Hétvégén végre megvolt a tavaszi találkozó. Én úgy érzem, hogy jól sikerült, remélem a többiek is így gondolják.

Csütörtökön elég későn tudtunk csak elindulni, mert én 16:40-ig dolgoztam, aztán még pakolászni is kellett. Végülis fél 6 körül sikerült elindulni két autóval, mert az arc  Még nem értünk ki Fehérvárról sem, mikor nyuszy szólt, hogy álljunk félre, mert fulladozik a kabrió. Fasza. Félreálltunk, valamit mókolt vele, aztán végülis úgy döntöttünk, hogy megyünk tovább. Legközelebb azt hiszem Cecén álltunk meg, mert lelazult az olajbeöntő sapka. Akkor láttuk, hogy viccesen szikrázik a generátor. Mentünk tovább. Majd Nagydorog környékén nyuszyt levillogta egy teherautó, meg akarták nézni a kabriót. Ekkor derült ki, hogy nincs töltése, de nem gáz, mert lehet, hogy benzinnel sem bírja ki Mohácsig. Még egyszer megálltunk Furkótelepen, mert nagyon úgy tűnt, hogy esni fog az eső később, felcsuktuk a tetőt. Nagy nehezen, már elég sötétben sikerült hazaérnünk.

Otthon nyuszy és apu lebontotta a generátort, ami persze nem ment egyszerűen, mert az egyik csavar fordítva volt bent, és nem lehetett kiszedni a hátfaltól, így azt is le kellett bontani. A generátornak nem csak villamos problémája volt, hanem mint az később kiderült letört róla valami tartó, aminek az egyik felét sikerült is elhagyni :(

Péntek reggel aztán generátor vadászatra indultunk. Ezúton is köszi mindenkinek, aki segíteni próbált. Végül apu mondta, hogy menjünk el a helyi villamosságishoz, illetve mindenki más, akit felhívtunk is őt ajánlotta. Elgurultunk hozzá, kicsit vártunk rá, aztán túrtunk a sok generátor közül egyet, ami ránézésre jó lehet. Hazamentünk, beszereltük, sokat szoptunk a hátfal visszarakásával, de szerencsére jó lett. Már „csak” a szállást kellett elintézni meg a töltéshasználatit, ekkor volt kb. dél. A többieket 14:00-re vártuk a Tesco parkolóba. Közben Csuteeee megérkezett, úgyhogy ő kénytelen volt jönni velünk. Nagy rohanásban sikerült mindent elintézni, és odaérni a parkolóba időre Ott mindenki gyorsan bevásárolt, majd elindult az első kör a szállásra. Vonulás simán ment, igaz Mohács nem nagy és nem túl forgalmas város. A szálláson mindenki elfoglalta a helyét, majd a továbbiakban semmittevés volt a program. Karcsi szallonnasütőt nyitott a konyhában, a többiek meg kihasználva Karcsi felajánlását, vacsoráztak. Majd beszélgetés, iszás, ennek következményeként éneklés és szökés következett, de erről majd az érintettek írnak bővebben. Mi hullák voltunk az egész napos rohanás után, úgyhogy viszonylag korán lefeküdtünk aludni.
 
Szombaton mindenki felkelt korán, ezen mondjuk meg is lepődtünk. Sikerült elindulni időben. A gólyamúzeum volt az első program. Nekem tetszett, szerintem érdekes volt. Innen Mohács volt a cél, ahol első körben a Busóházat néztük meg, sok érdekességet hallottunk itt is. Következő állomásunk a Széchenyi tér volt, ahol az autókat leparkoltuk, és elindultunk ebédelni. Nekem az ebéd ízlett, jól is laktam, bár néha azért voltak fennakadások, de talán elnézhető. Ebéd után tettünk egy kis sétát, volt fagyizás, kompnézés, majd visszatértünk az autókhoz, indultunk a mohácsi csata emlékére állított történelmi emlékparkba. Kicsit féltünk, mert az időjárás nem volt túl stabilnak mondható, hol esett az eső, hol meg nem, de fixen be volt borulva. Az emlékpark szerintem szenzációs volt, az idegenvezetés tényleg ott volt a topon. A legmegdöbbentőbb az volt, hogy az a társaság, akik általában nem szoktunk túl jól viselkedni (nem vagyunk jobbak, mint egy iskoláscsoport), totál csendben, szinte tátott szájjal hallgatta az előadást. Mondjuk ebben lehet, hogy közrejátszott a fáradtság is, végignézve magunkon néztünk ki úgy, mint egy vert had. De lelkesen hallgattuk a nénit  Az előadást íjászkodás követte, amire sajnos már nem jutott annyi idő, amennyit szerettünk volna, mert lassan vacsoraidő volt, el kellett indulni a szállásra.
 
Ez sem volt azonban ennyire egyszerű, előbb el kellett menni a szakácsért és a szakácsnőért, apuért és anyuért. A menü halászlé volt tésztával. A lé apu dolga volt, a tésztát anyu csinálta. Becuccoltunk az autókba (köszi a segítséget, annak akihez pakolásztunk), és elindultunk. Leérve az ősök nekiálltak főzni (anyunak sose lesz kerámialapos tűzhelye, de szerintem Bálint Karcsiéknak se ), mi meg lepakolni tányért, evőeszközt stb. Elkészült a kaja, szerintem mindenki elégedett volt az ízével és az adag méretével is. Maradt egy rahedli hal, lé és tészta, amit azért végülis sikerült szétosztani, nem kellett semmit kidobni. Este még anyuékat hazavittük nyuszyval, mire visszaértünk már nagyban ment a fényfestés. Végre mi is nekiállhattunk kicsit lazulni. Néhányan bevettük magunkat a társalgóba, jót beszélgettünk, majd hajnali 2 körül sikerült aludni menni.

Vasárnap is sikerült valami csoda folytán mindenkinek összeszedni magát mire indulni kellett, átadtuk a szállást és elköszöntünk. Az úticél ezúttal a Mohácstól nem messze található vízimalom volt, ahol kemencében frissen sült pogácsát kaptunk. Személy szerint én itt már hulla voltam, a többiek még tervezték, hogy megállnak hazafelé kolbászozni valahol. Több program nem lévén, mindenki elindult hazafelé. Bátaszékig egész sokan mentünk együtt, ott aztán kettéváltunk és négy autóval Fehérvár felé indultunk. Az út eseménytelen volt és fárasztó. Többen automata üzemmódra kapcsolva vártuk, hogy hazaérjünk végre.
 
A hétvége folyamán Beck’s és Turbó adtak a romantikának megint Beck’s is nagyon elfáradt. Végül csak annyit, hogy köszönjük mindenkinek a részvételt, reméljük jól éreztétek magatokat, mi igyekeztünk mindent megtenni ennek érdekében.