A t. kollégák a fórumról felvetették múlt héten, hogy állítólag januárban megbeszéltük, hogy idén április 11. lesz a szokásossá vált túra időpontja. Uhh, én erre nagyon nem voltam felkészülve, ráadásul múlt hét végén pont Szilvi szülinapját ünnepeltük Amszterdamban...
Maradt a húsvét hétfő, mint egyetlen nap az útvonal megálmodására.

Szerencsére már előző hétvégén voltunk kinn egy kört, és pont olyan útvonalakat nézegettünk, amiket régen nem jártunk, és elvi síkon jók lennének egy túrára.





Még ki is pucoltunk egy pár olyan utat, mai már járhatatlanná vált. Szóval volt annyi előkészítés, hogy húsvét hétfőn már nem teljesen koncepciótlanul álltunk neki a dolognak. Az itiner eleje a tési út jobb oldalán kanyargott, majd a Vár-völgy könyékét vettük célba, végül a lőtéren is kupcuoltunk egy völgyet, amit benőtt a tüskés mindenféle - eközben meg elkezdett szakadni a hó is... Imádtuk
Aztán hogy jó legyen, hazafelé a nyolcason előjött valami rettenet hang az autóból. Megálltam, elmúlt. Elindultam, megint előjött, megint megálltam, elmúlt, és többet nem jött elő. Aztán egész héten használtam az autót, semmi fura nem volt vele - találomra nem álltam neki szétszedni semmit, gondoltam, majd kiforrja magát.

--

Eljött aztán a szombat, a túra napja. A rövid jelentkezési idő miatt nem lettünk túl sokan, amit nem is bántunk. Lajos beült mellém utasnak, aztán a szokásos helyen találkoztunk a többiekkel, papíroztunk, és elindultunk.



A tési út jobb oldalán lévő völgyben mentünk el az első jobb oldali kijáróig, ahová felkanyarodva konstatáltam, hogy rohadtul nincs első hajtásom :( Felszenvedtem az autót, és arra jutottam, hogy ezzel nem sokat tudunk kezdeni. A többieket sem akartam váratni, szóval az lett a megoldás, hogy átültem Sanyához, Lajos meg lement az X-szel hozzá, és utánunk jött a Pajeróval.











Innentől már normálisan haladtunk, majd a vár-völgyes rész után némi tanácskozás után bevállaltunk egy kört a Sötét-horog felé, és a Mórocz-tetőn álltunk meg fényképezkedni. Visszafelé még útba ejtettük a lőteret is, aztán az aszfalthoz kiérve mindenki elindult haza.









A túra mérlege az én megszűnt első hajtásomon felül két horpadás, két elveszett rendszámtábla, egy leszakadt tankvédő, egy leszakadt sárpofozó és egy elveszett majd megkerült kiegyenlítő-tartály A többi képem elérhető itt.

--

Ma aztán leszedtem a féltengelyzárakat, és végülis meglett, mi a hiba:



Asszem eljött az idő a kézi féltengelyzárhoz

Idén is összejött a szilveszteri kirándulás, és a kollégák megszavazták, hogy menjünk kalandozni ismeretlen helyre.
Adta magát az ötlet, hogy a tavaly félbemaradt Bakony-kerülést folytassuk. 

Palotán találkoztunk, majd a csörlőház felé átmentünk Kútihoz, és a Dűltfás felé indultunk el. Sanyi belecsúszott az első vízmosásba, mert kiderült, nem akar hajtani az eleje. A jobb oldali féltengelyzára valahogy letapadt, és hiába kapcsolta be, nem zárt be. Némi mozgatás meggyógyította. Fura.



A Dűltfás után már rögtönzés következett. A Navitelbe Súrt írtam be iránynak, és így nem mentünk el Kisgyón felé. Fura módon simán sikerült találni olyan utat, ami bevezetett Bakonycsernyére. Átkeveredtünk a falun, majd valami szőlőhegy felé indultunk el. Ezekkel általában meg szoktuk szívni, mert többnyire csak zsákutcákat találunk, azonban most szerencsénk volt, és kijutottunk.
Voltak kidőlt fák, meg a havas táj miatt sikerült egy szántóföldön kikötni, de végül eljutottunk Súrra. 



Itt következő úticélnak Baonyszentlászlót böktem be, és helyből mentünk is be Súr mögé. Itt aztán sikerült találni valami egy sávos aszfaltutat, ami még havasan sem tűnt túl érdekesnek, így az első lehetséges helyen elindultunk az erdő felé. Elkezdtünk követni egy utat, ami egyre fogyott, de ugye hóban nem könnyű megállapítani, hogy ez most tényleg út, vagy csak fakitermelők jártak arra, szóval mentünk elég sokáig, amikoris egy dombtetőn úgy tűnt, nincs tovább.



De az hülyeség, hogy a völgyben nincs semmi út, szóval lementünk a túloldalon. Elsőre nem vettük észre, de tényleg volt egy út, amit nem bántunk, mert ahogy odajutottunk, az elég durva lett volna visszafelé. Szerencsére még vezetett is valahová, és sikerült kijutnunk egy jártabb útra.
Én mentem elöl, és a hótól sok helyen nem látszott, hogy tócsák vannak, csak amikor beszakadt a jég. Egy helyen elég durva volt, éreztem, hogy a lökhárítóval töröm a több centi vastag jeget. Egy rétre kiérve meg is néztem, mi tört össze. Hát persze, hogy sikerült megismételni az előző túrát, és elhagytam a rendszámomat... Pedig fel akartam csavarozni
Visszasétáltunk, és tíz perc keresgélés után szerencsénk volt, megtaláltuk a sárba beépülve.



Innentől már csak a csomagtartóban utazott tovább. Nyugat felé tartottunk, de az út mindenképpen ki akart menni valami ismeretlen aszfalt irányába, azt meg nem akartam, így némi kóválygás után egyetlen alternatív útvonal maradt, fel egy dombra meredeken.
Amikor elsőre nekiindultam, azt hittem, elment az első hajtásom, annyira nem akart menni az autó fél egyben sem, de aztán némi leszabályzásig forgatást követően simán felmentem a dombra. 
Elkanyarodtam, majd vártam, hogy jöjjenek a többiek. Nem jöttek. Visszatolattam, aztán kiderült, hogy sekeres nagyon nem tud feljönni, pedig ugyanolyan gumik vannak a funkcionálisan ugyanolyan autón, mint nekem. Fura. Aztán megpróbálkozott Sanya is, neki másodikra vagy harmadikra sikerült feljönni Simex gumikkal, zárral.



sekeres próbálkozott még pár kört, de hiába fogott új nyomot, az utolsó pár tíz méter nem ment neki. Visszamenni nem akartunk, úgyhogy Sanyi kikötötte az autóját, aztán csörlővel felhúztuk. Mindenesetre azóta sem értem, hogy hogy a francba tudtam én ott elsőre feljönni, ahol még komolyabb felszereléssel is kihívás volt a dolog. Valószínűleg egyszerűen szerencsém volt, mert nem tudtam, hogy ennyire durva a hely



Miután tovább indultunk, hamarosan beértünk Koromlapusztára. Itt kóvályogtunk egy picit, mert a tervezett irányba vezető utak kivétel nélkül véget értek a semmiben vagy valami kerítésnél. Aztán találtunk egy nyomot, ami végre vezetett valamerre, és elindultunk egy erdőben. Elhaladtunk egy (később beazonosítva) Hajmáspuszta nevű tanya mellett, aztán sikerült az alapból normál úton is találni kihívást



Kis csörlőzés után haladtunk tovább, mígnem az út véget ért egy kapuban. Megnéztük, mi van a túloldalon, de sajnos pár tíz méter után a hóban nem lehetett kivenni, hogy van-e érdemben út, és lassan közeledett a szürkület, ezért inkább visszafordultunk. Valahogy nem sikerült megtalálni a saját nyomunkat, ezért elég sokat bolyongtunk, mire kijutottunk az erdőből, az út végén már nem is volt út. De megoldottuk, visszaértünk Koromlapusztára. Itt jött az igazi szívás, ugyanis az eredetileg kivezető utat valaki megvette, és zöld tábla jelzi Csetényt egy olyan irányban, ahol érdemben földút sincsen... Nagyon sokat bolyongtunk, mert minden tele van kerítéssel-kapuval, mire kiértünk az aszfaltra valahol Bakonyoszlop és Dudar között. Innen már aszfalton mentünk el Palotáig.



Egész kellemes kirándulás lett így év végére.

Összejött mára mindenki, én meg egyedül mentem, mert sem Szilvi, sem Vince nem akart velem jönni, úgyhogy gondoltam kihasználom, hogy felkerültek az X-re tegnap a Kumhók.
Szokás szerint agyaltunk, hogy merre menjünk, végül az lett a gondolat, hogy valahol a 82-es úton túl autózzunk, érdemi sár úgysincs sehol. Megdöbbentő módon úgy jutottunk el Eplényig, hogy egyszer sem tévedtünk el



Utána viszont elég hamar elvesztettük a fonalat, hogy vajon merre kéne menni, de szerencsére Marcinál volt egy Navitel + tuhus térkép kombináció. Úgyhogy viszonylag könnyen eljutottunk a Papod-hegyi kilátóhoz.



Következő pontnak Porvát néztük ki. Elég hosszú útvonalon jutottunk le Hárskútra, de legalább szép helyeken jártunk. A pénzesgyőri földutat meg lekövezték, most gyakorlatilag autópálya van ott, ahol egy éve letéptem a lökhárító alját normál haladás közben

Pénzesgyőrbe érve még a nap is kisütött, meg találtunk némi saras részt is. Az útvonalunk annyira közel ment el a Kőris-hegyhez, hogy akkor már felgurultunk aszfalton, igen rég jártunk már arra.



Kezdett már lemenni a nap, úgyhogy aszfalton gurultunk vissza a kereszteződésig, de ott az lett volna a koncepció, hogy próbáljunk meg valami normálisabb úton, de nem aszfalton átmenni Zirc felé.

Hát, ez mérsékelten jött össze, de találtunk egy zsákutcát, aminek a végén nagyon szép dzsuva volt, úgyhogy sikerült ízlésesen összekenni az összes autót



Innen aztán végülis kimentünk már a köves úton Szépalmapuszta felé, aztán Porvától már aszfalton jöttünk Olaszfalu - Jásd irányában.

Az októberi nyarat kihasználva elmentünk kirándulni egy picit. Az alap útirány Eplény lett, ami azért jó, mert oda még sosem találtunk el elsőre. Most viszont szintén nem Jó párszor tévedtünk el, mire végül eljutottunk a kilátóig. Amit megszálltak a Harlekin-katicák, de tényleg, söpörni lehetett volna őket.



Fura módon egyébként egy lélek sem volt ott, pedig mindig hemzsegni szoktak arrafelé a turisták.
Innen következő útirányként a hazafelét céloztuk be, a Római-fürdő irányába, és gondoltuk, keresünk új útvonalat. Szóval lementünk a 82-esre, elindultunk Olaszfalu felé, majd ahol lehetett, bementünk jobbra. Na, itt aztán olyan helyeken jártunk, ahol még soha, és valami hihetetlen mennyiségű vadat láttunk. Egy helyen egy legalább száz vadból álló csapat ment át előttünk, főleg muflon, némi őzzel. Életemben összesen nem láttam még ennyi muflont, nemhogy egyben.
Aztán jött az igazi eltévedés, ugyanis Olaszfalu és Felsőpere között van egy hatalmas, bekerített föld, és nagyon sokat bolyongtunk, mire sikerült megtalálni a kivezető utat, végül Alsópere irányába.



Nána felé inkább aszfalton indultunk el, mert kezdett későn lenni. Megálltunk a csengő-tetői kilátónál is, amiről Vince lemaradt, mert az iszonyú rossz út ellenére aludt, mint a bunda
A Római-fürdő környékén brutális mennyiségű ember volt, így meg sem álltunk, hanem elgurultunk a Tés alatt épült új kilátóhoz, mert mi még nem láttuk. Szép nagy, és az árában nem kevés lopás lehetett.



Miután sikerült rávenni Vincét, hogy lemenjünk, hazfelé indultunk, de azért Tésen még oda kellett kanyarodni a szélmalmokhoz

Az idei évben is tartottunk túrát a Bakonyban.
Az elmúlt hetekben kipucolt horgokon kezdtünk, ahol a sok eső hatására igazán kellemes terep alakult ki. Utána könnyed kirándulásként átmentünk a tési szélmalmokhoz, majd az agyagos út és a forrás felé leereszkedtünk Jásdra, onnan felmentünk a Hamuházhoz, aztán Kisgyón-Dűltfás útvonalon megkerültük Isztimért, elmentünk a csurgói víztározóhoz, végül az Iszka-hegynél ért véget az itiner.
Szerintem kellemesen sikerült a dolog.

Eljött az idei év vége is, és méltó búcsúztatásaként szerveztünk idén is szilveszteri kirándulást.
Reggel yorsan levágtuk a lökhárító fölösleges részét, aztán Lajosékon és rajtunk kívül csatlakozott még a Suzuki4x4.hu-ról Sanya és Sekeres is.
A koncepció az volt, hogy próbálunk tenni egy nagy kört  - lehetőleg ismeretlen útvonalon - az Északi-Bakonyban.
Az útvonalat nagyjából kinéztük térképen, aztán a Navitel + tuhus térkép kombinációval követtük az irányt.



Korán indultunk, és a lőtéren át a Várvölgy felé vettük az irányt, ahonnan az Öreg Futóné irányában átmentünk Alsóperéig, majd Eplény felé haladtunk tovább. A terv az volt, hogy az ismert úton, a sípálya teteje felé menjünk, de persze eltévedtünk, és ugyan a vasút alatt találtunk egy tök jó alagutat, viszont a 82-esre sehogy sem sikerült felmennünk. Úgyhogy kavarogtunk tovább, és miután a nagy parkolóhoz kijutottunk, a 82-es másik oldalán be is mentünk az erdőbe. Itt előbb Lókutat, majd Hárskutat kerültük délről, aztán amikor megálltunk egy pihenőre, kiderült, hogy alig pár kilométerre vagyunk a papod-hegyi kilátótól, amit már úgyis meg akartunk nézni.



Szóval miért ne alapon felmentünk, és megérte, tényleg jó onnan a kilátás, még a párás idő ellenére is.
Innen lementünk Hárskút felé (közben kiderült a széles autó hátránya egy út közepén lévő sziklánál), majd a Hajag felé fordultunk.
Ez már nehezebb volt, mint idáig, mert a kinézett utakat több helyen is lekerítették, de azért megoldottuk. 
A BARS kapuja éppen betonokkal van eltorlaszolva, és a föld alatti épületbe is megint csak ereszkedve lehet lejutni. Ezt kihagytuk.



Innen Bakonybél felé indultunk tovább, ami viszont meglepően simán ment, sőt. Még karácsony előtt egy helyen megforultunk, mert a tökig érő ködben egyszerűen nem láttuk, merre ment tovább a turistaút, most viszont a navi mutatta merre kéne lennie, és pár tíz méter után megtaláltuk az utat.
Bakonybélbe beérve megálltunk a szentkútnál, majd beugrottunk a Vadszőlőbe egy kávéra.
Pápa irányába indultunk tovább, és a Kőris-hegy északról megkerülve akartunk átmenni Fenyőfő felé.



Na, itt viszont erős ellenállásba ütköztünk az erdő részéről, folyamatosan zsákutcákba futottunk, értve ezalatt totálisan benőtt utakat és iszonyatos méretű kidőlt fákat. Közben azért az alacsony autó előnye is kiderült, simán átfértem egy kidőlt fa alatt, ami már a Vitarának is esélytelen volt
Viszont elkezdett szürkülni, és időre vissza kellett érnünk, úgyhogy ezen a ponton hagytuk abba, és elindultunk hazafelé aszfalton.
Jól is tettük, mert már Pénzesgyőrbe érve hatalmas köd lett, de olyan szinten, hogy kb. 60-nal lehetett haladni egészen Bakonynánáig. Onnantól kb. Tésig oké volt, aztán még rosszabb lett, a Kopaszon 40-50-nel keltünk át, és így is ijesztő volt.
Leérve még megálltunk egy kis pezsgőzésre az Öreg-kálvária tetején, és hallgattuk a tűzijátékokat a sűrű ködben.



Boldog új évet mindenkinek!

Úgy tűnt, őszig már nem lesz esély értelmesen kimenni autózni, de most pont jól jött ki a rossz idő, mert amúgy is terveztünk elvben mára valami kirándulást, és így, hogy egész éjjel esett, és még reggel sem állt el igazán, muszáj volt menni.

Lajos aszonta, mostanában sokat volt kinn, és Palota környékét unja, menjünk másfelé. Találomra az jutott eszembe, hogy menjünk el az eplényi sípálya felé, arra már nagyon rég nem jártunk. Elhúztunk aszfalton Bántára, majd a Sötét-horog felé indultunk el. Hát, ahhoz képest, hogy pár évig autópálya-szintű út volt a Horog aljában is, most majdnem olyan szar, mint tíz éve.



Azért feljutottunk persze, de szerintem most rosszabb az út, mint a Baglyas oldalán a sziklás út. Fölül meg annyira fel volt ázva a talaj, hogy a nyombólkimenve egyáltalán nem lehetett menni felfelé, szóval küzdős volt. Felérve találtunk egy - nekem - új lekövezett utat, azon lementünk a szénégetőig, onnan pedig a lőtéren át próbáltunk a sípálya felé tartani. Hát, kavarogtunk rendesen, mert ott is voltak új köves utak, de végül odataláltunk a kilátóhoz. Érdekes, hogy májusban, esőben, szélviharban is vannak, akik igénybe veszik a sífelvonót.



A merre tovább kérdés kapcsán felvetettem Lajosnak, hogy ha már egyszer félúton vagyunk, ugorjunk már át Kislődre a maradék két nyári kerekemért. Szerencsére sikerült meggyőzni róla, hogy ne kelljen egyedül mennem, de erről később.
Kimentünk a 82-esre, majd Eplény és Olaszfalu között sikerült találni egy értelmesnek tűnő utat balra, én meg hittem benne, hogy csak el tudunk valahol menni Pénzesgyőr irányába Zirc érintése nélkül is. Rendesen fel volt ázva az út, amin mentünk, időnként ellenőriztem, hogy kábé jófelé megyünk-e, és meglepő módon minden kóválygás nélkül sikerült Lókúton kiérnünk.

Onnan átgurultunk Hárskútra, és ott csesztük el, hogy nem kanyarodtunk rá a pénzesgyőri kitáblázott földútra, ahonnan pikk-pakk át lehet menni a Herend-Hajag útra, hanem a téesz felé mentünk, és csak a rádióállomás irányát próbáltuk követni. Természetesen nagyon nem tudtuk, hogy merre megyünk, és annyira szar utat találtunk, hogy először a Jimny hasalt fel a bakhátra, aztán meg az X is, úgyhogy csörlőzhettünk is





Miután kikveredtünk az aszfaltra, gyorsan megjártuk az utat Kislődre meg vissza, aztán ugyanitt megpróbáltuk megtalálni a jó utat.
Természetesen nem sikerült, és ennek köszönhetően sikerült a Magas-Bakony eddig számunkra ismeretlen, nagyon szép tájait megismerni abban az 1-1,5 órában, amíg sikerült találnunk egy utat, ami cikk-cakkban kivezetett végül Hárskút szélébe, a márkói út első kanyarjába.

Ugyanarra mentünk vissza innen, amerre jöttünk, szerencsére a szántóföldön menő úton könnyű volt követni a saját nyomainkat.
Így, hogy már ismertük az utat, kicsit bátrabban mentünk, és bizony belengett időnként a beszarásmérő, olyan szépen sikerült keresztben autózni



A 82-esre visszérve aztán Olaszfalu felé fordultunk, Bakonynána mellett még lemostuk az autók alját a patakban, aztán aszfalton hazajöttünk.
Határozottan szórakoztató kanyar volt, a hossza ellenére is.

Hazaérés után az autó lemosása már kevésbé volt szórakoztató

A Suzuki4x4.hu színeiben szervezett tavalyi kartali túra sikerén felbuzdulva úgy döntöttem, hogy megpróbálom, van-e érdeklődés a bakonyi táj iránt. Volt, így már hónapokkal korábban nekiálltunk az ideális útvonalat megálmodni, aztán a hó miatt sokáig többet nem is tudtunk tenni. Végül múlt hétvégén sikerült megírnunk Lajossal az útvonalat a gyakorlatban is, különösen figyelve arra, hogy ne essen útba behajtani tilos vagy zárt sorompó. A szombati napunk elég hamar félbeszakadt, mert Tésen ilyen szép defektet kaptunk:



Múlt vasárnap aztán szerencsére körbejutottunk, az elméletben kigondolt útvonalat sok helyen a valóságban újraírtuk, és bíztunk a megfelelő időjárásban. Ez azért is fontos volt, mert a fennsíkon egy szakasz még reménytelenül járhatatlan volt múlt hét végén is. Szerencsére egész héten meleg volt, sok napsütéssel, amit a pénteki eső koronázott meg. Szombat reggel 9 órakor volt a találkozás a tési út meleletti murvabányál.



10 órakor összesen 20 autóval vágtunk neki a távnak. A tési út jobb oldalán mentünk fel, onnan a tócsá úton mentünk tovább, majd a vár utáni horogban ereszkedtünk le a Vár-völgybe.



300 méter gyalogtúrával megnéztük a várat, aztán a völgy végén a meredek út felé mentünk vissza a tócsásra. Innen a régi tési úton folytattuk az utat, ahol a gödörben, a hídnál még mindig volt hó. Egy darabig elvoltunk, mire az első 5-6 autó átjutott csörlő segítségével, a többieknek utána már könnyebben ment.



Tésen átmenve az erdőn keresztül ereszkedtünk le a murvás út felé, egyedül itt találkoztunk csúnyán néző favágókkal, viszont alapjuk nem lett volna belénk kötni, szerencsére. Itt még mindig cuppogott az út az olvadó hó vizétől. Miután leértünk, a gázlón átkelve a Római-fürdőnél álltunk meg ebédszünetre. Itt egy mászósabb gyalogtúra következett, mert a Gaján gyalog átkelve felsétáltunk a vízesésig.



Jásd felé folytattuk tovább az utat a délutáni etappal, ami egy egyszerű szakasszal indult, mert csak a réten mentünk végig a Szentkút felé, majd Jásdon keresztülérve letértünk egy korábban számunkra is ismeretlen területre, ami csak arra volt jó, hogy ne az aszfalton kelljen kimenni a tési útra. Az úton átmenve az erdőben mentünk el a szerpentin aljáig, ahol a nagyon durván vízmosásos úton mentünk fel.



Itt megint sikerült sokaknak játszania a feljutással, többek között nekünk is. Állítólag az X hátsó kereke 60-80 centire volt a levegőben, én is éreztem, hogy billegünk Mindenesetre ez jóval kevésbé félelmetes benne, mint a Jimnyben volt.
A fenti úton a Hamuház érintésével elmentünka  vízházig, ahol Kisgyón irányába fordultunk. A kulcsosház után leereszkedtünk a gerincen, majd a szokásos úton mentünk tovább a Dűltfás irányába.



A félúton lévő meredek vízmosásnál megint sokan eljátszottak, szerencsére nekünk ez már rutinból ment
Viszont mivel elment az idő, a Bakonykúti felé tervezett kitérőnket kihúztam, és helyből a tócsákhoz mentünk a mélyút felé.
A tócsáknál szerencsére akadtak vállalkozó szellemű kollégák, több-kevesebb sikerrel autózva a nagy tócsában



Innen a társaság kétfelé vált, utolsó célpontunk, a Bagylas-tető felé a sziklás és a normális úton is lehetett jönni "gyáva-e vagy" alapon eldöntve
A sziklás felé menők persze ezt is élvezték, és azért mindenki megoldotta a dolgot, visszafordulás nélkül.



A csúcson beálltunk alakzatba, csoportfotóztunk, majd leereszkedtünk a kohó fölötti homokbányához, és mindenki elindult haza - ekkorra már 7 óra volt.



Úgy tűnik, mindenki jól szórakozott, úgyhogy talán lesz jövőre hasonló rendezvény ugyanitt, meg remélhetőleg további hasonlók máshol addig is
Ja, és az X is jól vizsgázott, bőven hozta az elvárható színvonalat, sehol sem éreztem kevésnek. Persze még szokni kell, nem érzem pontosan, hol vannak a kerekek, ez meg technikásabb helyeken nem előny, de alakul ez még.