Reggel besztéltünk Lajossal, és erős határozatlanságra jutottunk, hogy akarunk-e menni valahová ma, mert eső sem esett, meg szép idő sem ígérkezett... De aztán végülis úgy döntöttünk, hogy menjünk.
Először nekiálltunk szétszedni a bal első féket, mert melegedett nem gyengén egy ideje. Sajnos a dugattyún megjelent a rozsda, szervó nélkül ki sem sikerült köpetni. Most egy csiszolás után jó, de ha megint elkezdene hülyülni, akkor kell cserélni.

A Vár-völgy felé indultunk, a Bükkfa-kúti-árkon mentünk fel a tócsás útra, ahol igazán meglepő mennyiségű vizet találtunk, annak ellenére, hogy jó ideje nem volt semmi csapadék. Az első két nagy tócsát még ki tudtuk kerülni, de aztán nem volt más megoldás, bele kellett menni.



Amiben egyébként ismerten nincs semmi kihívás, csak ilyenkor szeret bemenni a kavics a féktárcsához, és rettenet hangja van. Szerencsére most megúsztuk.

Innen lementünk a Sötét-horog közepéhez, aztán felmentünk a meredeken. Azért picit csúszott, de nem volt vészes, még a nagyon merdek fenti domb sem. Megálltunk egy kicsit az Öreg-Futónén, kimentünk a Mórocz-.tetőre megnézni a ködöt, aztán átmentünk Alsópere felé. Innen a szokásos kalandtúra jött, Bakonynána irányába. Azért kalandtúra, mert túl sok az elágazás, és szerintem kétszer még nem sikerült pont ugyanott átmenni Most is így alakult, cserébe találtunk eddig ismeretlen helyet, a Csengő-zsomboly nevű 130 méter mély barlangot.



Ráadásul mellette van még egy szép nagy víznyelő is, amit én eddig még sosem láttam a Bakonyban.
További kavargás után azért kiértünka Nána-Tés közötti aszfaltra, ahonnan legurultunk még egy kicsit a Római-fürdőhöz. Pontosabban ezt mindig rosszul mondom, mert ezt itt nem is így hívják, hanem Vadalmás-forrásnak
Innen visszamentünk a sorompó előtt az aszfaltra, aztán Tésről a murváson mentünk le Palotára. Itt lefelé a Nap kifejezetten látványosan derengett elő a ködből, bár a képek nem igazán adják vissza.



Hazafelé meg kiderült, hogy az a fék elég rendesen foghatott, mert megtáltosodott az autó, remélem, így is marad.

Azt írták a hírek, hogy Olaszfaluban 20 centis hó van, valószínűleg az eplényi hóágyúk és kondenzmagok meg déli szél okán.
Gondoltuk, megnézzük. Azt tudni kell, hogy egy ideje erősen plusz van, és a szezonban még semmi hó nem esett sík vidéken.
Az első meglepetés akkor jött, amikor a Kopaszra felfelé egy bizonyos magasságban tél lett egyik pillanatról a másikra - az út szélén hó volt, meg tökig érő köd. Eredetileg aszfalton akartunk menni, de lekanyarodtunk inkább a tócsás útra, mert ott meg fixen volt pár centi hó (vagyis inkább valami hódara jellegű).

Átmentünk hátul Tésre, aztán onnan már tényleg aszfalton haladtunk Olaszfaluig, ahol valóban volt 20 centi hó, de tényleg csak a falun belül, úgyhogy játszani sajnos nem tudtunk benne. Felmerült hát a kérdés, hogy merre menjünk akkor.
Gondoltam, ha már elég messze eljöttünk, akkor menjünk egy kört a Magas-Bakony felé. A terv az volt, hogy Olaszfalu és Eplény között bemegyünk földúton Lókút felé, ami sikerült is, de nem volt egyszerű, mert olyan tejfölszerű köd volt, hogy semmit nem lehetett látni.

Lókútról átmentünk Hárskútra, és az volt a terv, hogy a Hajag felé megyünk tovább. Na, ez már nem jött össze, mert arrafelé csak mérsékelten vagyunk ismerősek, és a köd miatt esélytelen volt tájékozódni. Sokszori útkeresés után végül elkezdtünk turistaútvonalakat követni, és így legalább eljutottunk igen szép helyekre, ahol még sosem jártunk korábban. Itt viszont egy idő után végleg elveszítettük a fonalat, és hiába akartunk Bakonybél felé menni, sokkal inkább Farkasgyepühöz közeledtünk, úgyhogy az lett a vége, hogy GPS-szel sikerült kevésbé érdekes, de járt úton elnavigálni Bakonybélbe.

A golyó felé akartunk menni, de aljas módon lenn volt a sorompó, ezért aszfalton áthúztunk Pénzesgyőrbe, ahonnan a zöld kresztáblával jelzett úton akartunk visszamenni Hárskút felé. Na, ez elég jól sikerült, mert olyan szinten szét van vágva az út, hogy sikerült rajta öszetörni a lökhárítót
Ettől eltekintve gond nélkül visszataláltunk az odafelé is megjárt útra, és a Római-fürdő és a jásdi Betlehem érintésével mentünk haza.