A t. kollégák a fórumról felvetették múlt héten, hogy állítólag januárban megbeszéltük, hogy idén április 11. lesz a szokásossá vált túra időpontja. Uhh, én erre nagyon nem voltam felkészülve, ráadásul múlt hét végén pont Szilvi szülinapját ünnepeltük Amszterdamban...
Maradt a húsvét hétfő, mint egyetlen nap az útvonal megálmodására.

Szerencsére már előző hétvégén voltunk kinn egy kört, és pont olyan útvonalakat nézegettünk, amiket régen nem jártunk, és elvi síkon jók lennének egy túrára.





Még ki is pucoltunk egy pár olyan utat, mai már járhatatlanná vált. Szóval volt annyi előkészítés, hogy húsvét hétfőn már nem teljesen koncepciótlanul álltunk neki a dolognak. Az itiner eleje a tési út jobb oldalán kanyargott, majd a Vár-völgy könyékét vettük célba, végül a lőtéren is kupcuoltunk egy völgyet, amit benőtt a tüskés mindenféle - eközben meg elkezdett szakadni a hó is... Imádtuk
Aztán hogy jó legyen, hazafelé a nyolcason előjött valami rettenet hang az autóból. Megálltam, elmúlt. Elindultam, megint előjött, megint megálltam, elmúlt, és többet nem jött elő. Aztán egész héten használtam az autót, semmi fura nem volt vele - találomra nem álltam neki szétszedni semmit, gondoltam, majd kiforrja magát.

--

Eljött aztán a szombat, a túra napja. A rövid jelentkezési idő miatt nem lettünk túl sokan, amit nem is bántunk. Lajos beült mellém utasnak, aztán a szokásos helyen találkoztunk a többiekkel, papíroztunk, és elindultunk.



A tési út jobb oldalán lévő völgyben mentünk el az első jobb oldali kijáróig, ahová felkanyarodva konstatáltam, hogy rohadtul nincs első hajtásom :( Felszenvedtem az autót, és arra jutottam, hogy ezzel nem sokat tudunk kezdeni. A többieket sem akartam váratni, szóval az lett a megoldás, hogy átültem Sanyához, Lajos meg lement az X-szel hozzá, és utánunk jött a Pajeróval.











Innentől már normálisan haladtunk, majd a vár-völgyes rész után némi tanácskozás után bevállaltunk egy kört a Sötét-horog felé, és a Mórocz-tetőn álltunk meg fényképezkedni. Visszafelé még útba ejtettük a lőteret is, aztán az aszfalthoz kiérve mindenki elindult haza.









A túra mérlege az én megszűnt első hajtásomon felül két horpadás, két elveszett rendszámtábla, egy leszakadt tankvédő, egy leszakadt sárpofozó és egy elveszett majd megkerült kiegyenlítő-tartály A többi képem elérhető itt.

--

Ma aztán leszedtem a féltengelyzárakat, és végülis meglett, mi a hiba:



Asszem eljött az idő a kézi féltengelyzárhoz

Az idei évben is tartottunk túrát a Bakonyban.
Az elmúlt hetekben kipucolt horgokon kezdtünk, ahol a sok eső hatására igazán kellemes terep alakult ki. Utána könnyed kirándulásként átmentünk a tési szélmalmokhoz, majd az agyagos út és a forrás felé leereszkedtünk Jásdra, onnan felmentünk a Hamuházhoz, aztán Kisgyón-Dűltfás útvonalon megkerültük Isztimért, elmentünk a csurgói víztározóhoz, végül az Iszka-hegynél ért véget az itiner.
Szerintem kellemesen sikerült a dolog.

Szokás szerint néhány napot Mohácson töltöttünk karácsonykor, és megkérdeztem a bajai Suzuki4x4-es fórumtársakat, nincs-e kedvük kirándulni egy kicsit valamikor. Volt, eljött Barna és andrew is, illetve Barna egy haverja Discoveryvel. Logisztikai okokból én sajnos saját terepjáróval nem tudtam megjelenni, így főleg Barna autójában utaztam.

Mivel a három autóból kettőn csak utcai gumi volt, ezért nem kerestük az igazán nagy dzsuvát, de azért szerencsére így is akadt helyenként némi sár, amit azért komolyabb elakadás nélkül megúsztunk.

Határozottan élveztem a túrát, mert ez a környék varázslatos a sok dombbal-völggyel. Nincsenek olyan magas pontok, mint a Bakonyban, de ez annyiból még előny is, hogy sokkal nagyobb része autózható a területnek, mint mifelénk - ráadásul sehol sincsenek behajtani tilos táblák és sorompók.

A másik érdekes része az volt a dolognak, hogy vezethettem Barna autóját, és azt kellett tapasztalnom, hogy alapvetően ilyen jellegű felhasználásnál abszolúte nem érezni a hosszú Vitarának hátrányát, sőt, még stabilabb is bizonyos helyzetekben a nagyobb tengelytáv miatt. És az autón semmi extra átalakítás nincsen, csak egy pogácsás emelés meg MT gumik.
Ez azért gáz, mert eddig bizonytalan voltam, hogy jó lenne-e nekünk egy ilyen vas, most viszont látom, hogy igen, úgyhogy nézegethetem aktívabban a kínálatot

A Suzuki4x4.hu színeiben szervezett tavalyi kartali túra sikerén felbuzdulva úgy döntöttem, hogy megpróbálom, van-e érdeklődés a bakonyi táj iránt. Volt, így már hónapokkal korábban nekiálltunk az ideális útvonalat megálmodni, aztán a hó miatt sokáig többet nem is tudtunk tenni. Végül múlt hétvégén sikerült megírnunk Lajossal az útvonalat a gyakorlatban is, különösen figyelve arra, hogy ne essen útba behajtani tilos vagy zárt sorompó. A szombati napunk elég hamar félbeszakadt, mert Tésen ilyen szép defektet kaptunk:



Múlt vasárnap aztán szerencsére körbejutottunk, az elméletben kigondolt útvonalat sok helyen a valóságban újraírtuk, és bíztunk a megfelelő időjárásban. Ez azért is fontos volt, mert a fennsíkon egy szakasz még reménytelenül járhatatlan volt múlt hét végén is. Szerencsére egész héten meleg volt, sok napsütéssel, amit a pénteki eső koronázott meg. Szombat reggel 9 órakor volt a találkozás a tési út meleletti murvabányál.



10 órakor összesen 20 autóval vágtunk neki a távnak. A tési út jobb oldalán mentünk fel, onnan a tócsá úton mentünk tovább, majd a vár utáni horogban ereszkedtünk le a Vár-völgybe.



300 méter gyalogtúrával megnéztük a várat, aztán a völgy végén a meredek út felé mentünk vissza a tócsásra. Innen a régi tési úton folytattuk az utat, ahol a gödörben, a hídnál még mindig volt hó. Egy darabig elvoltunk, mire az első 5-6 autó átjutott csörlő segítségével, a többieknek utána már könnyebben ment.



Tésen átmenve az erdőn keresztül ereszkedtünk le a murvás út felé, egyedül itt találkoztunk csúnyán néző favágókkal, viszont alapjuk nem lett volna belénk kötni, szerencsére. Itt még mindig cuppogott az út az olvadó hó vizétől. Miután leértünk, a gázlón átkelve a Római-fürdőnél álltunk meg ebédszünetre. Itt egy mászósabb gyalogtúra következett, mert a Gaján gyalog átkelve felsétáltunk a vízesésig.



Jásd felé folytattuk tovább az utat a délutáni etappal, ami egy egyszerű szakasszal indult, mert csak a réten mentünk végig a Szentkút felé, majd Jásdon keresztülérve letértünk egy korábban számunkra is ismeretlen területre, ami csak arra volt jó, hogy ne az aszfalton kelljen kimenni a tési útra. Az úton átmenve az erdőben mentünk el a szerpentin aljáig, ahol a nagyon durván vízmosásos úton mentünk fel.



Itt megint sikerült sokaknak játszania a feljutással, többek között nekünk is. Állítólag az X hátsó kereke 60-80 centire volt a levegőben, én is éreztem, hogy billegünk Mindenesetre ez jóval kevésbé félelmetes benne, mint a Jimnyben volt.
A fenti úton a Hamuház érintésével elmentünka  vízházig, ahol Kisgyón irányába fordultunk. A kulcsosház után leereszkedtünk a gerincen, majd a szokásos úton mentünk tovább a Dűltfás irányába.



A félúton lévő meredek vízmosásnál megint sokan eljátszottak, szerencsére nekünk ez már rutinból ment
Viszont mivel elment az idő, a Bakonykúti felé tervezett kitérőnket kihúztam, és helyből a tócsákhoz mentünk a mélyút felé.
A tócsáknál szerencsére akadtak vállalkozó szellemű kollégák, több-kevesebb sikerrel autózva a nagy tócsában



Innen a társaság kétfelé vált, utolsó célpontunk, a Bagylas-tető felé a sziklás és a normális úton is lehetett jönni "gyáva-e vagy" alapon eldöntve
A sziklás felé menők persze ezt is élvezték, és azért mindenki megoldotta a dolgot, visszafordulás nélkül.



A csúcson beálltunk alakzatba, csoportfotóztunk, majd leereszkedtünk a kohó fölötti homokbányához, és mindenki elindult haza - ekkorra már 7 óra volt.



Úgy tűnik, mindenki jól szórakozott, úgyhogy talán lesz jövőre hasonló rendezvény ugyanitt, meg remélhetőleg további hasonlók máshol addig is
Ja, és az X is jól vizsgázott, bőven hozta az elvárható színvonalat, sehol sem éreztem kevésnek. Persze még szokni kell, nem érzem pontosan, hol vannak a kerekek, ez meg technikásabb helyeken nem előny, de alakul ez még.