Kicsit logikátlanul hangzik, de kihasználtan a jó időt (15 °C novemberben azért nem rossz), és téliesítettem a járműveket kerékileg. Igazából egyelőre ennek sok értelme nem volt, de nem akartam akkor szopni ezzel, mikor majd hideg és/vagy hó lesz.

Először az X-re tettem fel a Kumhókat, és meg kellett állapítanom, hogy a gyári felni még mindig nagyon messze van a széptől

Aztán Csöpire kellett áttenni a téli gumikat, de az meg az ATS-eken van, ami meg a sárgán volt, úgyhogy jöhetett az igazán szép meló, a két autó közötti kerékcsere.
Így viszont a sárgára most a Seicento felnik kerültek.



Nem tudom eldönteni, tetszik-e rajta. Vélemény?

Pozsonyi márkatársaink meghívtak bennünket az őszi találkozójukra, mi pedig a kis távolság és a gyönyörű időjárás okán éltünk a lehetőséggel. Összesen hét magyar autó jelent meg végül, ami a 31 autós létszámhoz képest elég szép teljesítmény Vince is velünk jött, ez volt az első külföldi találkozója.

Reggel hét óra környékén, egyedül vágtunk neki a 140-150 km-es távnak, szerencsére sikerült jól haladni, így két óra alatt oda is értünk.
Volt egy 100 km-es tájékozódási verseny kisebb feladatokkal fűszerezve, amin mindenki részt vett meglepő módon.
Utána ebédeltünk, beszélgettünk, majd elmentünk felvonulni egy jót, majd az eredményhirdetést követően elindultunk haza. Némi győri mekizést követően 9-re otthon is voltunk.

Kellemes szezonzáró program volt, gyönyörű időjárással, Vince is tök jól bírta a built, úgyhogy megyünk legközelebb is, ha kapunk meghívást

Lengyel barátaink idén is szerveztek közeli találkozót, így annyira nem volt kérdés, hogy megyünk-e, hogy egyben ez lett a Club126 Őszi Találkozó is
Egy darabig vacilláltunk, hogy Vincét vigyük-e, de egyrészt csak ideiglenes személyit sikerült neki inétzni, amiről a követség sem tudja, hogy jó-e külföldön, másrészt meg nem akartunk sokat szopni, így végül az utolsó pillanatban úgy döntöttünk, hogy itthon marad.

Pépntek reggel 7-kor indultunk azoktatóékkal, és Komáromnál csatlakoztak DKW-ék és Raverék. Mindeféle gond nélkül haladtunk, és fél kettő körül meg is érkeztünk a szállásra. Ahol senki nem volt Némi tanakodás után sikerült megszereznünk a szobáink kulcsát, lepakoltunk, és elmentünk regisztrálni Bialába, a Maluch Caféba. Az a hely jó, nagyon hangulatosan van dekorálva. Kicsit még kajáltunk is, aztán elindultunk visszafelé. Tankoltunk, bevásároltunk, majd álltunk egy órát dugóban, és hipp-hopp a szálláson voltunk. Az este gyorsan elszállt, az éjjel meg nagyon rövid lett.

Szombaton reggel elmentünk fényképezkedni a szomszéd faluba, ahol a két évvel ezelőttihez hasonlóan a kosaras emelős megoldást választották. Kicsit szkeptikus voltam, de idén egy fokkal komolyabb technikát szereztek a srácok, és 50 méterről már egész jó kép készült.



Jó, a beállítás nem olyan profi, mint a miénk, de a célnak megfelel Mi az U bal alján állunk.
Innen átmentünk a szállás melletti placcra, ahol egy lezárt úton még versenyek is voltak. Ezt mi kihagytuk, ahogy a tájékozódási versenyt is, és elindultunk megint Biala felé. Fényképezkedtünk egy nagyon gyorsat a Fiat gyár előtt, aztán ott hagytuk a többieket, és átugrottunk 10 km-rel arrébb, venni egy csörlőt, ha már egyszer Lengyelországban vagyunk
Visszaérés után a belvárosban kajálásba csatlakoztunk be, utána megint útbaejtettük a Maluch Cafét - nem kellett volna, pár kávére legalább egy órát vártunk. Ezzel sajnos el is ment az idő, úgyhogy indulhattunk vissza a szállásra. Ott este kajálgatás és eredményhirdetés után szabadtéri diszkó volt a program, és hát némi alkohol után az ember tök élvezi a lengyel mulatóst is

Reggel későn ébredtünk, majd gyors összepakolás után hazafelé vettük az irányt, valamikor 11-dél körüli indulással. Két autóval jöttünk csak Zsoltiékkal, kifejezetten haladósan, de mivel megálltunk hosszabb szünetre a privigyei Mekinél, illetve bementünk egy Lidlbe Verebélyen, így nem igazán jöttünk jó időt, hat körül értünk haza.

Összesen alig 880 km-t mentünk a hétvégén, beleértve a helyi mászkálást is, és kifejezetten kellemesen sikerült a hétvége.

Mág áprilisban elővettem az autót a téli álomból, elvittem műszakira, de aztán elég keveset használtam.
Így alakult, hogy tegnap reggel kellett először tankolni a tavaly őszi lengyel túra után (ennek is durva lesz az éves futása ).

Nem volt ezzel semmi gond, egészen fél 12-ig, amikor éppen az ebédért álltam sorba a menzán, és elkezdtek emberek odajönni + felhívogatni, hogy folyik az autómból a benzin. Megebédeltem, aztán kimentem, konstatáltam, hogy tényleg. Egyértelműen a beöntőcső helyén folyt, amivel helyben sokat nem tudtam volna kezdeni, így hagytam, hadd folyjon

Hazafelé különösen szórakoztató volt, hogy kanyarokban egy pár deci benzin kilöttyent a kerék elé, és akaratlanul is keresztbe mentem, irányíthatatlanul Aztán hazaérve nekiálltam megnézni, mi a gond, és ezt találtam:



Hát, ez egy hangyányit elöregedett - érdekes módon kívülről, szóval ez most nem a benzint nem bírta, csak az időt.
Mivel egyszer már sikerült tankleszedés nélkül kicserélni a csövet, ezért most is ezzel próbálkoztam. Meglepően simán ment a dolog, bruttó egy óra alatt kész lett pakolással, mindennel együtt. Annyi a titka, hogy kell valaki, aki segít fentről toligálni, amíg az ember lentről igazgat, na meg hogy be kell zsírozni a csonkokat.

Ma reggel tankoltam újra, és kiderült, hogy ha mozog is az ember az autóval, akár 10 liter is ki tud folyni így. Szóval kijött egy 76 literes átlagfogyasztás a két tankolás között

...az autókat, természetesen

Először is még szerdán előszedtem a sárgát, aminek még októberben lejárt a műszakija, de ugye télen úgysem terveztem használni (igaz, a tél érdeklődés hiányában elmaradt), tettem rá gyári kerekeket (a küllősek voltak rajta a pihenő alatt), aztán jól elvittem műszakizni. Szerencsére minden oké volt, ahogy ezt reméltem is.

Aztán nekiálltam feltárni Csöpi szar hangjának okát. Volt egy erős tipp, merthogy valósznűleg elfelejtettük motorgenerál után a hengerfej újrahúzását. Lebontottam a szelepfedelet, és egy sima villáskulccsal könnyedén tudtam húzni a csavarokon, szóval beigazolódni látszott a gyanú. Nekiálltam lebontani a dolgokat, és egész könnyen ment, kivéve a motorburkolat tetejét, mert az összes csavar mocsok mód be volt rohadva, és ugye a hátsókhoz élmény hozzáférni, ha benn van a motor a helyén. Megoldódott végül, és miután lekerült a hengerfej is, így már egyértelmű lett, hogy tényleg ez volt a gond, a tömítés viszonylag szarrá volt menve, még a tűzkarika is folytonossági hiányt szerzett a belső lyukas csavarnál.

Itt némi szünet következett, mert a tömítés jelentős része ráégett a hengerek tetejére, és nem akartam ott hagyni a mocskot a hengerek meg dugók között, így kellett egy kompresszor a takarításhoz (köszi, Gabe). Szombaton reggel álltam neki folytatni, és eész simán ment az összerakás, az egyetlen érdemi szopást egy független dolog okozta - elmúlt a menet a motortartó bak anyájából. Szerencsére sikerült a hátfal leszedése nélkü kibányászni, és találtam egy jó állapotút egy csellengő blokkon.
Jöhetett a próba. Hihetetlen módon elsőre beindult, szépen jár, megy is rendesen. 90.305 km az óraállás, 91.000 körül most nem kéne elfelejteni utánahúzni neki.

A nap hátralévő részében az X kivételével mindegyik autó megkapta a normális kerekeit, Szilvi közben lemosta és kitakarította a sárgát és Csöpit is. Én meg kibányásztam a helyéről a kabriót, hogy kezdjek valamit a döglött önindítójával. Habár az önindító ugyanaz és ugyanott van, mint levegősön, mocsok mód nem lehet hozzáférni a kipufftól, szóval kerék le, a fenti csavarokhoz meg le kell bontani a légszűrőházat... Élmény, na. A bronzkefék eléggé el voltak kopva, így bíztam benne, hogy az lesz a baja. Gabe szerencsére talált újat és hozott, beraktam, felraktam, ugyanúgy szar az egész, csak kattan, meg néha nagyon-nagyon lassan forgat csak... A tököm tudja, mi baja lehet.

Vasárnap hirtelen felindulásból vettünk egy kicióccó Kärcher magasnyomású mosót, amit ki is próbáltam a múlt hétvégén összekent X-en. Jó dolog. Lemostuk és kitakarítottuk még a Balenót is, hogy egyik autó se a szórásból.
Megpróbáltam még megkenni az X-nek a jobb oldali ablakemelőjét, ami típushibásan lassúcska, mert külföldi tapasztalatok alapján segíthet, de sajnos nagy változást nem tapasztaltam. Azt viszont el nem tudom képzelni, hogy lehetne a motort kiszedni a helyéről, olyan szinten benn van az ajtó kellős közepén, szerelőnyílás nélkül...

A hét folyamán kapott az autó az orrára friss fényezést a valaki által odataknyolt rettenet helyett. A szín sajnos nem lett 100%-os, annak ellenére, hogy otthagytam az autót a festékkeverőben egy napra (üdvözlet Pinkééknek ezúton is), a kivitelezés viszont teljesen jó lett.

Palotáról hazaérve belekerült az autóba a 300. km is vásárlás óta, úgyhogy vele indultunk el a déli lengyel talira
Csütörtök este tettünk bele üléseket, csináltam bele szivargyújtót a GPS-nek, meg cseréltem izzókat a fényszóróban, szóval komolyan felkészítettük az autót az útra, és péntek reggel 8-kor útra keltünk. Eszteromban találkoztunk DKW-ékkel és Piszkor Petiékkel, majd alig 6 óra és 300 km után megérkeztünk Maków Podhalańskiba, ahol Szudasék már vártak ránk.

Mivel nem igazán volt még ott élet, ezért elmentünk Krakkóba várost nézni. A GPS által javasolt útvonal emlékezetes volt, olyan egysávos szerpentin is volt benne, ahol vissza kellett váltani elsőbe Miután körbenéztünk és kajáltunk, bevásároltunk, majd visszamentünk a találkozóra, ahol aktív csapatépítésbe kezdtünk (ittunk, mint állat). Közben odaért Róbert Gedeon és hollo is.

Szombat reggel megjöttek Gyuláék is, így összesen hét autóval képviseltük a magyar csapatot a találkozón. Program gyanánt a helyi fő nevezetesség kastélyt tekintettük meg, aztán volt valami szlalomféle is, meg még tájékozósái versenyen is elindultunk. Aztán mivel délután 4-kor kezdtük el a csapatépítést, elég jól sikerült az este

Vasárnap ismét korán keltünk, aztán elmentünk Bialába alkatrészboltozni, majd egyedül indultunk el haza. Sajnos hittünk a GPS-nek, és Komáromnak jöttünk, na ilyet soha többet, mindeféle zergeb*szó kis utakon cikk-cakkoztunk, és az alig 400 km-es utat így csak 7 óra alatt sikerült teljesíteni, pedig ahol lehetett, toltam neki. Viszont Zywiectől Fehérvárig eljöttünk egy tankkal, bár kicsit féltem, hogy összejön-e a dolog

A kisuató jól vizsgázott, annyi nyűgje volt, hogy elfogyott az alapjárati levegő csavarjának gumigyűrűje, de ezt egy pisiszünet alatt orvosoltam. Ahogy az utolsó képeken látszik, utazóban 5 literes átlagfogyasztás jött ki, ami az én vezetési stílusommal több, mint jó, pláne hegyen-völgyön át. Összesen 1.050 km-t mentünk a hétvégén, ami 3,2%-kal növelte meg az autó futását

Tegnap még frissibe' megcsináltattam az aeredetvizsgát, és elintéztem az ocsmányirodát is, alig 34 ropiba került a két hely.
Aztán elugrottam Lajoshoz, hogy vételezze szemre a feladatot, mert azt a rusnya fényezést meg kell csinálni az orrán (mármint az autóén), meg ütemezze is be.

Ma délután nekiálltam két apróságnak, egyrészt a motortartó gumit kellett kicserélni, másrészt valaki túlhúzta valamikor a karbin a szivató külsejét rögzítő csavart, ettől összegörbült elöl, a karnál. Még menthető lett volna, de inkább ezt is kicseréltem. Kifejezetten szopás ilyeneket szerelni egy olyan autón, amire vigyázni kell

Lentebb még pár saját kép a vásárlásról és a hazaútról.

Tök rég nem vettünk Polskit, és amióta a BIS-t eladtuk, azóta nagyon alacsony lett az udvarban a 126-osok száma, szóval már időszerű volt beújítani valamit. Nyári tali után Zolka belinkelt egy autót, amit hirdettek már korábban is, csak akkor még irreális áron, most viszont már elgondolkodtató lett az ár, és mivel Zolka egy hétig nem tudott volna elmenni megnézni, megtettük mi másnap.

120 km-re mentünk el 30-35 fokos hőségben, és megnézegettük az autót alaposan. Az alcsony, óra szerint 33.097 km-es futás ellenére már nem múzeumba való, mert az eleje volt törve, amit elég ízléstelenül, de szerencsére elemcsere nélkül javítottak, aztán ocsmányra lefényezték.
Ezen felül is vannak rajta kisebb horpik, viszont szerencsére új korában kapott egy alapos üregvédelmet, meg valószínűleg nem sok telet látott élőben, így gyakorlatilag alig van rajta rozsda.

Átgondoltuk a dolgot, és elhoztuk. A hazautat még egy balatoni strandolással is meghosszabbítottuk, de a kb. 140 km-es utat is simán bírta igazi forró időben is, ahogy elvárható. Lent a hirdetés képei.