...pedig az X-szel akartam.
Hogy később is értelmezhető legyen az írás, megemlítem, hogy a 2013-as tavasz igen szépen alakul eddig. A 14-15-ei hófúvás nyomai már nagyjából elmúltak, legalábbis városon belül, erre 25-én, hétfőn reggel ekezdett havazni, és most, 27-én reggel tűnik úgy, hogy talán eláll.
Az udvaron is ilyen szép a táj, 16 centi hó esett:



Amivel még nem is lenne különösebben probléma (kivéve, hogy március vége van), csak éppen az éjjel lejött a hó  a szomszéd ház tetejéről.
Namost az sok. Ettől a két ház között lett vagy 40 centi hó. Azzal viszont nem számoltam, hogy eléggé meg van tömörördve, és megpróbáltam kiállni az udvarból az X-szel. 
Még meg is álltam lefényképezni, mekkora a hó, aztán persze simán elakadtam két méterrel arrébb, természetesen ferdén állva.



Néztem, hogy lapáttal ki tudom-e szabadítani, de annyira szűk hely lett mellette, hogy esélytelen volt odaférnem.
Úgyhogy nem maradt jobb ötletem, mint megkeresni a hátrébb álló hókupac alatt a Jimnyt. Kitakarítottam, pozícióba álltam, aztán sokat szenvedtem, mire egyedül le tudtam tekerni a szarrá fagyott csörlőkötelet. Merthogy utoljára is hóban használtuk, ilyenkor vizesen tekeredik fel a kötél, összefagy, tehát szabadonfutóval kézzel lehúzni esélytelen, ha meg tekertetem lefelé, akkor közben kézzel húzni kéne, hogy ne ugorjon össze. Mindegy, sikerült.



Rákötöttem az X-re, de nem volt egyszerű úgy húzni, hogy ne húzzam neki egyik háznak sem (ugyebár ha nem ül benne senki, aki rásegítene, akkor arra megy az eleje, amerre akar), de aztán sikerült annyit húzni rajta hátrafelé, hogy a jobb oldalról be tudjak szállni, és óvatosan előre-hátra játékkal vissza tudtam menni az udvar felé. Kimenni inkább nem próbálkoztam még egyszer, majd ha kicsit olvad a hó
Azért ez így szép lett:



Mondtam már, hogy kezd elegem lenni a hóból?

Lajos úgy egy hónapja eladta a Samurait, de olyan nagyon sokáig nem bírta autó nélkül, és a héten vett egy másikat, ami egy gyári spirálrugós, a csörlőtől eltekintve széria állapotban. Ma csörgött, hogy akarunk-e menni kicsit körülnézni Tés felé, ahová két napja még lánctalpasokkal vitték haza az embereket. Jobb dolgunk nem volt, mentünk



Természetesen azért nem csak aszfalton mentünk, így már a lőtéren helyből sikerült elakadni
Amúgy Tés felé annyira nagyon nem is volt durva a helyzet, inkább benn a faluban volt nagyon sok hó. Elmentünk megnézni az utat Bakonynána felé, ami egy darabig teljesen jól járható volt, aztán egy ponton elfogytak a nyomok, és csak a PTSZ lánctalpainak nyoma maradt, amit inkább már nem erőltettünk
Visszafordultunk, és a tócsás út felé próbálkoztunk, de pár száz méter után akkora hófúvások voltak az erdőben is, hogy csak méterről méterre lehetett előrébb jutni, aminek sok értelme nincs, úgyhogy inkább megfordultunk.



Visszamentünk hát inkább a lőtérre, hogy megnézzük, mi a helyzet a Baglyas környékén, hiszen ott már a nagy hókor is durva hófúvások voltak, pedig akkor nem volt ilyen szél. El is mentünk gond nélkül a tócsák fölötti nagy kereszteződésig, ahol eléggé szarnak tűnt az út, de gondoltam megnézem, meddig jutunk. Hát, egy pár száz méterre elmentünk, amikor egy combig érő hófúvásban megálltunk Lajos a kerszteződés óta nem látszott a tükörben, felhívtam, mi a helyzet. Aszongya, nem akart arra jönni, mert arra biztosan szar, elment inkább föntről, és elakadt, csörlőzni meg nincs mihez. Mondtam neki, hogy ez nagyszerű, mert mi is elakadtunk, és szintén necces



Végül aztán találtam egy bokrot, ami a tövénél elég erős volt kötési pontnak, és sikerült kiszabadítani magunkat.
Visszamentünk a kereszetződésig, megkerestük Lajost, akit hátrafelé nagyon sokat kellett volna húzni, így megkerültem, és elölről próbálkoztam. Na, hát annyira benne volt a hóban, hogy meg sem tudtam mozdítani, csak magunkat húztam egyre közelebb álló kerekekkel.
Úgyhogy előkerült a hólapát (sosem szoktunk vinni, nem tudom, most miért tettem el), utána már sikerült kiszabadítani.



Hogy ne legyen egyszerű, még a tó felé próbáltunk kimenni Inotára, és persze azt a részt is befújta a hó, úgyhogy ott is játszottunk picit, mire megoldottuk, de a lényeg, hogy kijutottunk. Nem mondom, hogy hiányzott még a hó, de azért sikerült jót szórakozni, remélem, idén utoljára

Megemlékezek itt pár szóban az elmúlt 164 év legemlékezetesebb március 15-éjéről.

Csütörtök délután már látszott, hogy rossz a helyzet, de a városban csak a b*lfasz sofőrök okoztak problémát, sötétben meg nem akartam kimenni lakott erületen kívülre. Péntek reggel viszont körbejártam a város kivezető útjait Jimnyvel, és ahol tudtam, segítettem. Vittem haza pl. egy nénit egy Úrhida felé félúton elakadt tűzoltóautóból tizenakárhány óra után, csináltam nyomot személyautóknak, huzigáltam elakadt autókat, de igazából túl sokat sajnos nem tudtam tenni, mert a hatóságok nem is nagyon engedtek el odáig, ahol lehetett volna valamit tenni. Délután még Szilvivel is mentünk egy kört. Tegnap értékelhető fotó nem készült, a telefonosakat meg inkább nem teszem fel.

Mára viszont a főbb utak mindegyike felszabadult, így elmentünk egy kcisit megnézni a kritikus pontokat.
Hát, én már tegnap is átláttam a helyzet súlyosságát, de ma láttunk élőben 4 méter magas hófúvásokat, ami hihetetlen, és sajnos a képek sem adják vissza a látványt.

A múlt hét vége kimaradt, de most elmentünk megnézni, mi van még meg a nagy hóból.

A lőtéren már csak a hófúvások maradványa volt meg. Lentről mentünk be a Várvölgybe, ahol már azért akadt 10-20 centi hó. A Vár után mentünk fel jobbra, valamennyi nyom volt, de azért küzdős volt. A tócsás útra felérve a régi tési út felé vettük az irányt, majd kimentünk a Mórocz-tetőre, aztán leereszkedtünk a Horogba félútig. Ott megpróbáltunk kimenni balra, de a kerítés mellett teljesen reménytelen volt, valami nagy teherautóval szétvágták az utat, és most megfagyva-havasan reménytelen az út. Viszont az elágazás utáni itató jegén találtunk egy lefejezett szarvast, jó eséllyel az orvvadászok csak az agancsát akarták...
Lementünk végül teljesen, majd a lépcsős út felé visszamentünk a Várvölgybe, aztán a Bükkfáson még felmentünk, majd a tési út túloldalán leereszkedtünk.

Volt közben némi amortizáció is, a kipuff katalizátornál lévő tartója adta meg magát, Lajos gyorsan megpöttyintette, köszi Hazaérve feltűnt, hogy a jobb oldali tompított is elmúlt, ami végülis nem meglepő, vagy 5 évesek voltak ezek az izzók.

Ja, és még megemlítem, hogy ma végre vettem egy vízálló lábbelit, konkrétan egy hótaposót az Aldiban 2.990 Ft-ért, elsőre kifejezetten jól vizsgázott, végre nem ázott ronggyá a lábam

A múlt hét végi még száraz, hideg idő az elmúlt hétben drasztikusan megváltozott. A hideg maradt, viszont lett sok-sok csapadék hó formájában.
Már a hét elején havazott, de az olvadt is folyamatosan, aztán csütörtökön elég hideg volt ahhoz, hogy ne olvadjon, ami leesik, és szerencsére lett hozzá jó kis szél is, ami aztán kedves hófúvást okozott. Pénteken ki is kellett mennem játszani a rétre Mivel a sík részeken is 15 centi hó volt, az út mellett meg a szokásos nagy hólerakások, ezért mindenképpen érdekesnek tűnt megnézni, mi a helyzet a Bakonyban.
Így aztán szombat délután elgurultam Lajoshoz, és elindultunk a tési út melletti horog irányába. Persze simán sikerült elakadni egy váratlan helyen lévő hófúvásban, még mielőtt odaértünk volna.

Itt meg is volt az első csörlőzésünk, amit aztán 100 méterrel később követett a következő, amikor is Lajos akadt el. Ott egyértelműen látszott, hogy a völgy kezdete hiába van 200 méterre, az úton képtelenség odajutni, mert 5 méter haladás után csörlőzés következik. Pedig bíztunk benne, hogy a völgy mégis csak védettebb hely, így nem kell hófúvástól tartani, így végül kerülőúton sikerült elmennünk a bejáratáig.
A völgy elején tényleg jobb volt a helyzet, a nyíltabb tisztásokat leszámítva nem volt nagy hófúvás. Igen ám, de ahogy mentünk feljebb, úgy lett egyre több a lehullott hó. Valószínűleg elértük azt a magasságot, ahol a teljes heti csapadék hó formájában hullott, a nap nem sütött oda, így az sem olvasztotta, így simán 40 centi fölötti hó jött össze. Azért haladtunk, egészen egy kidőlt fáig.
 

Egy ilyen fa jó időben persze nem jelent akadályt, simán lehet, hogy már múlt héten is itt volt, csak szimplán átmentem rajta, viszont a havon nem tudtunk volna kimenni a nyomból, így ez nem jöhetett szóba. A csörlő viszont ismét jó szo9lgálatot tett, sikerült félrehúznunk, és mentünk tovább. Egészen úgy 500 métert, ahol az út elkezd meredekebbé válni, ráadásul viszonylag nyilt is a terep. Itt ugyanis olyan 60 centi hó lehetett, ami kb. azt tudja, hogy méterről méterre lehet előrejutni, a kettő között meg csörlőzés. Hát, inkább beláttuk, hogy ez reménytelen.

 

Megfordultunk, és felmentünk inkább aszfalton a Kopaszra, megnézni, hogy mi a helyzet még magasabban. Hát, helyzet az volt, mert ahogy megpróbált Lajos lekanyarodni az aszfaltról, azonnal el is akadt a hókotró által összetolt cuccban Kicsörlőztem, aztán kicsit nagyobb lendülettel már sikerült letérni az útról. El is jutottunk vagy 100 méterre, ahol én akadtam el éppen, egy tócsa gödrein nem sikerült túljutni harmadikra sem a térdig érő hóban. Váratlan fordulatként ismét a csörlő következett, aztán a dolog reménytelen mivoltát látva inkább lementünk a lőtérre, és a Baglyas felé vettük az irányt. Hát, a lőtéren sikerült igen durva hófúvásokat találni, főleg a tócsák környékén, de azért sikeresen eljutottunk a Hideg-völgyig, ahol mivel ránk sötétedett, ki is mentünk.

Másnap muszáj volt ismételni. Marciék már délelőtt kimentek Lajossal, megpróbáltak a tési út melletti horogban feljebb jutni, de eredménytelenül, pedig Marci autóján még hólánc is volt. Szilvi is velem jött, mi délután csatlakoztunk, és helyből a fennsík felé vettük az irányt, ahol hatalmas köd fogadott minket. A tegnapi helyen inkább be sem próbáltunk menni, elmentünk inkább a tócsás útig. Az út szélére kitolt dzsuva áttörése után egész jónak tűnt a helyzet, voltak ugyanis traktornyomok, ha nem is frissek.
 

Egy tócsa esett útba, azon némi játékkal azért sikerült átkelnünk, majd lekanyarodtunk a Bükkfásba. Itt megállok egy pillanatra, és szólok az előzményekről. Elindulás előtt agyaltunk, hogy vajon merről próbálkozzunk. Lentről biztonságosabb lett volna, de egyértelműnek tűnt az esélytelenség, így maradtunk a fenti verziónál, aminek nagy előnye, hogy lefelé sokkal nagyobb hóban el tudunk menni, mert segít a gravitáció. Azonban van hátránya is, miszerint macerásabb lehet, ha vissza kell fordulni. Szóval bekanyarodtunk a Bükkfásba, lementünk a legmeredekebb részen, ahol meg is lett a kidőlt fa.
 

Itt aztán egy fél órás agyalás következett. Az első lehetőség, hogy tegyük el a fát az  útból. A méretei miatt a csörlőzés nem jöhetett szóba, és a kézi fűrésszel átvágást is elvetettük. A kikerülés igen reménytelennek tűnt, mert még ha ki is tudnánk menni az igen mélyen lévő útról, akkor is a bánat tudja, mi van a térdig érő hó alatt. Ráadásul ha meg is csináljuk, jó esélye van, hogy a horog aljáig hátra lévő 5 km-en lesz még másik, így egyre szarabb helyen leszünk. Ezt a félelmet erősítette, hogy a fák jelentős része a hó súlya alatt megdőlve állt, és pár percenként hallottunk fát kidőlni nem is olyan távol... Úgyhogy maradt az a verzió, hogy menjünk vissza. Bármilyen hülye ötletnek is tűnt elsőre, egyértelmű volt, hogy ez a legbölcsebb döntés. A kivitelezés már közel sem volt ilyen egyszerű.
 

Alapból se nekem, se Lajosnak nem sikerült megmozdulnia semelyik irányba sem. Az első lépés az volt, hogy a Jimnyt megfordítottuk csörlővel, utána Lajos följebb húzása következett, aztán neki is sikerült megfordítani az autót. Marciéknak egy fokkal könnyebb dolguk volt, mert hólánc is volt a Simex gumin, de azért az is látszott, hogy nem mindent vivő a dolog. Ugyanis a hólánc igen könnyen leás a mély hóban, és amikor az autó már a hasán fekszik, akkor tök mindegy, mi van a kerekeken. Ennek ellenére azért nem volt a haszontalan dolog, nekik sikerült a legkevesebb csörlőzéssel megfordulni és felmenni.
 

Végül kb. másfél óra alatt sikerült megtennünk azt a 100-200 métert, amíg elértük a kevésbé meredek részt mindhárom autóval. Hát, nem volt egy egyszerű dolog, régen voltunk már ennyire reménytelennek tűnő helyzetben, csörlő nélkül esélytelen lett volna megoldani. Viszont a Kumho KL71 gumim ismét jól vizsgázott, ezen a terepen semmivel sem volt gyengébb, mint a Simex.
Miután kijutottunk, még elmentünk a lőtérre hófúvást találni, ami hamar meg is lett, úgyhogy megint előkerülhetett a csörlő. Annyira össze volt fagyva a hó, hogy csak visszafelé lehetett húzni az autót, előre inkább a fixnek szánt járművet húzta el. Itt már sajnos elkezdett sötétedni, így megofrdultunk, és hazafelé vettük az irányt.
És hogy jobban átjöjjön az élmény, íme egy kis videó a hétvége érdekesebb eseményeiről:

Határozottan jó móka volt, nem is emlékszem, hogy valaha láttam volna a Bakonyban ekkora havat, ami még autózható. Remélem, lesz még ilyen

A szombati hatalmasnak beígért havazás elég gyengére sikerült, de végül ma már egész használható mennyiségű hó jött volna össze, hanem fújja el a szél.
Azért a délutáni negyed órás autókázásnál sikerült találni olyan hófúvást, ahol játszani kellett, mire kijutottam, meg aztán találtunk igen érdekes tájat is.

Nem bírtam magammal, és ki kellett menni ma is autózni egy kicsit
Odafenn van 15-20 centi hó, és úgy délután egy magasságában újra elkezdett szakadni.
Jót mulattunk, volt csörlőhasználat meg minden

Megjött az idei első hó!
Fehérváron is esett vagy 5 centi az éjjel, ami az utak kivételével egész jól meg is maradt.

Délután elmentünk Palotára, Szilvit kitettem kutyázni, addig Lajossal egyengettünk kicsit a lökhárítón (még múlt hét szombaton próbálkoztunk ezzel mi is csörlővel, fordítócsigával). Illetve felmérettem a kárt, mert a kárszakértőnek mondanom kell valamit az ajánlatára. Az a hülye helyzet van, hogy márkaszervizben gond nélkül javíttathatnám számlásan, viszont baromi bonyolult lenne, vagy kézbe egy igen csekély összeget kaphatok most, mivel előzetesben cascóra lesz rendezve, ott viszont van 100 eFt önrész... Na mindegy, majd alakul.

Miután összeszedtük Szilvit, játszottunk még egy kicsit hófúvásokban, de perceken belül ránksötétedett, így hazajöttünk. Vagy 10 hónapja voltunk utoljára érdemben terepen, még hóban, úgyhogy ez most jól esett

Sikerült ma kimenni egy kicsit játszani. Minthogy bizonyos dolgok ismerten szarok, ezért mondtam Lajosnak, hogy csak kirándulós útvonalon menjünk. Ehhez képest már az első úton sikerült felakadni, mert kicsit megnőtt a bakhát, mióta utoljára arra jártunk

Az erdőben meg még megvan a hó, de csak vékony rétegben, összetöttyedve, alatta meg ott a fagyott föold, ami ahhoz pont jó, hogy csússzon, mint a takony, úgyhogy volt, ahol a visszafordulást kellett választanom.
Egy nem is olyan nagyon meredek helyen lefelé meg akartam állni, hogy Szilvi tudjon fényképezni, de álló kerekekkel is pont ugyanolyan sebességgel ment tovább az autó, mint előtte, úgyhogy erről inkább letettem
Aztán meg sikerült egy elég szar helyet találni, meredek úton lefelé kidőlt fát kellett volna kikerülni-átlépni, ahol a fél év kihagyás után én egy kicsit gyáva voltam, és sikerült a kidőlt fa és egy tuskó fölött nagyon ferdén megállni, és az egyetlen megoldás az lett, hogy Lajos fordítócsigával visszahúzott egy kicsit, aztán meg a csörlőn tartva sikerült átlépni a fát borulás és fánakcsúszás nélkül...
Elszoktam én ettől, na

Még odafelé béreltem egy utánfutót, és hazafelé megpakoltuk, mert egyúttal elhoztam a Lajosnál csellengő mindenféle Polski-alkatrészt. Majd még ki kell találni, hová teszem el őket végleg.

Miután hazaértünk, járt nálunk Emese és Balázs, és elhozták Turbót, a gyereket is
Elsőre nem volt egyszerű összeengedni őket Beck's-szel, de miután egy kicsit lecsillapodtak a kedélyek, nagyon ügyesen eljátszottak

Havaztunk ma egy kicsit A múltkorihoz képest baromi sokat zömült a hó, nagyon megfogja a kocsit.
A tési út jobb oldalán indultunk el felfelé. Megpróbáltunk egy szűz havas utat, azt elég hamar feladtuk A fő csapást Lajosék lejárták, amikor még porhó volt, úgyhogy arra próbálkoztunk. Persze a nyomot azóta már újra belepte a hó, úgyhogy nem ment annyira egyszerűen, elég hamar felültettem a kocsit, és a gyilkolást erőteljes kuplungfüsttel honorálta...
Végülis Lajos előrement, a néhány centi plusz hasmagásságának hála ő feljutott, aztán egy pártíz méteren átsegített, utána már fel tudtam menni a királyszállási útig.
Onnan bementünk a tócsás út felé. Az egyik horognál Lajos megpróbált szánkózni Lizával, de túl mély volt hozzá a hó, viszont kitaláltuk, hogy a kutyaszán jó dolog
Érdekes módon a tócsás út elég hosszú szakaszán nem volt semmilyen nyom sem, de végül sikerült kiérnünk a murvás útig. Ott simán méteres hófúvás van, megdöbbentő.
Visszafelé leereszkedtünk a Várvölgybe, majd hazajöttünk.
Párszor kellett csörlőzni is, hál' istennek az még mindig rendesen végzi a dolgát. Ja, és a gumi is kiválóan teljesített, azt merem mondani, hogy igazából nem rosszabb hóban, mint a Puma.
A hóhatár fölött kicsivel már 30 centis a hó, a fennsíkon pedig szélvédett helyeken is 40-50 centi, úgyhogy akárhogy is elkezdene tavaszodni, valószínűleg egy pár hétig még lesz lehetőségünk hóban autózni.

Az elmúlt héten megint a fél ország a hó fogságába került, persze Fehérváron ebből szokás szerint semmi nem látszott. Azonban Lajos állította, hogy a hegyen akad még hó.
Úgyhogy egy órácska erejéig kimentünk megnézni, hogy igaz-e ez
A Kopaszon felfelé jelentek meg hófoltok, meg helyenként hófúvások, de semmi komoly, úgyhogy elkezdtem kételkedni. Egész addig, míg be nem értünk a Várvölgybe, aholis kiderült, hogy igaza van. Még viszonylag alacsonyan is 20 centi körüli, szép hó fogadott minket.
Teljesen felmenni pedig reménytelen volt, mert ott már inkább az 50 centi volt a jellemző.
Beck's életében először látott komolyabb mennyiségű havat, úgyhogy baromira élvezte a dolgot Minthogy egy éve nem vezettem hóban, meg több, mint két hónapja kinn sem voltunk, így én is eléggé élveztem
A gumik pedig meglepően jól vizsgáztak. Nyilván nem egy kategória a Pumával, de egészen jól fog, olyan helyeken simán el tudtam indulni, ahol nem is reménykedtem benne. Az AT-s gumik után meg maga a csoda, újra meg kell szoknom, hogy van értelme kormányozni, nem csak az esélytelenek nyugalmával hagyni, hadd menjen.

Esett ónoseső. Csúszik minden, mint a picsa.
Úgyhogy elmentünk autózni
Persze először egy fél órát járattam a motort full fűtéssel, hogy legyen esélyem leszedni a jeget a kocsiról.
Nem akartunk messzire menni, csak a Várvölgy környékén keresgéltünk ismeretlen utakat, de azért volt pár küzdős rész (fél egy, padlógáz, leszabályzásig), meg egyszer a csörlőkötél is előkerült a lecsúszást megelőzendő.
A murvás régi tési útnál meg igen érdekes tájat láttunk, de sajnos besötétedett, mire odaértünk.

Elmentünk megnézni, a Bakony magasabb részein milyen a hóhelyzet.
Az Öreg Futónén és a Kőris-hegyen is van olyan 20 centi valami, ami nem annyira hó, mint inkább zúzmara, de király
Sajnos autóval csúszkálásra alkalmas jeget nem találtunk sehol, pedig megnéztük Öskünél a 8-as mellett is. Majd felmentünk a Horogban, és Alsópere felé elmentünk Zircre, majd fel a Kőris-hegyre, aztán még a tócsás út és a Várvölgy közötti horogban szánkóztunk egy kicsit.
Hazafelé Lajosnak lett egy defektje, úgyhogy előreláthatólag a mai volt egyben az évzáró autózás is.

Mivel a havazás jól elkerülte Fehérvárt, ellenben délen havazott, így tegnap elindultunk Mohácsra, előrébb hozva a karácsonyozós-rokonlátogatós kört.
Szekszárd magasságától már látszott a friss hó, Mohácson pedig 20 centi körüli havat találtunk, persze az utakat már rég letakarították.

Ma reggelre esett hozzá újabb 10-20 centi hó, úgyhogy délelőtt spontán autókázni indultunk, Béda felé. Sajnos csak egy autót láttunk árokban, plusz egy Niva pont akkorra csörlőzte ki magát, mire odaértünk.

Kihasználva a szép időt (=sok hó), ma jöttünk el Takyékhoz látogatóba, a Mecsekben is szép hó van Tök jó, és még szép is

Megtartottuk az idei karácsonyi autózást.
Gyönyörű az erdő, a magasabban fekvő részeken minden vastagon zúzmarás
Felmentünk a Tési út mellett, majd a kockás erdő környékén az ott megszokott eltévedés után elmentünk a B-völgybe, a járható rész végén ránk sötétedett, úgyhogy jöttünk is haza.

---

Hazafelé megvettük a karácsonyfát, aztán a méreteinek felmérése után idén a Borbet lett a nyerő talp

Mindenkinek boldog karácsonyt kívánok Szilvi nevében is!

A mai nap fő tanulsága: a döglött akku és a csörlőzés nem egy szerencsés párosítás.

Úgy kezdődött, hogy tegnap délután végre Fehérváron is esett a hó, és estére lett pár centi. Úgyhogy sok más idiótával egyetemben össze-vissza autóztam, és a Penny Market valamint az öreghegyi Plus parkolójában sikerült egy picit pörögni, bár sajnos elég vékony volt a hóréteg.
Éjjel tovább havazott, így ma délelőttre lett úgy 5 centi hó. Délelőtt felraktam a Pumákat, kellemes dolog hóban és havazásban kereket cserélni

Délután meg elmentünk autózni. Tudni kell, hogy a Jimny-vel most először jártam "igazi" hóban, mert még csak másfél éve van meg, tavaly télen meg nem annyira havazott. Erdélyben jártunk ugyan hóban vele, de az más volt.
Lényeg, hogy elindultunk a tési út mellett fölfelé, és az egyik "lépcsős" résznél valami hihetetlenül lehasalt az autó a bakhátra. Lajosnak most úgy 6 centivel nagyobb átmérőjű kerekek vannak a kocsiján, úgyhogy ő fel tudott menni. A Jimny viszont a diffiken és a lengőkarokon pihent. Lajos megpróbált meghúzni, ennek annyi értelme lett, hogy eltéptünk egy kötelet. Úgyhogy csörlő. Egy jó messze lévő fához tudtuk kikötni, és nem is lett volna vele gond, csak éppen a döglött akksim annyira nem értékelte a dolgot, ugyanis 10 mp csörlőzés után még a gyújtásról is elment a villany. Na, mindegy, lassan azért sikerült megoldani a dolgot, de most már nem lehet tovább halogatni az akkucserét.
Innen a Várvölgy felé vettük az irányt, a tócsás utat elkerülve, mert a jégbe beleszakadás annyira nem jó móka. A Várvölgyet nemrég kipucolták, de az elmúlt hét folyamán kidőlt egy nagy fa és környéke a vár fölött nem sokkal, úgyhogy nem tudtunk végigmenni.
Végülis kimentünk a murvásra, majd a tó felől bementünk a Horogba, felmentünk, aztán a  Mórocz-tető érintésével lementünk az alsó útra, és Bántának jöttünk haza.

Azt kell mondjam, a Jimny elég máshogy vidselkedik hóban, mint a Samurai, szokni kell.
De most már egész jól tudom irányítani

Fél év után újra sikerült eljutni Erdélybe.
Csütörtök reggel 8-kor indultunk Mohácsról, ahonnan Békéscsaba felé vettük az irányt. Ott találkoztunk a többiekkel dél körül, és onnan mentünk tovább együtt. Nagyszalontánál keltünk át a határon, ahol kiderült, hogy a Suzuki zöldkártyája egy hónappal ezelőtt lejárt, de szerencsére a határőr néni rendes volt és nem kötött belénk A kúton váltottunk pénzt, majd elindultunk a Sebisel felé. Miután lepakoltuk a cuccainkat a szálláson, meg fényképeztünk szamarat, még elmentünk kicsit a környéken autózni felfelé a hegyen, de 5 km múlva vissza kellett furdulnunk, mert másfél méteres hófúvás zárta el az utat. Kezdett gyanús lenni, hogy mégsem csak a csúcsokon van hó
Pénteken reggel 9 körül ismét felfelé indultunk, ezúttal már a Pádis-tető felé, a Bélesi-tó volt a cél. Elég hamar elértünk a hóhatárig A szerpentin végén megpróbáltunk a Glavoj-rét felé menni, de ez reménytelennek tűnt a hó miatt. Mivel már volt arrafelé két elakadt autó, a lelkes emberek ott maradtak egy szolid, 5 órás lapátolásra, mi MEB-ékkel elindultunk megnézni a tó felé vezető utat. Pádis-tetőig sima ügy volt, mivel előttünk tolta le frissen a lánctalpas, onnantól lefelé óvatosabban ereszkedtünk, mert erősen havas volt az út. Lefelé találkoztunk egy (magyar) Discovery-s sráccal, ő lentről jött, tehát járhatónak tűnt az út. Lenn autóztunk egy kicsit a Szamosban, majd nem könnyen, de eltaláltunk a Bélesi-tóig. Visszafelé Pádis-tető előtt 500 méterrel újra találkoztunk a Discovery-sekkel, akik ott elakadva töltötték a napot Kimentettük őket, majd elindultunk együtt, a Boga-telep felé le. Alig hagytuk el a Cabana Padis-t, amikoris valami furcsát éreztem, kiszálltam, és sikerült konstatálni, hogy kettétörött (!!!) a hátsó stabilizátor, a jó ég tudja, mitől... Mint kiderült, enélkül elég érdekesen viselkedik a hátsó futómű, konkrétan ki akar menni a kocsi alól.. Jobb ötletünk nem lévén, 5-10 km/h-s tempóban tettük meg a hátralévő 30 km-t, nagyrészt sötétben - nem kicsit volt fárasztó...
Másnap reggel leszereltem a stabilizátort, majd elvittük MEB-ékkel Belényes mellé egy mindentjavítóhelyre, aholis a szaki mintegy 800 Ft-nak megfelelő LEU-ért korrektül meghegesztette. Visszamentünk a Sebiselhez, visszaszereltem a cuccot, majd elindultunk a többiek után. Csak a Szamosnál értük utol őket, ők a Bélesi-tóhoz mentek, mi meg inkább elindultunk a Szamos-bazár felé. Sokáig nem jutottunk, mert annyira nem volt kellemes a fél méteres hóban gyalogolni, de azért láttunk vizesbarlangot Hazafelé még autóztunk egy kicsit az Aló és a Sebes patakokban, majd némi esővel körítve sütöttünk szalonnát meg kolbászt tábortűznél. Aztán este volt még egy kis sakkoktatás Kacsa által
Vasárnap délelőtt ismét szétváltunk, a többség hazafelé indult, mi még elmentünk a Medve-barlangba, mert Szilvi még nem látta, majd kis kerülővel indultunk haza, konkrétan a hegyen át a Bánffyhunyad - Királyhágó - Nagyvárad - Nagyszalonta útvonalon. Persze ez sem ment simán, először én hagytam el a hátsó rendszámot valahol a Galbina-kőköz felé vezető út és a Boga-telep között (meglett), majd Pádisra felérve MEB-nek szűnt meg a fék a Toyotáról, de nagyon. Ennek ellenére teljesítettük az utat, kb. este fél 8-kor értünk Csabára, mekiztünk, és fél 11-re Mohácson is voltunk.
Nem volt semmi, hogy lenn pólóban sem fáztunk, az alig 1000-1200 méter magas részeken meg fél méteresnél nagyobb hó van Majd nyáron kell menni megint, hogy egy kicsit többet lehessen kirándulni, mint most
MEB-éknek ezúton is köszi a stabilizátorjavítás kapcsáni fuvarozást meg a rendszámom megtalálását!

Autóztunk ma egy kicsit. Jó kis jeges hó van még helyenként
Hazafelé jó móka volt, én kikerültem egy tuskót, mert neccesnek tűnt, Lajos meg nem vette észre - csak a csörlővel sikerült nagynehezen leszni, annyira felült rá

Autóztunk egy kicsit. Azért helyenként még akad hó, a hófúvásos helyeken meg pláne

Voltunk délután autózni egy kicsit, nagyon király volt.
Kb. 20 centis nagyon vizes hó van kinn, alatta sárral, nagyon jó játszós.
Van a Várvölgy fölött, a Kálistó meg a tócsás fenti út között félúton egy meredek, sehová nem vezető út, ahol szoktunk játszani, próbálkoztunk ott ma is, királyul nekicsúsztam egy fának. Viszont igencsak olcsón megúsztam

És igen!! Megjött az igazi tél! Éjjel leesett úgy 20 centi hó, és mindez hóviharral párosul
Képek a hóhelyzetről

Voltunk délután egy kicsit autózni. Odakinn van 20 centi hó, király.

Jutott mára egy kis karácsonyi autózás.
Aszfalton felmentünk Tésre, ott egy kicsit játszottunk a hófúvásban, aztán volt a Római Fürdőnél, a vízesésnél, a forrásnál, átmentünk Jásdra, aszfalton Kisgyónba, onnan meg haza a Dűltfás felé.

Voltam ma a Kroko-féle túrasorozat zárófordulóján Pénzesgyőrben.
Itthon hetekk óta nem láttunk egy szem havat sem, de már Tés magasságában havas minden, a Magas-Bakonyban meg aztán pláne... Ehhez pluszban egész nap havazott, úgyhogy igen kemény pálya lett
A túra elég amortizációsra sikeredett, megint elveszett a jobb hátsó lámpa búrája, megdöglött a kilométerspirál, plusz szétesett a hajtáslánc úgy kompletten, a hidak körül legalábbis biztosan nincs rendben valami, mert iszonyat hangok vannak, meg kattog meg akad meg ilyenek 
De azért jó móka volt

Voltunk ma egy kicsit autókázni. Végülis igazából csak két autóval, mert Szücsi kuplungja 10 perc után megszűnt létezni.
Érdekes, hogy helyenként már porzik, viszont fenn a tési fennsíkon Lajosnak sikerült benneragadnia egy méteres hófúvásban

Reggel megkapta a Samu a szabadonfutókat, amit ki is próbáltunk egy veszprémi úttal. Hát, nem semmi. Olyan csendes lett, mint egy személyautó.
Aztán délután volt egy kis gyúrás, amiből már megint amortizációs túra lett - sikerült bekapni egy karvastagságú faágat...
Egyébként megindult az olvadás rendesen, iszonyatos víz és sár van mindenhol.

Jól megszívtam ma Fehérvárcsurgóra mentem volna, ahová nyílegyenesen vezet az út a lőtéren át. A murvás szakaszon volt jó kis sár, de nem volt vészes. Aztán ahogy a csörlőháznál rákanyarodtam az aszfaltosra, kb. 5 méter megtétele után felhasalt Enikő a 20 centi vastag, vizes hóra, aztán se kép se hang. Még sosem volt ilyen, hogy az aszfaltos rész ne lett volna járható, ráadásul vagy egy hete nem esett hó  Végülis a csörlőház három őre segítségével alig fél óra alatt sikerült azt az 5 métert visszafelé is megtenni Ezúton is köszönet a segítségükért.
Aztán inkább kerülővel folytattam az utat. Tésről lefelé segédkeztem egy elszállt 2105 mentésénél.
Délután meg lemostam a kocsit, engem is meglepett, hogy milyen színe van igazából

Voltunk ma kicsit autókázni.
Lajos már egy hónapja a Sötét Horogba készült, de általában még félútig sem jutottunk el Úgyhogy ma kicsit közvetlenebb útvonalon mentünk. Az "utakon" is volt legalább 10 centi friss hó, benn az erdőben meg szerintem helyenként fél méteresnél jóval nagyobb volt a hóréteg vastagsága.
Büszke vagyok magamra, a gumijaim ellenére ma gyakorlatilag mindenhol elmentem, ahol a többiek, nem kellett engem sem többet huzigálni, mint Lajost, sőt, még én is lerángattam egy hófúvásról Gergőt
Utóbbi esetnél fényképezni próbáltam, amikor feltűnt, hogy nincs meg a fényképező. Na, vissza kellett mennünk egy jópár kilométert a hófúváshoz, ahol én akadtam el. És megtaláltuk a hóban, kisebb varázslással még életre is tudtam kelteni

Voltunk ma autókázni egy kicsit. Hát, helyenként nem semmi méretű hó van a magasabban fekvő erdőkben. Arrafelé semmit nem olvadt, és hóátfúvásos helyeken bőven fél méteresnél vastagabb hóréteg van.
Most nem az AT-s BFG-kkel próbálkoztam, a múltkor arról már kiderült, hogy hóban semmire nem valók. Így a télinek megálmodott Michelin-ekkel indultam. Ez hóban még úgy-ahogy használható, de ahol jeges volt vagy sáros, háááát...

Az olvadás megindult. Olyan árkok voltak ma tele vízzel, ami eddig mindig száraz volt
Persze ez arra is jó volt, hogy nagyon gyorsan sikerült összekenni a kocsikat Az erdősebb részeken viszont elég komolyan megmaradt a hó, jártunk még szűz hóban is.
Aztán egyszercsak elkezdett valahonnan valami furcsa hang jönni, amolyan csikorgós. Nézegettük az alját, de sehol nem látszott semmi gond. Úgyhogy továbbmentünk. Pát kilométer múlva egyszercsak olajcsík lett a hóban. Az történt, hogy a terepváltó bal hátsó sarka letörött... Érdekes módon menni megy, saját lábán jött haza. Mondjuk olyan hangja van, mintha láncokat húznék a kocsi után

Úgy döntöttem, ha már építeni nem tudom Enikőt, akkor legalább rombolom...
A történet: elindultam Fehérvárról, és bár egész délután havazott, az utak teljesen tiszták voltak, a hó nem maradt meg rajta. A második faluig értem el, amikoris elkezdett az út havas lenni. De ott még simán fékeztem, minden gond nélkül. A következő faluba érve levettem a lábam a gázról (kb. 60-nal mentem), és a motorféktől (!!!) elkezdett oldalt csúszni Enikő... Utóbb megnéztem, éppen felteltek az aszfalt rései, így gyakorlatilag egy tükörjég csúszósságú felület jött létre...
Szóval Enikő csúszott, én próbáltam ellenkormányozni, semmit sem ért. Akkor már rontani nem tudtam, így a fékre is ráléptem. Enikő jobb eleje leért az aszfaltról a fűre, aholis a fék már megfogta, így a jobb eleje körül megprödült, és bevágódott az árokba, a seggével előre.
Az eredményt láthatjátok. Amennyire szerencsés lehet árokba szállni, annyira szerencsém volt. Egyrészt csodával határos módon nem kaptam el a környéken lévő rengeteg betonból lévő dolog egyikét sem, másrészt fel sem borult, így megúsztam a hátsó lökhárító megszüntetésével.
Ezúton is köszi mindenkinek, aki segített kiszedni onnan, különösen Ricsinek!

Némi bevásárlókörúton voltam ma a Vendégkönyvből (is) ismerhető Petyával. Jól nézzétek meg a képeket, mert nem mindennapi a Hely )
Igen izgalmas útviszonyok voltak, ahogy ez a képeken is látszik
Az utsó képeken (amik kb. hajnali négykor készültek ) láthatjátok, mit is hoztunk. Én most inkább nem árulnám el, mi az ;c)