A múlt heti sarazás után szép csikorgós hangja lett a bal első féknek, aminek nem tulajdonítottam nagy jelentőséget, mert szinte mindig kifogom a kavicsokat, ami a féktárcsa porvédője mögé vagy a féknyeregbe szorulva hasonló hangot okoz. Ez viszont nem nagyon akart elmúlni.
Pénteken korán végeztem a melóban, és egy szolid két órás elfoglaltság keretében lemostam magasnyomásúval az Vitorlát és az X-et is. Utóbbinál próbáltam különösen alaposan kipucolni a bal első féket, de a hangja nem lett érdemben jobb. Aztán szombaton elmentünk vele Pestre, de még így sem múlt el, így kezdett látszani, hogy most nem kavicsról van szó.

Vasárnap reggel aztán szétszedtem, és kiderült, hogy kopásjelzős fékbetét való bele, és a kopásjelző hangját lehetett hallani. Mindig tanul az ember Vasárnap lévén eljátszottam a gondolattal, hogy kicsit flexelek a kopásjelzőből, de aztán elvetettem az ötletet
Ma reggel rendeltem egy garnitúra fékbetétet inkább, fura mód elsőre stimmelt a méret. Azért látható a különbség



A dugattyú visszanyomását sejtettem, hogy nem lesz egyszerű, így vettem egy iparibb kivitelű pillanatszorítót, ezzel némi járatás után már simán becsusszant a cucc, felraktam, ránézésre jó is lett.

Nekiálltam a jobb oldalnak is, ami szétfelé még viszonylag könnyen jött, de a dugattyú az istennek sem akart becsúszni. Közben hazaért Szilvi, segített pedált nyomkodni. Addig járattuk ki-be a munkahengert, amíg valahogy leugrott róla a karmantyú annyira, hogy elkezdjen szivárogni. Jeee. Próbáltam igazgatni, de nem látszott semmi rendellenes, ellenben benyomott állapotában még mindig levedzett. Éreztem, hogy ezt nem úszom meg, úgyhogy kiszedtem a dugattyút, és hát nem volt szép.



Sajnos az a rozsda simán tapintható volt, és valszleg azért ugrott szét, mert a peremben is elég vastag rozsda volt helyenként.
Lecsiszoltam ill. kapirgáltam, amennyire lehetett, a végén még ezres papírral is simogattam, viszonylag elfogadható lett. A gumit viszont nem bírtam kiszedni a nyeregből, és nem akartam kipróbálni, hogy elszakad-e, így a helyén pucoltam ki, amennyire tudtam. Az egészet kifújkáltam kompresszorral is, aztán betömködtem a dugattyút. Ránézésre nem folyt, így lelégtelenítettük, érzésre működik, és fog is normálisan. Remélem, nem kezd el folyatni.

Megint sikerült egy sima fékbetétcseréből három órás szopást csinálni

Reggel besztéltünk Lajossal, és erős határozatlanságra jutottunk, hogy akarunk-e menni valahová ma, mert eső sem esett, meg szép idő sem ígérkezett... De aztán végülis úgy döntöttünk, hogy menjünk.
Először nekiálltunk szétszedni a bal első féket, mert melegedett nem gyengén egy ideje. Sajnos a dugattyún megjelent a rozsda, szervó nélkül ki sem sikerült köpetni. Most egy csiszolás után jó, de ha megint elkezdene hülyülni, akkor kell cserélni.

A Vár-völgy felé indultunk, a Bükkfa-kúti-árkon mentünk fel a tócsás útra, ahol igazán meglepő mennyiségű vizet találtunk, annak ellenére, hogy jó ideje nem volt semmi csapadék. Az első két nagy tócsát még ki tudtuk kerülni, de aztán nem volt más megoldás, bele kellett menni.



Amiben egyébként ismerten nincs semmi kihívás, csak ilyenkor szeret bemenni a kavics a féktárcsához, és rettenet hangja van. Szerencsére most megúsztuk.

Innen lementünk a Sötét-horog közepéhez, aztán felmentünk a meredeken. Azért picit csúszott, de nem volt vészes, még a nagyon merdek fenti domb sem. Megálltunk egy kicsit az Öreg-Futónén, kimentünk a Mórocz-.tetőre megnézni a ködöt, aztán átmentünk Alsópere felé. Innen a szokásos kalandtúra jött, Bakonynána irányába. Azért kalandtúra, mert túl sok az elágazás, és szerintem kétszer még nem sikerült pont ugyanott átmenni Most is így alakult, cserébe találtunk eddig ismeretlen helyet, a Csengő-zsomboly nevű 130 méter mély barlangot.



Ráadásul mellette van még egy szép nagy víznyelő is, amit én eddig még sosem láttam a Bakonyban.
További kavargás után azért kiértünka Nána-Tés közötti aszfaltra, ahonnan legurultunk még egy kicsit a Római-fürdőhöz. Pontosabban ezt mindig rosszul mondom, mert ezt itt nem is így hívják, hanem Vadalmás-forrásnak
Innen visszamentünk a sorompó előtt az aszfaltra, aztán Tésről a murváson mentünk le Palotára. Itt lefelé a Nap kifejezetten látványosan derengett elő a ködből, bár a képek nem igazán adják vissza.



Hazafelé meg kiderült, hogy az a fék elég rendesen foghatott, mert megtáltosodott az autó, remélem, így is marad.

Az elmúlt hetekben rekord mennyiségű csapadék esett, és jó ötletnek tűnt múlt hét vasárnapra a Vitorla kipróbálása.
Csatlakozott hozzánk Zoli kollégám is vényóc Csirkéjével, amolyan első érdemi terepezéseként, valamint Sanyi is a Jimnyvel.

A tési út jobb oldalán indultunk el a szokásos úton, és elég gyorsan kiderült, hogy túl jó lett a terep
Az első emelkedőnél én még sikeresen négy kerék közé vettem a vízmosást, a Csirkével ez azonban nem jött össze.



Rettenetesen csúszott minden, a vízmosás meg elég mély volt. Végső megoldásként előkerült egy ásó, amivel sikerült annyira lebontatni a bakhátat, hogy át lehessen jutni az utolsó pár méteren is.

Kicsivel feljebb azonban olyan cudar vízmosás lett, hogy ihaj. Továbbra is elöl mentem, és elég sokáig eljutottam kerék közé véve, de a vége előtt pár méterrel belecsúsztam. Igen szar volt visszatolatni benne, mert az oldalán csúszott a kocsi, úghogy inkább nem is próbálkoztam többször.



Azért Sanyi a Simex-mintás gumival és az ARB-zárral azért megoldotta a dolgot, annak ellenére, hogy ő is belecsúszott

Megfordultunk, aztán a tisztásról a jobbra menő úton próbáltunk felfelé menni. Elég cudar mód csúszós volt, de felküzdöttem az autót, aztán vártam. Sokat. Aztán megfordultam. Lefelé olyan csúszós volt, hogy tíz métereket csúsztam négy álló kerékkel. Közben kiderült, hogy csak annyi történt, hogy Zoli nem hagyott elég távolságot, meg kellett állnia, aztán ahhoz túl meredek volt, hogy el tudjon indulni.
Visszament teljesen, de akkor meg azért kellett megállnia, mert már jöttem lefelé.

Viszont itt jött a szopás: egyrészt elment a fék, másrészt a többiek szóltak, hogy furán mozog a hátsó futómű - leszakadt a panhard felfogatása. Jee. 



Óvatosan legurultunk, a Vitarát ott hagytuk a tési út mellett, én meg átültem Zolihoz.
A tési út túloldalán próbálkoztunk, még a kálistó előtt jobbra felmenni, de itt is meg kellett állni, ez is nagyon csúszós volt, a Csirke elkezdett melegedni, és még az eső is elkezdett durván szakadni, úgyhogy ezt is feladtuk. Lefelé nagyon durva volt, az útból helyenként konkrétan patak lett. Összeszedtük a Vitorlát, amit aztán ott hagytam Lajosnál, Zoli hazahozott, köszi ezúton is.

Hét elején Lajos felmérte a dolgot, konkrétan kirohadt a panhard alváz felőli felfogatása, és az egyik hosszú fékcső is hasonlóképpen járt.
Szerdán megcsinálta a panhardot, aztán csütörtök reggel átvitte a helyi szerelőnek, hogy szopjon ő a fékkel. Péntekre elkészült ez is, de aznap nem sikerült elmennünk érte. Szombaton aztán úgy gondoltuk, összekötjük a kellemeset a hasznossal, és Vincét is magunkkal víve gurulunk is egy kört. Azt kell tudni, hogy ez volt az első ilyen alkalom. Eddig annyit járt terepen, hogy párszor bölcsiből hazafelé elmentünk a rét felé, de max. ilyen fél órás körökre. Gyorsan felgurultunk a Kopaszra, aztán az erdő mellett elgurultunk a szélmalmokig.



Ez azért különösen érdekes, mert az egyik könyvében a tési szélmalmokról van versike, egész valósághű rajzokkal Közben kiderült, hogy fura módon Szilvi sem járt még ott sosem.
Innen legurultunk a Római-fürdőhöz, kicsit elücsürügtünk, Vince nézte a vizet, aztán tovább indultunk.



Átmentünk Jásdnak, aztán az út túloldalán bementünk felfelé. Először egészen megijedtem, hogy nem akar felmenni a Vitorla, de aztán rájöttem, hogy e kéne húzni az összkereket A Hamuház felé menő átkötő út valami hihetetlenül benőtt az elmúlt fél évben, amióta nem jártunk arra. Megpróbáltuk még megtalálni azt az utat, amin egy hete csak én mentem fel, nem jött össze, csak majdnem

Most voltak amúgy pont olyan viszonyok, ami kellemes az autózáshoz, és úgy látom, hogy amire szántam, arra bőven elég lesz az autó tudása. Mindenképpen szokni kell még azért, mert egyrészt jóval nagyobb, mint az X, másrészt a nagyobb tömege miatt teljesen máshogy viselkedik. Azért jó lesz ez, remélem

Ma aztán legalább egy órán át mostam magasnyomásúval, hogy a jövő hétre ígért eső alatt ne sározzuk össze magunkat.

Hiába na, vásárlás után vannak olyan dolgok, amit el kell végezni, ilyen pl. az olajcsere
Jó, hát eltelt vásárlás óta öt hónap, és? Amúgy azóta talán ha egy tank benzin elfogyott az autóból, érdemben nem használtuk, de ez nyáron normális.

Szóval valamikor régen, valamikor úgy június környékén megpróbáltuk megoldani a diffi nyűgjét amerikai oldalról szerzett trükkel, de arra jutottunk, hogy mégsem az a gond. Aztán valamikor augusztusban felhívtam Köpcit, akarja-e megnézni, és még mielőtt elmentünk volna nyaralni, elvittük hozzá az autót.

Tegnapra készült el az alábbiakkal:
- olajcsere 159.900 km-nél Castrol 5W40-re (és szerinte valódi az óraállás)
- a fék csikorgásának megszüntetése a betétek cseréjével
- az első diffi átalakítása fixszé

Délután elmentem érte, fizettem sokat, aztán hazafelé még beugrottam még Lajoshoz némi kipufogóvégigazításra.
Lassan meg kéne próbálni használni is az autót egy kicsit

Szilvi jelezte ma, hogy mintha fura lenne Csöpin a fék. Hazaértem, kipróbáltam, és már sejtettem, hogy mi a gond.
Gyorsan leszedtem a dobot jobb elölről, ahonnan a hang jött, és ilyen fékpofák fogadtak:



Ekkor volt péntek délután négy óra, holnap meg Pestre terveztünk menni az autóval... Némi telefonálgatás után sikerült találni olyan autósboltot, ahol volt polcon ilyesmi (én is meglepődtem), úgyhogy gyorsan elugrottam, és megvettem őket.



Számomra ismeretlen típus, az van ráírva, hogy Made in Austria. Ismeri valaki ezt a márkát?

Persze mondjuk mindegy, választásom nem volt. Már a jobb oldalon is eltököltem egy negyed órát, mire sikerült visszaakasztani az alsó rugót, de utána hülye módon nekiálltam a bal oldalon is kicserélni a pofákat. Lehet, hogy nem kellett volna, mert ott annyira nagyon nem állt kézre, hogy kb. két órát eltöltöttem vele, mire legyőztem...
Mindegy, a lényeg, hogy gyors próba alapján még akár működőképes is lehet.

Tegnap Dömi elhozta Köpcitől az új trafót (köszi!), ma gyorsan be is szereltem a Balenóba, úgy tűnik, jó lett.
Aztán elgurultam Lajoshoz, és szétdöntöttük a hátsó féket állapotellenőrzés céljából. A dobokban semmi rendelleneset nem találtunk, így elkezdtünk azokon kívül nézelődni, Kiderült, hogy a hátsó fém fékcsövet valami tereptárggyal sikerült kilapítani, így ott elég kevés nyomás jut át. Próbáltunk rajta fogóval igazítani, talán egy picivel jobb lett, de érdemben esélytelen, úgyhogy az csere. Természetesen kapni nem lehet ilyet (max. a Suzukinál aranyárban), úgyhogy gyártatás lesz. Jeee.

Miután ezzel végeztünk, kigurultunk egy kicsit a Baglyas környékére. Mentünk vagy 30 km-t a dögkút - Baglyas - Ötfa - Sötét-völgy - lőtér környéken, közben találtunk egy több négyzetkilométeres erdőt, aminek a létezéséről sem tudtunk eddig. Ja, és megdöbbentpen nagy mennyiségű őzet láttunk, midenfelé.
Az alábbi roppant jó minőségű képen is egy őzet rejtettünk el, ki találja meg?

A napokban a Baleno kivételével minden autó kapott egy kis törődést.

A télen négy akkunk halt meg az ötből, az egyik (a Balenóé még neccesen, de bírja, a Jimnybe vettem újat, a három Polskira viszont 1 db maradt + Gabe kölcsönadott egyet, így egész jó volt. De most sajnos kitalálta aljas módon, hogy neki is kéne akku az autójába, így visszaadtam (köszi ), és vettem a sárgába meg a kabrióba 1-1 db 44 Ah-s Bären akkut Petya segítségével igen barátságos áron.
Ez most egyúttal egy tartósteszt lesz, amiben kipróbáljuk, mennyit számít az akku élettartamában, hogy nagyjából folyamatosan használjuk, vagy fél évig hozzá sem nyúlunk.



Csöpiben még egy jó Exide van, úgyhogy ő új tetőkárpitot kapott

A Jimnynek meg az egy hónappal ezelőtti túráról hazafelé igen gyanús hangok kezdtek jönni az elejéből, aztán meg a fék elkezdett furán fogni...
Kabriózós idő volt, így mostanáig állt csak a fa alatt szegény. Ma reggel viszont elmentem lajoshoz, szétszedtük az első féket, és a berohadt csúszkákon felül még azzal is sikerült szembesülni, hogy a bal oldalon az egyik fékbetétről elmúlt a ferodo, a maradék kiesett a helyéről és beszorult a nyereg alá Ez mondjuk egész jól magyarázza a fura hangokat is
A csúszák megjáratása és a szakadt porvédők pótlása után összeraktuk új betétekkel, és meglepő módon nem csak a fék lett jó, hanem a szokásos Jimny-betegség kormányrázás is elmúlt. Ki érti...

A múlt hétvégi incidens után nekiálltam fékcsövet vadászni, ami elsőre egy könnyű dolognak tűnt, aztán kiderült, hogy a nagy alkatrészkereskedések kínálatában 11.000 Ft körül összegért nem rendelhető...  Az meg még viccnek is rossz egy 30 centis gumicsőért, legalábbis szerintem.
A mivel lehet helyettesíteni kérdés következett, elvileg a Skoda 105/120 valamelyik csöve jó lenne, csak éppen a rögzítése lenne elég reménytelen - viszont csak 740 Ft. Aztán végül írtam a www.fekmester.hu címen elérhető cégnek, mert ők í weboldaluk alapján tudnak kifejezetten Jimnyhez való csövek 2.960 Ft-ért. Kicsit szkeptikus voltam, de kiderült, hogy tényleg be tudják szerezni (nem értem, hogy a nagyok vajon miért nem, LPR gyártány), úgyhogy akkor már rendeltem egy komplett autónyi fékcuccot, hogy megérje kifizetni a futárt, és csütörtökön meg is jött a csomag hiánytalanul.

Lajossal abban maradtunk, hogy a vasárnap esélyes, úgyhogy ma reggel 7-kor nála voltam, és nekiestünk. Szerencsére viszonylag könnyen ment, aztán sok kört légtelenítettünk, és nem is lett szükség jobban szétszedni a féket, mert jobb fék lett az autón, mint valaha. Egyedül a kézifék bowdenje van van berohadva, majd alkalmasint cserélni kell őket.
Viszont azt néztük, hogy elég feszes az a fékcső, leátlózáskor kifejezetten megfeszülhet, és valószínűleg ilyen állapotban találta el valami tereptárgy, úgyhogy akkor már némi vasfűrészlappal való szopás után arrébb hegesztette Lajos az alvázon lévő rögzítési pontot, így most nem lehet vele ilyen baj többet.

Kábé fél éve vettem új hátsó fékpofákat, mert úgy éreztem, hogy eljött az idő, az előzőek úgy 4 évesek lehetnek. Na, azóta sem nyúltam hozzá, lustaság rulez.

Ma viszont éreztem magamban az erőt (tévesen), és kora délután nekiálltam szétszedni. A bal oldallal kezdtem, és ez a gyakorltott emberknek 10 perces művelet egy olyan három óra szórakozást hozott, nem csak nekem, Szilvinek is... Gyakorlatilag mindennel szoptunk, kezdődött azzal, hogy nem jött le a dob, és a lenyomó csavarok egyik beleszakadt, fúrhattam ki. Aztán a szétszedés még viszonylag könnyen ment, de az összerakás minden részével szopás volt, különösen a nagy rugó beakasztásával. Hosszas anyázás után rájöttem, hogy nem jó pofát raktam be jobb oldalra, így nem lehet összerakni. Kicseréltem, aztán végül Szilvi segítségével (=ő jött rá, hogy esélyes) sikerült beakasztani a rugót, persze meg kellett találni a technikát. Aztán rájöttem, hogy bal oldalra sem jó pofát raktam be Újabb szétszedés, összerakás, fasza. Aztán az istennek sem sikerült felrakni a dobot, legalább fél óra volt, mire rájöttem, mi a baja, és sikerült megoldani.
Ezek után a jobb oldal max. 20 percig tartott, annak ellenére, hogy ott is kellett beszakadt csavart kifúrni. Hiába, amikor az ember már tudja, mit hogyan érdemes, akkor sokkal könnyebb. Persze tutira elfelejtek mindent, mire legközelebb hozzá akarok nyúlni

Egyébként a pofák még nem voltak annyira elkopva, viszont az automata állító mindkét oldalon brutálisan össze volt gyógyulva, csavarlazítós megjáratás után faszák.
És a fék is egész jó lett, úgy tűnik, még a kézifék is fog.