Sajnos az idő azt igazolta, hogy a GV megvételének koncepciója hibás volt.
Egyrészt nem tűnt úgy, hogy kompromisszummentesen ki lehetne vele váltani a Balenót, még ha oly keveset is megyünk hosszabb távra, másrészt meg az X-et egyelőre nem akarom eladni.
Az a másodlagos cél, miszerint családostul járjunk az erdőbe, szintén nem jött be, idő és lehetőség hiányában kb. 2-3 havonta egyszer jött össze ilyesmi, a maradék idő nagy részében meg csak állt szegény autó az udvarban.
Így hát némi hirdetgetés után a mai napon új gazdája lett neki. Annyira nem jártam jól a dologgal, de hát ez egy ilyen játék
Mára a terveknek megfelelően el is készült az autó.
Ilyen lett:
Igen, nem sok minden látszik, de pont ez volt a lényeg, ahogy az X-nél is:
Ránézésre működik, hogy mit tud, az meg kiderül majd élesben
Bekerültek az új fényszórók is, érezhetően jobb a fényük, mint az előzőnek. Itthon sötétben még állítgattam egy kicsit őket, majd ha lelkes leszek, megyek vele még próbakört, aztán igazgatom még őket.
Lajos megígérte, hogy még idén felrakja az autóra a Lengyelországban két hónapja vásárolt csörlőt. Tekintve, hogy lassan itt az év vége, kénytelen volt nekiállni
Szóval még vasárnap, a kirándulás után ott hagytam az autót, aztán neki is tudott állni kitalálni és megvalósítani a dolgot.
Közben felmerült, hogy ha fényszórót akarok cserélni, lehet, hogy most lenne jó, ha már úgyis le van bontva az autó eleje.
(Tudni kell, hogy a jobb elejét az előző tulaj összetörte kicsit, és ettől a fényszóró fülei is letörtek. Mivel egyértelműen igazítani kell emiatt a felogatási pontokon is, nem álltam neki otthon a dolognak.)
Tehát rendeltem egy pár Depo fényszórót az autósboltban 25 pénzért, ami mára meg is jött, meg vettem hozzá egy pár darab 7-es patentet, a hiányzóakat pótolandó, aztán elugrottam a cuccal Palotára.
A nagyobbik része már meg is van a dolognak, van csörlőtartó, meg még ki is fog férni a kötél meg ilyenek
Most a villamos bekötés van hátra, aztán már csak össze kell rakni
Megint elég rég nem jártunk kinn, úgyhogy most elmentünk egy kicsit, többek között azt megnézni, hogy a Pilist letaroló ónos eső milyen károkat okozott a Bakonyban.
Hát, a Vár-völgy környéke az érezhetően kapott, konkrétan a Vaskapun megint nem lehet felmenni, annyira bedőlt.
Azért megoldottuk egy oldalsó horgon, majd a Bükkfán gond nélkül vissza lehetett már menni, és a "madaras" horogban is csak kisebb dolgok voltak kidőlve, szerencsére.
Innen átmentünk Tés felé, majd le a Rómia-fürdőnek. Szerencsére arrafelé teljesen megúszta az erdő, semmilyen kárt nem láttunk. A kék T betűn folytattuk az utat, és most megtaláluk a Bongó-zsomboly nevű barlangot is. Persze nem éresztük a késztetsét, hogy le kéne menni oda
Természetesen nem sikerült Alsópere felé mennünk tovább, szokás szerint eltévedtünk, végül Tésre jutottunk ki, a murvás út végéhez.
Mivel a fagypont közeli hőmérséklet miatt nem tudott felszáradni a föld a hét eleji esőzések után, azért minden próbálkozásunk ellenére sikerült szépen kikenni az autókat, szóval gondoltuk, a tócsás út felé megyünk haza, hogy kicsit lemossuk az autók alját.
Hát, a tócsákban a szokásoshoz képest is durva víz volt.
Ezzel még nem is lett volna olyan nagy gond, csakhogy a nagy tócsában való játszásnál Sanyinak sikerült elevszítenie a rendszámát :(
Sötétedésig próbálkoztunk megtalálni, sikertelenül, pedig végigpiszkáltuk bottal az egészet, Sanyi meg még bele is ment, de semmire nem jutottunk. Szívás.
Reggel besztéltünk Lajossal, és erős határozatlanságra jutottunk, hogy akarunk-e menni valahová ma, mert eső sem esett, meg szép idő sem ígérkezett... De aztán végülis úgy döntöttünk, hogy menjünk.
Először nekiálltunk szétszedni a bal első féket, mert melegedett nem gyengén egy ideje. Sajnos a dugattyún megjelent a rozsda, szervó nélkül ki sem sikerült köpetni. Most egy csiszolás után jó, de ha megint elkezdene hülyülni, akkor kell cserélni.
A Vár-völgy felé indultunk, a Bükkfa-kúti-árkon mentünk fel a tócsás útra, ahol igazán meglepő mennyiségű vizet találtunk, annak ellenére, hogy jó ideje nem volt semmi csapadék. Az első két nagy tócsát még ki tudtuk kerülni, de aztán nem volt más megoldás, bele kellett menni.
Amiben egyébként ismerten nincs semmi kihívás, csak ilyenkor szeret bemenni a kavics a féktárcsához, és rettenet hangja van. Szerencsére most megúsztuk.
Innen lementünk a Sötét-horog közepéhez, aztán felmentünk a meredeken. Azért picit csúszott, de nem volt vészes, még a nagyon merdek fenti domb sem. Megálltunk egy kicsit az Öreg-Futónén, kimentünk a Mórocz-.tetőre megnézni a ködöt, aztán átmentünk Alsópere felé. Innen a szokásos kalandtúra jött, Bakonynána irányába. Azért kalandtúra, mert túl sok az elágazás, és szerintem kétszer még nem sikerült pont ugyanott átmenni Most is így alakult, cserébe találtunk eddig ismeretlen helyet, a Csengő-zsomboly nevű 130 méter mély barlangot.
Ráadásul mellette van még egy szép nagy víznyelő is, amit én eddig még sosem láttam a Bakonyban.
További kavargás után azért kiértünka Nána-Tés közötti aszfaltra, ahonnan legurultunk még egy kicsit a Római-fürdőhöz. Pontosabban ezt mindig rosszul mondom, mert ezt itt nem is így hívják, hanem Vadalmás-forrásnak
Innen visszamentünk a sorompó előtt az aszfaltra, aztán Tésről a murváson mentünk le Palotára. Itt lefelé a Nap kifejezetten látványosan derengett elő a ködből, bár a képek nem igazán adják vissza.
Hazafelé meg kiderült, hogy az a fék elég rendesen foghatott, mert megtáltosodott az autó, remélem, így is marad.
Az októberi nyarat kihasználva elmentünk kirándulni egy picit. Az alap útirány Eplény lett, ami azért jó, mert oda még sosem találtunk el elsőre. Most viszont szintén nem Jó párszor tévedtünk el, mire végül eljutottunk a kilátóig. Amit megszálltak a Harlekin-katicák, de tényleg, söpörni lehetett volna őket.
Fura módon egyébként egy lélek sem volt ott, pedig mindig hemzsegni szoktak arrafelé a turisták.
Innen következő útirányként a hazafelét céloztuk be, a Római-fürdő irányába, és gondoltuk, keresünk új útvonalat. Szóval lementünk a 82-esre, elindultunk Olaszfalu felé, majd ahol lehetett, bementünk jobbra. Na, itt aztán olyan helyeken jártunk, ahol még soha, és valami hihetetlen mennyiségű vadat láttunk. Egy helyen egy legalább száz vadból álló csapat ment át előttünk, főleg muflon, némi őzzel. Életemben összesen nem láttam még ennyi muflont, nemhogy egyben.
Aztán jött az igazi eltévedés, ugyanis Olaszfalu és Felsőpere között van egy hatalmas, bekerített föld, és nagyon sokat bolyongtunk, mire sikerült megtalálni a kivezető utat, végül Alsópere irányába.
Nána felé inkább aszfalton indultunk el, mert kezdett későn lenni. Megálltunk a csengő-tetői kilátónál is, amiről Vince lemaradt, mert az iszonyú rossz út ellenére aludt, mint a bunda
A Római-fürdő környékén brutális mennyiségű ember volt, így meg sem álltunk, hanem elgurultunk a Tés alatt épült új kilátóhoz, mert mi még nem láttuk. Szép nagy, és az árában nem kevés lopás lehetett.
Miután sikerült rávenni Vincét, hogy lemenjünk, hazfelé indultunk, de azért Tésen még oda kellett kanyarodni a szélmalmokhoz
Az elmúlt hetekben rekord mennyiségű csapadék esett, és jó ötletnek tűnt múlt hét vasárnapra a Vitorla kipróbálása.
Csatlakozott hozzánk Zoli kollégám is vényóc Csirkéjével, amolyan első érdemi terepezéseként, valamint Sanyi is a Jimnyvel.
A tési út jobb oldalán indultunk el a szokásos úton, és elég gyorsan kiderült, hogy túl jó lett a terep
Az első emelkedőnél én még sikeresen négy kerék közé vettem a vízmosást, a Csirkével ez azonban nem jött össze.
Rettenetesen csúszott minden, a vízmosás meg elég mély volt. Végső megoldásként előkerült egy ásó, amivel sikerült annyira lebontatni a bakhátat, hogy át lehessen jutni az utolsó pár méteren is.
Kicsivel feljebb azonban olyan cudar vízmosás lett, hogy ihaj. Továbbra is elöl mentem, és elég sokáig eljutottam kerék közé véve, de a vége előtt pár méterrel belecsúsztam. Igen szar volt visszatolatni benne, mert az oldalán csúszott a kocsi, úghogy inkább nem is próbálkoztam többször.
Azért Sanyi a Simex-mintás gumival és az ARB-zárral azért megoldotta a dolgot, annak ellenére, hogy ő is belecsúszott
Megfordultunk, aztán a tisztásról a jobbra menő úton próbáltunk felfelé menni. Elég cudar mód csúszós volt, de felküzdöttem az autót, aztán vártam. Sokat. Aztán megfordultam. Lefelé olyan csúszós volt, hogy tíz métereket csúsztam négy álló kerékkel. Közben kiderült, hogy csak annyi történt, hogy Zoli nem hagyott elég távolságot, meg kellett állnia, aztán ahhoz túl meredek volt, hogy el tudjon indulni.
Visszament teljesen, de akkor meg azért kellett megállnia, mert már jöttem lefelé.
Viszont itt jött a szopás: egyrészt elment a fék, másrészt a többiek szóltak, hogy furán mozog a hátsó futómű - leszakadt a panhard felfogatása. Jee.
Óvatosan legurultunk, a Vitarát ott hagytuk a tési út mellett, én meg átültem Zolihoz.
A tési út túloldalán próbálkoztunk, még a kálistó előtt jobbra felmenni, de itt is meg kellett állni, ez is nagyon csúszós volt, a Csirke elkezdett melegedni, és még az eső is elkezdett durván szakadni, úgyhogy ezt is feladtuk. Lefelé nagyon durva volt, az útból helyenként konkrétan patak lett. Összeszedtük a Vitorlát, amit aztán ott hagytam Lajosnál, Zoli hazahozott, köszi ezúton is.
Hét elején Lajos felmérte a dolgot, konkrétan kirohadt a panhard alváz felőli felfogatása, és az egyik hosszú fékcső is hasonlóképpen járt.
Szerdán megcsinálta a panhardot, aztán csütörtök reggel átvitte a helyi szerelőnek, hogy szopjon ő a fékkel. Péntekre elkészült ez is, de aznap nem sikerült elmennünk érte. Szombaton aztán úgy gondoltuk, összekötjük a kellemeset a hasznossal, és Vincét is magunkkal víve gurulunk is egy kört. Azt kell tudni, hogy ez volt az első ilyen alkalom. Eddig annyit járt terepen, hogy párszor bölcsiből hazafelé elmentünk a rét felé, de max. ilyen fél órás körökre. Gyorsan felgurultunk a Kopaszra, aztán az erdő mellett elgurultunk a szélmalmokig.
Ez azért különösen érdekes, mert az egyik könyvében a tési szélmalmokról van versike, egész valósághű rajzokkal Közben kiderült, hogy fura módon Szilvi sem járt még ott sosem.
Innen legurultunk a Római-fürdőhöz, kicsit elücsürügtünk, Vince nézte a vizet, aztán tovább indultunk.
Átmentünk Jásdnak, aztán az út túloldalán bementünk felfelé. Először egészen megijedtem, hogy nem akar felmenni a Vitorla, de aztán rájöttem, hogy e kéne húzni az összkereket A Hamuház felé menő átkötő út valami hihetetlenül benőtt az elmúlt fél évben, amióta nem jártunk arra. Megpróbáltuk még megtalálni azt az utat, amin egy hete csak én mentem fel, nem jött össze, csak majdnem
Most voltak amúgy pont olyan viszonyok, ami kellemes az autózáshoz, és úgy látom, hogy amire szántam, arra bőven elég lesz az autó tudása. Mindenképpen szokni kell még azért, mert egyrészt jóval nagyobb, mint az X, másrészt a nagyobb tömege miatt teljesen máshogy viselkedik. Azért jó lesz ez, remélem
Ma aztán legalább egy órán át mostam magasnyomásúval, hogy a jövő hétre ígért eső alatt ne sározzuk össze magunkat.
Ahogy írtam, át lett alakítva az első diffi olyan hagyományos-jellegűre, kiiktatva az elvben tök jó, de a gyakorlatban megbízhatatlan féltengelykapcsolást.
Ez úgy működik, hogy a lényegében a diffi féltengelyek felőli oldalát kapcsolja szét-össze egy kompresszorról jövő levegős aktuátor. Ez azon felül, hogy nem túl stabil konstrukció, nem is teljes értékű féltengelyzárnak, mert igazából csak a kardán és a diffit köti le, a féltengelyek ugyanúgy forognak és kopnak hátsó hajtásnál. Persze amíg működik, nem érdemes bántani, de az enyém már ijesztő hangok kíséretében jelezte, hogy nem sokáig fog, szóval ki lett iktatva teljesen.
Viszont így ugye a kerék visszahajtja az egész mindenséget, ami egyrészt növeli a fogyasztást, másrészt fölöslegesen kopik minden.
Szerencsére a Suzuki ritkán kreatív, ezért a féltengely külső vége és a kerékagy tök ugyanolyan, mint a Samun meg a kocka Vitarán, és egy ugyanolyan fix kupakkal is van összerakva, mint azokon a régebbiek. Ebből következően azoknak a kézi kapcsolású féltengelyzára is jó a GV-re. (Figyelem: a féltengelyzár nem összekeverendő diffizárral!)
Már tavasszal nekiálltam ilyenre vadászni, de a hazai piacról elfogyott a cucc. 2-3 évvel ezelőtt még bármelyik pillanatban akadt bontott olcsón, most ha akad is valamelyik neppernél, akkor horror pénzt akar érte. Szóval elkezdtem nézegetni a neten a lehetőségeket, és vasárnap találtam egyet újonnan Malajziában szállítással együtt annyiért, amennyiért itthon jelenleg a bontottnak is örülni kell. Mit veszíthetünk alapon megrendeltem. Erre ma, csütörtökön hív a DPD, hogy csomagom jött. Nem akartam elhinni, de tényleg megjött a cucc Malajziából négy nap alatt.
Hazaérve gyorsan neki is estem, minden gond nélkül felment a helyére, olyan, mintha tényleg az autóhoz való lenne. Kipróbáltam, és tökéletesen működik is. Hihetetlen.
Most is így alakult, cserébe találtunk eddig ismeretlen helyet, a Csengő-zsomboly nevű 130 méter mély barlangot.
