4 után kész is lett, még fagyiztunk egyet Lellén, aztán hazajöttünk...
Minthogy útról sehol nem tértünk le, behajtani tilos táblán vagy sorompón sehol nem mentünk át, a szögesdeszkát elhelyező parasztnak azúton kívánnék minden jót.Remélem, valaki a pórul jártak közül megkeresi, és beteszi a szántásba, hogy mulathasson az illető minden tavasszal és ősszel, amikor a traktoron lesz több defektje egyszerre...

Tegnap trélereztünk egy kicsit, mielőtt megkérdeznétek, nem saját célra

Ma végre sikerült eljutnom a Suzuki olajcseréjéig. Nem volt egyszerű, de sikerült elsőre olyan olajszűrőt kapni, ami jó hozzá.
Ami viszont nem sikerült, elsőre Polskihoz való gyertyákat venni, merthogy katalógus alapján kaptam hosszú meneteseket, eszembe sem jutott a helyszínen megnézni ezt... Mindenesetre kicseréltetés után betettem őket Csöpibe, most megy szépen (meramúgymeg a bontós gyertyák megadták magukat.)

Délután kimentünk egy picit. Halvány takony van még, de komoly sár nem nagyon. Persze azért sikerült találni jót, a kopaszra oldalról csak fél egy leszabályzáson sikerült felmenni, de azért öszejött
Végülis sikerült találni a tócsás úton szép trutyit, amit Lajos gyáva módon kikerült, én meg nem akartam. Az első felén sem sikerült könnyen átmenni, úgyhogy gondoltam, kerülök én is, de annyira nem sikerült kimennem, majdnem beleborultam a dzsuvába Úgyhogy muszáj volt átmenni a második felén is, Szilvi aszonta, hogy soha többet nem jön ki velem, és ha elakadok, akkor hazaköltözik Szerencsére sikerült átmenni, de elég jó volt, a híd tolta az iszapot maga előtt

Hazafelé jöttünk már a Várvölgyben, és a Kálistónál lévő tűzrakóhelynél láttuk, hogy valami idióta barom nem oltotta el maga után a tüzet rendesen, igen komolyan füstölt és parázslott.
Az ökör karvastagságú ágakat gyújtott meg, nem csoda, hogy nem sikerült eloltania, pedig megpróbálta betemetni, de a föld alatt is izzott... Vittünk rá pár flakonnyi vizet, a parázslás elmúlt, de mivel fújt a szél, a franc tudja, újragyullad-e, és az pont egy bozótos rész. Úgyhogy kiérve olyan helyre, ahol van térerő, felhívtam a 105-öt. Később a pétfürdőiek visszahívtak, hogy pontosan hol és mi van (a 105-nek nem nagyon tudtam elmagyarázni), elmeséltem. Azt mondták, oda nagy autóval nem lehet bemenni, úgyhogy maximum annyit tudnak ők is, hogy elmennek kisautóval, amíg lehet, aztán gyalog megnézik, mit tudnak tenni. Mondtam, hogy 99%, hogy nem fog újra visszagyulladni, de rajtunk ne múljon, inkább szóltam.

Ekkor kezdődött az igazi móka. Amíg kitekertem az elejét, addig a kutya összehányta a kocsit. Nagyjából kitakarítottam, visszatettem a plédet, továbbmentünk. Beck's megint hányt. Megint takarítottunk. Majd még vagy háromszor, mire kiértünk aszfaltra. Hazáig meg még úgy ötször álltunk meg... Remélem, csak egy sima gyomorrontás...

Ja, és visszavonom, ami pozitívat két napja írtam a rendőrökről.
A barmok a 8-as négysávos részén, a kohó előtt, a bukkanón okmányolták a Fehérvár felé haladókat, de úgy, hogy a belső sávban (!) álltak, mindezt órákon át, mert oda- és visszafelé is ott voltak. Ehhez mennyire hülyének kell már lenni??

Havaztunk ma egy kicsit A múltkorihoz képest baromi sokat zömült a hó, nagyon megfogja a kocsit.
A tési út jobb oldalán indultunk el felfelé. Megpróbáltunk egy szűz havas utat, azt elég hamar feladtuk A fő csapást Lajosék lejárták, amikor még porhó volt, úgyhogy arra próbálkoztunk. Persze a nyomot azóta már újra belepte a hó, úgyhogy nem ment annyira egyszerűen, elég hamar felültettem a kocsit, és a gyilkolást erőteljes kuplungfüsttel honorálta...
Végülis Lajos előrement, a néhány centi plusz hasmagásságának hála ő feljutott, aztán egy pártíz méteren átsegített, utána már fel tudtam menni a királyszállási útig.
Onnan bementünk a tócsás út felé. Az egyik horognál Lajos megpróbált szánkózni Lizával, de túl mély volt hozzá a hó, viszont kitaláltuk, hogy a kutyaszán jó dolog
Érdekes módon a tócsás út elég hosszú szakaszán nem volt semmilyen nyom sem, de végül sikerült kiérnünk a murvás útig. Ott simán méteres hófúvás van, megdöbbentő.
Visszafelé leereszkedtünk a Várvölgybe, majd hazajöttünk.
Párszor kellett csörlőzni is, hál' istennek az még mindig rendesen végzi a dolgát. Ja, és a gumi is kiválóan teljesített, azt merem mondani, hogy igazából nem rosszabb hóban, mint a Puma.
A hóhatár fölött kicsivel már 30 centis a hó, a fennsíkon pedig szélvédett helyeken is 40-50 centi, úgyhogy akárhogy is elkezdene tavaszodni, valószínűleg egy pár hétig még lesz lehetőségünk hóban autózni.

Eljött ma a nagy nap, amikor Lajos rám is ért, meg szabad is volt a műhelye, úgyhogy korán leléptem a melóból, és elmentem Palotára. Mivel Szilvi tanított itthon, vittem a kutyát is. Ő jól elfoglalta magát
Nekiálltunk lebontani, ami ment simán, egyedül a csapágy nem akart kijönni az agyból, pedig Lajos ütötte rendesen. Hál' istennek ott volt kinyomtatva a Martin Lines-féle howto, és ő ott nagyon emleget valami zégert, hát nem kiderült, hogy a szimering mögött van egy bazi nagy zéger? Utána már könnyebben ment.
Az agyakat jól felmelegítettük a jól bevált rezsón, a csapágyak meg órák óta kinn voltak a fagyban, úgyhogy mikor odáig jutottunk, simán becsusszantak a helyükre, még csak meg sem kellett győzni őket.
A melegítési-hűtési idők alatt közben bekerültek az új függőcsapágyak és féltengelyszimmeringek is. Az egyik függőcsapot elengedte a hegesztés, plusz lötyögött is, szerencsére Lajosnak volt ilyenje a szekrényben, majd jövök neki eggyel
Összeeraktuk a cuccot, majd a fékkel is volt némi játék, mert a bal oldalon az egyik gumija megint kiszakadt az elsőcsúszkának, és totál berohadt, egy olyat is kell majd vennem alkalmasint...
Végülis sikerült összerakni, hogy mozogjon, aztán felkerültek a kerekek is.
Semmi kottyanás, tök jó
Egyúttal leszedtem az agyról a fölösleges vákuumcsöveket, a helyüket meg ledugóztam.
Nem akarom elkiabálni, de mintha megszűnt volna a 70 körüli kormányrázás is, majd még tesztelgetem.
Lajosnak köszi meg ilyenek, most jöhet a spórolás a lengőkarszilentekre.

Az elmúlt héten megint a fél ország a hó fogságába került, persze Fehérváron ebből szokás szerint semmi nem látszott. Azonban Lajos állította, hogy a hegyen akad még hó.
Úgyhogy egy órácska erejéig kimentünk megnézni, hogy igaz-e ez
A Kopaszon felfelé jelentek meg hófoltok, meg helyenként hófúvások, de semmi komoly, úgyhogy elkezdtem kételkedni. Egész addig, míg be nem értünk a Várvölgybe, aholis kiderült, hogy igaza van. Még viszonylag alacsonyan is 20 centi körüli, szép hó fogadott minket.
Teljesen felmenni pedig reménytelen volt, mert ott már inkább az 50 centi volt a jellemző.
Beck's életében először látott komolyabb mennyiségű havat, úgyhogy baromira élvezte a dolgot Minthogy egy éve nem vezettem hóban, meg több, mint két hónapja kinn sem voltunk, így én is eléggé élveztem
A gumik pedig meglepően jól vizsgáztak. Nyilván nem egy kategória a Pumával, de egészen jól fog, olyan helyeken simán el tudtam indulni, ahol nem is reménykedtem benne. Az AT-s gumik után meg maga a csoda, újra meg kell szoknom, hogy van értelme kormányozni, nem csak az esélytelenek nyugalmával hagyni, hadd menjen.

Eljött az idő, hogy nekiálljak felújítani a futóművet.
Első körben az első agy környéki csapágyakkal kellene kezdeni, úgyhogy ott is hagytam ma 20 (!) ropit a csapágyboltban, amibe két kerékcsapágy, két féltengelyszimering és négy függőcsapágy fért bele. Utóbbiból már nem Koyót vettem, mert akkor még 7-8 ropival drágább lett volna a pakk...

Lassan egy éve kínlódok a gumivásárláson, de valahogy nem volt szívem 100-120 ropit kiadni egy garnitúra új gumiért, illetve 80-100-at futózottért.
Meg igazából azt sem tudtam, mit vegyek, mert a hosszú távú terveim között szerepel az autó alkalmassá tétele 30-as kerekere.
Szóval vártam, nézelődtem, de közben az euró ára elszabadult, úgyhogy csak fölfelé mennek az árak...
Végülis aztán vettünk ma Dombóváron egy garnitúra használt Fulda Tramp 4x4 Trac gumit. Ez egy nagyságrenddel terepgumibb, mint az eddigi Bridgestone AT-k (amik majd az egy éve vett alukra kerülnek fel), de persze a Pumáknak a nyomába sem léphet, ami mondjuk az esetek 90%-ában nem is baj.
Még Dombóváron feltetettük, hogy ha valami nyűg van vele, vissza tudjunk menni reklamálni. Hál istennek semmi gond nem volt. Hazafelé le is teszteltük. Kb. 2%-kal lehet kisebb, mint a Bridgestone-ok a km-óra és a GPS összehasonlítása alapján, érdekes módon ez pont elég ahhoz, hogy érezhetően dinamikusabb legyen az autó.
Amúgy egész jól viselkedik nedves aszfalton is, de azért szokni kell majd.
Remélem, hétvégén ki tudjuk próbálni még, hogy milyen hóban, ha nem, akkor azt próbáljuk ki, milyen sárban 

Egész héten esett az eső, úgyhogy elmentünk ma megnézni a sarat.
Volt. Szerencsére két napja már nem nagyon volt csapadék, így pont annyit szikkadt, hogy már az AT-s gumikkal is lehetett közlekedni, általában. Persze többet mentem keresztben, mint egyenesen, de így izgalmas
Két helyen vissza is kellett fordulni, mert nem tudtam felmenni, egy helyen meg még a csörlő is előkerült. Azért jót saraztunk
Beck's is velünk volt, hagytuk párszor rohangálni, ránézésre élvezte

Voltunk ma délután egy picit Szentkirályszabadja és Litér között VORC-szervezésű eurotriált nézni, aztán meg kóvályogtunk egy picit hazafelé.
Rá kellett jönnöm, hogy zavar az avar Különösen, hogy esett az eső, és hát szóval ezekkel a gumikkal többet mentem keresztben, mint nem... Mondjuk így legalább van benne kihívás

Voltunk ma kinn, de hogy ne legyen annyira egyszerű, vittük Beck's-et is.
Ő jól elfoglalta magát Sütivel, Lajos kutyájával, amíg mi az egyik oldalon függőcsapágyat hézagoltunk, a másik oldalon meg utánahúztunk a kerékcsapágynak.
Most először játszhatott egy hasonló méretű kutyával

Aztán a Tési út jobb oldalán indultunk el felfelé, aholis Lajos kitalálta, hogy fel lehet menni egy motoros nyomon is. Én hülye bevállaltam, amivel nem is lett volna gond, ha nem kellett volna a fák között kanyarogni. Némi navigátorhiba ("Jobbramennyé, jobbramennyé!") miatt sikerült az eredeti útvonalnál egy nagyságrenddel meredekebbet találni, ahol viszont a baromi csúszós avar miatt nem sikerült felmenni, úgyhogy csörlőztünk.
Aztán innen átmentünk Tésig aszfalton, majd a Római fürdő - Tés - Jásd háromszögben kóvályogtunk, nagyon szép az az erdő. Szedtünk gesztenyét is, amit este Szilvi meg is sütött.

Beck's egész jól viselte az első terepen autózását, bár mire hazaértünk, annyira elfáradt, hogy azonnal kidőlt

Lajos ügyfele jött a Samujáért, amire Lajos többek között lökhárítót gyártott, és egyúttal kimentünk autózni is.
Némi kóválygással a Várvölgy felé, a a Horog alatt elmentünk Alsóperére, onnan pedig a Római Fürdő felé tartottunk. Éppen én mentem elöl, amikor egyszercsak egy szarvast vettem észre az út bal oldalán, tűlünk úgy 10 méterre. Gondoltam lefényképezem. Megálltam, ott marad. Fényképezőt megkerestem, bekapcsoltam, ott maradt. Fényképeztem. Vakuval sikerült lefényképezni a legközelebbi fát. De a szarvas még mindig állt. Még úgy kb. 5 percig állt, én fényképezgettem. Két dolog jutott eszembe:
- ennyit arról, hogy a terepjárósok megzavarják a vadakat,
- kurva nagy dicsőség vadászni ilyen állatokra etető mellé rakott lesről...
Aztán átértünk a Római Fürdő környékére, ott bolyongtunk olyan helyeken, ahol még nem jártunk, majd Jásdon át felmentünk a Hamuház felé, végül Kisgyón és a Dűltfás felé indultunk haza. Bakonykúti után, a mélyút alján van egy saras tócsa, amin mindig át szoktam menni. Most is így próbáltam tenni. Csak éppen nem figyeltem, hogy hátsó hajtással megyek, másodikban. Ráadásul lassítottam, mert Szilvi telefonált. Meg ugye AT-s gumik vannak az autón. Nem meglepő módon nem sikerült a manőver úgy, ahogy terveztem, és megállt a kocsi a tócsa közepén
Álltam ott letekert ablakkal, amikoris Lajos gondolta, hogy majd elmegy mellettem. Persze neki sem ment annyira könnyen, és elkezdett mellettem gyúrni. Mire észbekaptam, már összeszórta sárral a kocsit kívül-belül, a tetőkárpiton is vastag dzsuva van...
Végülis két autóhoz kikötve sikerült kicsörlőzni a kocsit, aztán Lajos ügyfelének Samuját is sikerült elakasztani
Aztán a Baglyas alatti tócsáktól már az Ötfa felé haza is jöttünk.

Kirándultunk ma egy kicsit a Kisgyón - Jásd - Tés útvonalon.
Sár nem nagyon volt, csak annyi, hogy nem porzott, de AT-s gumival jobb is ez így
Sok érdekesség sem volt, azt leszámítva, hogy mentettünk egy felborult traktort, meg belefutottunk egy szüreti felvonulásban Jásdon.
Sőt, egy helyen még láncfűrészeltünk is egy kidőlt fát.

Két érdekes szöveg is volt:

1. Kérdeztem a traktorost, hogy be lehet-e húzni a verdát, mert lemerítették az akkuját. Aszonta, hogy "Kilencedikben simán beindul."

2. Mentünk fel egy meredek (egyébként sehová sem vezető) úton, Lajos elöl. Kérdeztem rádión, hogy mennyire csúszik. Mondta, hogy kemény. Erre Szilvi visszakérdez: "Kemény az alja, vagy kemény a terep?"  

Közel négy hónap után ma sikerült elmennünk egy kicsit autózni.
Tegnap volt bőven eső, úgyhogy voltak tócsák is, meg az AT-s gumival izgalmas helyek is.
A Várvölgy felől a sziklás úton elmentünk a Horoghoz. A bejáratánál találkoztunk két figurával, akik mondták, hogy "Itt nem fogtok tudni elmenni, nagyon rossz az út". Mondtam nekik, hogy ismerjük Nem is volt gond a Horog tetejáig, viszont a meredek útról sikeresen visszacsúsztam úgy 20 métert, kicsit ijesztő volt. Aztán Lajos győzködésére megpróbáltam még egyszer, végülis sikerült.
Aztán egy másik ágon visszamentünk a Horog közepéig, és elindultunk egy úton, ahol voltak bedőlt fák. Na, azt próbáltuk kikerülni, de sikeresen nekicsapódtam egy fának, szerencsére a lökhárító erősebb volt
Végülis visszamentünk a tócsás útra, aztán miután lefordultunk az egyik Várvölgybe vezető útra, akkor vette észre Szilvi, hogy elhagytuk a jobb hátsó sárvédő műanyagját, valahol. Azt tudtuk, hogy a tócsás út elejéig mi mentünk elöl, úgyhogy valahol az után hagyhattuk el. A tipp az volt, hogy valamelyik nagy tócsa kaphatta le, merthogy méter mélyek voltak.
Bíztam benne, hogy az a sz*r fennmarad a vízen, de nem. Ugyanis Lajosnak sikerült kiszúrni a sarkát, mikor mentem át az utolsó nagy tócsán. Végülis még kihalászni is sikerült, igazi mázli
Aztán visszamentünk a Várvölgybe, majd az egyik motoros nyomon ereszkedtünk le Palotáig, a lőtéren, izgalmas volt, mert kicsit szűkös volt helyenként
Lényeg, hogy végre sikerült kimenni, tök jóóóóóóó

Íme egy kis videó:

Még két héttel ezelőtt Cseszneken vettem észre hazaindulás előtt, hogy a bal hátsó gátló alsó végéből elmúlt a csavar.
Viszont lustasági okokból azóta Polskiztam inkább, mint hogy megcsináljam, csak mára Szilvi aljas módon kitalálta, hogy kell neki Csöpi, úgyhogy kénytelen voltam Suzukival menni dolgozni.
A gátló nagyon esztétikusan lógott, úgyhogy délután elindultunk csavart venni hozzá. Mint kiderült, a 12-es csavar a csavarboltok többségének már túl extrém dolog, a finommenetesre meg ki is röhögtek.
Aszonték, két helyen van esély ilyesmit kapni, a Kővárinál, illetve a Csavar-Akkunál.
Minthogy a hosszát csak tippeltem, meg a menet sűrűségét is, ezért mindenhol vettem kettő olyat, amilyen éppen volt. Előbbi helyen a két csavar 500, utóbbin 300 Ft volt lealkudva, úgyhogy ha Fehérváron ilyesmit kerestek, a Csavar-Akkuhoz kell menni.
Hazaérve kisakkoztam, hogy az ideális a 12×70 mm-es csavar, 1,25-ös menetemelkedéssel.
(A másik oldalit kiszedve persze egyszerűbb lett volna, de úgy meg van húzva, hogy akna nélkül nem tudtam meglazítani kellő erőkar hiányában.)

Persze ennyire nem volt egyszerű a történet, mivel a szilent csöve is elment vadászni. Természetesen semmi hasonlót nem találtam sem a boltokban, sem itthon. Végülis aztán rájöttem, hogy a padláson vannak a gyári gátlók, majd abból kiszedem. Aha. Csak éppen annyira faszán bele van vulkanizálva, hogy az istennek sem sikerült kiverni belőle. Aztán mentő ötletként előkerült a flex, és levágtam a p*csába a szem felét, így kiesett az egész szilent, így már le tudtam faragni a gumit. Végül két nagy bazi alátéttel összeraktam, teljesen jó lett.

Viszont tényleg kéne kerítenem valami kevésbé kemény gátlókat, mert ugyan ezekkel baromi stabil az autó (persze a lehetőségekhez képest), de hihetetlenül romlott a mentkomfort az egy gátlós állapothoz képest.

Voltam ma Cseszneken trophyn. Minthogy Szilvinek más elfoglaltsága volt, na meg nincs terepgumim, nem indultam, csak segítettem, fuvaroztam, fotóztam és bámészkodtam
A terepgumi elengedhetetlen volt ma, mivel az elmúlt két hétben folyamatosan esett az eső (a 20 km-es éjjeli szakaszt a leggyorsabb versenyző teljesítette 5 óra alatt).
A 2. speciál egész jóra sikerült, volt két borulás is
Több, mint 2,5 hónap után végre sikerült összekenni egy kicsit az autót
Pár plusz kép: http://4x4fesztival.hu/?p=348&g=148

A hétvégi Club126 találkozón a Suzuki szervizautóként funkcionált.
Péntek regel hoztam egy 3 méteres futót, majd cuccolásra használtuk. Ebben így önmagában semmi érdekes nem lenne, viszont vasárnap, a Mészeg-hegyen ki kellett próbálnom a szlalomot vele, íme egy videó róla:

Ma megint trélereztünk.
Konkrétan Gabe autóját hoztuk el a festőtől, Sárbogárdról. Szépen lespanifereztük, nem ment semerre
Érdekes színe lett a vasnak, határozottan szép, csak még szokni kell

Tegnap meg - ha már itt van a 3 méteres futó - vettünk sörpadgarnitúrát, és spontán kerti partyt tartottunk. Persze nem csak a sörpadot vettük meg most, hanem Gabe-ék most vették meg az 1200 Ft-os kerti grillt (ahhoz képest teljesen jó), a faszenet, a kaját, és még a növényzetet is délután vágtam le hozzá Ja, és bármilyen hihetetlen, Takyék tényleg spontán jöttek fel Pécsről

A hétvégén utánfutóztam. Sokat.
Előszöris szombaton bútorokat kellett cuccolni, majd vasárnap este elvittük a kabriót Győrbe, miután feladtuk az életrekeltésére irányuló törekvéseinket.
Összesen 300 km-t mentem a 3 méteres futóval, ebből kb. 90-et úgy, hogy rajta volt a POP, és az utánfutó összsúlya valahol 900 kg körül volt, ami elég kemény, ha az autó 1080 kg-os önsúlyához viszonyítunk. Az mondjuk elég elmebeteg dolog már.
Ami az érdekes, hogy a mostani időjárásban átlagos 8,3 vegyes fogyasztásom csak 9,0 literre emelekedett meg, az szerintem teljesen baráti ilyen használatban.
Ja, és egész jól tudok már ilyennel tolatni, sikerült kitolatnom az udvarból vele hétfő reggel, mikor vittem vissza, ami nem semmi, aki ismeri a helyszínt, az tudja miért.

JÁTÉK!

Pénteken hazaértem Németországból, leraktam az Astrát a cégnél, lemosattam a Suzukit az Auchannál, és már indultunk is Mohácsra. Az út elég eseménytelen volt Szekszárdig, aholis a buszpályaudvar mellett láttunk egy Polskit elakadásjelző háromszöggel, megálltunk, hogy segíthetünk-e. Egyből láttunk ismerős arcot is, mert nem mi álltunk meg elsőnek Áthúztuk a kereszteződés túloldalára, nyugisabb helyre, aztán befutott Imi is, így megvolt az első szekszárdi kistali
A srácok éppen akkor vették a járművet, ami előtte jó darabig állt, így nem meglepő módon mindkét első fékmunkahenger beállt. A srácok vettek újat, Imi meg kicserélte sajnos én nem voltam jáccós ruhában), és még Tequila is segített

Vasárnap nekiálltunk kocsit takarítani. Nagyon ráfért már. Szilvi kipórszívózta, letörölgette, én meg kipakolásztam, meg beépítettem fixre a csörlő távkapcsolóját.
Nagyon szép lett a kocsi, most nem hányom el magam, ha beleülök, úgyhogy köszi, Szilvi

Játék:
1. Hová építettem be a csörlő kapcsolóját?
2. Miben különbözik a takarítás előtti és után állapot a koszon kívül?
A helyes megfejtők között szerencsét sorsolunk ki.

Még vasárnap megkérdeztem Dunai Zolit, hogy mint gumis, mit szól a sérüléshez.
Azt mondta, hogy Pápán tudnak ilyesmit is javítani, de "mezei" gumishoz kár menni, mert ha csinál is vele valamit, több kárt okoz, mint hasznot.
Úgyhogy tegnap beszéltem velük, és ma hajnalban a Papp Guminál kezdtünk Pápán. És valóban, még a délelőtt folyamán el is készült, remélem tartós lesz.
Közben a váltó hátsó stabilizátora úgy döntött, hogy letörik, és mindezt csilingeléssel és csörgéssel adta tudtunkra, egy leszerelés lett a megoldás, majd Palotán Lajos meghegesztette (ő is velünk volt, mert autót akart venni, de végülis nem tette).

Szerdán trélereztünk, elvittük Gabe autóját Abára, a fényezőhöz. Ismét egy sima 3 méteres utánfutót használtunk, de most volt spaniferünk, úgyhogy nem volt semmi gond.

Csütörtökön a mai utcai túra itinerét jártuk be, még nekünk is volt olyan pont, amivel szívtunk, nevezetesen a Csór fölött lévő Ágnes-emlékmű

Péntek este a szombati trophy speciáljait karóztuk ki.
Mielőtt elindultunk Palotára, láttunk egy balesetet is.

Szombat reggel a felvonulás biztosításával indult a nap, majd az utcai túra rajtoltatását csináltam ill. speciálok építésében illetve lebonyolításában volt dolgom. Aztán sikerült kapnom egy nagyon csúnya defektet a készenléti lakótelep fölött lévő homokbányánál, valszleg kukás a gumi....
Délután összedobtunk egy kérdéssort az utcai autóknak, majd volt egy golyós szlalmuk, aztán este eredményt is hirdettünk nekik.
Ja, és egyúttal megvolt ma az I. Jimny Találkozó is, bár elég csekély részvétellel (4 autó), de reméljük lesz majd több is, meg beszélgetősebb is

Vasárnap reggel a triálszekciók szalagozásával kezdtünk, majd az 1. és 5. szekciókban is pályabíróskodtunk. Délután 4 körül eredményhirdetéssel zárult a rendezvény.

Reggel Görbicz Lajosnál kezdtünk Veszprémben, és kapott a Jimny méterszámlálót.
Egyúttal a holtidőben a generátor megkapta az új csapágyát, aminek következtében ma kétszer is ráindítottam járó motornál
Valamint kiderült, hogy azért nem megy a kpzár távkapcsolója, mert a doboza nem kap villanyt, így ez is orvoslásra került, tök jó
Aztán egy mekis ebédelést meg egy Frassnapfozást követően bekalibráltuk a méterszámlálót a 8-ason, és lejártuk ellenőrzési célzattal a jövő heti 4x4 Fesztivál trophyjának éjszakai itinerét. Jó lesz Amúgy Szilvi nagyon ügyin navigált, le a kalappal előtte, egyszer sem tévedtünk el
Aztán elgurultunk (Nagy) Lajoshoz, fagyiztunk, majd nekiálltunk a nappali itinernek. Nem sokáig jutottunk benne, de kétszer is kellett közben csörlőzni
Aztán Lajos még játszott egy kicsit az egyik speciál helyszínén, még összefutottunk egy pár perces egyeztetés erejéig G. Lajossal, majd hazajöttünk.

Hm. Asszem nem is terepgumit kéne venni.

Itt jegyezném meg, hogy mint ma kiderült, a generátorcsapágyon talált 609 szám az nem a csapágy száma. A valóságban ő a 6302RS típusú dolog.

Elmentünk ma Lajosékkal Kerekibe triált nézni.
Élvezetesebbek voltak a szekciók, mint Inotán pár hete, viszont pár szép esést is láttunk
Meg voltunk a Balatonnál is, egyelőre elég kihalt arra minden.

Előzmény: tavaly májusban volt egy kis vizezős eset, amikoris beállt a generátor csapágya. Igen szar hangja volt neki, de mivel teljesen jól töltött, nem foglalkoztam vele. Csak aztán elkezdett romlani a helyzet, a motor hangját már rég elnyomta, de lassan a rádióét is kezdte, így éreztem, hogy ideje lenne valamit lépni.
Gondoltam, ha maga a motor ugyanaz, mint az előző Swifté, akkor a generátor miért ne lenne ugyanaz, így vettem Kovács Petitől egy generátort, és nekiálltunk Lajossal kicserélni. Ránézésre ugyanannak tűnt, így leszedtük. Az gyanús volt, hogy a stekkere más alakú, de ezt még áthidaltuk volna valahogy, de mikor lekerült, kiderült, hogy az alja pont fordítottja a Swiftének és a Samuénak, azaz nem a generátoron vannak a fülek, hanem a blokkon...
Ráadásul az átmérője is nagyobb, szóval bár felszerelve ugyanolyannak tűnik, totál más. Éljenek a japánok. Amúgy a generátor part numbere 51400-8170 0 (DENSO).
Jobb ötlet nem lévén, szétszedtük. Nagyon nem akarta. De Lajos túljárt az eszén, le voltam nyűgözve
A diódasor felőli csapágynak nincs semmi hangja, az ékszíjtárcsa felőlinek viszont iszonyú hangja volt, és nehezen forgott, egy ponton meg is akadt...
Kiszedtük, hogy meglegyenek a paraméterei. Koyo 609, 42×15×13 mm, ZZ. A hátsó csapágy jóval kisebb.
Mivel Palotán ilyen extrém dolgok (csapágy) beszerezhetetlenek, így muszáj volt összerakni, mindezt egy kis csapágyfelújítás előzte meg (porvédők leszedése, kimosás, kifújás, zsírral feltöltés, összerakás) Összeraktuk, felraktuk, és lőn csoda, nem múlt el a töltés, és egy nagyságrenddel csendesebbnek tűnt, mint volt. Persze majd venni kell egy új csapágyat.
Aztán a Panhard-csere miatti kormányferdénállás orvoslása következett, a Samurai-jal ellentétben a Jimny-n gömbfejekkel állítható a kormányrúd, úgyhogy viszonylag egyszerűen megoldható, nem kell leszedni a kormányt (ami a légzsák miatt lenne necces).
Aztán próbaút gyanánt visszavittem a Swift generátort Kovács Petinek, és hihetetlen, de mintha új autóm lenne A kormány egyenesen áll, és a motor hangját hallom

---

Elindultam hazafelé, amikoris a 8-ason Csór Palota felőli bekötőjénél a bal oldalról vészvillogózást láttam, majd lassítva feltűnt, hogy egy autó furcsán áll. Megálltam, hátha kell segíteni (elsőként). Az történt (mint később kiderült, hogy egy csaj a két napja kapott cégautóval lement a padkára, ekkor balra rántotta a kormányt, pörgött egy kicsit, majd bement az árokba. Semmi baja nem lett, mázlija volt. Közben megálltak még páran, köztük egy főállásban tűzoltó pickupos srác. A Focus-os csajt kísérte egy másik autóval egy kollégája, ő eltolatott ez árokbana  szalagkorlát végéig, majd a pickuppal (az övé volt a nehezebb) kihúzta a srác, aztán mivel látszott, hogy lábán sehová nem megy (futómű K.O.), a trélerre várakozásig félrehúzta. Persze közben háromszög, meg orrba-szájba vészvillogózás, minthogy az egész egy beláthatatlan kanyarban volt. Mázlija volt a csajnak, hogy ennyivel megúszta...
Egyébként a képeken egyúttal a Nokia 6300 képminőségének romlását is lehet figyelni a sötétedés beállta arányában

Egy kis videó-próbálkozás, aki komoly tartalmat keres, ne kattintson ide

[video=http://upload.nyuszy.hu/20080414.flv]

Kirándultunk ma egy picit, de csak por van mindenhol.
Névnapomra utólag kaptam Szilvitől egy eredtileg sisakkamerát (kösziiiii ), aminek csináltunk Lajossal ad hoc egy tartót, és ki is próbáltuk.
Íme a demo video, ami tényleg csak egy próba, minden szempontból (hangja direkt nincs):

[flash=http://www.youtube.com/v/hV4Le07SioI&hl=en]

Voltunk ma egy kicsit nézni triált Palotán.
 Igazából nem voltak túl komolyak az általunk látott szekciók, ellenben a sziklák miatt autógyilkosak.
Fél négy körül elfogytak, úgyhogy utána kóvályogtunk még egy picit.

Szóval az úgy volt, hogy volt egy pár zsugorgyűrűm. Tegnap meg vettem a Szárcsa úton csapágyakat és szimmeringeket (2×2400 Ft + 2×400 Ft).
Délután elmentünk Lajoshoz, hogy majd jól kicseréljük az elég régen elég borzasztó hangú hátsókerékcsapágyakat, egy olajcserével egybekötve.
Neki is álltunk a szétszedésnek, ment minden szépen. Persze a kézifékbowden tartókörmei most is viccesek voltak, de Lajos erősebb volt náluk A bal oldali szimmering teljesen meghalt, úgyhogy a fék úszott a hajtóműolajban, de Szilvi ügyesen lepucolta, szebb, mint új korában Mármint a fék.
Aztán történt egy apró malőr, miszerint a zsugorgyűrű nagyon szépen felcsusszant a helyére, csak éppen nem volt alatta a csapágy
Ezután egy tízperces buta nézés következett, hogy most akkor mi is van... Jobb ötlet nem lévén, felhívtam Köpcit, aki közölte, hogy tíz perc múlva indul elfelé, de megegyeztünk abban, hogy úgyis útbaesünk, úgyhogy hoz egy párat. Közben megejtettük az olajcserét, ha már várni kellett. Egy óra múlva felhívtam Köpcit, hogy mégis mi van, erre mondta, hogy elindult a másik irányba, úgyhogy nem hoz cuccot... Szerencsére azért azt sikerült vele lebizniszelni, hogy elmegyünk a cuccért, valaki odaadja. Úgyhogy Lajos elment érte (2×3000 Ft), addig Szilvi játszott picit a porszívóval. Az összerakás viszonylag simán ment, de azért a fék légtelenítésénél adódtak pici problémák. Sebaj, vicces dolog féket próbálgatni úgy, hogy az egyik dob nincs felrakva Azért sikerült megoldani, a fék zsír, meg  kerekek is szépen gurulnak, de meglepő, hogy milyen szar hangja van a zsírúj Koyo csapágyaknak is... Persze menet közben csendben van azért.
Még töltöttünk olajat a hídba, és este 8 körül sikerült is végeznünk.

Semmi érdekes nem történt, viszont már régen sikerült országúton menni hosszú távon, most viszont egy Fehérvár - Mohács - Pécs - Mohács - Fehérvár túra jött össze húsvétra, és eszembe jutott számolni is.

Mérési feltételek:
- kb. 90% országút, 90 körüli kényelmes utazóval, 10% város rövid távokon
- 5-10 °C hőmérséklet, isőnként esővel
- 215/75R15 Bridgestone Dueler D693 A/T gumik

A km-számláló a gyárinál nagyobb kerekek miatt 6,5-7%-kkal kevesebbet mér, így mutatott 405 km-t amikor 37 litert tankoltam, ami a csalást beszámolva 8,5 literes átlagfogyasztást jelent.

Hétvégén sikerült Szilvinek észrevennie, hogy szerdán lejár a zöldkártya, úgyhogy ma megcsináltattam jól a szokásos helyen, tökéletesek az értékek. 7.280 Ft volt szabályozott katailzátoros autóra, matricástul.

Akinek van tippje, hogy mi az isten van a második képen, az jelezze, én eddig ilyet csak vulkános-katasztrófás filmeken láttam.

Délben még verőfényes napsütés volt, elmentünk hát autózni.
Előszöris megpróbáltunk visszatalálni a kilátóhoz. Nem könnyen, de sikerült.
Tésre felmentünk aszfalton, aztán a végén arra mentünk be, ahol a múltkor kiértünk.
Majd kóvályogtunk az erdőben, kb. harmadikra sikerült megtalálnunk a helyes irányt, de igazából már az is teljesítmény, hogy egyáltalán sikerült
Íme, itt van a kilátó:


Nagyobb térképre váltás

Aztán kavarogtunk egy darabig a környéken, véletlenül megtaláltuk a Kán-kutat (az Ördöglyuk-barlangot viszont nem sikerült, akármi is legyen az.
Aztán a Római Fürdő érintésével átmentünk a Szentkút felé, onnan még próbáltunk kóvályogni a szerpentin alatti részeken.
Sok visszafordulás után találtunk egy jó kis vízmosást, ahol sajnos egy kidőlt fa állta el az utunkat. Aztán mivel semmilyen fűrész-jellegű eszköz nem volt nálunk, meg az eső is esett már, a visszafordulás mellett döntöttünk. Elég szűk volt a hely, de azért sikerült megfordulnom. Aztán jött Lajos, és a diffizár erejét bizonyítandó, hatalmas lendülettel beletolatott egy sziklafalba Mázlija volt, mert csak leesett a lökhártó sarka, az ütést a vonószem fogta fel.
Innen aztán átmentünk a szerpentin túlsó oldalára, és jót szívtam az emelkedőn és a vizes avaron az AT gumival. Agyhalál. Ha reggel óta esett volna, ki sem tudtunk volna menni.
Mindenesetre onnan már Királyszállás felé jöttünk is haza, a tési út melletti horogban.

Kimentünk egy picit délután, én bátor voltam, és az AT-s gumikkal mentem. Ez alapvetően nem is lett volna gond, mert szárazság van.
Elmentünk Királyszállás felé Kisgyónba, majd onnan Jásdot céloztuk meg, ami nem volt egyszerű, de megoldottuk. Ezt az utat kellett megtalálni, végülis sikerült
Aztán elmentünk a Szentkúthoz, majd némi kavargás után felmentünk a Nána-Tés aszfaltra, onnan elvileg Alsópere irányába indultunk el. Valaha már jártunk arra, de most nagyon nem sikerült megtalálni a helyes irányt, úgyhogy fogalmam sincs, merre jártunk, de találtunk egy zsír új, még el sem készült kilátót, nem tudnám megmondani, hogy hol. Aztán Lajos rájött, hogy sietni akar haza, úgyhogy toronyiránt elindultunk hazafelé, és végülis egyenesen Tésre értünk be, onnan már aszfalton jöttünk haza.
Persze azért ez nem volt ennyire egyszerű, mert még Tés előtt nem sokkal volt egy szép kis saras tócsa, amit ugyan nézegettem, de arról volt szó, hogy sietünk. Aztán Lajos beszólt CB-n, hogy miért hagytam ki, úgyhogy visszamentünk Meglepő módon oda-vissza többször sikerült megjárni az AT-s gumikkal, de az olyan izé lett volna, hogy sehol nem akadunk el, úgyhogy megpróbáltuk keresztben is. Még az sem volt gond, viszont mellette volt egy kis tócsa a partfalig, na, ott végül sikerült elakasztani a kocsit Lajos beállt elém, majd kicsörlőztem az autót.
Ezért jó az AT-s gumi, olyan élményekkel gazdagodhat az ember, ami egy MT-ssel elképzelehetetlen lenne

Hát ez érdekes volt.
Bakonykútiban volt dolgom, és bár szép az út Isztkaszentgyörgy felé, de kicsit hosszúnak tűnt, ráadásul szar minőségű is, úgyhogy hazafelé gondoltam "rövidítek" a lőtéren át (meglepő módon tényleg rövidebb, de legalábbis nem hosszabb )
Szóval átmentem a mélyút felé a tankmosóhoz, onnantól a murváson mentem tovább a Baglyas mellett Csór felé.
Félúton voltam az Ötfa és Csór között, kb. 3-4 km-re a legközelebbi aszfaltos úttól, amikoris láttam, hogy valami G Astra áll az út mellett. Mikor közelebb értem, feltűnt, hogy valami van a tetején. Mikor még közelebb értem, láttam, hogy egy rendőrautó az.
Gondoltam biztos kiszáll, de nem tette, továbbmentem. Aztán láttam a tükörben, hogy elindult utánam, én sem mentem túl lassan, de a következő kanyarra utolért (biztos jót tesz az a borzasztó rossz murvás út a futóműnek 80-nál - sose vegyetek leselejtezett rendőrautót), majd lekékvillogózott.
Leokmányolt, kérdezte, hogy ittam-e, meg mivel látszott rajtam, hogy nem autózok, hanem közlekedek, megkérdezte, hogy mégis honnan hová megyek.
Elbeszélgettünk egy pár percet, meglepő módon a srácnak semmi baja az offroadosokkal, ittas sofőrre meg hétvégiházrablókra vadásztak. Kérdeztem tőle, hogy mióta vannak kinn, és hány autó járt arra, aszonta, hogy úgy másfél órája, és én vagyok az első. Biztos izgalmas meló lehet Aztán elköszöntünk, és mentünk tovább. (Egyébként a csóri körzeti megbízott volt az.)
Na, szóval igazoltattak-e valakit valaha normális közlekedés közben ennél hülyébb helyen?


Itt álltak:


Nagyobb térképre váltás

Meg kívánok válni a terepkerekeimtől, így le kellett mosni őket. De akkor már autóstul.
Így hát tegnap begurultam az Auchannál lévő IMO mosóba, merthogy a gépi mosás előtt ott leveretik a nagyját sterimobbal. Csávó közölte, hogy ezt nem gondoltam komolyan. Mondtam neki, hogy oldjuk már meg. Aszonta, hogy hülye vagyok. Mondtam neki, nemá. Kérdi, hogy szerintem melyik program való ehhez? Mondtam neki, hogy nem a program érdekel, hanem a sterimob. Megkérdezte, mennyit szánok rá. Innentől már sínen volt a dolog
Aztán sajnos a kerékcsere elmaradt, mert besötétedett, mire hazaértem.
Ma viszont megejtettem, aztán még az ÖMV kúton leverettem a felnikről a sarat, mert természetesen retkesen tettem el őket ősszel.


Akit esetleg érdekelne a komplett garnitúra csillagmintás alufelni gumikkal, annak itt vannak az adatok:

Gumi: Marix Puma 205/70R15 (a gyakorlatban 215/75R15 méretű, kb. 70 cm)
Felni: 7×15" ET0 5×139,7 Off-Road alufelni + adom hozzá a saját kúpos csavarjait.
A minta hármon egész jó, a negyediken kopottabb, az összesről kép itt található.
Bár én aszfalton is ezt használtam, inkább csak terepre ajánlom, i.ár 80.000 Ft kompletten a 4 db felni gumival.

Fagy van. Bár süt a nap, és a szél sem fúj, azért fagy van.
Sárnak persze nyoma sincs, az olvadás után két hétig volt valami, azóta porzik. Meg ami még rosszabb, fagyos.
Csak egy picit autózgattunk, a Baglyas körül meg Kisgyón felé.
A mai nap érdekessége leginkább az volt, hogy sikerült Szilvit rávenni, hogy vezessen egy picit. De sajnos a Baglyasra oldalról nem mert felmenni

Közel egy hónap után ma kimentünk egy kicsit. Lajosnak elkészült a 100%-os levegős diffizárja, úgyhogy egyre kevésbé egyenlőek az esélyeink
A tegnapi esős idő után ma egész tavaszias volt, fenn sem kellett a kabát, bár a tócsákról a vastag jég még nem mindenhol tűnt el.
Találtunk hóvirágot is, amit persze nem szeünk le, merugye valami okos szerint az különösen védett, és 10.000 Ft/szál az eszmei értéke...
Találtunk jó kis sarat sok helyen, meg küzdős részeket is. Persze Lajosnak a zárral kevésbé volt küzdős
A jobb hátsó sárvédőműanyagot meg kicsit letépte egy kidőlt fa bütyke, úgyhogy most cellux tartja. Mondjuk még mindig jobb, mint a zöld-sárga szigszalag. Muszáj lesz venni bolhákat, mert elfogytak.

Vettünk ma felniket Tapolcán.
Lesz velük munka, de szerencsére csak a lakk sómart, a peremek egyben vannak, és az előző tulaj esküszik rá, hogy nem is ütnek, remélem, így is van
Gabe-nek köszi a fuvarért!

Az elmúlt pár napban Polskiztam, és ma délután a Suzukira ránézve tök frusztrált, hogy tiszta, úgyhogy kimentem az elkerülő felé, és jól összesároztam
Most már szép

Esett ónoseső. Csúszik minden, mint a picsa.
Úgyhogy elmentünk autózni
Persze először egy fél órát járattam a motort full fűtéssel, hogy legyen esélyem leszedni a jeget a kocsiról.
Nem akartunk messzire menni, csak a Várvölgy környékén keresgéltünk ismeretlen utakat, de azért volt pár küzdős rész (fél egy, padlógáz, leszabályzásig), meg egyszer a csörlőkötél is előkerült a lecsúszást megelőzendő.
A murvás régi tési útnál meg igen érdekes tájat láttunk, de sajnos besötétedett, mire odaértünk.

Elmentünk megnézni, a Bakony magasabb részein milyen a hóhelyzet.
Az Öreg Futónén és a Kőris-hegyen is van olyan 20 centi valami, ami nem annyira hó, mint inkább zúzmara, de király
Sajnos autóval csúszkálásra alkalmas jeget nem találtunk sehol, pedig megnéztük Öskünél a 8-as mellett is. Majd felmentünk a Horogban, és Alsópere felé elmentünk Zircre, majd fel a Kőris-hegyre, aztán még a tócsás út és a Várvölgy közötti horogban szánkóztunk egy kicsit.
Hazafelé Lajosnak lett egy defektje, úgyhogy előreláthatólag a mai volt egyben az évzáró autózás is.

Mivel a havazás jól elkerülte Fehérvárt, ellenben délen havazott, így tegnap elindultunk Mohácsra, előrébb hozva a karácsonyozós-rokonlátogatós kört.
Szekszárd magasságától már látszott a friss hó, Mohácson pedig 20 centi körüli havat találtunk, persze az utakat már rég letakarították.

Ma reggelre esett hozzá újabb 10-20 centi hó, úgyhogy délelőtt spontán autókázni indultunk, Béda felé. Sajnos csak egy autót láttunk árokban, plusz egy Niva pont akkorra csörlőzte ki magát, mire odaértünk.

Kihasználva a szép időt (=sok hó), ma jöttünk el Takyékhoz látogatóba, a Mecsekben is szép hó van Tök jó, és még szép is

Megtartottuk az idei karácsonyi autózást.
Gyönyörű az erdő, a magasabban fekvő részeken minden vastagon zúzmarás
Felmentünk a Tési út mellett, majd a kockás erdő környékén az ott megszokott eltévedés után elmentünk a B-völgybe, a járható rész végén ránk sötétedett, úgyhogy jöttünk is haza.

---

Hazafelé megvettük a karácsonyfát, aztán a méreteinek felmérése után idén a Borbet lett a nyerő talp

Mindenkinek boldog karácsonyt kívánok Szilvi nevében is!

Szóval az úgy volt, hogy a hétvégi csörlős móka után elkezdtem akku-ügyben körülnézni.
Azt kellett tapasztalni, hogy extrém módon felment az akkuk ára, nyár óta kb. a másfélszeresére...
Egy olyan akku, ami tényleg tetszene (pölö Exide X-treme vagy X-tra, 55-65 Ah, 5-700 A indítóárammal) 30 ropi, de inkább több. Na de sebaj, ez van. Azért erősen hezitáltam, úgyhogy nem vettem semmit.

Aztán ma reggel szolid -8°C körüli hőmérsékletre ébredtünk, amin felbuzdulva némi nyöszörgést hallatott az autó, majd annyira elmúlt a villany, hogy a rádió elfelejtette az állomásokat. Akkutöltőt kitelepítettem a kocsiba, egy negyed órát rajta hagytam, utána már - kevés lelkesedéssel - beindult.

No de éreztem, hogy ez így nem lesz az igazi. Úgyhogy elindultam akkut nézni. Aztán arra kellett rájönnöm, hogy a normális akkuk kivétel nélkül jobb pluszosak, ellentétben a Suzukiéval. Magyarul nem csak az akkutartót kellett volna átszabni, hanem az összes főkábelt (generátor, test, csörlő két kábele) toldani kellett volna, az meg elég borzalmasan hangzik. Így aztán a további szopást elkerülendő, vettem egy belevaló Bosch akkut. 45 Ah, 330 A indítóáram, keskeny, vékonypólusú, bal pluszos, gondozásmentes. Két év garral (kapaszkodjatok) 22.700 Ft. Ez van, korábban kellett volna venni...

Ja, a tegnapelőtt vett izzók beváltak, az eddigiekhez képest ég és föld, úgyhogy vegyetek bátran olyat!

A mai nap fő tanulsága: a döglött akku és a csörlőzés nem egy szerencsés párosítás.

Úgy kezdődött, hogy tegnap délután végre Fehérváron is esett a hó, és estére lett pár centi. Úgyhogy sok más idiótával egyetemben össze-vissza autóztam, és a Penny Market valamint az öreghegyi Plus parkolójában sikerült egy picit pörögni, bár sajnos elég vékony volt a hóréteg.
Éjjel tovább havazott, így ma délelőttre lett úgy 5 centi hó. Délelőtt felraktam a Pumákat, kellemes dolog hóban és havazásban kereket cserélni

Délután meg elmentünk autózni. Tudni kell, hogy a Jimny-vel most először jártam "igazi" hóban, mert még csak másfél éve van meg, tavaly télen meg nem annyira havazott. Erdélyben jártunk ugyan hóban vele, de az más volt.
Lényeg, hogy elindultunk a tési út mellett fölfelé, és az egyik "lépcsős" résznél valami hihetetlenül lehasalt az autó a bakhátra. Lajosnak most úgy 6 centivel nagyobb átmérőjű kerekek vannak a kocsiján, úgyhogy ő fel tudott menni. A Jimny viszont a diffiken és a lengőkarokon pihent. Lajos megpróbált meghúzni, ennek annyi értelme lett, hogy eltéptünk egy kötelet. Úgyhogy csörlő. Egy jó messze lévő fához tudtuk kikötni, és nem is lett volna vele gond, csak éppen a döglött akksim annyira nem értékelte a dolgot, ugyanis 10 mp csörlőzés után még a gyújtásról is elment a villany. Na, mindegy, lassan azért sikerült megoldani a dolgot, de most már nem lehet tovább halogatni az akkucserét.
Innen a Várvölgy felé vettük az irányt, a tócsás utat elkerülve, mert a jégbe beleszakadás annyira nem jó móka. A Várvölgyet nemrég kipucolták, de az elmúlt hét folyamán kidőlt egy nagy fa és környéke a vár fölött nem sokkal, úgyhogy nem tudtunk végigmenni.
Végülis kimentünk a murvásra, majd a tó felől bementünk a Horogba, felmentünk, aztán a  Mórocz-tető érintésével lementünk az alsó útra, és Bántának jöttünk haza.

Azt kell mondjam, a Jimny elég máshogy vidselkedik hóban, mint a Samurai, szokni kell.
De most már egész jól tudom irányítani

Nyuszy Suzukival jár dolgozni.

No, megvolt a nagy műtét.
Fél 10 körülre értünk Lajoshoz, további fél óra volt, mire sikerült kitalálni, hogy érdemes nekiállni a kuplungcserének. Lajos sejtése beigazolódott, a váltót csak az alváz szétvágása után lehetne kivenni a helyéről, ha benn van a motor. De aztán kiderült, hogy elég az, ha hátra van tolva, úgyhogy sikerült megoldani a dolgot, szolid 3 óra alatt.
Érdekes módon a Sachs kuplung baromi puha, nincs benne semmi olyan, hogy át kéne esnie egy holtponton, és mégis teljesen jól fog.
Bekerült közben az új tolatólámpa-kapcsoló, szerencsére tényleg ez volt a baja, most zsír.
Felkerült az új Panhard is. Ami érdekes, hogy ami eddig benn volt, az kb. 1 centivel rövidebb, mint a gyári. Ez most azt okozta, hogy 45°-ban áll a kormány egyenesen haladáskor. Sajnos a 70 körüli rázáson nem segített.
Miután végeztünk, kimentünk egy rövid körre, szép sár van mindenhol.

Aztán hazafelé gondoltam rövidítek a szokásos útvonalon, az elkerülő szervizútján. A murvás részen nem is volt gond, de van egy kb. 500 méteres szakasz, ahol az út a szántóföldön vág át, és az kevésbé murvás. Mondhatni fekete föld. Kénytelen voltam egy helyen megállni, és visszakapcsolni az elejét, mert már csak 5-6000-es fordulaton haladt a kocsi, úgy, hogy éppencsak mozgott Jó dolog az AT-s gumi

No, reggel 8-kor leadtam az autót szélvédőcseréltetési célzattal a Móri úti szervizben.
Délután mentem, meglepő módon semmi extra nem volt, elkészült a dolog. Egyelőre csak sötétben láttam, de szépnek tűnt.
Mindez 139.667 Ft volt. A szélvédőcsere munkadíja ebből szolid 32 kHUF, a ragasztóra is valami 13-at számoltak, na meg persze a kéder 12 ropi, a gyári szélvédő meg 83.
Nagyon nem gyenge...

---

Aztán élveztem a sötét + eső + fizetésnap + péntek + karácsony előtt kombináció örömeit. Eszement forgalom mindenhol, mindenki hülye.

Először egy kapuból akartam jobbra kifordulni egy kétsávos útra, végig parkoló autókkal (Fehérvár, Várkörút, Pannon irodaház udvara). Egyszer csak balról megállt egy ótó, minthogy szeretett volna oda befordulni. Miután megállt, láttam, hogy ki kéne fordulnom, ez a forgalmi helyzet egyetlen lehetséges megoldása. Elindultam, erre a jobbra indexszel álló autó mellett jobbról elsuhant egy biciklis, kb. 5 centi kellett volna hozzá, hogy fellökjem. Biztos jól mutatott volna az oldalában a görgősablak.

Kicsit később négysávos úton gurultam olyan 50-60-nal, a belső sávban, a külső úthibái miatt, irányomban nulla autó, szemből gyér forgalom, balról becsatlakozó út, várakozó autókkal (Berényin lefelé, a Pozsonyinál). Ahogy a szemből jövő autók elhagyták a kereszteződést, egy Focus kombi simán kikanyarodott elém, a belső sávba, 30 méterrel előttem.
Satufék, csúszás, Focus közeledés. Próbáltam közbe jobbra tartani, de nem vágytam rá, hogy felborítsam az autót. Szerencsére valami reflex-féle segítségével felengedtem a féket egy kicsit, úgyhogy sikerült nem megcsukni a Focust, pedig biztos jól mutatott volna a jobb hátuljában a görgősablak. Aztán a következő lámpánál mellé álltam, egy szőke picsa volt, intett, hogy bocsi. Én meg elgondolkodtam, hogy kár volt fékezni...

Aztán hazaérve az eső miatt felázoott rézsűn kicsit megcsúsztam, és szép puffanással állította meg a fal a kocsit. Úgy látszik, a görgősablak mindenképpen neki akart ma menni valaminek, és ez volt az utolsó lehetősége.

Megjött a panhard meg a tolatólámpa-kapcsoló. Gyári Suzuki.
Közel 20 ropit fizettem érte...
Vajon ebben a darab vascsőben mi kerül ennyibe? Vagy az árának a kétharmadát a hajóút teszi ki?

Aztán volt ma szerencsém ocsmányirodázni, és a gyakorlatba is megtapasztalni a dolog szépségét (a várakozós részét most hagyjuk).
Eddig is tisztában voltam vele, hogy így működik, de most nekem fáj.
Szóval az milyen már, hogy a jogosítványom érvényességi ideje előtt egy hónappal kéne az újat intéznem? Mert ugye hivatalosan 30 nap alatt készül el. És amíg nem jön meg az új, addig nem vezethetek, hiszen nincs érvényes jogosítványom... Ilyenkor mi a véres faszért nem tudnak kiadni valami olyan idiglenes igazolványt, mint a személyinél?

Na. Ahogy az előző bejegyzésben írtam, keresztberepedt az első szélvédőm, egy kőfelverődésből kiindulva. Szóval jól körüljártam a témát.
Az úgy kezdődött, hogy elkezdtem a neten nézelődni, és igen horror, 30 ropis áron láttam szélvédőt. Gondoltam, majd spórolok...
Aztán eszembe jutott, hogy van casco a kocsin.
Mit veszíthetünk alapon felhívtam a lízingcéget (a törlesztővel együtt fiezetem a cascót), hogy ezt hogy kell intézni. Azt monsték, hívjam közvetlenül a Groupamát, ilyen összegnél nem kell jóváhagyás.
Hívtam. Aszonták, hogy szélvédőt csak márkaszervizzel cseréltethetek egyszerűen, máskülönben szemle meg anyámkínja. Viszont ha márkaszerviz, akkor meg kell csináltatni, számla, fizetnek, nekem csak a 10% önrészembe kerül.
Elmentem hát a szokásos Suzuki szervizemhez, akik kiszámolták, mennyibe kerül.
Kapaszkodjatok: 122.000 Ft. Valami 83 a szélvédő, 12 a kéder, 7 a ragasztó, meg 20 a munkadíj. Aszontam nekik, hogy ez azért eléggé hínnye. Különösen, hogy nekik KP-ben kéne kifizetni ezt, aztán majd a biztosítóval rendezzem én.
Bementem azért a biztosítóhoz is, ahol állították, hogy tényleg ki szokták fizetni kb. két hét alatt. Meséltem nekik az árakat, kérdeztem, nincs-e olyan, hogy gyorskárban kifizetik a felét, ők is jól járnak, meg nekem sem áll benne egy kisebb vagyon. És hihetetlen, de nincs rá mód. Szóval én hiába akarnék nekik spórolni... Ugyanezt mondta a telefonos központi ügyfélszolgálatuk is.
Némi nyomozással kiderítettem, hogy a Kubat-Vinczék kasztnis cége, a Móri úti szerviztelepen vállal olyat, hogy ők rendezik a biztosítóval. Úgyhogy elmentem oda, kitöltöttünk papírokat, aztán ha visszaigazolja nekik a biztosító, hogy van fedezet, akkor indulhat a móka, nekem csak az önrészt kell kifizetnem. Ja, egyébként itt már 130-ba fog kerülni, de ez már annyira nem lepett meg...

Kurvaélet. Az éjszaka folyamán valamikor végigrepedt keresztben a szélvédő, egy kőfelverődésből kiindulva. Kezd egy kicsit hosszú lenni a cserélendő dolgok listája...
Akku, kuplung, szélvédő, első panhard, tolatólámpa-kapcsoló, generátor(csapágy), és nemsokára a hátsó kerékagycsapágyak is... Éljen...

Na ez a kemény

[flash=http://www.liveleak.com/player.swf?autostart=false&token=4ca_1194297253]

Elkészült illetve felkerült az autóra a Jimny.hu matrica

Tegnap Auchan-mosóban lemosattuk a kocsit. Merthogy fél évre visszamenőleg nem sikerült találni olyan fotót, amin nem saras az autó
Ma pedig elmentünk Lajoshoz. Előszöris átnézegettük Bencét lakatolásügyileg, aztán Lajos meghegesztette Csöpi eltört ülését, végül pedig a Jimny megkapta az üregvédelmet. 7 éves autó létére elég keményen jön ki rajta a rozsda egy-két helyen, előbb-utóbb foglalkozni kell majd vele :(
Aztán kimentünk egy körre, én a tócsákat kerülgetve   Mikor először jártunk arra, hárman játszottak a tankmosónál (egy Samurai, egy Gaz és egy Uaz), persze normális gumija egyiknek sem volt, úgyhogy Lajos megmutatta, hogyan kell ezt csinálni Én egyrészt a mosás, másrészt az utcai gumik, harmadrészt a kuplung miatt inkább nem erőltettem. Mikor elindultunk, jött még három autó. Kavarogtunk egy kicsit az Ötfa-Baglyas környéken, majd a Hideg-völgy felé visszamentünk, addigra úgy 15 autó volt már a tankmosónál
Úgy látszik a vasárnapi szép időtől mindenkinek kedve támadt kimenni
A képekért bocsi, nem volt nálunk a Miónál jobb képalkotó eszköz

Ma próbálkoztam, milyen sebességet lehet kihozni a kocsiból ezekkel a gumikkal, és autópályán, lejtőn ( ) megvolt a GPS szerinti 160 Hogy is mondjam, azért ennél a sebességnél elég érezhetően csökken a biztonságérzet, meg biztos a fogyasztás is jó 6000-es fordulaton

A kuplung meg totál KO, már igen gyakran csúszik meg elinduláskor, felváltáskor, hirtelen gázadáskor aszfalton is...

Sikerült ma két óra alatt szépen amortizálni, pedig nem is mentünk sehová, csak a környező murvabányákba meg a Száraz-Horogba... De azért szép volt, kivéve az eredmény

Kirándultunk egy picit, de csak a környéken.
Leginkább a bozótjárás volt a jellemző, de azért most is láttunk szép helyeket.

Kirándultunk ma egy picit (aszfalton), egy olyan szolid 200 km-t
Először elmentünk Szápár és Csetény közé szélerőművet nézni, de közben útbaejtettük a fehérvárcsurgói víztározót Kincsesbánya felől. Aztán sétáltunk a veszprémi várban, megnéztük a nagyvázsonyi Kinizsi várat, elmentünk Tihanyba, majd Királyszentistván felé jöttünk haza.

Még csütörtökön alámásztam a kocsinak, hátha látok valamit, ami az iszonyatos rázást okozhatja. Igazából semmi nagyon csúnyát nem láttam, úgyhogy próbaképp leszedtem a hátsó kardánt, és kipróbáltam elsőkerékhajtással. Nem látszott a kardánon semmi, és nem is változott semmi, úgyhogy visszaraktam.
Aztán ma elmentünk Lajoshoz, hátha az aknából többet látunk.
Köpci a lengőkar szilentjeire tippelt, amik ugyan ki vannak repedezve, de teljesen jól tartanak, pajszer hatására is, úgyhogy ezt kizártuk.
Sikerült konstatálni, hogy a hátsó motortartó (váltótartó) bak elmúlt. Lajosnak volt egy erősen döglött, de még nem elszakadt használt pédány, felraktuk azt. Sajnos nem jutottunk előrébb. Aztán kicseréltük a gátlók szétment szilentjeit, persze ez sem javított a helyzeten. Próbálkoztunk a terepváltó bakjával is, mert nagyon lágynak tűnt, valamint felraktam a gyári felniket, mert anno azokkal nem volt ilyen, de ezek sem segítettek.
Aztán nekiálltunk átnézni a kormányművet, mert hallatszott valami halk kattogásféle álló helyzetben. Véletlen sikerült észrevenni, hogy a panhard kotyog a jobb oldalon. Valahogy nem is volt koppra húzva a csőre a csavar, ettől kiverte a gumit. És kotyogott oldalirányba vagy fél centit. Sajnos nagyobb csövet nem tudtunk találni bele, úgyhogy az eredetivel visszaraktuk némi malőr után (sikerült a finommenetes lukba sima csavart rakni, amit a menet nem annyira élvezett, úgyhogy ki kellett bontani az egészet, és behegeszteni új anyát), de most már koppra húzva.
És  bár nem nagyon tudtam próbálgatni, úgy tűnik, ez segített. Még mindig van az a rázás 70 körül, ami régebben is volt, viszont a hazaúton olyan brutális mértékűt nem tapasztaltunk, amit az elmúlt napokban, úgyhogy bízzunk benne, hogy ez volt a hiba oka. Majd kell vennem új szilentet bele, jól.

Ja, a linkek azoknak szólnak, akik nem hiszik el, hogy a lengőkar az lengőkar, a panhard meg a panhard

Különben meg a gumisok meg futóművesek meg egyéb okos emberek szokták mondogatni, hogy senkinek eszébe se jusson olyan felnit felrakni tehermentesítő nélkül, aminek nem egyezik a középfurata az aggyal vagy ilyesmivel. Meraztán jön a világvége meg ilyenek.
Namost a Suzuki terepjárókon gyárilag nincs semmi ilyesmi, a hátsó futóműnél tök sík a fékdob, totál csak a csavarok tartják a kerekeket. És ez azért nagyobb igénybevételnek van kitéve, mint egy személyautón. És még sosem okozott senkinek gondot az elmúlt 40 évben.
Akkor vajon ez mennyire valós veszély egy személyautónál? 

Tegnap vettünk egy garnitúra használt országúti kereket Veszprémben, ma felraktuk, szép 6x15-ös Mangels felnik, használható állapotú, 215/75 Bridgestone AT-kkel. Amúgy a 205/70 Puma pont ugyanakkora átmérőjű. Fura, mert most gurul az autó kinyomott kuplungnál, nem olyan, mint ha motorfék lenne
Viszont valami nagyon szétesőfélben van, mert alkalalomszerűen 60-70 közötti sebességnél valami annyira ráz, hogy szét akar esni az autó. Ami érdekessé teszi, az az, hogy tízből egyszer. Egyelőre nem nagyon van ötletem, látszani meg nem látszik semmi.

Játszottunk megint Russa-alapú toronyiránt-autózást.
Először elmentünk aszfalton Csesznekig, onnan toronyiránt a Kőris-hegyig, majd toronyiránt hazafelé Olaszfaluig, onnan pedig a Római Fürdő érintésével aszfalton haza.
Mentünk összesen 110 km-t, mentettünk a Porva-Csesznek vasútállomásnál elakadt Hyundai Galoppert, évek óta nem járt helyeken közlekedve sikerült elakasztani a Jimny-t tuskón és sziklán is, jártunk mocsárban, láttunk barlangot. De a legjobb az a vízmosás volt, amit valahol a Cuha-völgy környékén találtunk. Olyan 30 méter hosszan kb. két méter mélyen mosta ki a víz az utat, kikerülhetetlenül. Aztán még egy úttal arrébb sem tudtunk lemenni, mert ott is hasonló volt a helyzet

A szeptember eljötte idén egybeesett az ősz beköszöntével. A héten volt olyan nap, amikor nem ment 10°C fölé a csúcshőmérséklet, és minden nap esett az eső, időnként egész kiadósan. Nem ide tartozik, de szeptember első hetében be kellett fűteni.
A mai nap az eddigiekhez képest egész szép idővel fogadott minket, így a délutánt autózásra fordítottuk. Az egész hetes eső után egész használható terep lett, bár igazán még mindig nem ázott át a talaj. Ennek ellenére egy egész jót autóztunk a Várvölgy illetve a Sötét Horog környékén, jobbára eddig általunk nem ismert, és mások által sem nagyon járt utakon.
Utána egy picit játszottunk egy murvabányában Bánta térségében, majd hazafelé vettük az útirányt.
A kocsin végre van vastagabb sárréteg is, remélem, nem mossa le az eső

Esett az eső egész éjjel. Reggel is borult maradt az idő, 10 felé pedig újra elkezdett szakadni. 11-ig nem állt el, úgyhogy felhívtam Lajost, és felvetettem egy szolid délutáni móka ötletét.
Csak 2-3 órát voltunk kinn a Baglyas körül, de szerencsére lett értékelhető sár ahhoz, hogy csússzon

Beterveztünk a hosszú hétvégére egy kis autózást, szerencsére mára. Az előző két nap meleg volt, mára elborult.
Dél körül elindultunk, elmentünk Russa + toronyiránt verzióban előbb Hárskútra, majd Bakonybélbe. Találtunk jó kis utakat, olyat is, ahol kb. 10 éve nem járhatott autó, úgyhogy benőtte a gaz meg a nád
Bakonybélnél megnéztük a kápolnát, majd elindultunk visszafelé.
Idiáig végig azon drukkoltunk, hogy ha már így be van borulva, essen legalább egy kis eső. Alighogy kiértünk Bakonybélről, fohászunk meghallgattatásra talált, és megjött az özönvíz
Onnantól Olaszfalut céloztam meg a fenti módszerrel, hát, élmény volt Sík terepen is keresztben mentünk
Hazafelé még mókáztunk egy kicsit a Várvölgyben.
Jó kis túra volt, már rég sikerült kifogni ilyen jó időt

Volt ma egy kis szerelés (olajcsere, féktárcsacsere, fékbetétcsere), aztán kb. fél év után először sikerült összesarazni az autót
Közben találkoztunk másokkal is, akiknek szintén

Múlt héten szereztem bolhákat a kocsiról lehullott műanyagok visszarakásához. A Suzukinál számla nélkül, lelakudva volt 240 Ft egy bolha...
Tegnap lemostam a kocsit, ma eljutottam Lajosig, felraktuk a cuccot, most szép

Plusz át akartam kötni a nagy lámpákat a refire, mert a külön kapcsolós verzió nem jött be igazán. Gondoltam a relé jelkábelét átkötöm a fényszóróra, és kész. Aha, a nagy lófaszt. Bekötöttem így, erre fixen égett, lekapcsolt világítással is.
Némi méricskéléssel sikerült kitalálni, hogy az elmebeteg japánja nem úgy köti be a H4 izzót, mint mindenki más, hogy van egy test + tompított illetve reflektor esetén valamelyik másik lábra 12 V-t köt, mert az túl egyszerű lenne. Úgy műxik, hogy fixen 12 V van minden lábon, és amikor bekapcsolom a lámpát, akkor lesz test valamelyik 12 Voltból... Eszement...
Aztán már csak fél óra volt, mire kitaláltam, hogy hogyan tudom erre rákötni a relét. De végülis sikerült, sok kábel, meg forrasztás árán most zsír

No, meglett a kerekem.
Előrelátóan Királyékhoz vittem, mert ők tudnak felnit is javítani. Erre szükség is volt, mert a guminak semmi baja nem volt, ellenben nyertem egy görgőzést
Úgy néz ki, most jó, bár a guminak nem lett szebb a hangja, mint volt, úgyhogy hosszú távon mindenképpen kellene vennem egyet, ebből meg lehetne pótkerék.

Hogy a jó büdös k**** élet, azbeszt megb*ssza...
Egész nap gond nélkül mászkáltam a kocsival, erre este melóba jövet megálltam a Palotai úti Shell kútnál a lámpánál, indulnék el, kocsi iszonyatosan húz jobbra, és nem akar menni... Félregurultam, amennyire lehetett, már azt hittem, leesett a lengőkar vagy ilyesmi... Erre egy jobb első defekt, de úgy totál...
Csodával határos módon minden volt nálam, amivel alapszinten kivitelezhető egy kerékcsere, és mint kiderült, nem defektes a pótkerék, úgyhogy ki tudtam cserélni a kereket, és tovább tudtam menni.
Most vicces, mert a pótkerék kb. 5 centivel kisebb, úgyhogy mókás dolog egy extrémebb manőver (pl. fékezés)
Holnap mehetek gumishoz, jeeeee...

Voltunk trophyn, leginkább csak kirándulási célzattal, különösen, hogy Szilvinek első versenye volt. Na meg a triálos speciálok nem a Jimnynek valók
A lényeg, hogy jól elfáradtunk, de azért jól szórakoztunk, és nem lettünk utolsók
Szombaton elvileg 70, gyakorlatilag 93 km-es itinerünk volt, két bolyongós ponttal meg négy speciállal, vasárnap 31 km itiner volt 3 speciállal. Szombaton elhagytunk valahol két KP-t, vasárnap viszont megtaláltuk az összeset Sajnos nagy szárazság - és por - volt, szóval érdemes volt múlt héten autót takarítani
Sajnos nem csináltunk egy darab fényképet sem, úgyhogy azt teszem fel egyelőre, amit magunkról találtam

Reggel nekiálltam alkatrészügyben telefonálgatni.
A csapágybolttal kezdtem, ahol azt mondták, hogy semmilyen katalógusukban nincs benne az autó, úgyhogy maximum méret vagy típusszám alapján.
Ezután jött a Suzuki. Csapágy és zsugorgyűrű gyáriban összesen kb. 22 pénz, egyetlen bökkenő, hogy nincs az országban, kb. 2-3 hét...
Unixtrade árlistájában van vagy 3 féle cikkszám a szettre, és senki sem tudja, melyik lenne jó, amúgy 18 és 30 között lenne az ára.
Suzukinál javasoltak egy autósboltot, ahol vagy fél óra nyomozás után talált nekem a néni egy SKF szettet, ami beszerzhető, 25 pénz, de nem biztos, hogy jó... Végülis ez volt a legjobb ajánlat, úgyhogy megrendeltem.
Aztán a kíváncsiság kedvéért felhívtam Köpcit, hogy nem tudja-e ennek a csapágynak a méretét. Nem tudta, de közölte, hogy van neki. Mondom, ilyen nincs... Aztán megtudtam, honnan van neki, és megértettem A lényeg, hogy 10 pénzért van neki bontottan komplett agy, remélhetőleg jó is hozzá. Úgyhogy délután megyek Veszprémbe

Update este:
Abból kiindulva, hogy a két hátsó csapágy is 1000 km-en belül döglött meg, elhoztam Köpcitől mindkét agyat, plusz megvettem, amit már régen kellett volna - sima, kézzel kapcsolható Aisin szabadonfutókat.
Vissza Lajoshoz, nekiálltam szétbombázni a cuccot. A biztosító anyával volt némi szopás, mert nem akart engedni, de egyik oldalon a régebben kreált célszerszám, másik oldalon meg a kalapács végül erősebb volt, úgyhogy relatíve problémamentesen felkerültek a másik agyak, az "új" szabadonfutókkal. Pluszban a bal oldalon lógott a függő, azt is megalátéteztük, valamint Lajos lehegesztette fixre az első híd rögzítését.
Aztán kimentünk egy pár percre tesztelni, szép stabilan megy az autó, nincsenek rettenet hangok, aszfalton is jó, remélem, most egy darabig így marad

Voltam ma Lajosnál.
Először is az első rendszámot felszegecseltem a lökhárítóra. Kicsit nem nagyon látszik, de így talán nem hagyom el
Másodszor Lajos megcsinálta nekem, amit angol fórumokon 'castor correction'-nek hívnak. Az emelés miatt ugye fordul a híd. Hátul nem gond, de az első lengőkarok elég rövidek ahhoz, hogy ez elvigye a futómű önbeállását plusz elég csúnyán görbülnek a rugók. Most kb. 20 mm-rel lejjebb kerültek az első csavarok (szemmérték rulez), egyelőre csak meg lett pöttyintve, tesztelődés célzattal.
Harmadszor sikerült megtalálni, hogy a gumi tud beleérni a lökhárító peremébe, ami érdekes, mert a gyári lökhárító még beljebb van Mindenesetre ki lett igazítva.
Negyedszer megnézegettem, honnan jön az a hang, ami leginkább kerékcsapágyra emlékeztet. Bal elöl a függő kottyan csak picit, jobb elöl viszont vége a kerékcsapágynak, borzasztóan lóg szegény, centiben mérhető a kerék kottyanása... Próbálok majd csapágyat felhajtani, aztán már csak az a kérdés, hogy lehet szétszedni...
Hazafelé még jól el is kaptam egy zivatart, sötét lett, az ablaktörlő max. állásánál sem láttam ki, és hogy jó legyen, még egy kis jég is esett, remélem, nem horpasztotta be a tetőt...

Nem kis győzködés árán rávettem Szilvit, hogy takarítsunk Suzukit belülről
Egy jó 3 óra alatt sikerült is, a gyakorlatban ő csinálta, engem meg nem engedett hozzányúlni
Most olyan tiszta lett, mint még soha, tök szép

Ha Pünkösd, akkor Somogybabod
Idén az eddigieknél is kevesebb vacillálás után a menés mellett döntötünk. Lajosék Lellén foglaltak le egy házat, ott volt a bázisunk.
Pénteken 3 körül értem le, kipakoltam, megejtettem a gépátvételt, majd elmentem Szilviért Kaposvárra. Este még bámészkodtunk egy kicsit, majd hazamentünk.
Szombaton egy strandolást leszámítva egész nap lenn voltunk, vasárnap pedig úgy 3-ig.
Igazából minden a szokásos volt, semmi különlegeset nem láttunk.
A siratófalak pénteken még brutálisak voltak, vasárnapra mindegyik simán járható lett. A doagonya viszont reménytelen volt, nem nagyon volt a nagykerekű szörnyeken kívül olyan, aki önerőből jutott volna át rajta.
Ezt leszámítva a por volt a jellemző, az erdőben meg por nem volt, de sár sem.

Tegnap kiszedte nekem Lajos a bal oldali zárat, ma a Gáz utcában jól átprogramoztattam 2.200 Ft-ért, délután meg beraktam. Úgyhogy végre elég egy kulcsot hordanom, jeeeee
Ha tudtam volna, hogy ilyen egyszerű kiszedni a zárat, már rég megcsináltam volna

(Előzmény: még garanciális korában gyújtáskapcsolót cseréltek, de gondolom sokba került volna ugyanahhoz a kulcshoz venni egy garnitúra zárat. Így az ajtókat másik (szintén immobilizeres) kulcs nyitotta, mint ami a gyújtáskapcsolóba jó. Ez addig nem is volt gond, amíg nem halt meg a kpzár távirányítója. Annak is meg kéne találni a vevőjét, de nem annyira akar összejönni.)

Tegnap megjöttek a fékbetétek, ma jóóól kicseréltük őket Lajossal, meg légtelenítés, meg állítgatás. Nagyon zsír lett, aszfalton is simán blokkolja a kerekeket a kézifék.
Plusz Lajos kreált konzolt a rádiónak, felszereltük, bekötöttük, az is zsír
A szerelésről nem csináltam képet, nem volt annyira érdekes

Aztán este Fehérváron a Lugosi utca S-kanyarjában sikerült a Jimnynek közelról szemügyre vennie egy Uno-t. Az Úrhidai felől mentem, az első (balos) kanyar előtt jártam 10 méterrel, mikor kijött belőle egy Uno. Én totál a jobb szélén voltam, ő középen, így ő volt a hunyó. A sors iróniája, hogy pár évvel ezelőtt az S-kanyar másik felében nekem sikerült ugyanígy belemennem valakibe, akkor jeges volt az út, most meg vizes. Egyébként nagyon szar az a kanyar, mert lépésben haladva sem látni a bozóttól semmit, csak amikor száraz az út, akkor meg lehet állni időben...
Szóval Lajos lökhárítója meg a kettes saválló bizonyított, annyi baja lett összesen a kocsinak, hogy egy kb. 6×6 centis területen pár helyen lejött a festék, fémig. Az Unonak meg eltűntek a ködlámpái, elörbült a zárhídja, kiesett a bal fényszórója, összegörbült a motorházteteje.
Miután lerendeztük a papírokat, csörlővel egyengettünk kicsit az Uno arcán, hogy vissza lehessen tenni a lámpáját.
Egyébként abból a szempontból jól járt, hogy ha még a gyári lökös van a kocsin, az rommá törött volna, és akkor egy kisebb vagyont fizetett volna nekem a biztosítója, így meg valószínűleg figyelembe sem veszik a bónuszánál.
A bácsitól ezúton is elnézést, nem lehettem túl bizalomgerjesztő, az első 5 percben, miután kiszálltam a kocsiból

Szerelgettem ma kicsit, minden értelem nélkül.
Előszöris megpróbáltam beállítani a kéziféket, de rommá kellett volna szedni az egészet (nagy szopás), viszont a betéteken kb. 1 mm ferodol van, úgyhogy akkor már azokat cserélni kéne. Alkatrész hiányában ez ma elmaradt, elvileg megrendelve.
Aztán meg lökhárítóleszedés kíséretében bekötöttük az antennakábelt, csak közben rá kellett jönni, hogy nincs hová felrakni a CB-t, kell gyártani egy konzolt, de azt sem ma.
Plusz gnerátorcsapágyat sem tudtam cserélni, mert nincs róla katalógus, ki kéne szedni, és méret alapján van rá esély...

Elkészült Köpci a kocsival.
Van még némi plusz gubanc, valami villamos ketyere megzakkant, és néha bevillan a check engine, olyankor leesik a fordulat... De annyira nem veszélyes, lehet vele menni. Köpci próbálta debuggolni, amit a computer hibaként jelez (szívócsonk légmennyiségmérő tápellátása), anak semmi baja. Na mindegy, majd kialakul.
Plusz majd kell cserélni generátorcsapágyat is, mert annak sem tett jót a víz...

No, beszéltem Köpcivel, három hajtókar elgörbült, egy meg eltörött...
"Komolyabb" kárt nem talált. Nagyon fog ez nekem fájni

Ma Lajos elvontatott Köpcihez, remélhetőleg még ebben az évezredben lesz belőle valami
(Holnapra ígérte, hogy szétszedi és megnézi.)

Volt ma amortizációs túra, de rendesen.
Elmentünk Márkó felé, aztán próbáltunk autózni a Csatár-hegyen, de túlzottan meredek részeken voltak fák bedőlve.
Úgyhogy átmentünk inkább Hárskút térségébe, volt sok sár, jó volt
Hazafelé Rátót-Hajmáskér-Öskü felé indultunk, aszfalton. A Hajmáskéri vasútállomásnál Lajos kitalálta, hogy mossunk alvázat a patakban. Ezzel még nem is lett volna baj, de kitaláltam, hogy milyen vicces belemenni nagy gázzal. Megpróbáltam, olyan kb. 30 km/h sebességgel, aztán a patak 2/3-ánál egyszercsak megállt az autó, az önindító csak kattant.
No, jobb ötlet nem lévén Lajos kihúzott, közben Szilvi bebizonyította, hogy alkalmas navigátornak
Viszont kinn sem indult be, és nem annyira akart forogni a hátsó kerék, mikor Lajos megpróbált behúzni, úgyhogy sejtettük, hogy baj lesz...
Hazahúzott Lajos, aztán elkezdtük nézegetni. Légszűrőházban víz, légszűrő tocsog - ajjaj. Gyertyák ki, benéz, a dugókon áll a víz...
Gumicsővel leszívogattam, aztán leszedtük a szívócsonk elejét, azokban is állt a víz, összesen biztos, hogy egy liternél több volt benne...
A motor meg nem forog körbe, úgyhogy vagy hajtókar görbült, vagy szelep...
Soha nem hallottam még olyat, hogy merítés nélkül valakinek ilyen mennyiségű vizet szívott volna...

Kiegészítés: Köszi Petyának, hogy hazahozott minket Palotáról azzal a csodával

Lebeszéltünk mára egy kis Mecsek-látogatással egybekötött autózást Takee-val, Pécsen.
Elég szép felhők gyülekeztek, mikor a hegytető felé tartottunk aszfalton, de nem volt egyértelmű, hogy lesz-e eső. Elindultunk hát egy földúton, lefelé. 1-2 km után az út elkezdett igen sz*r lenni, egy meredek lejtőnél Takee inkább el sem indult lefelé, így mi nekiálltunk megfordulni. A dolog nem volt egyszerű, mert vagy 30 centi mély LKT-nyom volt az  úton, persze mindezt erős lejtésnél. Miközben tolatgattam, megjött az eső. Vagyis inkább az özönvíz. Szilvi navigálása mellett sikerült megfordulva visszamenni a nyomba, és eszeveszett tempóban menekülni kezdtünk A Bakonyban nem lett volna gáz, mert ott tudjuk, merre lehet egyszerűbb terepen eltűnni, itt viszont nem mertük kipróbálni, hogy bárhogy visszajutunk-e az aszfaltra, ha mondjuk 2-3 órán át szakad az eső Szóval totál lepárásodott ablakok mellett özönvízszerű eső és jégeső kíséretében visszavágtattunk az aszfaltra. A pécsi autózás elég csúfos véget ért

A Ricsitől kapott szkennelt turistatérképek egyikén megtaláltam az Olasz Erőd nevű ojjektumot, ami azért érdekes, mert két éve kerestük az emellett lévő árkot. Így délután nekiindultunk a lőtérnek, és második nekifutásra meg is találtuk (a Horog bejáratától pont 1 km-rel van feljebb a bekötője).
Utána felmentünk a Móroc-tetőre, majd még kicsit játszottunk hazafelé.

Tartottunk ma egy jó hosszú autózást.
Sokfelé jártunk, olyan távolságokban, ameddig a Bakonyban még sosem mentünk el (Fenyőfő vonala), olyan 140-145 km-es ösztávval, jobbára terepen megtéve, kb. 8 óra alatt.
Egy darabon belefutottunk egy monstre gyalogtúrába, ahol sokan nem szerettek minket
Egyébként iszonyatos szárazság van, és elviselhetetlen por, elég csúnyán néztünk ki estére De legalább már tudjuk, honnan kapta a nevét Porva. "Por va', vazze'..."
Hazafelé megálltunk a Római Fürdőnél, tesztelni emelés után a sziklánál (emelés előtt .

Délután szétszedtük jól az első agyak környékét Lajossal.
Kiderült, hogy a féltengelyszimmering, ami a híd végében van, ugyanaz a 26x38x7-es, mint a Samué. Viszont itt van egy eggyel kijjebb, amire a féltengelycsukló fekszik fel, az 43x53x7 körüli, az is eléggé csereérett...
Ja, és a jobb oldali kerékcsapágynak is van már hangja, úgyhogy lassan azt sem úszom meg...
Plusz a jobb oldali függőcsapágy is kezd fogyni (ugyanaz a 15-ös belső átmérőjű lehet, mint a Samué), de egyelőre alátétezéssel jó.
Aztán még Lajos megerősítette az első gátlók alsó bekötési pontjait, valamint sikerült találni ideális csövet a gátló szilentjeibe, úgyhogy az is fasza.
Utána kimentünk egy kicsit hídmozgást tesztelni, nem rossz Viszont összkerékhajtás még mindig nem annyira akar lenni, ami viszont nem jó...
Valamint megjött egy eBay-es cucc is ma (a bélyegeken látni honnan)

Voltunk ma kicsit kirándulni Istvánékkal Pákozd felett.
Arrafelé is iszonyatosan nagy a por

Utánfutóznom kellett ma, és ha már egyszer ott voltam, megcsináltattam a vonóhorog villanycsatlakozóját, takee az index Jimny topicában látott ötlete nyomán. Szép lett

No, mentem már egy picit a kocsival, így a tapasztalatokról is írok pár szót.
A gátlók jónak tűnnek, a rugózás viszont még keményebb lettt, mint volt. Kanyarban pedig szépen billen a fülke, persze nem annyira, mint a Samunál, de azért vigyázni kell vele.

Akit érdekel az összerakás, nézze meg az előző 3 bejegyzést is!

Korán felkeltem, mert nem tudtam, mennyi idő lesz, míg végzek. Alábakoltam a kocsi hátulját, leengedtem a hidat, kikötöttem a gátlókat, és végre hozzáfértem egy hátsó rugóhoz. Kb. 5 centivel rövidebb, mint az első (gyári), úgyhogy valószínűnek látszik, hogy tényleg előre kell a hosszabb.
Itt is kellett picit varázsolni, mert a gátlók nem annyira akartak beférni a felső helyre, de végül én voltam az erősebb Bekötöttem a gátlókat felül, beraktam a rugókat, majd bekötöttem alul is a gátlókat.
Itt majd a fékcsővel kell valamit kezdeni, mert félő, hogy teljesen kirugózott állapotban az tartaná a hidat.
Az némi aggodalomra ad okot, hogy 8,5 centivel lett magasabb hátul, és nem annyira akar megülni. Meg mintha nem feküdnének fel teljesen a rugók az alsó tányérra. Fura.

Nem bírtam magammal, és amint Szilvi elindult haza, a kocsi alá vetettem magam
Alábakoltam az alváznál a bal oldalt, levettem a bal első kereket, és megpróbáltam kivenni a rugót. Aztán eszembe jutott, hogy ez így nem megy, teljesen le kell engedni a hidat, úgyhogy eljátszottam ugyanezt a másik oldalon is.
Kiszedtem a gátlókat, nem volt egy egyszerű menet, de végül én voltam az erősebb. Na meg a másfél méteres vascső. Kiszedtem a fékcsövek rögzítőjét, így már leértek a féktárcsák a földig. Így viszonylag egyszerűen kijöttek a rugók is.
Aztán itt kezdődtek az igazi gondok. Először is rá kellett jönnöm, hogy fogalmam sincs, hogy a hosszabb vagy a rövidebb rugók vannak elöl. Egyszerre meg nem tudok kivenni egy első meg egy hátsó rugót is, úgyhogy elkezdtem telefonálgatni. Igen ám, de teljesen biztosra senki nem tudta mondani, hogy melyik, mindenkinek csak rémlett. 3:2-re nyertek a hosszabbak a tippelős játékban, így azokat raktam be. Itt jött a második probléma. Sokkal-sokkal hosszabb volt a cucc, mint a rendelkezésre álló hely... Végülis sikerült megtalálnom az ideális pajszert, és bevarázsolni a helyükre őket. A gátlóknál sem egyszerű a dolog, mert a szilent cvsöve a gyáriaknál 10-es csavart kíván, a Pro Compnál meg 12-est. Egyelőre összeraktam a sima csavarjaival, de ezt majd még meg kell csinálni. Visszaraktam a fékcsöveket is a helyére, majd felraktam a kerekeket.
Ha van egy kis szerencsém, a mért 7,5 centi magasságkülönbség elmúlik pár km után, ahogy beállnak a rugók a helyükre, és 5 centi lesz, ahogy lennie kell. Ha nincs szerencsém, akkor ezek a hátsó rugók...
Holnap kiderül, amint kinn lesz egy hátsó rugó is.

Vettem ma Érden egy garnitúra használt Pro Comp 2" emelőszettet Békési Zsolttól Érden.
Sokáig gondolkoztam rajta, hogy kész szettet vegyek-e, vagy kísérletezgessek házilag pogácsákkal, de aztán utánaszámoltam, és az sem lett volna sokkal olcsóbb, így ez a verzió mellett döntöttem.

Tegnap lemostam jól a kocsit, most látszik a színe
Este meg felavattam a fényszórókat, egy köcsög a teszkónál simán kifordult elém keresztbe, én meg fékezés előtt bekapcsoltam a lámpákat, baromi hirtelen megállt az ember

Ma meg voltam Lajosnál, lánggal megmelegítve szétszedte a vonóhorgot, végre le tudom venni a fejét (mármint a horognak), ahogy az elvileg kötelező is.

Ma élőben is megnézük a cuccot, szép lett Mindjárt ki is mentünk autózni kicsit a Sötét Horogba meg Eplény felé, kicsit poros volt

 

Nagyjából elkészült a cucc
Misi lefestette, Lajos bekötötte villanyilag, meg összerakta Zsír

Viszont a hidakban nem olaj, hanem trutyi volt, nem jó jel... Bontott Jimny első hidat vennék kompletten, olcsón

Vettünk festéket a lökhárítóra, ami elkészült szerkezetileg

Képek a mai állapotról

Elvittem a lámpákat Lajosnak, meg egyeztettünk pár dolgot. Szerintem k@ szép lesz a lökhárító

Alakul

Update (4. kép):
Megvannak a lámpák, amik a lökös tetejére jönnek Nem volt olcsó, de nagyon szép

Update (5. kép):
Alakult tovább

Vóóótunk ma Lajosnál, egyeztetés végett.
Lebontotta a lökhárítót, és azon ment az agyalás, hogy hová-hogyan kerüljön a csörlő.
Az eredeti lökhárítótartó egyik csavarját le kellett vágni, különben nem fért volna be a csörlő, de amúgy egész jól van hely neki. A villanyos cuccok a motortérbe kerülnek majd valószínűleg, a csatlakozó meg a görgősablak pedig a lökhárítóra kívülre.

Elvittük ma a kocsit Lajoshoz, hogy a jövő hét folyamán felvarázsolja rá a csörlőt.
Előtte azért kimentünk egy pár órára, de csak lájtosan, kirándulni.

Lemostuk ma a kocsit, na nem kézzel, hanem az Auchan-mosóban, és tök meglepődtem, hogy milyen szép színe van
Utána viszont kicsit megijedtem, mert valami igen sz*r hangokat hallottam valahonnan, persze hiába néztem, nem láttam semmi furcsát, majd magától elmúlt... Asszem át kellene nézni rendesen alulról...

Reggel csináltattunk zöldkártyát a Suzukira, 7.280 Ft volt, de legalább sokáig tartott.
Ha már le kellett szednem az ablakba celluxozott rendszámot a matrica végett, megpróbáltam venni rendszámtáblatartót a tegnap elhalálozott helyett. Természetesen sehol nem lehetett ugyanolyat kapni, úgyhogy vettem másmilyet. Az nem csak az előzővel nem kompatibilis, hanem önmagával sem nem nagyon, a kocsin lévő helyre meg nem lehet felrakni, úgyhogy átfúrtam a rendszámot a p***ába, és felcsavaroztam közvetlenül

Fél év után újra sikerült eljutni Erdélybe.
Csütörtök reggel 8-kor indultunk Mohácsról, ahonnan Békéscsaba felé vettük az irányt. Ott találkoztunk a többiekkel dél körül, és onnan mentünk tovább együtt. Nagyszalontánál keltünk át a határon, ahol kiderült, hogy a Suzuki zöldkártyája egy hónappal ezelőtt lejárt, de szerencsére a határőr néni rendes volt és nem kötött belénk A kúton váltottunk pénzt, majd elindultunk a Sebisel felé. Miután lepakoltuk a cuccainkat a szálláson, meg fényképeztünk szamarat, még elmentünk kicsit a környéken autózni felfelé a hegyen, de 5 km múlva vissza kellett furdulnunk, mert másfél méteres hófúvás zárta el az utat. Kezdett gyanús lenni, hogy mégsem csak a csúcsokon van hó
Pénteken reggel 9 körül ismét felfelé indultunk, ezúttal már a Pádis-tető felé, a Bélesi-tó volt a cél. Elég hamar elértünk a hóhatárig A szerpentin végén megpróbáltunk a Glavoj-rét felé menni, de ez reménytelennek tűnt a hó miatt. Mivel már volt arrafelé két elakadt autó, a lelkes emberek ott maradtak egy szolid, 5 órás lapátolásra, mi MEB-ékkel elindultunk megnézni a tó felé vezető utat. Pádis-tetőig sima ügy volt, mivel előttünk tolta le frissen a lánctalpas, onnantól lefelé óvatosabban ereszkedtünk, mert erősen havas volt az út. Lefelé találkoztunk egy (magyar) Discovery-s sráccal, ő lentről jött, tehát járhatónak tűnt az út. Lenn autóztunk egy kicsit a Szamosban, majd nem könnyen, de eltaláltunk a Bélesi-tóig. Visszafelé Pádis-tető előtt 500 méterrel újra találkoztunk a Discovery-sekkel, akik ott elakadva töltötték a napot Kimentettük őket, majd elindultunk együtt, a Boga-telep felé le. Alig hagytuk el a Cabana Padis-t, amikoris valami furcsát éreztem, kiszálltam, és sikerült konstatálni, hogy kettétörött (!!!) a hátsó stabilizátor, a jó ég tudja, mitől... Mint kiderült, enélkül elég érdekesen viselkedik a hátsó futómű, konkrétan ki akar menni a kocsi alól.. Jobb ötletünk nem lévén, 5-10 km/h-s tempóban tettük meg a hátralévő 30 km-t, nagyrészt sötétben - nem kicsit volt fárasztó...
Másnap reggel leszereltem a stabilizátort, majd elvittük MEB-ékkel Belényes mellé egy mindentjavítóhelyre, aholis a szaki mintegy 800 Ft-nak megfelelő LEU-ért korrektül meghegesztette. Visszamentünk a Sebiselhez, visszaszereltem a cuccot, majd elindultunk a többiek után. Csak a Szamosnál értük utol őket, ők a Bélesi-tóhoz mentek, mi meg inkább elindultunk a Szamos-bazár felé. Sokáig nem jutottunk, mert annyira nem volt kellemes a fél méteres hóban gyalogolni, de azért láttunk vizesbarlangot Hazafelé még autóztunk egy kicsit az Aló és a Sebes patakokban, majd némi esővel körítve sütöttünk szalonnát meg kolbászt tábortűznél. Aztán este volt még egy kis sakkoktatás Kacsa által
Vasárnap délelőtt ismét szétváltunk, a többség hazafelé indult, mi még elmentünk a Medve-barlangba, mert Szilvi még nem látta, majd kis kerülővel indultunk haza, konkrétan a hegyen át a Bánffyhunyad - Királyhágó - Nagyvárad - Nagyszalonta útvonalon. Persze ez sem ment simán, először én hagytam el a hátsó rendszámot valahol a Galbina-kőköz felé vezető út és a Boga-telep között (meglett), majd Pádisra felérve MEB-nek szűnt meg a fék a Toyotáról, de nagyon. Ennek ellenére teljesítettük az utat, kb. este fél 8-kor értünk Csabára, mekiztünk, és fél 11-re Mohácson is voltunk.
Nem volt semmi, hogy lenn pólóban sem fáztunk, az alig 1000-1200 méter magas részeken meg fél méteresnél nagyobb hó van Majd nyáron kell menni megint, hogy egy kicsit többet lehessen kirándulni, mint most
MEB-éknek ezúton is köszi a stabilizátorjavítás kapcsáni fuvarozást meg a rendszámom megtalálását!

Voltunk ma határsérteni

Volt ma egy kis kaland...
Fehérvárról a Balaton irányában haladtunk a 70-esen 90-100 km/h körüli tempóval, elég sűrű forgalomban. Polgárdi-Ipartelepek magasságában, a körforgalomtól visszább Fehérvár felé megelőzött minket elmebeteg módon, kb. 150-160-nal egy sötétkék Calibra, beláthatatlan helyen, szembeforgalom mellett. Nem sokkal később követte egy szakadt, piros Renault 11. Elég rendesen rá kellett fékeznem, hogy beférjen, valószínűleg a szembejövőnek is. Amint volt pár méter hely, azonnal előzött tovább, ott már láttam, hogy baj lesz. Ugyebár a Calibra viszonylag sportos futóművel rendelkezik, a Renault 11 meg viszonylag nagyon nem, úgyhogy iszonyatosan bebillegett a hirtelen irányváltásokkor. Megelőzte a kettővel előttünk menő autót is, szintén éppenhogy beférve, viszont már nem tudta megfogni, megpördült egy párszor, majd beszállt a jobb oldali árokba, neki egy fának.
Megálltunk, mentünk oda megnézni, élnek-e még, amikoris a négy "fiatalember" elhagyta a gépjárművet (csodával határos módon csak az egyiknek lett baja, az is csak beverte a fejét), majd megpróbálkozott ugyanezt tenni a helyszínnel is. Az előttem menő két autó utasaival együtt riasztottuk a rendőrséget, szerencsére egy csajnak megvolt a helyi rendőr telefonszáma, így felhívta, hogy merre menekültek el, utóbb még láttuk, hogy sikeresen elkapták őket. Gyanúsnak tűnt, hogy esetleg lopott volt a kocsi...
Nagyon remélem, hogy ezt nem fogják megúszni simán, mert csak a csodán múlt, hogy nem öltek meg valakit... Mindenesetre érdekes volt ennyire "első sorból" látni egy ilyen balesetet, bár ha lehet, legközelebb inkább kihagynám...


A hivatalosabb verzió:

Fának csapódott egy Renault a 7-es főúton
2007. március 8., csütörtök 17:54
[Lánglovagok.hu] BELFÖLD
Fiatalok hajtottak árokba autójukkal csütörtökön délután a 7-es főúton. A Kertész Károly, a Polgárdi Önkéntes Tűzoltóság szolgálatparancsnoka elmondta: a Kőszárhegy felől Polgárdi irányába tartó Renault személygépkocsi a jobb oldali, 1,5-2 méter mély árokba hajtott, s bal oldalával egy fának csapódott. A mentők az autóban ülő négy fiatalember közül egyet könnyebb sérüléssel kórházba szállították.
Képek

Na, délelőtt szerelgettem.
A gátló karikájába visszaütöttem némi zsír segítségével a szilentet, de szerencsétlen már sz*rt sem fog, úgyhogy kiesés ellen kapott szép nagy alátéteket. Elvileg ez kitart addig, amíg majd egyszercsak kap új gátlókat.
Szétszedtem a féket is, leszedtem a kereket, a féknyerget meg a fékdobot. Nem sikerült konkrét kavicsot találni, mindenesetre volt benn sok sár, kipucoltam, összeraktam, most semmi hangja nincs a kocsinak.
Aztán elmentem gumishoz, a negyedik kerék is kapott peremtömítőt, új szelepet, ki lett centírozva. Persze a rázás nem szűnt meg..

Jihí... Ma a városban mászkálva fura kopogást hallottam hátulról, este alánéztem, és a jelek szerint megint leugrott a bal hátsó gátló a szilentről, ezúttal befelé... Nem tudom, mit tudok majd kezdeni vele

Végre kijutottunk egy kicsit autózni. Idén még nem voltunk kinn
Volt hatalmas sár, napközben is esett rendesen az eső, úgyhogy volt kihívás.

Ha már sikerült megvarázsolni az agyakat, és tutira nem forog fölöslegesen semmi országúton elöl, gondoltam tartok egy fogyasztásmérést. A Fehérvár-Mohács-Fehérvár kb. 300 km-es távot 80-90-es tempóval tettem meg (kivéve egy 10 km-es szakaszt, ahol eldurrant az agyam, és 120 ), és így jött ki óra szerinti 8,2 l/100 km-es fogyasztás, ami a 6,5%-os tényleges kerékátmérő-eltérést leszámolva 7,7-es fogyasztást jelent. Ez így egész jónak tűnik, terepgumikkal

Felszereltük ma az új agyakat  Lajossal. Hát, nem volt semmi mutatvány. Maga a felszerelés az három perc, ellenben arra kellett rájönnünk, hogy kicsit hektikus, hogy kapcsol-e és mit. Az agyakkal nincs baj, azok tökéletesek, meg a vákumm is rendben van, csak elég beteg az egész konstrukció
Valamint végre kapott  sikaflexet az elszabadult szélvédőkéder, már nem lobog a szélben
A kocsi meg kapott egy kis apróságot (lásd a képen), ezt kaptam magamtól névnapomra, szülinapomra, karácsonyra meg ilyesmik

A minap eBay-t böngészgetve találtam egy emberkét Angliában, aki bontott Jimny cuccokat árult. Megkérdeztem, nincs-e neki kerékagya (vacuum-switched free wheel hub ), erre mondta, hogy van, leegyeztettük, hogy ugyanarról beszélünk-e, és hihetetlen gyorsan ideért, mondanom sem kell, hog a pár is jelentősen olcsóbb volt, mint a Suzukinál egy darab újonnan (70 kHUF/db)
Holnap jól felszerelem.

Azt hiszem, megvan, milyenre kellene alakítani a kocsit

[flash=http://www.youtube.com/v/0N6Rg5UgdN8]

 

Kicseréltük ma a féknyereg porvédőjét (alig két hónapja várt a gumiizé a boltban ), meg a generátor ékszíját.
Köszi, Lajos

Ma este Fehérvárról Mohács felé belefutottam egy balesetbe :(

Vendégmunkások halálos borulása a 63-ason
2007. január 20, szombat - [7:32]
[Belföld] Felborult egy szerb és horvát vendégmunkásokat szállító mikrobusz pénteken éjszaka a 63-as főúton. A sárbogárdi tűzoltóság tájékoztatása szerint Sárszentágota és Sárszentágota-Felsőkörtvélyes között a mikrobusz az úton az oldalára borult, és egy ember a jármű alá szorult. Ő a helyszínen életét vesztette, holttestét a sárbogárdi tűzoltók szabadították ki. A mikrobuszban összesen öten ültek, a másik négy ember könnyebben sérült. (Lánglovagok)

Volt ma némi karbatartás-szerűség, előszöris lemostam meg kiporszívóztam a kocsit, csillog-villog
Aztán meg Lajos visszaszerelte a leszakadófélben lévő lökhárítót meg dobbetétet, meg kiiktattuk a stabilizátort. Ennek hiányát egyelőre annyiban látom, hogy nem zörög
Valamint sikerült megcsinálni a jobb oldali ablakmosófúvókát, el volt vízkövesedve a dög.

Voltunk kinn egy kicsit délután autózni, de a januári tavasz meg a fél éve tartó esőmentes időszak megtette hatását, annyira nem volt semmi érdemleges, hogy egyetlen fényképet sem csináltam, mert nem volt miről

Tartottunk ma egy évbúcsúztató autózást

Autóztunk a Burok-völgyben.
Vagy egy éve nem jártam már arrafelé, a terep még mindig kellemesen játszós, na meg persze nagyon szép az a völgy.
Tovább eljutottunk, mint valaha, persze nem könnyen
Közben találtunk egy elpusztult szarvast, még meleg állapotban, a szerencsétlen leeshetett a szikláról valahogy. Külsérelmi nyomot nem találtunk rajta (pl. golyó), hazafelé szóltunk is egy vadásznak Bakonykútiban, hogy kezdjenek már vele valamit.
Visszafelé meg egy elakadásánál állva egyszercsak kidőlt melletünk egy fa, majdnem lecsapta Szilvit meg kicsit eltalálta a kocsit is... :(

Jutott már egy kis karácsonyi autózás, javarészt Pénzesgyőr-Hárskút térségében.
Már indulás előtt sikerült offroadolni, Szilvi autójával, lásd az ő naplójában

Megjött némi cucc az USÁból (eBay), de képet kivételesen csak később teszek fel

Vettem ma a modellhez festéket, az 1:1-esével egyező színűt. Sosem vettem még fél deci metált (kevesebbet nem adtak)
Először akartam, de aztán végülis nem kértem három csepp műanyagalapozót

Megjött ma Hongkongból a Jimny modellem
Majd szépen le kell fényezni összerakás előtt.

Hosszú idő után végre ma autóztunk egy picit. Sokan voltunk, messzire nem mentünk

Vóóót ma szerelés.
Történt ugyanis, hogy fura hangokat hallottam, és én a bal első kerékcsapágyra tippeltem. Utánaérdeklődtem, kétféle is kellhet bele, de legalább 15 ropi.
Mielőtt szétszedtük volna, megállapításra került, hogy a jobb hátsó féltengelyszimmering megadta magát (tegnap még semmi baja nem látszott...), szerencsére a múltkor készültem egy másik garnitúrával, és volt kéznél csapágy, szimmering és zsugorgyűrű is, Lajos segedelmével kicseréltük, a kézifékbowden persze most is szivatott minket...
Bal elöl viszont semmi baja nincs szerencsére a csapágynak, tökéletesen fut. Valószínűleg a féknek lehetett hangja, kicsit be volt állva. Mint kiderült, a képen látható egyik porvédő szakadt ki, megrendeltem már egy ezresért. Meg tettünk bele egy jobb betétet, mert a bal oldalon eléggé megette a külsőt.
Szétszedtük a szabadonfutót is, sikerült végülis rájönni, hogyan működik pontosan. A bal oldaliban el van szakadva egy gumi membránszerűség, de legalább csak komplett szabadonfutóval lehet kapni 70 ropiért
Kapott még az autó szép új Valvoline MaxLife olajat (150.644 km).
Végezetül felkerült a műanyagos bácsi által megcsinált küszöbspoiler.

Voltunk gumisnál. Muszáj volt, mert így a kerekeket megcserélve már 65-nél úgy rázott, hogy nem tudtam egy kézzel fogni a kormányt.
Nos, kiderült, hogy tudja rázni a hátsó kerék is a kormányt: az egyik kerékre 400 gramm fölötti súlyt írt a centírgép Szerencsére nem kellett rá plusz súly, elég volt átrendezgetni azt, ami már rajta volt.
Most úgy tűnik, hogy jó lett.

Végre esett egy kis eső, már vagy három hónapja csak a port nyeltük.
Mentünk egy szolid kanyart a Horog és a Várvölgy felé, de tényleg csak szolidat, mert a mai óraátállítás miatt 5-kor sötétedik :(
Volt egy kis amortizáció is, leesett a bal oldali küszöbspoiler, Lajos visszarakta, később megint leesett, de akkor sikerült elhagynunk is - szerencsére visszamentünk és meglett
Ellenben a Pumák még mindig ráznak...

Erdély óta folyamatosan rázott 90 környékén a kocsi. Múlt héten kicentíroztattam a kerekeket, semmit nem segített.
Úghogy gondoltuk, a kardán lesz a ludas. Úgyhogy ma egy órás sz*pás árán leszedtem az első kardánt, kipróbáltam, ugyanúgy rázott... (Fölösleges kocsi alatt fetrengés #1)
Úgyhogy felmentem a garázshoz, és felraktam az országúti kerekeket, majd a MOL-kúton leverettem róla a nagyja sarat. És láss csodát, nem ráz Úgyhogy sajnos valamelyik felni vagy gumi kapott valamit Erdélyben :( De még mindig jobb, mintha a kardán görbült volna el.
Aztán megpróbáltam még beépíteni egy Samurai gátlót, de kiderült, hogy nagyon nem stimmel a hossza, úgyhogy ez kimaradt. (Fölösleges kocsi alatt fetrengés #2)

Mindkét nap sikerült autózni egy kicsit (annyira nem is kicsit, mert aszfalttal együtt összesen kb. 350 km ment bele ).
Iszonyatosan nagy a por mindenhol, még az erdőkben is, jöhetne már egy kis eső...

Játszottunk egy picit délután a Baglyas körül.

Végre sikerült sort keríteni arra az erdélyi autózásra, amit MEB-bel már borzasztó régóta tervezgettünk. Az úticél Pádis volt.
Csütörtökön találkoztunk Békéscsabán MEB-ékkel és Pokers-ékkel, majd Románia felé vettük az irányt. Elsőre kicsit fura volt, hogy az utolsó 20 km az szilárd burkolat nélküli út volt, konkrétan olyan rossz minőségű, hogy ihaj, ennek ellenére személyautóval is ott közlekednek (mivel más nincs). A szállásunk a Boga-völgy alatt található Sebisel Panzió volt, nagyon hangulatos kis hely, elfogadható árakon. Van strucc, két kutya, meg egy szamár A strucc kivételével mindegyik állat szabadon közlekedhet az egész erdőben is A nap el is telt az utazással.
Pénteken a Pádis-fennsík volt a program, hegyipataknézegetés, szolid mocsárjárás, miegymás.
Szombaton társultunk Kacsáékhoz. Először a Medve-barlangot látogattuk meg. 1,5 km hosszú, de szerintem több benne a cseppkő, mint a teljes aggteleki cseppkőbarlangban. Utána egy 80 méter magas vízesést néztünk meg, 2×30 percnyi sziklamászásért cserébe. Délután felmentünk még Pádisra. Ott volt egy kis műszaki probléma, a Jimny bal hátsó gátlója úgy döntött, hogy kiesik belőle a szilent, de végülis sikerült összerakni, és folytattuk tovább az utunkat baromi jól autózható patakok felé, ilyesmi mifelénk nincs, úgyhogy nagyon nagy élmény.
Vasárnap hazafelé a "csúcs" felé jöttünk. Arrafelé már az utak sem járhatóak összkerékhajtás nélkül, nagyon laza és sziklás a terep, de király. Fentről gyönyörű a kilátás, és még jó kis tócsákat is sikerült találni
Az erdélyi táj lenyűgöző, ha lesz lehetőségem, biztosan megyek még arra.
A túráért köszönet MEB-nek!

Kipróbáltam ma a vonóhorgot
Kevésbé érzi azért a súlyt, mint az ezres Samu.

Az eredeti elképzelés az volt, hogy kimegyek egy kicsit bámészkodni Lajosékkal a triálra, aztán úgy alakult, hogy beültem Gergő mellé a jobb egybe, ezt még úgysem próbáltam soha
A szombati nap viszonylag elfogadhatóan sikerült (azért jól nem ), elég könnyűek voltak a pályák, az összeszedett hibapontjaink nagyon nagy hányada elkerülhető lett volna.
A vasárnap már kevésbé ment, a pályák is nagyságrendekkel nehezebbek voltak. Délelőtt már az első szekciónk egy erősen kérdéses bírói ítélettel ért véget, aztán a harmadik szekcióban eltörött a bal első laprugó, így a negyedik szekciót nem tudtuk teljesíteni (300 hp). Ebédszünetben laprugócsere, folytattuk. Délután az első szekcióból csörlővel kellett kijönnünk. A másodiknak választott szekciónkat a végére kellett volna hagyni, addigra 0 ponttal teljesíthető lett. Az elején nem az volt... Olyan 5 autó ment el előttünk standardban, mindenki legalább 3 kaput döntve. Nekünk a második kapuban sikerült az autót is, olyan 3 méter magasból oldalra leborult, és fejtetőn állt meg Szerencsére semmi baj nem történt, de ezt a szekciót kb. 320 hibaponttal zártuk. A harmadik szekcióban meg eltörött hátul a kardánkereszt, így a negyedik szekciót megint nem tudtuk teljesíteni.
Azért jó móka volt, sikerült jól leégni, napszúrást kapni, valamint iszonyatos mennyiségű port nyelni

Ajkán hagytam ma a Jimny gyorsulását
Egész pontosan vettem egy garnitúra felnit d zolitól, és felkerültek rá a Pumák.
Egy pár nagyságrenddel autóbb formájú lett a kocsi, viszont innentől megint nem lehet gyorsulósat játszani a lámpánál

Autóztunk ma egy kicsit. Még mindig az országúti kerekek vannak a kocsin, de most éppen nem a sárral volt gond, hanem a hasmagassággal, de legalább le lett csiszolva rendesen az alja, ahol a betonozott részen keltünk át az árkon...

Autóztunk ma egy picit a Tés - Jásd - Bakonynána háromszögben, eleddig ismeretlen és jobbára igencsak járatlan utakon.
A kocsin még mindig az országúti gumik vannak, úgyhogy egy párszor azért előkerült a kötél De így sokkal izgalmasabb

Tegnap vettem a kerékhez cuccokat Fehérváron ill. Köpcinél.
Ma du. összeraktam, így elsőre nem annyira kézenfekvő a dolog, pláne, hogy a fék nagyon apróra hullott. Azért sikerült, köszi a segítséget Lajosnak meg Szücsinek

A tegnap a bal hátsó kerék alatt talált hajtóműolajfolt és a fura hangok nyomába eredtem.
Alábakoltam a kocsit, leszedtem a bal hátsó kereket, a féket. A kézifékbowden nagyon megszivatott, valami hülye körmös sz*r tartja benn a fékpajzsban, egyszerűen lehetetlen hozzáférni célszerszám nélkül, legalább egy órás meló volt, mire kiszedtem, és akkor is ketten kellettünk hozzá.
A többi viszonylag könnyen ment, elég könnyen kijött a féltengely. A csapágy múlt el nagyon, persze kinyírta a szimmeringet is. A jelek szerint tökugyanaz a csapágy, a szimmering és a zsugorgyűrű is, mint a Samuraiban, de vadászgatnom kell a cuccra, mert szettben horror ára van.

08.05. Szombat
Idén is elmentünk nyaralni, természetesen most is konkrét úticél nélkül, egyedül annyi volt fix, hogy Olaszországba megyünk. Dél magasságában indultunk el. Mi a Jimnyvel, djsms-ék meg a Daihatsuval.
Némi teszkózás Veszprémben, majd Rábafüzes felé folytattuk az utat. Autópályán mentünk keresztül Ausztrián Villach felé, Tarvisiónál jöttünk le a pályáról, onnan az SS13-on folytattuk az utat Udinéig. Az Alpok még mindig lenyűgöző. Az úticél egy Udine melletti kisváros volt, aholis djsms-ék egy ismerősénél, Gyöngyinél töltöttük az éjszakát, részben netezéssel

08.06. Vasárnap
Nem keltünk korán, majd pár óra azzal telt, hogy kitaláljuk, merre is menjünk. Mivel semmi konkrét értelmes ötletünk nem volt, ezért maradtunk a tavaly jól bevált Docciánál Gyöngyi lebeszélte Louisával (ő a docciai néni), hogy mennénk három éjszakára, 22.00-22.30 közötti érkezéssel.
Így hát Firenze felé indultunk. Olaszországban mellőztük a fizetős autópályákat, egyrészt mert nagyon drágák, másrészt mert dögunalmasak. Velence-Ravenna felé indultunk, a szerpentines SS65-ön értünk Firenze környékére, helyből Docciába mentünk A Docciába vezető résznél vicces volt a GPS, mert egy udvarban végződő baromi meredek földútra is beterelt, de végülis megoldottuk, 22:26-ra értünk oda
Mikor már épp tűnődtünk, hogy most akkor mi van, előkerült Louisa is, és sikerült megegyeznünk vele egy elfogadható árban.

08.07-10. Hétfő-csütörtök
Az eredeti három éjszakából végülis öt lett. Ebből két napot töltöttünk a hegyekben mászkálással (persze szigorúan kocsival ), pl. kinéztünk egy hegytetőn valami tornyot és megpróbáltuk megtalálni. Nagyon szépek a Firenze környéki hegyek, meg az egész toszkán táj, úgyhogy ez önmagában is jó program. Egy napot eltöltöttünk Firenzében is, immáron helyismerettel, ismerősként.
De talán a Docciában töltött napok fénypontja szerda volt, amikoris elmentünk San Marinóba. Lenyűgöző az az "ország". Tulajdonképpen egy kb. hegyből áll az egész, 61 km². Egyik irányba 20 km-re az Adria, a másik irányba a hegyvidék, lenyűgöző a kilátás fentről. Utána elugrottunk Riminibe, hogy lássuk a tengert, bár fürdeni csak én tudtam, mert a többiek nem úgy készültek cuccal. A tenger nagyon kellemesen meleg volt, és még mindig sós
Közben felfedeztük a sieci Coopban, hogy lehet kapni docciai Chianti Rufina típusú bort. Nem volt olcsó, de hát ki kellett próbálni. Bevált Úgyhogy elmentünk közvetlenül a pincészetbe is, és vettünk másfajta bort is. A borász srác szerencsére tudott angolul, így megtudtuk tőle, hogy amit mi eredetileg vettünk, az nem is igazán bor, hanem ún. Vin Santo, ami egy különleges desszertbor, minimum három év erjesztéssel. Amit szintén kipróbáltunk, de kevésbé vált be, az a Grappa. Tipikus olasz pia, kb. valami törkölypálinka, eszméletlen sz*r íze van, és brutálisan üt

08.11. Péntek
Róma felé vettük az irányt az SS1 Aurelián. A szálláskeresés nem bizonyult egy egyszerű feladatnak. Végülis a Camping Village Roma nevű kempingnél kötöttünk ki, gondoltuk megnézzük, van-e valami faház. Volt. Mondtak egy nem olcsó, de bevállalható árat, bejelentkeztünk 3 éjszakára. Hát, a faház (ami műanyagból volt) erősen meglepett minket. A négy személyes (legdrágább) faház két hálószobás volt, mindkét szobában külön fürdő+wc, a közös helyiségben gáztűzhely, mosogató, hűtő, hifi, étkező, klíma... Kicsit más, mint itthon, igaz, nagyon más áron

08.12-13. Szombat-vasárnap
A két napot javarészt Rómában töltöttük. Nagyon szép város, a belváros tele műemlékekkel. Jártunk a Vatikánban is. Valamint elmentünk a Tirrén-tengerhez is fürdeni egy kicsit. Állati volt, kint a partnál is méteresek voltak a hullámok, kicsit beljebb meg 4-5 méteresnek tűntek kb.
Az estéket borozással töltöttük, bár a docciai vörös Chianti Rufina és fehér Vin Santo del Chianti Rufina nyomába semmi nem lépett Közben sikerült rájönni a Grappa ihatóvá tételének titkára, ez pedig a Rauch-féle körtelé, így készül a grappapera
Ami még Rómával kapcsolatosan érdekes, az a közlekedés. A magyar közlekedéshez képest már az olasz közlekedés is egy káosz, de a római meg még egy nagyságrenddel rosszabb. Egyszerűen leírhatatlan, ami ott van, azt meg kell tapasztalni. Komolyan büszke vagyok rá, hogy háromszor jártam a Jimnyvel Róma belvárosában, és egy kicsit sem törték össze Rómában nem láttunk egyetlen olyan kocsit sem, amin nem lett volna megnyúzva legalább a fényezés, de jelentős részükön komolyabb sérülések is voltak. A belvárosban gyakorlatilag sehol sincsenek felfestve a sávok, de ahol mégis, ott is öt autó áll be a kétsávos úton egymás mellé a lámpánál... Rendszeres, hogy a kereszteződés előtt négy sávban állnak az autók, a másik oldalán meg csak egy sávnyi széles az út - és valahogy mégis megoldják. Az olaszok nem udvariaskodnak, ellenben ami nálunk pofátlankodásnak minősül, náluk az a normális. A csúcs az volt, mikor egy lámpánál egy Carabinieri (rendőrautó simán kikerült a szembeoldalon és bevágott a sor elejére a záróvonalon és sraffozáson át. Beállt mögé egy motoros is, gondoltam akkor én miért álljak öt autó mögött, és utánamentem - le sem sz*rta Szóval egyben lenyűgöző és életveszélyes a dolog, de szerencsére hamar tudtam akklimatizálódni

08.14. Hétfő
Reggel kijelentkeztünk a kempingből, majd 9 óra után elindultunk hazafelé. Kb. 1200 km volt az út, 15 óra alatt értünk Palotára megállásokkal együtt.
Összességében nagyon jó móka volt, csak sajnos az olasz árak nem állnak összhangban a fizetésünkkel, a benzin kb. 1,4 EUR, egy kiló kenyér 1-2 EUR, egy 2 literes kóla 1,2-1,6 EUR, a legolcsóbb húsfélék kerülnek kilónként 20 EUR-ba, a normálisabbak 40 EUR magassága. Egyszóval a napi cuccok másfél-kétszer annyiba kerülnek, mint nálunk. Ez persze nem azt jelenti, hogy jövőre nem megyünk, csak azt, hogy jobban kell spórolni rá

Autóztunk egy kicsit délután, javarészt a Várvölgy környékén.

Kapott ma a Jimny szép új Valvoline Maxlife olajat, utána még le is mostam (nem volt kis meló).

Angyrészt aszfalton átmentünk Csákberény térségébe, autóztunk egy kcisit a Vértesban, de helyismeret nélkül nem volt az igazi. Azért a Csóka-hegy tetején megtaláltuk a csőtornyot
Utána átmentünk aszfalton Bakonynánára, és az Alsópere felé eső erdőben keveregtünk egy kcisit, majd az alsó úton elindultunk haza. A sziklás út alatt sikerült keresztbetennem és felhasaltatnom a kocsit

Autóztunk egy kicsit a Baglyas környékén.
A tócsákban meglepően sok víz van, meg is szívtam vele
A sarazást utána nem erőltettük, inkább csak ismeretlen részeken autóztunk.

Autóztunk ma egy 80 km-t, Bánta - Sötét Horog - Öreg Futóné - Alsópere - Római Fürdő - Bakonynána - Szápár - Királyszállás útonalon.
Akadt még sár, meg voltak olyan részek az útban, hogy nem kellettek volna mellé speciál szakaszok

A tegnapi özönvíz-szerű esőzés után ma végre volt értelme kimenni egy kicsit, jót saraztunk

Autóztunk délután egy kicsit. Először játszottunk egy picit Inota fölött. Sikerült egy emelkedő tetején lehasaltatni a Jimnyt, nagyon kell az az 5 cm emelés.
Aztán saraztunk egy picit a tankmosóban, majd autóztunk egy 30 km-t.

A babodi sár betette a kiskaput az amúgy is elfogyott gyári fékbetéteknek, és mindkét oldalon ferodolmentesült az első fék. De kapott új betéteket, felszabályoztattuk a tárcsát, és jobb, mint új korában

Autóztunk délután egy kicsit triál-jelleggel a lőtéren meg a Baglyas környékén.
Több helyen okozott kellemes meglepetést a Jimny a terepszögeivel és a stabilitásával.

Délután Babod-eltávolító túrát tartottunk. Ez abból áll, hogy próbálunk minél több tócsába belemenni Ez sikerült is, gyakorlatilag teljesen lejött mindkét autó aljáról a babodi dzsuva.
Szép kis kanyart mentünk. Elindultunk a lőtéren át Bakonykutinak, onnan a Burok-völgy felett átmentünk Kisgyónba, majd fel a Hamuházhoz, le Jásdra, át a Római fürdőnél, le Bakonynánára, át Alsóperére, a lőtér érintésével fel Eplénybe, onnan aszfalton át Pénzesgyőrbe, a hárskúti földúton fel az orosz bázisig, le Herendre, aszfalton Márkóra, onnan a veszprémi lőtéren keresztül vissza a 0-pontig, majd némi kacskaringózás után a lőtéren keresztül Bántáig, majd vissza Palotára. Hibamentesen sikerült teljesítenünk kb. 150 km-t terepen, jó kis túra volt.

Voltunk ma egy kicsit Somogybabodon.
Kicsit nagyobb volt a sár, mint kellett volna Reggel 8 körül értünk le, be sem akartak engedni minket, miszerint nem lehet közlekedni sem... Aztán később javult a helyzet, de a parkolót nem nyitották meg, csak résztvevők mehettek be odáig is.
A dagonyát először csak Somogytúr felől lehetett megközelíteni, de sok értelme nem volt - ilyet sem látott még senki, szombat délelőtt egy szem autó sem volt a dagonyánál... Délutánra is csak annyit javult a helyzet, hogy a dagonya mellé már be lehetett menni autóval, de önerőből egyetlen autó sem tudott átmenni rajta, így nem is próbálkoztak.
A katlanban sem volt sokkal jobb a helyzet, alig volt mozgás. A siratófalakon senkit nem láttunk felmenni... Az erdő meg teljesen reménytelen volt, ott sem volt ezért élet.
Ilyen unalmas Somogybabod sem volt még soha, kivételesen nem sokat vesztett, aki inkább otthon maradt ma.

Vettem ma gumikat. 205/70R15, Puma mintázattal. Érdekes, hogy kb. 5 centivel nagyobb átmérőjű, mint amik eddig fenn voltak, pedig azokra is 205/70R15 van írva

És igen! Négy hónap kihagyás után végre sikerült vennem terepjárót.
Végülis egy Suzuki Jimny lett a nyertes.
Fel is avattuk gyorsan némi sárral (de aztán le is mostuk )

Voltunk Samurai-utód nézőben.
Látszik, hogy sérült volt, de szép

Update:
Hosszas szopás után nem sikerült elintézni a kocsi magyar rendszámát, úgyhogy nem lett belőle semmi :(