Sikerült Szilvit rávennem, hogy elmenkünk egy picit kirándulni. Miután Vincét lepasszoltuk, Inota felé vettük az irányt.
A Hideg-völgyön keresztül elmentünk a Baglyasig, felmentünk a meredek oldalon, majd a tankmosónál átadtam Szilvinek a kormányt. A mélyút felé átmentünk Kúti és a Burok-völgy közé, elmentünk a Dűltfás irányában Kisgyónnak, onnan felmentünk a Hamuházhoz, majd lementünk Jásdra, aztán a Római-fürdőnél megálltunk kicsit, majd a régi tési út - tócsás út útvonalon visszamentünk Palotára.
Szilvi kifejezetten ügyesen vezet terepen

Még 23-án elugrottunk Bécsbe, mert jó ötletnek tűnt.
Az is volt, odafelé 250 km havas úton, ott néhány óra sétálás szakadó esőben esernyő nélkül, aztán vissza 250 km ónós esőben
Ami a lényeg, hogy időnként rángatott az autó, motorfék után nem akart felpörögni rendesen. De úgy alapvetően problémamentesen megjártuk az utat. 

Viszont 25-én városon belül se nagyon akart működni, ami azért tűnt szimpatikusnak, mert délután indultunk volna vele 150 km-re.
Gondoltam úgysem látunk semmit, de zért nyissuk ki a motorteret, mert akkor legalább megpróbáltunk tenni valamit, még ha reménytelen is
Némi nézegetés után sikerült Szilvinek kiszúrnia, hogy az egyik trafó tövénél szikrákat látni. Ami meg annyira nem tűnt normálisnak.

Hazaérve mit veszíthetünk alapon kinyitottan a Jimny elejét, erre kiderült, hogy tök ugyanaz a 6560 feliratú Denso trafók vannak mindkettőn - ilyenkor azért nagy előny, hogy kb. egykora születésű a két autó, meg hogy a Suzuki nem variálta fölöslegesen a cuccokat a G13BB és a G16B motorok között. Szóval áttettem egy trafót, egyből meggyógyult minden, boldogság.

Köpcinél. meg úgy általában a neten is 5 pénzért megy egy ilyen trafó, gondoltam veszek Mohácson vagy a környékén. Kiderült, hogy Baranyában elmebetegek kereskednek csak ilyesmivel, ugyanis ahol lett volna, ott 10-12-t kérnek érte bontottan (kis utánajárásssal 12-15 körül új van), Pécsen meg a bontóban azt mondták, hogy nincs ilyenjük, soha nem is volt még, mert - most tessék figyelni - TÚL ÚJ! Az bazmeg, alig 14 éves autó, amihez kéne...

Szóval marad majd Köpci. Addig is, amíg az összejön, kíváncsiságból ráraktam a Jimnyre a Baleno rossz trafóját, erre egy fél órás járatás után is tökéletesnek tűnik. A rosseb se érti.

Hosszas győzködés után sikerült rávennem ma magam végre a téli kerekek felrakására.
Még mindig utálok kereket cserélni, pláne két autón egyszerre

Egyúttal húztam a BIS ékszíján, mert mostanában mintha nem töltene rendesen a generátor, ha ez nem elég, akkor generátorcsere lesz belőle.
Illetve átállítottam a légszűrőt téli üzemre, és eltűnődtem azon, hogy esetleg azért melegszik nehezen, mert nincs meg ezen sem a cső a légszűrőház és a kipuffogó között. Valakinek van ezzel tapasztalata, számít ez? Milyen csövet lehet odarakni?

Update @ november 19. hétfő

Ma a Baleno sikeresen leműszakizott mindenféle varázslat nélkül

Az őszi tali után kényszerpihenőre került az autó, mert ugyan egyes nélkül el lehet lenni, de a rükverc hiánya a mindennapokban kicsit macerás (pláne, hogy itthon a zúzott kövön sem egy nagy élmény a toligálás).
Első lépésben kellett egy másik váltó. Van ugyan egy BIS-váltóm, de az hosszú időt töltött a szabadban, aztán még éveket a padlásfeljáróban, szóval azt alaposan át kéne nézni beépítés előtt. Így aztán inkább a piros autó alól szedtem ki a váltót. Ehhez az előző hosszú hétvégén rendelkezésemre álló fél napot használtam fel, ami kellett is, mert még mindig nem egy élmény BIS-ből motort kivenni, pláne, hogy olyan helyen állt az autó, ahol érdemben aláfeküdni sem tudtam. Végül a váltót némi trükkel sikerült hozzáférhetővé tennem
 

 

Nekiálltam a sárgába beépítésnek, a motort semmiképpen sem akartam kiszedni, mert tuti, hogy az így sem porszáraz vízcsövek közül 1-2 megadná magát végleg. Aztán hamar feladtam, mert nem sikerült okosan felbakolni. Azóta nem volt időm foglalkozni vele, de tegnap szerencsére szép idő volt, így nekiestem. A kerekeknél bakoltam alá végül, így nem akart leborulni. Egy élmény volt a kiszerelés is, de azt pár óra alatt sikerült megoldani egyedül is, a visszarakás viszont teljesen reménytelennek tűnt, így kénytelen voltam Gabe segítségét igénybe venni. Amíg ideért, elmentem venni olajat, plusz átpakoltam a köcölléket a régi váltóról. Ketten aztán már a helyére tudtuk cincálni a váltót, de az istennek sem sikerült rendesen összehúzni a motorral. Hosszas szopás után rájöttünk, hogy szokás szerint duplán volt pozicináló hüvely az egyik tőcsavarnál
 

 

Ezt megszüntetve már haladósabb lett a dolog, és sikerült összerakni. A jobb oldali hardy viszont cserés, mert két menet is halott rajta, illetve a váltóösszekötő csavarja is örökmenetes lett, azt majd aknáról le kell valahogy vágni. Ezt leszámítva viszont szerencsére úgy néz ki, megfelelően működik, nincs szörnyű hangja, és valószínűleg BIS-diffi van benne, mert nem akar másodikban 60-nál ill. harmadikban 90-nél még szétesni.
 

Ma reggelre igen szép eső esett le, úgyhogy végre volt értelme tényleg kimenni a hegyre
Délutánra az eső elállt, kisütött a nap és kellemes meleg lett, mi pedig főleg a Várvölgy környékén mászkáltunk.
Szép volt, különösen a hirtelen keletkezett páráról helyenként őserdőnek tűnő táj

Úgy látszik, az ünneplős tüntetős hétvégék hasznosak, mert március 15. után most sikerült kimenni egy kicsit gurulni Palota fölé.
Ténylegt kicsit, mert délután 3-kor indultunk el Fehérvárról, meg még kicsit meg is álltunk Lajossal pofázni, aki idő hiányában nem csatlakozott.

A változatosság kedvéért az erdő is éppen hogy csak nem porzik, szóval nagy kihívás nem volt, persze most nem is ez volt a cél.
Felmentünk a tési út jobb oldalán lévő horogban, majd a tócsás út felé indultunk. Itt arra sikerült rájönni, hogy túl régóta vagyunk együtt Szilvivel, mert a legjobb tócsát megpillantva teljesen egyszerre állapítottuk meg, hogy "Tele van baszva fával"

A régi tési útra kiérve jobbról a piros turistajelzésen felmentünk az Öreg Futóné felé, kimentünk a Mórocz-tetőre, ahol meglepő módon egy kicsit sem fújt a szél, ilyet még nem tapasztaltunk. A Sötét-horog felé jöttünk le, majd némi bóklászás után kitaláltunk a régi tési útra, és a Várvölgyön át jöttünk haza. A Várvölgy rettentően rossz állapotban van, mindenhol máshol autópályára vannak pucolva az utak.

Gyakrabban kéne kimenni

Egy év kihagyás után végre Szilvi is el tudott jönni találkozóra, amíg Vincére a nagyszülők vigyáztak.
A találkozó jól sikerült, jártunk hegyen, kilátóban, várban és még atombunkerben is A szervezést köszönjük szépen Dave-nek és Zolkának!
 

A Sárgának már egy ideje fura hangú volt az egyese, na most ez szombat reggel Dombóváron kiforrta magát, és elmúlt végleg a rükverccel együtt. Szerencsére sikerült megoldani másodikban az összes elindulást, és szépen hazajöttünk vele.

Tervben volt, hogy a cseh tali után idén még valahová eljussunk külföldre, és különböző okokból a nagy lengyel tali ill. a másik cseh klub talija is kiesett, így maradt ez a kisebb lengyel tali, ami legalább közel van, hisz a táv kevesebb, mint 400 km. Dömi jött velem utasnak, péntek reggel 7-kor elindultunk, Kolonics Attiláékkal találkoztunk Érsekújváron, majd Nyitra-Zsolna irányában haladtunk tovább. A hegyekben volt egy kis szerelés, mert totál megállt a BIS egyik pillanatról a másikra, végül sikerült megtalálni, hogy a kondiból tőből kiszakadt a kábel. Zsír. megoldottuk, mentünk tovább, 3-ra a kempingben voltunk. Szereztünk szállást, megjött a maradék 5 magyar autó, és mulattunk, míg 10-kor ki nem dőltem



Szombaton korai indulást követően meglátogattunk egy vízierőművet, ami érdekes lett volna, ha értünk bármit az elmondottakból, kilátást néztünk, elmentünk Żywiec főterére felsorakozni (ott is lehet ilyet, csak Magyarországon nem), aztán egy majdnem légifotóra sorakoztunk fel, volt némi szlalom, majd visszamentünk a kempingbe. Ott sültkolbászoztunk, volt eredményhirdetés, majd a lengyel házszomszédaink kíséretében mulattunk érdekesen



A hajnali kettes kelés ellenére sikerült korán kelni, és mivel az érdemi fordítás hiányában csak itthon utólag tudtam meg, hogy a mai program érdekes lett  volna, ezért korán összecuccoltunk, és 9-kor már a teszkózással is végezve elindultunk haza Zólyom-Ipolyság-Esztergom útvonalon. Tankolástól hazáig 375 km-t jöttem, jobbára 100+ utazóval, eseménytelenül.



Az össz megtett táv alig 846 km volt, összességében jól szórakoztunk most is, de a finoman szólva is hiányos külföldi kommunikáció miatt lenne hová fejlődnie a rendezvénynek.

Amióta pár éve Lengyelországba menet kipróbáltunk egy kölcsönkapott tetőboxot, azóta vadásztunk rá mindhiába.
KG és hollo is felajánlotta, hogy kölcsönadja bármikor, csak hát az nem buli, ha a tetőbox elhozása és visszaszállítása miatt 250-300 km-t kell autózni alkalmanként.

Most viszont előkerült egy újabb példány Vaterán, amit némi technikai malőr miatt konkrétan az utolsó másodpercben sikerült leütni. Sajnos eléggé felverték az árát a kollégák, amin az eladó lepődött meg a legjobban szerintem
Lényeg, hogy sikerült, így ma el is mentünk érte Kaposvárra. Odaúton megnéztük a bokáig érő Balatont, nagyon vicces dolog. A sok idióta barom már kevésbé vicces, aki 60-70-nel megy lakott területen kívül nyílegyenes úton.
Mikor odaértünk, és megpróbáltuk volna feltenni a dobozt, akkor szembesültem vele, hogy van a tetőn egy antenna, ami nagyon útban van... Erősen barmolva sikerült csak leszedni, de most legalább van a tetőn egy szép nagy lyuk és nincs rádió

A tetőbox eléggé szarul néz ki sajnos, az árához képest meg pláne, de legalább van - nekünk ez praktikus célokat szolgál majd remélhetőleg, nem kell szépnek lennie

Hazafelé ismét jót mulattunk a barmokon. Egy apukát valahol Szántód körül ledudáltam - az előtte egyébként üres - belső sávból a Nissan Vanette-jével meg a hátul tobzodó purdékkal együtt, mert 80-nal balfaszkodott, én meg haladtam volna, ha már egyszer négy sávos az út. Én nem is foglalkoztam volna vele tovább, ha nem kezdett volna el onnantól a seggemben jönni és szlalmozni mögöttem át Siófokon, míg 30 km-rel arrébb meg tudott végre látványosan előzni. Az ilyennek mi járhat a fejében? Aki addig 80-nal ment egy négy sávos úton lakott területen kívül, azt mi viszi rá, hogy 30 km-en keresztül versenyezzen egy Kispolszkival?

Hazaérve konstatáltuk, hogy indokoltan izzadtunk nagyon az autóban, mert hivatalosan is 38 °C volt, ennek ellenére a BIS gond nélkül teljesítette a 250 km-t 100 km/h körüli utazósebességgel (a Balatonpartot leszámítva). Igaz, hogy a mutató feljebb ment, mint bármikor is láttam korábban, de szerencsére semmi nyűg nem volt vele.

Na, túl megbízhatóan működött az autó, már gyanús is volt.
Március óta az égvilágon semmit nem szereltem rajta, még apróságot se.
Persze mivel BIS-ről van szó, ez nem egy normális állapot, tudtam én. Inkább a vihar előtti csend.
Most azonban megtört végre a jég - pár napja hallottam, hogy olyan fura hangja van az autónak, olyan traktorszerű...
Nem mertem megnézni, mi történhetett, mert ugye nem olyan régen került fel az autóra a kifejezetten jó állapotú kipuff, szóval az elvileg nem lehet...
Aztán végül rászántam magam, hogy belenézzek a motortérbe, és azonnal meglett a hiba oka - lecsúszott a gumicső a légszűrház és a karbi fedele közül

(Na jó, még mindig félek tőle, mikor ellik meg úgy igazán.)

Akkor ott jó ötletnek tűnt Bencét eladni, de aztán persze megbántam.

Igazából érdemi vétellel nem találkoztam azóta sem, mert hülyék a feltételek. Konkrétan az elvárás, hogy 600-as legyen az autó, de az egyszerűség okán sem olasz autó nem lenne jó, sem nagyon korai ('76 előtti) lengyel, mert ezeken nagyon sok minden más a későbbiekhez képest, és ezek javarészt beszerezhetetlen dolgok.

Szóval figyeltem a '77 körüli autókat azóta is, de nem találkoztam semmi érdekessel, vagy csak drágán. Aztán aminap megtaláltak egy autóval, ami '77-es és '91 óta ki van vonva a forgalomból. A tulaj szétszedte, hogy felújítja, de elmúlt a lelkesedés, aztán csak úgy várta a csodát.

Na, szóval tegnap elmentünk megnézni, és hát nem tudom minek, de elhoztuk. A szürke forgalmiból ismert utolsó rendszám alapján a neve Zénó.
A kasztni a küszöbök körül szar (nincs), a sárvédőkön is van javítanivaló, de így első blikkre a gázos helyeken rendben van.
Ocsmányirodában megnézték nekem, stimmel a tulajdonos meg minden, szóval simán átíratható lesz, ha úgy alakul.

Nem tudom, mi lesz vele és mikor, majd alakul.
Az biztos, hogy a lakatosmunkán felül akadnak még bőven olyan dolgok, amiket pótolni kell, de ez úgysem a sietős projekt lesz.
Már ha lesz belőle valami, mert egyelőre még ez sem biztos.

Az idő múlásásval Csöpi egyre szarabbul nézett ki, de valahogy sose került sorra idő, pénz, energia, kedv hiányában. Az állapota nem is csoda, hiszen kb. 6 év telt el azóta, hogy legutóbb úgy ahogy rendbe lett rakva. Aztán múlt hónapban nyuszy egyszercsak felvetette, hogy egyáltalán fogom-e még használni, el kellene dönteni, hogy mi legyen a sorsa. Ez egy kicsit rosszul esett, persze, hogy szeretném használni, micsoda kérdés! Így hát nekiálltunk. 
Lajos jelezte, hogy épp nem nagyon van meló, hajlandó polskit lakatolni (utóbb megbánta asszem). Elmentünk festékboltba, hogy kiválasszuk a megfelelő színt, aztán május 6-án elgurultunk vele hozzá, és a fiúk 2 óra alatt szét is kapták nagyjából. itt-ott volt csak lyukas, de egyáltalán nem volt rajta vészes lakatolni való. Aztán Lajosnak közbejött egy nagyobb meló, nekünk meg annyira nem volt sürgős, úgyhogy kicsit parkolópályára került az autó. 
Legalább volt idő nagyjából beszerezni a hiányzó, pótolandó dolgokat. Kapott hátsó nyitható oldalablakokat, biztonsági övet hátra, nyuszyval kicseréltük a BIS üléseit a Suzuki ülésekre, mert azok annyira nagyok, hogy esélytelen lenne betenni a gyerekülést tőlük, kimostam a kárpitokat, kerestünk másik műszerfalat, aminek végülis csak a plexi része lett felhasználva, új krómlökhárítókat tettünk fel, és lecserélődtek a kerekek is. Kapott alapos alváz- és üregvédelmet (ilyesmiben se nagyon volt része eddig).
Összességében kb. 2 hét alatt készült el. 
Köszönet mindenkinek, aki hozzájárult alkatrésszel, nyuszynak a szét-és összeszerelésért, Lajosnak szintén, plusz a lakatolásért, fényezésért.

A talira készülés jegyében ma Csöpin és a kabrión is elkövettük a fékdobok festését. Ha már egyszer olyan a felni, hogy belelátni, akkor ne a rozsda látsszon Most is a jól bevált kerítésoszlop-festésre vett anyagot használtuk, a sárgán 3,5 hónapja fenn van, szóval annyit biztosan kibír, amennyi időnként az ember amúgy is levenné a kerekeket.

Csöpin egyéb tevékenységeket is sikerült végrehajtani. A gázpedál már igen régóta szorulós volt (valószínűleg még a gyári volt benne), de most hirtelen elkezdett teljesen használhatatlan lenni. Nekiálltam kiszedni, de a burkolat egyik csavarja úgy döntött, hogy buci alakúvá válik, és még vérhólyagfogóval sem sikerült megmozdítani. A vége az lett, hogy leflexeltem az egészet a 'csába, nem kell az oda... A gázpedál berakásával Szilvi szopott egy fél órát, az ötletes helyen lévő bal oldali csavar okán

Aztán meg a rommá tört rendszámvilágítást próbáltam kicserélni, KG-ék hoztak egy zsírújat. Mint kiderült, eléggé kisipari utángyártott cucc lehet, mert az izzó konkrétan nem akart beleférni, aztán meg miután azt megoldottam, és bekötöttem, akkor kivágta a biztosítékot. Aztán másodszor is, amikor már szétszedtem, és sikerült megállapítani, hogy összeér benne a test és a pozitív érintkezője... Végül én győztem, de ez az utángyártott cuccok között is kiemelkedően szar minőség, na.

A napokban a Baleno kivételével minden autó kapott egy kis törődést.

A télen négy akkunk halt meg az ötből, az egyik (a Balenóé még neccesen, de bírja, a Jimnybe vettem újat, a három Polskira viszont 1 db maradt + Gabe kölcsönadott egyet, így egész jó volt. De most sajnos kitalálta aljas módon, hogy neki is kéne akku az autójába, így visszaadtam (köszi ), és vettem a sárgába meg a kabrióba 1-1 db 44 Ah-s Bären akkut Petya segítségével igen barátságos áron.
Ez most egyúttal egy tartósteszt lesz, amiben kipróbáljuk, mennyit számít az akku élettartamában, hogy nagyjából folyamatosan használjuk, vagy fél évig hozzá sem nyúlunk.



Csöpiben még egy jó Exide van, úgyhogy ő új tetőkárpitot kapott

A Jimnynek meg az egy hónappal ezelőtti túráról hazafelé igen gyanús hangok kezdtek jönni az elejéből, aztán meg a fék elkezdett furán fogni...
Kabriózós idő volt, így mostanáig állt csak a fa alatt szegény. Ma reggel viszont elmentem lajoshoz, szétszedtük az első féket, és a berohadt csúszkákon felül még azzal is sikerült szembesülni, hogy a bal oldalon az egyik fékbetétről elmúlt a ferodo, a maradék kiesett a helyéről és beszorult a nyereg alá Ez mondjuk egész jól magyarázza a fura hangokat is
A csúszák megjáratása és a szakadt porvédők pótlása után összeraktuk új betétekkel, és meglepő módon nem csak a fék lett jó, hanem a szokásos Jimny-betegség kormányrázás is elmúlt. Ki érti...

Egy év kihagyás után újra sikerült ellátogatni a Spolek Fiat 126 Pardubice klub találkozójára, amely idén Hořice városában került megrendezésre. Négy autóval mentünk, az eltérő kiindulási pontok miatt 2-2 autós csapatokkal.
Péntek reggel 6-kor már úton voltam, felvettem Dömit Veszprémben, majd fél 9-kor találkoztunk Gyulinhóval Mosonmagyaróváron, ezzel az 500+ km-es út több, mint harmadát már hibamentesen letudva. Miután továbbindultunk, volt némi kavargás, mert az iGO mindenáron Szlovákián akart menni, mi viszont Ausztriát preferáltuk. Végül a szlovák térkép letörlése oldotta meg a problémát, csak így a Rajka-Kittsee közötti átvágást kellett fejből megoldanunk, amiből az lett, hogy szlovák és osztrák autópályán is sikerült mennünk pár km-t matrica nélkül. Mindenesetre sikerült irányba állnunk, és egy lezárt osztrák híd miatti kavargástól és az időnkénti kiadós esőtől eltekintve eseménytelenül telt az út többi része. Óra szerinti 539 km megtétele után délután fél négy körül a kempingben voltunk.



Szereztünk szállást, lepakoltunk, elmentünk venni némi kaját illetve szerezni készpénzt, majd a szokásos társasági élet vette kezdetét, amit a hidegre való tekintettel én hamar feladtam.

Reggel korai ébredést követően fél 9-kor indult el a kempingből a felvonulás a közúti motorversenypályán át Hořice főterére.



Innen a csehül beszélők egy tájékozódási versenyt teljesítettek, mi pedig Libor vezetésével ill. Patryk tolmácsolásával kirándulni indultunk.

A szokásos nyolcadrendű kis utakon kavarogva mentünk el megnézni egy vonatmúzeumot illetve egy házi motorgyűjteményt.



Ezek végeztével visszamentünk a kempingbe, ahol kis játékok következtek, majd némi pihenést követően elmetünk vacsorázni. Szerencsére sikerült egy kifejezetten finom éttermet találnunk, amit az előző este tapasztalatai alapján a kemping étterméről nem igazán lehetett elmondani.

Vacsora után elmentünk az eredményhirdetést meghallgatni, hátha mi jöttünk a legmesszebbről. Nos nem, kiderült, hogy volt 850 km-ről érkezett lengyel résztvevő is, viszont legnagyobb meglepetésemre nekem sikerült kapni egy díjat nem teljesen tisztázott indokkal. Talán a kis játékok összesítésének második helyezése, de ez közel sem biztos. Mindenesetre határozottan örültem neki.



Az este ismét a szokásos sörözős-beszélgetős módon telt, és mivel reggel korai kelés volt a terv, ezért viszonylag korai fekvéssel zárult a szombat.

Vasárnap reggel a tervnek megfelelően 8 órakor elhagytuk a kempinget, majd némi reggeli- ill. sörvásárlást és tankolást követően 9 órakor indultunk el ténylegesen. A visszaút még az odaútnál is eseménytelenebbül telt, az iGO hülyeségeit és az új tereléseket is simán kezeltük, egy pihenő és egy tankolás után fél 4 körül Móváron voltunk, ahonnan búcsúzkodás után Veszprémen keresztül 6 órára haza is értem.



Ismét egy kellemes hétvégét sikerült összehozni, a kisautó hibátlanul tette a dolgát (ahogy igazából mindenkié , összesen 1.150 km-t teljesítettünk 4,95 ill. 5,8 közötti átlagfogyasztásokkal.

Ki jön szeptemberben a Maluchiádára Pilsenbe?

Fehér lámpaburák vannak körben az autón, és az előző tulaj nem akart pöcsölni a piros izzó festegetésével, így tett a hátsó lámpába ledes izzót. Ennek megvan az az előnye, hogy nem fakul ki, és szép pirosan világít, annyi aprócska mellékhatás mellett, hogy nem annyira látszik, mikor fékez az ember. Nos, ez engem azért valamelyest zavart, úgyhogy vettem lámpabura-festéket, és lefestettem az alját pirosra. Szép nem lett, de funkcionális.
 

A hétvégi túrára készülve pedig átpakoltam Csöpi üléseit az autóba. Hát, az sem volt egy egyszerű ügy, mert sikerült már összegörbíteni a Suzuki-ülés alá szerelt Polski-sínt, úgyhogy csak kalapáccsal szenvedve sikerült berakni a helyére, de végül mi győztünk.
 

Az idei Tavaszi Találkozó helyszíne Szombathely lett, aminek személy szerint kifejezetten örültem, mert még nem igazán jártam ott.
Pénteken sajnos későn tudtam csak elszabadulni a munkából, 5 óra körül jutottam el Veszprémig, ahol felszedtem Dömit, majd Szombathely felé vettük az irányt. Odaérve bevásároltunk, majd 7 órára már a szállásra is értünk, ahol vacsora után kezdetét vette a szokásos péntek esti mulatás.

Szombaton elautóztunk a szelestei arborétumba, majd egy gyors ausztriai fényképezkedést követően Kőszeg belvárosát néztük meg, ezzel el is telt a nap nagy része. Este még megpróbáltunk eljutni Szombathely belvárosába, de inkább végül csak megáztunk helyette

Vasárnap megnéztük Takyék legiós bemutatóját, majd végre eljutottunk a belvárosig is. Innen már gyors kajálás után hazafelé vettük az irányt. Hazafelé még megálltunk Kemáékkal és Buszos Petyáékkal a Hajagon bunkernézni, így csak 6 óra körül sikerült hazaérni.

Ismét egy nagyszerű találkozó van mögöttünk, köszönet Takynak a szervezésért és mindenkinek a hangulatért
Összesen 450 km-t tettem meg a hétvégét minden hiba nélkül, ami azért nem kis teljesítmény egy BIS-től
 

Az úgy kezdődött, hogy KG idén is felvetette, hogy jelenjen meg a klub az OT Expón, és hogy melyik autók kerüljenek ki. A kabrió már többször felmerült, de mindig volt valami, ami miatt esélytelennek tűnt. Amint alkalmas volt az időjárás, előszedtem az autót, hogy kiderüljön mi a helyzet, és miután úgy tűnt, működik a technika, jeleztem KG-nak, hogy tudjuk vinni. Addigra a három autós stand betelt, így a közös kiállítói térbe kapott helyet az autó. Ezt később a szervezők vissza is igazolták, én meg rákészültem a dologra, napokig takarítottunk, Lajos felpolírozta az autót stb. Úgy volt, hogy csütörtök este visszük ki az autót, erre kedd délután jelezték KG-nak, hogy mégsincs hely... A reakciómat inkább nem írnám le, elképzelhetitek. Aztán meg csütörtök este 9-kor hívott KG, hogy kevés az autó, és kérdezgetik, nem tud-e valamit... Egy darabig tűnődtünk, hogy akkor mégis kivisszük, de mivel nem vagyok pesti, a dologgal járó macera és költség az ilyen szintű szopatás után elvette a kedvünket a dologtól... Ennyit erről.

Azért szombaton elmentünk a sárgával a Sokadalomra és utána az Expóra is. A Sokadalom filozófiája nekem tetszik, és még a rendezvény sem volt rossz, Szilvi mondjuk kevésbé élvezte. Mindenesetre eltöltöttünk néhány órát a Premiers Outlet Centerben, majd a rakparti Sokadalom pont érintésével kimentünk az Expóra.
 

A korábbiakkal ellentétben nem a Vasúttörténeti Parkban, hanem a Hungexpo B pavilonjában került megrendezésre az esemény, és hát ez sajnos nem tűnt egy jó váltásnak. Egyrészt itt semmi más nincs, ami miatt sok látogatót elveszítettek, hiszen a korábbi helyszín megfelelt családi programnak is, ez kevésbé. Másrészt valahogy elveszett a hangulat, amit a régi vasúti épületek kölcsönöztek az egésznek. Az autók szépek voltak, de így egy óra alatt körbejárt az ember, aztán annyi. Nem volt az igazi, na. Ennek ellenére persze megérte felmenni, mert sok szép és élőben soha nem látott járművet láttunk.
 

Aztán ha már a kiállításon nem mutogathattuk a kabriót, kihasználtuk az áprilisi nyarat, és tegnap elmentünk egy kicsit kirándulni. Konkrét cél nélkül elindultunk a Balaton felé, aztán mivel még sosem próbáltuk, átmentünk komppal Szántódról Tihanyba, majd hazafelé Almádiban meglátogattuk Egéréket, fagyiztunk, picit sétáltunk, aztán hazajöttünk.
 

Nem mértem le pontosan, de mindegyik autóba kb. 200 km került, ami önmagában nem egy nagy szám, de arra felettébb büszke vagyok, hogy egy hétvége alatt két BIS-sel teljesítettünk 200-200 km-t minden hiba nélkül A sárga átlagfogyasztása elég ijesztő, olyan 6,3 körül jött ki, igaz, ennek nagy része város, a kabrió viszont 5,4-re jött ki, ami a használat mennyisége mellett teljesen jó.

A kipuff, amivel az autót vettem, tulajdonképpen egész jónak tűnt kivülről, viszont valami el lehet benne szabadulva, mert bizonyos fordulatszámokon valami rettenet zörgés jött belőle. A jómúltkor sikerült vennem egy használható állapotú bontott kipuffot, mára szabit vettem ki, és nekiálltam a mutatványnak.
Az elcseszett helyen lévő csavarok még csak hagyján, mert hát BIS, tehát az normális, hogy hülye pózban kell a földön fetrengeni bármihez, de az kifejezetten sokkolt, amikor szembesültem vele, hogy nem lehet levenni a kipuffot a szelepfedél levétele vagy a teljes motor kiszedése nélkül, mert egyszerűen nem fér ki.

Mondjuk annyira nem ijesztett meg, mert úgyis akartam ott tömítést cserélni, mivel a múltkori szelephézag-állítás után sikerült szarul visszatenni, és folyt az olaj a kipuffra. De pont emiatt úgy képzeltem, hogy majd milyen jó lesz gy feltenni az fedelet úgy, hogy nincs ott a kipuff. Na, ez ugye felejtős, hacsak nem akarja kivenni az ember a motort (nem akartam).
A képen látható a leszedett és a felrakott kipuff. Ki jön rá a hibára?

Miután a kipuffot feltettem a helyére, a szelepfedelet ezek után nem akartam paszta nélkül felrakni, úgyhogy elugrottam venni egy tubusal, mert a kuplerájban nyoma veszett a rendelkezésre álló 2-3 tubus mindegyikének. Beállítottam a hézagokat 0,15-re, aztán feltettem a fedelet új tömítéssel és pasztával, remélem tartós lesz.

Közben - ha már egyszer a kocsi alatt feküdtem - leengedtem az olajat, merthogy nem volt még hozzá hangulatom, mióta megvan az autó. Valaki tudja, hogy azt BIS-en hogy lehete kulturáltan megoldani a hőterelő lemez/gumi teljes leszerelése nélkül? Nekem nem sikerült rájönni.
Mindenesetre pont volt egy Polskinyi 10W40 Repsol olajam itthon, úgyhogy szerencsére ehhez nem kellett most pénzt kiadni.
Az olajcserénél 84.654 km-en állt a km-számláló.

Miután ezekkel megvoltam, nekiálltam kitalálni a vásárlás óta idegesítő gázpedál-szorulás okát.
Ugyebár gázpedált már cseréltem, viszont akkor semmi nem változott. Közben megtaláltam a tartalék gázbowdenemet, szóval most nekiálltam tovább nyomozni. Szétfűztem a cuccot a karbinál, volt a dróton egy törés, azt kiegyenlítgettem, toltam a külsőbe nyálat, erre elkezdett tök simán mozogni. Összeraktam, megint szar. Szétszedve a karbi sem szorul meg a bowden sem. Megnéztem másik bowdenvisszahúzó rugót, az még rövidebb is. Akkor hol a hiba?
Hát egy darabig nézegettem, mire rájöttem. A BIS gázbowdene más, mint a levegősé, a karbi karján egy golyó van, és arra egy faudi-fej csatlakozik, aminek a szárában van egy menet, oda jön a bowden végén lévő merev szár. Na, valamelyik előző tulaj a faudi-fej szárát rövidebbre vágta úgy 3 mm-rel, gondolom a végéből elkopott a menet, szétrepedt vagy ilyesmi... Emiatt viszont az egész nem abban a pozícióban állt, ahogy azt megálmodták eredetileg, és a rugónak ezzel a 3 mm-rel nagyobbat kellett volna feszítenie, amihez már nem volt elég erős. Szerencsére volt ilyenem bontva, ráadásul meg is találtam (így jöttem rá, hogy ez nem stimmel), összeraktam a másikkal, és nagyon úgy tűnik, hogy sikerült megoldani a hibát, most olyan a gázpedál, mint egy normális autóban.

Igazság szerint már egy hónapja indokolt lett volna, de vagy szar idő volt, vagy nem volt hozzá kedvem, így maradtak az autókon a téli gumik. Na meg aztán felni- és gumihiány is jelentkezett. A Csöpin jelenleg lévő gumik közül kettő nullára kopott, a másik kettő sem áll a helyzet magaslatán. A sárgával kapott lemezfelniken lévő nyári gumik felkerülnek majd Csöpire, na de akkor mit tegyek a sárgára?
Szóval vadásztam valamire emberi áron, mert valahogy nem vágytam most arra, hogy 40 ropiért vegyek egy garnitúra gumit - miközben évi 1-2.000 km-nél többet úgysem megy egyik autó sem. Végül a neten találtam több szempontból is ismerős felniket gumival. Egyrészt ugyanaz a az Aluett/Titan felni, ami a kabrión van (ergo biztosan jó BIS-re is), másrészt meg ugyan én most egy Trabiról vettem meg, korábban ezek a kerekek voltak Lajoska és Grosso autóján is. Kicsi a világ, na
Lényeg, hogy Grosso átvette őket nekem, Gabe meg elhozta őket Grossótól, így ma már rá kellett szánnom magam a kerékcserére.

 Persze ez sem volt olyan egyszerű, miért is lett volna Először is kiderült, hogy a 19-es fejű csavar ennél a felninél necces, ugyanis nem fér be mellé a kerékkulcs. Ezt végül sikerült áthidalni krovával. Aztán kiderült, hogy a hosszabb csavarokkal nem annyira forog el a kerék... Valahol van egy garnitúra csavarunk, ami ideális lenne ehhez, de persze nem találtam meg, így végül gyári csavarokkal raktam fel, annak legalább a hossza jónak tűnik.
Aztán miután feltettem az egyik oldalra mindkét kereket, gondoltam, megnézem, milyen az összhatás. A vártnál jobb lett, viszont ezzel a szellős felnivel kifejezetten ocsmányul mutatott az elöl pirosra, hátul sárgára lefestett fékdob, úgyhogy újra leszedtem a kerekeket, és előbányásztam azt a fekete festéket, amit még úgy négy éve a kerítés zártszelvény oszlopainak lefestéséhez vettünk. Szerencsére ez még hagyományos oldószeres anyag, így egyáltalán nem döglött meg. Úgyhogy nagyjából ledrótkeféztem ill. hígítóval zsírtalanítottam a dobokat, majd lekentem őket a cuccal. Nem hiszem, hogy túl tartós lesz, de addig is mindenképpen szebb, mint volt. Picit vártam, feltettem a kerekeket, majd eljétszottam ugyanezt a másik oldalon is.
Utána még a Balenóra is feltettem a nyári kerekeket, most már az is normálisan néz ki.

 

Az eredeti tervem az az volt, hogy csak feketére festve teszem fel ezeket a kerekeket, ám szerintem várakozáson felül jól áll az autónak fehérben, úgyhogy asszem idénre így marad, de várom a véleményeket!

Egy jó kis tüntetés helyett ma is inkább a kirándulást választottuk. Az időjárás is támogatta a dolgot, gyönyörű napsütés volt 10 °C fölötti hőmérséklettel, és a délelőtt még viharos szél is elállt délutánra.
Bánta felől indultunk el, majd felmentünk a sziklás-lépős úton (már ha azt útnak lehet nevezni), aztán Lajos meg akart nézni egy utat, ami ismerten nem vezet sehová (legalábbis autóval), viszont legalább amíg el lehet rajta menni, jó oldaldőlős. Mivel nem vezet sehová, nem is nagyon járják, így jó néhány kidőlt fát kellett arrébbpakolni, de legalább eljutottunk addig, amíg lehetséges volt.

Utána a Sötét Horog felé vettük az irányt, és egyszercsak kiszúrtunk egy csapat hatalmas szarvast a hegyoldalban vágtatni, több száz méteren mentünk velük párhuzamosan, persze aztán leráztak minket
A Horogban egyébként olyan szintűre ki van tolva az út, hogy szemályautóval is simán járható. Mivel rég jártam arra, felérve elgurultunk a az Öreg Futónén álló csőtoronyhoz, aztán meg a Mórocz-tetőre is kimentünk.

Innen Alsópere irányába mentünk tovább, majd a szénégető után elkanyarodtunk jobbra, hogy átjussunk a Felsőpere és Bakonynána közötti úthoz. Hát, ez elég sokáig tartott, egyrészt nagyobb a távolság, mint amire emlékeztem, plusz egy idő után sikerült elveszíteni a fonalat. Azért láttunk megint szarvasokat, ső, megint láttunk muflont is. Végül kijutottunk, és véletlenül az egyébként igen eldugott Kán-kút nevű forrást is megtaláltuk.
Kavarogtunk kicsit az aszfalt túloldalán, aztán különféle jó játékokat is találtunk:

Innen már aztán a Római Fürdő és Jásd környéke érintésével hazafelé vettük az irányt, majd éppen a murvás erdészeti úton mentünk felfelé, mikor gyalogosokkal találkoztunk, akik leintettek minket. Kiderült, hogy kirándulni jött városi puhányok, akik egy kicsit eltúlozták a gyalogtúrát és a halálukon vannak, miközben fogalmuk sincs, hogy hogyan jussanak vissza a Tésen lévő autójukhoz Nem volt egy nagy kerülő, így elvittük őket odáig, majd mi is hazajöttünk.

A múlt hétvégi incidens után nekiálltam fékcsövet vadászni, ami elsőre egy könnyű dolognak tűnt, aztán kiderült, hogy a nagy alkatrészkereskedések kínálatában 11.000 Ft körül összegért nem rendelhető...  Az meg még viccnek is rossz egy 30 centis gumicsőért, legalábbis szerintem.
A mivel lehet helyettesíteni kérdés következett, elvileg a Skoda 105/120 valamelyik csöve jó lenne, csak éppen a rögzítése lenne elég reménytelen - viszont csak 740 Ft. Aztán végül írtam a www.fekmester.hu címen elérhető cégnek, mert ők í weboldaluk alapján tudnak kifejezetten Jimnyhez való csövek 2.960 Ft-ért. Kicsit szkeptikus voltam, de kiderült, hogy tényleg be tudják szerezni (nem értem, hogy a nagyok vajon miért nem, LPR gyártány), úgyhogy akkor már rendeltem egy komplett autónyi fékcuccot, hogy megérje kifizetni a futárt, és csütörtökön meg is jött a csomag hiánytalanul.

Lajossal abban maradtunk, hogy a vasárnap esélyes, úgyhogy ma reggel 7-kor nála voltam, és nekiestünk. Szerencsére viszonylag könnyen ment, aztán sok kört légtelenítettünk, és nem is lett szükség jobban szétszedni a féket, mert jobb fék lett az autón, mint valaha. Egyedül a kézifék bowdenje van van berohadva, majd alkalmasint cserélni kell őket.
Viszont azt néztük, hogy elég feszes az a fékcső, leátlózáskor kifejezetten megfeszülhet, és valószínűleg ilyen állapotban találta el valami tereptárgy, úgyhogy akkor már némi vasfűrészlappal való szopás után arrébb hegesztette Lajos az alvázon lévő rögzítési pontot, így most nem lehet vele ilyen baj többet.

Az idén talán a szokásosnál kicsit később szedtem elő az autót, egyrészt mert hosszú volt a tél, másrészt meg nagyon körbe lett építve mindenfélével. Viszont ma délután szépen sütött a nap, 10 °C fölé ment a hőmérséklet, így elpakoltam az útban lévő mindent, és kitoltam az autót. A saját akkuja a tél folyamán meghalt sajnos, de annyira nem meglepő, mert ezzel az akkuval vettem az autót 2005-ben, és akkor sem volt új. Ráadásul a lehető leggonoszabb módon volt használva azóta, úgyhogy továbbra is hiszek az Exide-ban, na.
Szóval ideiglenesen beletettem Csöpi akkuját, ami éppen a sárgában van, merthogy azé is halott, illetve lemostam róla a nagyon vastag port, valamint belepakoltam a Thonytól vett üléseket próbára.
 

 

A szokásos módon miután eljutott a benzin a karbiig, be is indult ügyesen a több mint fél éves állás dacára, hagytam picit melegedni, aztán mentem vele egy kört a közelben.
Hát, rá kellett jönnöm több dologra is. Először is, a sárga szarul megy ehhez képest.
Másrészt meg ezek az ülések ebben az autóban életveszélyesek. Ugye azt tudjuk, hogy az autó igen ügyesen kanyarodik, tavaly sikerült is megnyerni a nyári talin a szlalmot vele, viszont az eredeti ülések a kétpontos övvel abszolúte nem tartanak, így a limit az volt, hogy kanyarban ne essek ki. Na, ezzel nincs ilyen. Már egy körforgalomban azt éreztem, hogy ezt baromi erősen gyakorolni kell, mert ugyan az autó irányíthatóan csúszik csak meg, de én egyszerűen nem vagyok hozzászokva ehhez a tempóhoz
Lényeg, hogy nem akarom visszatenni az eddigi üléseket, annak ellenére sem, hogy nagyon fájdalmas ezekkel ki- ill. beszállni, tetővel meg nem is tudom, hogy lesz lehetséges
Ami pluszban jó, hogy alacsonyabban ülök, így kevésbé vág be a huzat is. Viszont így a kormány kicsit magasan van, próbált már valaha valaki Polskin állítani a kormány szögén?
 

A korábbi probléma a szivató rúdjával az istennek sem oldódott meg magától, viszont nem is foglalkoztam a dologgal, mert a Soma apukájától használtan vásárolt akku az első fagyoknál megadta magát. Gondoltam, majd ha jobb idő lesz, akkor nem lesz vele gond, hát nem így lett, egy napos töltés után sem igazán akarta beindítani az autót +5 °C-ban sem. Somát megkérdeztem, sajnos az akkuhoz küszöbgarancia járt, szóval csak az vegyen ismerőstől is használt akkut, ha van lehetőség újat venni is, aki szopatni akarja magát és pénzt akar kidobni.
Úgyhogy Csöpiből vettem kölcsön az akkut, amikor a hétvégén a Suzukit sikerült kényszerpihenőre küldeni, és muszáj volt előszednem a sárgát a munkába járáshoz. Persze az említett rudacska továbbra is kiesett a helyéről, úgyhogy rászántam magam, és beépítettem a múltkor talált zsírújat. Hát, jóval nagyobb erővel kell rányomni a pöcköt a golyóra, mint a használtnál, remélem ez nem fog lehullani, mert ha mégis, akkor legalább nem lehet az út szélén egyszerűen szerelni (csak úgy tudtam felnyomni, hogy le volt szedve a karbi teteje, és fogót használtam).
Most bizakodva várom a fejleményeket.

Szilvi elengedett, úgyhogy Lajossal megbeszéltük, hogy elmegyünk egy kicsit kirándulni.
Szép idő volt, elindultunk viszonylag messzebb, valahol Zirc után mentünk le az aszfaltról. Egész kellemes helyeket találtunk, amikoris valahol Pénzesgyőr fölött az erdő szélén fékezni próbáltam, aztán nem annyira jött össze. Az történt, hogy valami tereptárgy letépte a gumi fékcsövet bal hátul :(
Az égvilágon semmi nem volt nálunk, amivel ezzel tudtunk volna kezdeni bármit, így óvatosan leereszkedtünk a faluba, aztán ott egy szerelőtől kaptunk ajándékba bilincset, amivel el tudtuk szorítani a csövet, de persze eddigre az összes fékfolyadék elfolyt... Szerencsére valami minimális fék azért lett így, úgyhogy óvatosan haza tudtunk jönni, persze azért ahol nem volt muszáj, ott nem aszfalton
Az amortizáció ellenére kellemes kirándulás volt, láttunk nagyon sok őzet, illetve egy nagy csapat muflont is valahol Alsópere fölött.

 A Jimny önindítója egy ideje elkezdett hülyülni, engem meg elkezdett ez egyre jobban zavarni, úgyhogy ma délután elgurultam Lajoshoz, hogy kicseréljem egy ideiglenesre, amíg ezt szétszedem meg szerzek hozzá alkatrészt. 
Még meg is beszéltük, hogy ehhez nem kell akna. Lehet, hogy előre bele kellett volna nézni a motortérbe, mert nem pont olyan a hozzáférhetősége, mint a Samuaraiénak. Konkrétan azon tűnődtünk elsőre, hogy vajon a szívócsonkon kívül mit kell még leszedni, hogy egyáltalán látni lehessen az önindítót Végül a kocsi alatt fetrengve + fentről nőgyógyászkodva sikerült leszednem, és kiderült, hogy teljesen tök ugyanaz, mint a Samuraié (azt már mondta Köpci, hogy kompatibilis). Felrakni még jobb volt
Lényeg, hogy szerencsére működőképes, amit Lajos talált, egyelőre stabilnak tűnik, majd kiderül reggeli hidegben.


Aztán - ha már egyszer a héten végig olvadt - kihasználtam a kínálkozó lehetőséget, hogy közel voltam a terephez. Ugyan már kedden összesaraztam a kcosit otthon a réten, de ott nincsenek szintkülönbségek, így a gumi képességeiről nem tudtam meg semmit.
Szóval mondtam Lajosnak, mutassa meg, hol lehet sár. Megmutatta Voltak jó kis mélyszántós utak, a gumi pedig meggyőzően teljesített, többször is az hittem, hogy meg fog állni, de mindig tovább ásta magát felfelé is, sőt, a motor ereje előbb fogyott el, mint hogy a gumi lett volna kevés. Szóval egyelőre tetszik.
 

Bónusz:
Vajon milyen jármű járhatott itt előttem?
 

A szombati hatalmasnak beígért havazás elég gyengére sikerült, de végül ma már egész használható mennyiségű hó jött volna össze, hanem fújja el a szél.
Azért a délutáni negyed órás autókázásnál sikerült találni olyan hófúvást, ahol játszani kellett, mire kijutottam, meg aztán találtunk igen érdekes tájat is.

A 3 éve használtan vett Fulda gumik eljutottak odáig, hogy lecseréljem őket, vizes aszfalton ugyanis kezdett akkor is játszós lenni az autó, amikor nem akartam, na meg már csak olyan 6-8 mm minta maradt rajtuk.
Úgyhogy rendeltem egy garnitúra Kumho KL71 típusú gumit 195R15 méretben a startgumitól, amit ma meg is hozott a futár, aztán délután jól fel is szereltettem őket.
 

Kíváncsi vagyok, mit fog mutatni majd mind aszfalton, mind terepen. Ez most egyúttal egy kísérlet is, hogy a 195-ös gumival lesz-e alacsonyabb a fogyasztás, illetve hogy kevésbé lesz-e terepkörülmények között erőhiányos, mint egy 215-össel. Amúgy felszerelve külső átmérőben nagyjából ugyanakkora, mint a Fulda volt, persze ebben benne van az is, hogy azon már kevésbé van minta, az újon meg úgy 13-14 mm a profilmálység.
Az biztos, hogy kifejezetten csendes aszfalton, már csak az ideális nyomást kell eltalálni valahogy.

Mély fájdalommal tudatom, hogy ma reggel tragikus hirtelenséggel elhunyt 4 év 1 hónapos korában a Jimny Bosch akkuja :(
Ismét igen hideg reggelre ébredtünk, ennek következményeként a nyekk-nyekk jelenség játszódott le, ami még nem is lenne annyira gáz, hiszen rövid utakon járok, többynire világítással. Az viszont már gáz, hogy a töltő árammérője nem nagyon ment 3 Amper fölé, aztán 5 perc után beállt nulla környékére...
Úgyhogy akkut kellett venni. Mivel az eddig egyetlen márka, amiben nem csalódtam az az Exide, azt próbáltam beszerezni, de nem találtam a városban 22 kHUF alatt, amit most kicsit sokallottam volna, érdemben olcsóbban meg csak Bosch lett volna beszerezhető, de azt meg jelen tapasztalatok alapján inkább kihagynám sokért. Úgyhogy H. B. Péter barátunk felajánlására sikerült boltos kedvezménnyel beszerezni egy Perion címkéjű 45 Ah, gondozásmentes akkut 13 kHUF alatti áron. Annyit csak kibír ez is, mint a méregdrágán vett Bosch...

Említettem, hogy elhagytam egy kis rudacskát a karbiból, és ugyan még volt egy FOS karbim, amiből tudtam ezt pótolni, de hát ez akkor sem szerencsés. Tűnődtem rajta, hogy ilyet honnan a bánatból lehetne szerezni, és arra jutottam, hogy sehonnan.
Erre az előbb nekiálltam túrni az egyik szekrényben a hálószobában (!) teljesen más jellegű dolgot keresve, és a kezembe akadt ez:
 

Ilyen nincs, ez pont az a pöcök, amiről szó van. Fogalmam sincs, hogy ez honnan van, valakitől ajándékba kaphattam (talán Lacitól?), mindenesetre most nagyon örülök neki A másik kis izé funkciójáról viszont sejtésem sincs, ha eredetileg van ilyen a karbin, akkor nekem már régen elveszett. Valakinek van rá ötlete, mi a rosseb az?

Mivel a benzincső hibájának kijavítása után is magas maradt a fogyasztás, ezért kézenfekvőnek tűnt a termosztát cseréje, amit Csanak is megerősített. Találtam bontott termosztátot, amik működésileg jónak is tűnt, csak éppen a felfekvő gumija volt porrá öregedve, szóval simán átfolyt rajta a víz zárt állapotban is...
Így aztán Gáspáry Laci hozott nekem szép új termosztátbetétet, amit ma meg is hozott a futár (Laci, írd már meg, hogy hová utaljak ), és kihasználtam a döbbenetesen szép időt (+10 °C és verőfényes napsütés), és délután nekiálltam kicserélni.
 

A terv az volt, hogy visszaöntöm az eredeti hűtőfolyadékot, de aztán a lenti képen látható színű löttyöt nem volt szívem visszönteni, úgyhogy elugrottam venni tisztát, aztán miután felkerült az új termosztát, beleöntöttem, hagytam melegedni, aztán lelégtelenítettem.
Ránézésre nem folyik sehol, nyit a termosztát, kapcsol a ventilátor, szóval akár még az is lehet, hogy jó lesz. Majd kiderül

Egy egész héten át használtam a BIS-t, mint egy normális autót, és attól eltekintve, hogy pénteken megint szétugrott az a műanyag csukló a szívatónál, egész jól viselkedett. Ha valakinek van ötlete, hogy azt a szart hogyan lehetne fixálni, szívesen venném a tippeket.

Illetve most már biztos vagyok benne, hogy halott a termosztát, ami ilyen városi felhasználásnál sajnos rettenetes fogyasztást okoz, de remélem, Gáspáry Laci hoz nekem szép új termosztátot, és akkor ezt a problémát is meg lehet szüntetni.

Illetve még vettem egy pár ülést Thonytól, ami előtte már körbement a fél klubon, hollo pedig ma elhozta őket nekünk (köszönjük szépen!).

Gyorsan be is tettem a sárgába próbából. Hát, szóval ahogy sejtettem, elég perverz dolog ilyet használni napi szinten. Benne ülni egész jó, még majdnem kényelmesnek is mondanám, de ki- és beszállni egy rémálom Úgyhogy egy tesztkör után gyorsan visszakerültek a hollo-féle ülések, ezek meg jók lesznek alkalmi játszós használatra, mert kanyarodásnál azért baromi jók
Ja, meg lesz egy jelenésük kárpitosnál is, mert annyira nem szépek, de hát ugye használt cuccról van szó, szóval ez nem meglepő fordulat.