Az autó egy teljesen gyári állapotú, 703 cm³-es, vízhűtéses motorral rendelkező Fiat 126 POP2000 kabrió.

Az autót 1990-ben gyártották, egy belga vette meg. Amikor ő 1992-ben Magyarországra jött, magával hozta, így került be az országba. 1998-ban adta el, amikoris egy 50 év körüli nénihez került, aki leginkább munkába járásra használta. 2005-re elkezdett rajta igencsak meglátszani az idő, a felújításhoz szükséges pénzt már nem szánták rá, a néni pedig kapott egy új autót, így a POP eladósorba került. Íme egy teszt az autó előző fénykorából:

[flash=http://www.youtube.com/v/tQzxKhhkAPg]

2005. novemberében egy este észrevettem a hirdetést, és azonnal telefonáltam, másnap reggel 8-kor már ott is voltunk érte. Ha fél órával később érünk oda, más viszi el. Kezdetét vette hát a kálvária. Megpróbáltam ugyanis átíratni az autót, de nem stimmelt egymással a BM és a KF nyilvántartása (a valósággal meg egyik sem), a papírok rendezéséhez pedig műszakira volt szükség, ami időközben lejárt. Villámgyorsan neki kellett hát állni a restaurálásnak, hiszen ketyegtek a határidők. A karosszéria minden szükséges helyen újra lett építve, természetesen itt szóba sem került semmilyen átalakítás, a gyári állapot helyreállítására törekedtünk. Kicsit csaltunk, mert a gyári grafitmetál színt egy sokkal vidámabb metálpirosra cseréltük. Hihetetlen gyorsan, alig egy hónap alatt sikerült a kocsit vizsgaképes állapotba hozni, és karácsonyra megvolt a KF-es vizsga csont nélkül. Még pár hétig harcoltam az Okmányirodával és a BM-mel, de végül sikerült minden papírját elrendezni. Folytatódott hát a felújítás, pl. komplett fékcsere, egyéb szükséges szerelgetések. Persze a szépítgetés még hónapokig tartott, áprilisban kerültek rá az eredeti ATS-eknél sokkal szebb alufelnik, másik tükrök, fehér lámpabúrák, színrefújtuk a lökhárítókat, majd a teljes belső tér újra lett kárpitozva. A kárpitozásnál szintén az eredeti állapotokat állítottuk helyre, annyi változtatással, hogy az ülés betétcsíkjai kék helyett pirosak lettek, és az ajtókárpitokat is feldobtuk egy-egy piros csíkkal.
Persze itt még korántsem ért véget a történet, hiszen a motorhoz hozzá sem nyúltunk, de valamit hagyni kell az idei kabriós szezon utánra is

Az úgy kezdődött, hogy KG idén is felvetette, hogy jelenjen meg a klub az OT Expón, és hogy melyik autók kerüljenek ki. A kabrió már többször felmerült, de mindig volt valami, ami miatt esélytelennek tűnt. Amint alkalmas volt az időjárás, előszedtem az autót, hogy kiderüljön mi a helyzet, és miután úgy tűnt, működik a technika, jeleztem KG-nak, hogy tudjuk vinni. Addigra a három autós stand betelt, így a közös kiállítói térbe kapott helyet az autó. Ezt később a szervezők vissza is igazolták, én meg rákészültem a dologra, napokig takarítottunk, Lajos felpolírozta az autót stb. Úgy volt, hogy csütörtök este visszük ki az autót, erre kedd délután jelezték KG-nak, hogy mégsincs hely... A reakciómat inkább nem írnám le, elképzelhetitek. Aztán meg csütörtök este 9-kor hívott KG, hogy kevés az autó, és kérdezgetik, nem tud-e valamit... Egy darabig tűnődtünk, hogy akkor mégis kivisszük, de mivel nem vagyok pesti, a dologgal járó macera és költség az ilyen szintű szopatás után elvette a kedvünket a dologtól... Ennyit erről.

Azért szombaton elmentünk a sárgával a Sokadalomra és utána az Expóra is. A Sokadalom filozófiája nekem tetszik, és még a rendezvény sem volt rossz, Szilvi mondjuk kevésbé élvezte. Mindenesetre eltöltöttünk néhány órát a Premiers Outlet Centerben, majd a rakparti Sokadalom pont érintésével kimentünk az Expóra.
 

A korábbiakkal ellentétben nem a Vasúttörténeti Parkban, hanem a Hungexpo B pavilonjában került megrendezésre az esemény, és hát ez sajnos nem tűnt egy jó váltásnak. Egyrészt itt semmi más nincs, ami miatt sok látogatót elveszítettek, hiszen a korábbi helyszín megfelelt családi programnak is, ez kevésbé. Másrészt valahogy elveszett a hangulat, amit a régi vasúti épületek kölcsönöztek az egésznek. Az autók szépek voltak, de így egy óra alatt körbejárt az ember, aztán annyi. Nem volt az igazi, na. Ennek ellenére persze megérte felmenni, mert sok szép és élőben soha nem látott járművet láttunk.
 

Aztán ha már a kiállításon nem mutogathattuk a kabriót, kihasználtuk az áprilisi nyarat, és tegnap elmentünk egy kicsit kirándulni. Konkrét cél nélkül elindultunk a Balaton felé, aztán mivel még sosem próbáltuk, átmentünk komppal Szántódról Tihanyba, majd hazafelé Almádiban meglátogattuk Egéréket, fagyiztunk, picit sétáltunk, aztán hazajöttünk.
 

Nem mértem le pontosan, de mindegyik autóba kb. 200 km került, ami önmagában nem egy nagy szám, de arra felettébb büszke vagyok, hogy egy hétvége alatt két BIS-sel teljesítettünk 200-200 km-t minden hiba nélkül A sárga átlagfogyasztása elég ijesztő, olyan 6,3 körül jött ki, igaz, ennek nagy része város, a kabrió viszont 5,4-re jött ki, ami a használat mennyisége mellett teljesen jó.

Az idén talán a szokásosnál kicsit később szedtem elő az autót, egyrészt mert hosszú volt a tél, másrészt meg nagyon körbe lett építve mindenfélével. Viszont ma délután szépen sütött a nap, 10 °C fölé ment a hőmérséklet, így elpakoltam az útban lévő mindent, és kitoltam az autót. A saját akkuja a tél folyamán meghalt sajnos, de annyira nem meglepő, mert ezzel az akkuval vettem az autót 2005-ben, és akkor sem volt új. Ráadásul a lehető leggonoszabb módon volt használva azóta, úgyhogy továbbra is hiszek az Exide-ban, na.
Szóval ideiglenesen beletettem Csöpi akkuját, ami éppen a sárgában van, merthogy azé is halott, illetve lemostam róla a nagyon vastag port, valamint belepakoltam a Thonytól vett üléseket próbára.
 

A szokásos módon miután eljutott a benzin a karbiig, be is indult ügyesen a több mint fél éves állás dacára, hagytam picit melegedni, aztán mentem vele egy kört a közelben.
Hát, rá kellett jönnöm több dologra is. Először is, a sárga szarul megy ehhez képest.
Másrészt meg ezek az ülések ebben az autóban életveszélyesek. Ugye azt tudjuk, hogy az autó igen ügyesen kanyarodik, tavaly sikerült is megnyerni a nyári talin a szlalmot vele, viszont az eredeti ülések a kétpontos övvel abszolúte nem tartanak, így a limit az volt, hogy kanyarban ne essek ki. Na, ezzel nincs ilyen. Már egy körforgalomban azt éreztem, hogy ezt baromi erősen gyakorolni kell, mert ugyan az autó irányíthatóan csúszik csak meg, de én egyszerűen nem vagyok hozzászokva ehhez a tempóhoz
Lényeg, hogy nem akarom visszatenni az eddigi üléseket, annak ellenére sem, hogy nagyon fájdalmas ezekkel ki- ill. beszállni, tetővel meg nem is tudom, hogy lesz lehetséges
Ami pluszban jó, hogy alacsonyabban ülök, így kevésbé vág be a huzat is. Viszont így a kormány kicsit magasan van, próbált már valaha valaki Polskin állítani a kormány szögén?