Azt írták a hírek, hogy Olaszfaluban 20 centis hó van, valószínűleg az eplényi hóágyúk és kondenzmagok meg déli szél okán.
Gondoltuk, megnézzük. Azt tudni kell, hogy egy ideje erősen plusz van, és a szezonban még semmi hó nem esett sík vidéken.
Az első meglepetés akkor jött, amikor a Kopaszra felfelé egy bizonyos magasságban tél lett egyik pillanatról a másikra - az út szélén hó volt, meg tökig érő köd. Eredetileg aszfalton akartunk menni, de lekanyarodtunk inkább a tócsás útra, mert ott meg fixen volt pár centi hó (vagyis inkább valami hódara jellegű).

Átmentünk hátul Tésre, aztán onnan már tényleg aszfalton haladtunk Olaszfaluig, ahol valóban volt 20 centi hó, de tényleg csak a falun belül, úgyhogy játszani sajnos nem tudtunk benne. Felmerült hát a kérdés, hogy merre menjünk akkor.
Gondoltam, ha már elég messze eljöttünk, akkor menjünk egy kört a Magas-Bakony felé. A terv az volt, hogy Olaszfalu és Eplény között bemegyünk földúton Lókút felé, ami sikerült is, de nem volt egyszerű, mert olyan tejfölszerű köd volt, hogy semmit nem lehetett látni.

Lókútról átmentünk Hárskútra, és az volt a terv, hogy a Hajag felé megyünk tovább. Na, ez már nem jött össze, mert arrafelé csak mérsékelten vagyunk ismerősek, és a köd miatt esélytelen volt tájékozódni. Sokszori útkeresés után végül elkezdtünk turistaútvonalakat követni, és így legalább eljutottunk igen szép helyekre, ahol még sosem jártunk korábban. Itt viszont egy idő után végleg elveszítettük a fonalat, és hiába akartunk Bakonybél felé menni, sokkal inkább Farkasgyepühöz közeledtünk, úgyhogy az lett a vége, hogy GPS-szel sikerült kevésbé érdekes, de járt úton elnavigálni Bakonybélbe.

A golyó felé akartunk menni, de aljas módon lenn volt a sorompó, ezért aszfalton áthúztunk Pénzesgyőrbe, ahonnan a zöld kresztáblával jelzett úton akartunk visszamenni Hárskút felé. Na, ez elég jól sikerült, mert olyan szinten szét van vágva az út, hogy sikerült rajta öszetörni a lökhárítót
Ettől eltekintve gond nélkül visszataláltunk az odafelé is megjárt útra, és a Római-fürdő és a jásdi Betlehem érintésével mentünk haza.

Elkészült a kocsi!
Olyan 3-4 éve volt ott Lajosnál ez az eBayről vett makett, mostamra sikerült színre fújnia. Lassú munkához idő kell

Persze most is csak azért lett meg, mert festett Jimny-színnel. Pénteken hajnalban elvittük hozzá a Suzukit, és mára kész is lett. Most sürgősen ki kell menni valahová összekarcolni és besarazni, mert így baromi hülyén néz ki

Lajos ügyfele jött a Samujáért, amire Lajos többek között lökhárítót gyártott, és egyúttal kimentünk autózni is.
Némi kóválygással a Várvölgy felé, a a Horog alatt elmentünk Alsóperére, onnan pedig a Római Fürdő felé tartottunk. Éppen én mentem elöl, amikor egyszercsak egy szarvast vettem észre az út bal oldalán, tűlünk úgy 10 méterre. Gondoltam lefényképezem. Megálltam, ott marad. Fényképezőt megkerestem, bekapcsoltam, ott maradt. Fényképeztem. Vakuval sikerült lefényképezni a legközelebbi fát. De a szarvas még mindig állt. Még úgy kb. 5 percig állt, én fényképezgettem. Két dolog jutott eszembe:
- ennyit arról, hogy a terepjárósok megzavarják a vadakat,
- kurva nagy dicsőség vadászni ilyen állatokra etető mellé rakott lesről...
Aztán átértünk a Római Fürdő környékére, ott bolyongtunk olyan helyeken, ahol még nem jártunk, majd Jásdon át felmentünk a Hamuház felé, végül Kisgyón és a Dűltfás felé indultunk haza. Bakonykúti után, a mélyút alján van egy saras tócsa, amin mindig át szoktam menni. Most is így próbáltam tenni. Csak éppen nem figyeltem, hogy hátsó hajtással megyek, másodikban. Ráadásul lassítottam, mert Szilvi telefonált. Meg ugye AT-s gumik vannak az autón. Nem meglepő módon nem sikerült a manőver úgy, ahogy terveztem, és megállt a kocsi a tócsa közepén
Álltam ott letekert ablakkal, amikoris Lajos gondolta, hogy majd elmegy mellettem. Persze neki sem ment annyira könnyen, és elkezdett mellettem gyúrni. Mire észbekaptam, már összeszórta sárral a kocsit kívül-belül, a tetőkárpiton is vastag dzsuva van...
Végülis két autóhoz kikötve sikerült kicsörlőzni a kocsit, aztán Lajos ügyfelének Samuját is sikerült elakasztani
Aztán a Baglyas alatti tócsáktól már az Ötfa felé haza is jöttünk.

Tegnap megjöttek a fékbetétek, ma jóóól kicseréltük őket Lajossal, meg légtelenítés, meg állítgatás. Nagyon zsír lett, aszfalton is simán blokkolja a kerekeket a kézifék.
Plusz Lajos kreált konzolt a rádiónak, felszereltük, bekötöttük, az is zsír
A szerelésről nem csináltam képet, nem volt annyira érdekes

Aztán este Fehérváron a Lugosi utca S-kanyarjában sikerült a Jimnynek közelról szemügyre vennie egy Uno-t. Az Úrhidai felől mentem, az első (balos) kanyar előtt jártam 10 méterrel, mikor kijött belőle egy Uno. Én totál a jobb szélén voltam, ő középen, így ő volt a hunyó. A sors iróniája, hogy pár évvel ezelőtt az S-kanyar másik felében nekem sikerült ugyanígy belemennem valakibe, akkor jeges volt az út, most meg vizes. Egyébként nagyon szar az a kanyar, mert lépésben haladva sem látni a bozóttól semmit, csak amikor száraz az út, akkor meg lehet állni időben...
Szóval Lajos lökhárítója meg a kettes saválló bizonyított, annyi baja lett összesen a kocsinak, hogy egy kb. 6×6 centis területen pár helyen lejött a festék, fémig. Az Unonak meg eltűntek a ködlámpái, elörbült a zárhídja, kiesett a bal fényszórója, összegörbült a motorházteteje.
Miután lerendeztük a papírokat, csörlővel egyengettünk kicsit az Uno arcán, hogy vissza lehessen tenni a lámpáját.
Egyébként abból a szempontból jól járt, hogy ha még a gyári lökös van a kocsin, az rommá törött volna, és akkor egy kisebb vagyont fizetett volna nekem a biztosítója, így meg valószínűleg figyelembe sem veszik a bónuszánál.
A bácsitól ezúton is elnézést, nem lehettem túl bizalomgerjesztő, az első 5 percben, miután kiszálltam a kocsiból

Nagyjából elkészült a cucc
Misi lefestette, Lajos bekötötte villanyilag, meg összerakta Zsír

Viszont a hidakban nem olaj, hanem trutyi volt, nem jó jel... Bontott Jimny első hidat vennék kompletten, olcsón

Vettünk festéket a lökhárítóra, ami elkészült szerkezetileg

Képek a mai állapotról

Elvittem a lámpákat Lajosnak, meg egyeztettünk pár dolgot. Szerintem k@ szép lesz a lökhárító

Alakul

Update (4. kép):
Megvannak a lámpák, amik a lökös tetejére jönnek Nem volt olcsó, de nagyon szép

Update (5. kép):
Alakult tovább

Vóóótunk ma Lajosnál, egyeztetés végett.
Lebontotta a lökhárítót, és azon ment az agyalás, hogy hová-hogyan kerüljön a csörlő.
Az eredeti lökhárítótartó egyik csavarját le kellett vágni, különben nem fért volna be a csörlő, de amúgy egész jól van hely neki. A villanyos cuccok a motortérbe kerülnek majd valószínűleg, a csatlakozó meg a görgősablak pedig a lökhárítóra kívülre.