Jutott mára egy kis útszéli szerelés.

Pesten voltunk Csöpivel, visszavittük KG-nak a tetőboxot ill. öcsémnek a fényképezőgépet.
Köszi nekik érte
Hazafelé jöttünk a 70-esen, Fehérvár szélétől 1 km-re, az emelkedő három sávos részén hasítottunk felfelé nyélgázon, mikoris láttuk, hogy valami áll a külső sávban. Elkezdtük kikerülni, akkor tűnt fel, hogy egy Polski az, úgyhogy megálltunk, hátha tudunk segíteni.

Egy elég lepusztult fehér kisautóval volt egy srác és az anyukája, akik éppen Pestről tartottak haza Kéthelyre, az autóból meg elmúlt a gyújtás. Adtunk nekik egy másik megszakítót, de azzal sem lett jobb, viszont kezdett lemenni a nap, ott meg sötétben elég életveszélyes lett volna állni.
Ekkor hívott egy volt kollégám, hogy minket látott-e ott állni, és kell-e vontatni. Mondtam, hogy lehet, hogy nem volna hülyeség, közben Szilvi felhívta Petyát, van-e kedve ilyesmihez, így végülis Opel Astra után kötve jutott el Petyához a vas.

Végülis egy komplett gyújtáselosztó-csere oldotta meg a problémát, majd pótoltuk a valahol elveszett kipuff-tőcsavarokat, és nekivághattak a hátralévő 120 km-nek, reméljük, hazaértek.

A dolog érdekessége, hogy mire mi megálltunk, ők már vagy egy-másfél órája álltak ott, és ezalatt senki, de abszolúte senki nem állt meg megkérdezni, nem tud-e segíteni, akár csak annyival, hogy elvontassa őket egy kicsit kevésbé életveszélyes helyre.
A dolgot tovább szépíti, hogy a hétvégén Gárdonyban Lada-találkozó volt, ahogy láttuk, igen sok résztvevővel, akik közül persze szép számmal mentek el az említett időben az említett helyen, és közülük sem állt meg senki megkérdezni, segíthet-e, sőt, a srác szerint az egyik még gúnyolódva be is szólt... Az ember azt gondolná, hogy legalább a keleti autós, találkozóra járós emberekben van némi összetartás, de ezek szerint ilyesmi sincsen már :(

A Nyári Tali alatt született meg az elhatározás - idén márpedig elmegyünk a lengyel találkozóra. A minimális feltételeket sikerült megteremteni, a teljes héten szabin voltam, de sajnos hétfő reggelre mindenképpen haza kellett érnem nekem is és Szilvinek is, így a vasárnapi hazajövés adott volt. Minthogy sok érdeklődő volt, és együtt akartunk menni, a mindenkinek jó indulási időpont a szerda este lett.

Ami még nyitott volt, hogy hogyan oldjuk meg a cuccolást, hiszen Beck's is jött velünk. Kiderült, hogy KG-nak van egy frissen beszerzett, egyben lévő tetőboxa, amit jól elkértünk tőle. Egyetlen gond volt vele, mégpedig hogy még Robinál volt Miskolcon, oda meg azért nem akartunk elugrani érte. Végülis Robi sógora elhozta kamionnal Paksra, ami már csak 80-90 km tőlünk, ez volt kedden Csöpi tesztútja, amit hibátlanul teljesített. A tetőboxért és az eljuttatásáért köszönet KG-nak, Robinak, Janinak és Petinek!

Csöpi felkészítése annyiból állt, hogy Szilvi festett hozzá új piros izzókat, ezen kívül nem nyúltunk hozzá semmihez. Végülis a csomagtartó megtelt szerszámokkal, a tetőbox pedig épp elég lett a cuccunknak, még így is került az utastérbe, különösen, hogy vittük a találkozóra gyártott pólókat is.

Szerda este fél 8-kor indultunk el, háromnegyed 9-kor találkoztunk Dömivel Komáromban, Kliment Lacinál, majd a találkozási pont, a zólyomi benzinkút felé vettük az irányt.
Éjfélre mindenki odaért Robiék kivételével, de hál' istennek ők sem műszaki hiba miatt késtek, csak megviccelte őket a GPS.
Fél egykor indultunk tovább immáron 6 autóval, forgalom nem volt, így fél ötkor már Bielsko-Bialában jártunk. Az út további részét már világosban teljesítettük, persze mivel senki nem tudta kipihenni magát, egyre fáradtabbak voltunk.

Az út egyetlen érdekesebb pontja az volt, amikor épp benzinkutat keresve egy autópályára navigált minket Andrea, benzinkút persze sehol. Aztán 20 km után volt egy tábla, hogy a következő kút 70 km-re van. Szerencsére volt egy lehajtó pár kilométerre, ahol lejöttünk, és a semmi közepén elkezdtünk tanakodni, hogy most akkor mi legyen. Végülis autópályamentes navigáció alapján folytattuk az utat Bydgoszcz felé, és a következő városban bíztunk. Több megkérdezett ember is mondta, hogy van benzinkút, amit kb. egy órás kevergés után sikerült megtalálnunk, miután egy emberke autóstul odavitt minket
Innentől az út eseménytelenül telt, és végülis csütörtökön 16:13-kor álltunk meg a kemping előtt.

Előkerült Fifi is, majd elfoglaltuk a faházunkat, ami valószínűleg negatív csillagszámmal rendelkezik, de végülis volt fedél a fejünk fölött.
Megnéztük még a helyi kisboltot is, amit az ÁNTSZ nálunk örökre bezáratna, illetve ettünk valamit egy főút menti büfében.
Este megittunk egy-két sört, Beck's úszott a folyóban, aztán jó korán nyugovóra tértünk, mert azért a 20-21 órás, 900 km-es út elég kimerítő volt.

A találkozó pénteki napi programja az érkezésből állt. A csapatunk többsége a helyi autósboltok látogatásával kezdett, mi Robiékkal inkább reggel nekivágtunk a 178 km-es távnak a tengerhez, Gdanskba.

Az út eseménytelenül telt, bár az 50 km-nyi betonlapos szakasz igen vicces volt.
Szilvi még itthon kivadászta Google Maps-ről, hogy hol van a strand, így arra a pontra navigáltattunk az IGo-val. Gyanús volt, amikor egy igen rossz állapotú egysávos kisutcára fordultunk rá, de mivel stimmelt a térkép, követtük. Egyszercsak minden jelölés nélkül egy sínpár keresztezte az utunkat egy kereszteződés előtt. Hogy a kereszteződést belássam, ráálltam a használaton kívülinek vélt sínre, amikoris Szilvi szólt, hogy jön a villamos... Gyorsan elhúztunk, a villamosvezető meg integetett és csilingelt Robiéknak
A rissz-rossz aszfaltos út egy 300 méter múlva átment járt földútba, jobb ötletünk nem lévén követtük. Egy balosnál 26 méterrel előbb lefordultunk, mint kellett volna, úgyhogy inkább visszatolattam megnézni, van-e út 26 méterrel arrébb. Nem igazán volt, éppen azt beszéltük meg, hogy menjünk akkor a másikon, mert irányba megy, amikoris feltűnt a tükörben egy pickup. Lehúzódtunk, hogy elférjen, de megállt Robiék mellett, és kiszállt 2 fő civil, de fegyveres kommandós (egyébként még 3 volt a kocsiban), és elég határozottan közölték Robival, hogy ez itt tiltott terület, és el kell tűnnünk de azonnal Kiszálltam én is, megkérdeztük az angolul beszélőtől, hogy merre van a tengerpart. Mondta, hogy visszamegyünk a villamosos útig, és balra kb. 2,5 km. Elköszöntünk, visszamentünk. Robi ment elöl, elkanyarodtunk balra. A szemből jövők dudáltak és villogtak, gondoltam tetszünk nekik. Robi egyszercsak szól a rádióba, hogy "Fordulj meg, fordulj meg!" - én azt hittem, hogy valami ismerőst látott, erre mutogatott egy táblára, miszerint egyirányú úton vagyunk
Érdekes egy hely, a tiltott helyet nem jelzi sem behajtani tilos, sem semmi lengyel felirat, és az említett út egyirányúságát sem jelezte sem behajtani tilos, sem kötelező haladási irány tábla

Végülis minimális kavargás után sikerült eltalálnunk a tengerpartra, amiről kiderült, hogy egy hatalmas homokos strand. Átöltöztünk, és bele is mentünk a 18 fokos vízbe, én személy szerint egy kicsit hidegnek tartottam deréktól felfelé, de a többiek élvezték, köztük Beck's is
Vicces pont volt, amikor Andi aszonta, hogy látott egy medúzát. Mi mind megindultunk kifelé, ekkor azt mondta, csak viccelt, egy zacskó volt csak a vízben. Megnyugodva visszamentünk, aztán láttunk mi is medúzát. Próbáltuk kerülgetni őket, míg meg nem láttuk, hogy a gyerekek azzal dobálják egymást Kipróbáltuk, valóban nem csíptek, úgyhogy mi is fogtunk, meg próbáltunk saját medencét építeni nekik

Minthogy nagyon közeledett az este, így két óra strandolás után elindultunk olyan helyet keresni, ahol az autókat vízzel a háttérben le tudnánk fényképezni. A GPS-t követve megláttuk Gdansk óvárosát, ahol muszáj volt megállni pár percre, nagyon szép hely.
Utána elég sokat kavarogtunk, mire sikerült egy kompkikötő mellett a víz közelébe jutnunk, még éppen világosban.
Hazafelé a lányok bementek egy Lidlbe, mi pedig Robival elbeszélgettünk egy elég érdekes figurával. Azzal kezdődött, hogy bebiciklizett a Lidlbe a kijáraton át, aztán hamar kidobták
Odajött hozzánk, valamit arról beszélt, hogy neki buszklubja van, Ikarus 55 és ördög/nyúl.

Este fél 12 felé értünk vissza a kempingbe, ahol még beregisztráltunk a találkozóra, majd hamarosan nyugovóra tértünk. Közben valamikor megérkeztek Pocokék is, a többiek meg csak az éjszaka közepén jöttek vissza Gdanskból.

Reggel 9-kor kezdődött meg a csoportos átvonulás a árosba, egy gokartpályára, ahol Polskival lehetett menni időre. A magyarok közül senki sem versenyzett, nem akartuk tönkretenni az autókat.
Egy órakor vonultunk át Bydgoszcz főterére, és szépen felsorakoztunk, a magyar autókkal egy kupacba. Csajossal láttunk egy erkélyt, egy bolt emeletén, fényképező emberekkel, gondoltuk megyünk mi is. A csak lengyelül beszélő eladó csaj nem akart miket felengedni az emeletre az istennek sem. Azt hittük, az 5 perc múlva esedékes zárás miatt. Végülis baromira könyörögtünk, valakinek telefonált, és felmehettünk. Ekkor derült ki, hogy az nem is a bolt vevőtere, hanem egy raktár Végülis sikerült fényképeznünk, majd átvonultunk a tér túlsó oldalára, ahol egy webkamerán át integethettünk az otthon maradtaknak, és Gyula még screenshotot is csinált rólunk

Aztán többen akartak képeslapot feladni, így elmentünk a postára. Na, szóval hihetetlen, de ezeknél nem lehet a postán képeslapot kapni...

Teszkózás után visszamentünk a kempingbe, és ettünk a lengyelek gulyásából, ami valami világos színű leves ledarált zöldségekkel, krumplival és grillkolbásszal. Nem tudom, hogy tényleg jó-e, vagy csak azért ízlett, mert addigra már három napja nem ettem főtt ételt
Vacsora után eredményhirdetés következett, ahol mi hozhattuk el a legmesszebbről jött résztvevő díját, kb. 20 km-rel megverve Dömit

Este Fifi tényleg elhozta a kutyáit a kempingbe, tényleg nagyon szépek
Szolid társasági élet után elkezdtünk pakolni, és korán nyugovóra tértünk.

Vasárnap reggel négykor keltünk, és 5:38-kor elindultunk haza Robiékkal, a többiek minimum egy nappal meghosszabbították a túrát. A visszaút haladós, eseménytelen, és egy mekizést ( ) és a tankolásokat leszámítva megállásoktól mentes volt.
Donovaly-n még fényképezkedtünk egyet, majd a zólyomi benzinkúton elváltunk. Haladóssági okokból Hont és Pest felé jöttünk, és végülis 22:05-kor haza is értünk.

A hétvégén 2.273 km-t tettünk meg Csöpivel a legkisebb hiba nélkül, le a kalappal előtte (és a többi kisautó előtt is). Beck's totál kikészült, visszafelé már végigaludta az utat, ennek ellenére nagyon jól viselkedett a hétvégén. Mi is elfáradtunk, de nagyon jól szórakoztunk, köszönet a lehetőségért Fifinek és mindenkinek, aki csatlakozott hozzánk, vagy itthonról gondolt ránk!

Sziasztok!
Nagyon rég írtam Csöpiről, úgyhogy most megteszem. Először is nagyon sokáig állt amiatt, mert nem indult be. Később kiderült, hogy a zsír új gyertya szar volt. Kicseréltük. Ment. Öröm bódottá'
A következő fejezetben elkezdte azt játszani, hogy beindult ugyan, de útközben folyamatosan egyhengerezett. Megint gyertya, most beköpte...csere. Persze ez sem ment elsőre, ugyanis hosszú menetes gyertyát kaptunk, nem is figyeltük. Boltba vissza, csere.
Majd a következő felvonásban már majdnem minden fasza volt akát két napig is, amikor az a jelenség állt elő, hogy alacsony fordulaton leállt. Karbipucolás (alapjárati fúvóka) segített rajta.
Most talán lekopoghatom, hogy minden jó.
A napokban lemostam az autót és feltettem a zöld lámpabúra készletet. Ritka gusztustalan, de ez az a kategória asszem, ami annyira szar, hogy már kezd tetszeni. OGY-nak köszi a bolhákat!

A tegnapi negatív élmények után ma elmentünk egy kicsit kirándulni hazai terepen.
A csurgói víztározónál találkoztunk Lajosékkal, majd Isztimér felé átmentünk Kisgyónba, onnan fel Tésre, aszfalton át Bakonybélbe, majd át a Hajag felé. Onnan még eljutottunk a Hárskút-Márkó útig, ott viszont konstatálnunk kellett, hogy kivétel nélkül minden úton sorompó és/vagy behajtani tilos tábla van, szóval egyre közelebb van az az állapot, hogy sehová se lehessen kimenni autózni :( Ráadásul szervezett rendezvényeken sem jobb a helyzet a tegnapi napból kiindulva :( Azért némi sár volt helyenként az elmúlt napok esőzéseinek köszönhetően

Képek nem készültek, csak Beck'sről, aki kezd barátkozni a vízzel, hajlandó volt belesétálni a csurgói víztározóba és harcolt a forrással bakonybélnél

Voltunk ma Babodon. Gondoltuk, a szórakozás kicsit csúszik, mert defektet kaptunk az első negyed órában. Aztán mikor láttuk, hogy a két autón 6 defekt van, akkor éreztük már, hogy nem kicsit csúszik a szórakozás (A harmadik autó szerencsés volt, neki csak egy jutott.)
Végülis Gabe hozott nekünk egy garnitúra kereket, amiért nagyon szépen köszi, úgyhogy össze tudtuk rakni annyira az autókat, hogy lejussunk Látrányba a gumishoz.
Valamikor délután 4 után kész is lett, még fagyiztunk egyet Lellén, aztán hazajöttünk...
Minthogy útról sehol nem tértünk le, behajtani tilos táblán vagy sorompón sehol nem mentünk át, a szögesdeszkát elhelyező parasztnak azúton kívánnék minden jót.Remélem, valaki a pórul jártak közül megkeresi, és beteszi a szántásba, hogy mulathasson az illető minden tavasszal és ősszel, amikor a traktoron lesz több defektje egyszerre...

Tegnap trélereztünk egy kicsit, mielőtt megkérdeznétek, nem saját célra

Ma végre sikerült eljutnom a Suzuki olajcseréjéig. Nem volt egyszerű, de sikerült elsőre olyan olajszűrőt kapni, ami jó hozzá.
Ami viszont nem sikerült, elsőre Polskihoz való gyertyákat venni, merthogy katalógus alapján kaptam hosszú meneteseket, eszembe sem jutott a helyszínen megnézni ezt... Mindenesetre kicseréltetés után betettem őket Csöpibe, most megy szépen (meramúgymeg a bontós gyertyák megadták magukat.)

Délután kimentünk egy picit. Halvány takony van még, de komoly sár nem nagyon. Persze azért sikerült találni jót, a kopaszra oldalról csak fél egy leszabályzáson sikerült felmenni, de azért öszejött
Végülis sikerült találni a tócsás úton szép trutyit, amit Lajos gyáva módon kikerült, én meg nem akartam. Az első felén sem sikerült könnyen átmenni, úgyhogy gondoltam, kerülök én is, de annyira nem sikerült kimennem, majdnem beleborultam a dzsuvába Úgyhogy muszáj volt átmenni a második felén is, Szilvi aszonta, hogy soha többet nem jön ki velem, és ha elakadok, akkor hazaköltözik Szerencsére sikerült átmenni, de elég jó volt, a híd tolta az iszapot maga előtt

Hazafelé jöttünk már a Várvölgyben, és a Kálistónál lévő tűzrakóhelynél láttuk, hogy valami idióta barom nem oltotta el maga után a tüzet rendesen, igen komolyan füstölt és parázslott.
Az ökör karvastagságú ágakat gyújtott meg, nem csoda, hogy nem sikerült eloltania, pedig megpróbálta betemetni, de a föld alatt is izzott... Vittünk rá pár flakonnyi vizet, a parázslás elmúlt, de mivel fújt a szél, a franc tudja, újragyullad-e, és az pont egy bozótos rész. Úgyhogy kiérve olyan helyre, ahol van térerő, felhívtam a 105-öt. Később a pétfürdőiek visszahívtak, hogy pontosan hol és mi van (a 105-nek nem nagyon tudtam elmagyarázni), elmeséltem. Azt mondták, oda nagy autóval nem lehet bemenni, úgyhogy maximum annyit tudnak ők is, hogy elmennek kisautóval, amíg lehet, aztán gyalog megnézik, mit tudnak tenni. Mondtam, hogy 99%, hogy nem fog újra visszagyulladni, de rajtunk ne múljon, inkább szóltam.

Ekkor kezdődött az igazi móka. Amíg kitekertem az elejét, addig a kutya összehányta a kocsit. Nagyjából kitakarítottam, visszatettem a plédet, továbbmentünk. Beck's megint hányt. Megint takarítottunk. Majd még vagy háromszor, mire kiértünk aszfaltra. Hazáig meg még úgy ötször álltunk meg... Remélem, csak egy sima gyomorrontás...

Ja, és visszavonom, ami pozitívat két napja írtam a rendőrökről.
A barmok a 8-as négysávos részén, a kohó előtt, a bukkanón okmányolták a Fehérvár felé haladókat, de úgy, hogy a belső sávban (!) álltak, mindezt órákon át, mert oda- és visszafelé is ott voltak. Ehhez mennyire hülyének kell már lenni??

Havaztunk ma egy kicsit A múltkorihoz képest baromi sokat zömült a hó, nagyon megfogja a kocsit.
A tési út jobb oldalán indultunk el felfelé. Megpróbáltunk egy szűz havas utat, azt elég hamar feladtuk A fő csapást Lajosék lejárták, amikor még porhó volt, úgyhogy arra próbálkoztunk. Persze a nyomot azóta már újra belepte a hó, úgyhogy nem ment annyira egyszerűen, elég hamar felültettem a kocsit, és a gyilkolást erőteljes kuplungfüsttel honorálta...
Végülis Lajos előrement, a néhány centi plusz hasmagásságának hála ő feljutott, aztán egy pártíz méteren átsegített, utána már fel tudtam menni a királyszállási útig.
Onnan bementünk a tócsás út felé. Az egyik horognál Lajos megpróbált szánkózni Lizával, de túl mély volt hozzá a hó, viszont kitaláltuk, hogy a kutyaszán jó dolog
Érdekes módon a tócsás út elég hosszú szakaszán nem volt semmilyen nyom sem, de végül sikerült kiérnünk a murvás útig. Ott simán méteres hófúvás van, megdöbbentő.
Visszafelé leereszkedtünk a Várvölgybe, majd hazajöttünk.
Párszor kellett csörlőzni is, hál' istennek az még mindig rendesen végzi a dolgát. Ja, és a gumi is kiválóan teljesített, azt merem mondani, hogy igazából nem rosszabb hóban, mint a Puma.
A hóhatár fölött kicsivel már 30 centis a hó, a fennsíkon pedig szélvédett helyeken is 40-50 centi, úgyhogy akárhogy is elkezdene tavaszodni, valószínűleg egy pár hétig még lesz lehetőségünk hóban autózni.

Eljött ma a nagy nap, amikor Lajos rám is ért, meg szabad is volt a műhelye, úgyhogy korán leléptem a melóból, és elmentem Palotára. Mivel Szilvi tanított itthon, vittem a kutyát is. Ő jól elfoglalta magát
Nekiálltunk lebontani, ami ment simán, egyedül a csapágy nem akart kijönni az agyból, pedig Lajos ütötte rendesen. Hál' istennek ott volt kinyomtatva a Martin Lines-féle howto, és ő ott nagyon emleget valami zégert, hát nem kiderült, hogy a szimering mögött van egy bazi nagy zéger? Utána már könnyebben ment.
Az agyakat jól felmelegítettük a jól bevált rezsón, a csapágyak meg órák óta kinn voltak a fagyban, úgyhogy mikor odáig jutottunk, simán becsusszantak a helyükre, még csak meg sem kellett győzni őket.
A melegítési-hűtési idők alatt közben bekerültek az új függőcsapágyak és féltengelyszimmeringek is. Az egyik függőcsapot elengedte a hegesztés, plusz lötyögött is, szerencsére Lajosnak volt ilyenje a szekrényben, majd jövök neki eggyel
Összeeraktuk a cuccot, majd a fékkel is volt némi játék, mert a bal oldalon az egyik gumija megint kiszakadt az elsőcsúszkának, és totál berohadt, egy olyat is kell majd vennem alkalmasint...
Végülis sikerült összerakni, hogy mozogjon, aztán felkerültek a kerekek is.
Semmi kottyanás, tök jó
Egyúttal leszedtem az agyról a fölösleges vákuumcsöveket, a helyüket meg ledugóztam.
Nem akarom elkiabálni, de mintha megszűnt volna a 70 körüli kormányrázás is, majd még tesztelgetem.
Lajosnak köszi meg ilyenek, most jöhet a spórolás a lengőkarszilentekre.

Az elmúlt héten megint a fél ország a hó fogságába került, persze Fehérváron ebből szokás szerint semmi nem látszott. Azonban Lajos állította, hogy a hegyen akad még hó.
Úgyhogy egy órácska erejéig kimentünk megnézni, hogy igaz-e ez
A Kopaszon felfelé jelentek meg hófoltok, meg helyenként hófúvások, de semmi komoly, úgyhogy elkezdtem kételkedni. Egész addig, míg be nem értünk a Várvölgybe, aholis kiderült, hogy igaza van. Még viszonylag alacsonyan is 20 centi körüli, szép hó fogadott minket.
Teljesen felmenni pedig reménytelen volt, mert ott már inkább az 50 centi volt a jellemző.
Beck's életében először látott komolyabb mennyiségű havat, úgyhogy baromira élvezte a dolgot Minthogy egy éve nem vezettem hóban, meg több, mint két hónapja kinn sem voltunk, így én is eléggé élveztem
A gumik pedig meglepően jól vizsgáztak. Nyilván nem egy kategória a Pumával, de egészen jól fog, olyan helyeken simán el tudtam indulni, ahol nem is reménykedtem benne. Az AT-s gumik után meg maga a csoda, újra meg kell szoknom, hogy van értelme kormányozni, nem csak az esélytelenek nyugalmával hagyni, hadd menjen.

Eljött az idő, hogy nekiálljak felújítani a futóművet.
Első körben az első agy környéki csapágyakkal kellene kezdeni, úgyhogy ott is hagytam ma 20 (!) ropit a csapágyboltban, amibe két kerékcsapágy, két féltengelyszimering és négy függőcsapágy fért bele. Utóbbiból már nem Koyót vettem, mert akkor még 7-8 ropival drágább lett volna a pakk...

Lassan egy éve kínlódok a gumivásárláson, de valahogy nem volt szívem 100-120 ropit kiadni egy garnitúra új gumiért, illetve 80-100-at futózottért.
Meg igazából azt sem tudtam, mit vegyek, mert a hosszú távú terveim között szerepel az autó alkalmassá tétele 30-as kerekere.
Szóval vártam, nézelődtem, de közben az euró ára elszabadult, úgyhogy csak fölfelé mennek az árak...
Végülis aztán vettünk ma Dombóváron egy garnitúra használt Fulda Tramp 4x4 Trac gumit. Ez egy nagyságrenddel terepgumibb, mint az eddigi Bridgestone AT-k (amik majd az egy éve vett alukra kerülnek fel), de persze a Pumáknak a nyomába sem léphet, ami mondjuk az esetek 90%-ában nem is baj.
Még Dombóváron feltetettük, hogy ha valami nyűg van vele, vissza tudjunk menni reklamálni. Hál istennek semmi gond nem volt. Hazafelé le is teszteltük. Kb. 2%-kal lehet kisebb, mint a Bridgestone-ok a km-óra és a GPS összehasonlítása alapján, érdekes módon ez pont elég ahhoz, hogy érezhetően dinamikusabb legyen az autó.
Amúgy egész jól viselkedik nedves aszfalton is, de azért szokni kell majd.
Remélem, hétvégén ki tudjuk próbálni még, hogy milyen hóban, ha nem, akkor azt próbáljuk ki, milyen sárban 

Hm. Ma 13:40 perckor láttam egy karambolt. Éppen a munkahelyem udvarán tartózkodtam egy kollégámmal, mikor a tőlünk kb. 100-200 méterre lévő T kereszteződésbe érkezett a T szárából egy sötétzöld Alfa 145. A kereszteződéstől már 100 méterre elkezdett fékezni, de az út nedves volt, az Alfában a hangja alapján nem volt ABS, és jött úgy 90-100-zal, így inkább csak csúszott. Keresztben meg jött jobbról egy kamion, az Alfa jól betalálta a félpótkocsit valahol a kerekek környékén.
A kamion megállt húsz méterrel arrébb, az Alfa meg elhajtott nagy gázzal... A kereszteződésben meg szép mennyiségű törmelék maradt utána. Pár perc után a kamion is továbbment, gondolom a sofőr látta, hogy nem tud mit tenni.

Egyébként az említett hely városon belül van, így 50-nel lehetne menni. Éjjel még talán nem nagy gáz, ha gyorsabban megy, de könyörgöm, egy ipari parkban, műszakváltáskor?!
Kár, hogy túl messze voltam ahhoz, hogy lássam a rendszámát, mert nagyon szívesen feljelenteném a seggfej barmot. Akárhogy is nézzük, ez cserbenhagyásnak minősül, és valószínűleg az ilyen szarkupac ugyanúgy nem állt volna meg, ha engem talál el vagy mondjuk egy gyalogost üt el...

2009.01.03. Szombat

Felkerült a hengerfej, a karter meg úgy általában a nagyobb dolgok.
A hideg nem enyhült, meg későn is álltunk neki, így nem jutottunk el odáig, hogy be lehessen indítani.
Gabe-nek köszi a segítséget


2009.01.04. Vasárnap

Körbejártam a várost FBS-ért, végül a Bricostore-ban találtam.
Aztán összeraktuk jól azt, ami nem volt, állítottam gyújtást meg ilyesmit, majd első indításnál beindult, amint felszívta a benzint. Éljen.
Minthogy egy helyen eltört belül a burkolat, enyhén kerepel, de annyi baj legyen.
Szerencsére olajfolyásnak nem látszott nyoma, így felraktam a termosztátházat is.

Estefelé még cseréltünk Gabe Suzukiján olajat, ami természetesen nem ment egyszerűen, a motorszám alapján vett olajszűrő még véletlen sem volt jó hozzá, szerencsére kaptunk másikat ránézéses beazonosítással.


2009.01.05-06. Hétfő-Kedd

Szilvi Csöpivel volt dolgozni, tehát alapvetően működött az autó.


2009.01.07. Szerda

Szilvi gyalog ment dolgozni, mert megadta magát az akku.
Azt tudni kell, hogy az ő eredeti akkuját már lecseréltük (jó kis MAximum Power vagy hasonló cucc volt) a kabrióéra, ami egy ismeretlen életkorú kupakos Exide. Nem tudom, mennyi idős lehetett, de amikor 2005-ben megvettem a kabriót vele, akkor sem nézett ki újnak
Szóval akkut kellett venni. Körbejártam, és a legjobb lehetőségnek egy gondozásmentes, 44 Ah-s, 420 A indítóáramú Exide Excell bizonyult, 15 ropiért.
Már sötétben beraktam a kocsiba, ami beindult, de valahogy nem járt szépen, úgyhogy a hét hátralevő részében Csöpi itthon maradt.


2009.01.11. Vasárnap

Cseréltem megszakítót, megnéztem a gyertyakábeleket. A múltkor gyanús volt, hogy falsot szív, ezért újratömítettem a karbi alatti csepptálca mindkét oldalát, de nem lett jobb.
A jelenség: full szivatóval sem pörög 2000 fölé, gázadásra bedurrog, nagyobb gázra fullad. Gondoltam főfúvókára, de akkor szivatóval rendesen kellene pörögnie. Ötlet?

Csöpiből a Keleti Talira menet kezdett el jönni az olaj, be nem azonosított helyről, és azóta is szép olajszagot hozott be a fűtés 80 fölött.
Igazából menni ment, úgyhogy annyira nem erőltettük a szétszedést, most viszont elkezdett nem nagyon akarni beindulni + Gabe is lelkesnek tűnt, úgyhogy délután nekiálltunk.

Ugyan van garázs, ahhoz nem eléggé hosszú, hogy csukott ajtónál lehessen szerelni, úgyhogy nem volt melegünk. A hengerfej levétele után sem sikerült rájönni, hogy honnan jöhetett a büdös, csak az elosztó alatt látszik szivárgás nyoma, de nem annyi, mint amilyen szaga van. Fura. Ha már lenn volt a hengerfej, érdemes megnézni a gyűrűket is, merthogy kokszos a dugók teteje. Gabe kiszedte jól, de semmi rendellenes nem látszik semmin, szóval ez is érdekes...

Egyelőre eddig sikerült jutni, mikor a hidegre és az esteledésre való tekintettel mára befejeztük a mutatványt.
Folyt. köv. holnap, szegény kabrió meg kinn alszik ma...