Nekiálltam foglalkozni a külföldi utam előtt/alatt felgyűlt dolgokkal.
Először is pénteken elgurultam Köpcihez, betette a gumikat a váltókarokhoz, talán most nem folyik majd be a víz a váltóba.

Az X-en ugye sikerült eltörni a féltengelyt, és végülis az utángyártott csukló helyett a bontott gyári féltengely irányába mentem. Fekete jani szerzett nekem egyet, szerdán még el is hozta Fehérvárra, ezúton is köszi érte!
Amíg én külföldön voltam, Gabe-nek kellett egy autó kölcsön, és az X-et választotta. De aztán zavarta, hogy a törött féltengelytől néha darabosan lehet kanyarodni, szóval a féltengely belső felét már leszedte. Ma reggel vettem egy zégerfogót, és leszedtem a külsőt is. A féltengelyzárral megküzdöttem, aztán meg ahhoz is kelett némi logika, hogy fér ki és be a csukló, de sikerült megoldani, jee.



Aztán nekiálltam megnézni a dobbetétet a másik oldalon. Sajnos az történt, hogy mind a két alsó patent elment vadászni, így nem volt a helyén, a kerék meg belekapott, így összegörbült, meg el is repedt. Ehhez fog kelleni egy műanyagos, sajnos, szóval leszedtem. És ez fogadott mögötte:



Kikapargattam egy vödörbe, lett vagy 5 kg tömörített föld. Nagyon valószínű, hogy a műanyag mellett befolyó sáros víz ülepedik le így. Kifolyója érdemben nincs. Ezúton is csókoltatom, aki kitalálta ezt így...
Elmentem a rétre kipróbálni az autót, a féltengely kattogásmentes, a jobb oldalon meg nincs beleérés, szerencsére.


Aztán még csöpin is nekiálltam műszerfalat cserélni, és kiderült, hogy létezik generátoros verzió a kisműszerfalból is, és az volt benne, a cseredarabok meg persze nem azok. Összeraktam azért így, és az eredeti probléma megoldódott, nem ugrál a mutató. Viszont valahogy még ki kell cserélni a panelt.

Gurultunk ma egy kört Sanyával, Lajosnak meg még mindig motorgenerálozódik az autója, úgyhogy beült mellé. Hogy még izgalmasabb legyen, vittem magammal Vincét is.
Első körben a tavaszi Suzuki4x4-es túra elejét néztük meg, szerencsére nem volt érdemben bedőlve semmi se az általunk kipucolt horogban, se a motorsösvény felé (ahol egyébként egyre durvább a vízmosás).
Aztán átgurultunk Tésre, majd leereszkedtünk egy eddig általunk eddig nem járt nyomon a murvás útra, és útba ejtettük a nagy kilátót, hogy Vince is örüljön.
Majd felmentünk a murvás út végéig, és az agyagoson indultunk el lefelé. Már annak a tetején is volt egy kidőlt fa, de ott még lehetett kerülni. Lenn a horogban viszont totál bedőlt pár fa, úgyhogy pucolni kellett.



Miután járhatóvá tettük ezt a szakaszt, már nem volt semmi izgalom, szóvl a szokásos útvonalon átmentünk a tési szerpentin túloldalára, és a vízmosásos gerincen akartunk felmenni. Annak az aljánál játszottak egy jót az ároknál, de önerőből megoldottam, aztán a felfelé vezető részhez érve sikerült realizálni, hogy elmúlt az első hajtásom. Gondoltuk, szétdőlt az automata féltengelyzár, van ez így.
Sanyi segített feljutni az aszfaltig, és elhúztunk Lajoshoz.  Gyorsan lekaptam az agykapcsolót, és ránézésre tökéletesen működött - kicsit jobban megnézve egyértelművé vált, hogy ez bizony féltengelycszkló lesz. Jeeee, vagy 10 éve nem sikerült féltengelyt törnöm
Ja, és Sanyának meg a jobb oldali tükre lett leffegős, szóval kevés kilométeren, semmi komolyabb helyen nem járva is sikerült ma érezhető károkat okozni

Megint elég rég nem jártunk kinn, úgyhogy most elmentünk egy kicsit, többek között azt megnézni, hogy a Pilist letaroló ónos eső milyen károkat okozott a Bakonyban.



Hát, a Vár-völgy környéke az érezhetően kapott, konkrétan a Vaskapun megint nem lehet felmenni, annyira bedőlt.
Azért megoldottuk egy oldalsó horgon, majd a Bükkfán gond nélkül vissza lehetett már menni, és a "madaras" horogban is csak kisebb dolgok voltak kidőlve, szerencsére.

Innen átmentünk Tés felé, majd le a Rómia-fürdőnek. Szerencsére arrafelé teljesen megúszta az erdő, semmilyen kárt nem láttunk. A kék T betűn folytattuk az utat, és most megtaláluk a Bongó-zsomboly nevű barlangot is. Persze nem éresztük a késztetsét, hogy le kéne menni oda



Természetesen nem sikerült Alsópere felé mennünk tovább, szokás szerint eltévedtünk, végül Tésre jutottunk ki, a murvás út végéhez.
Mivel a fagypont közeli hőmérséklet miatt nem tudott felszáradni a föld a hét eleji esőzések után, azért minden próbálkozásunk ellenére sikerült szépen kikenni az autókat, szóval gondoltuk, a tócsás út felé megyünk haza, hogy kicsit lemossuk az autók alját.

Hát, a tócsákban a szokásoshoz képest is durva víz volt.



Ezzel még nem is lett volna olyan nagy gond, csakhogy a nagy tócsában való játszásnál Sanyinak sikerült elevszítenie a rendszámát :(
Sötétedésig próbálkoztunk megtalálni, sikertelenül, pedig végigpiszkáltuk bottal az egészet, Sanyi meg még bele is ment, de semmire nem jutottunk. Szívás.

Kikerült pár hete az idei Zyma trophy kiírása, Szilvi viszont nem volt lelkes. Ellenben még a két héttel ezelőtti túra alkalmával megkérdeztem Sanyit, nem érdekli-e egy jobb egy. Érdekelte, úgyhogy küldtünk nevezést, és tegnap reggel fél hétkor találkoztunk a siófoki Tescónál. Kapofőnél teletankoltunk, és fél 8 után nem sokkal oda is értünk. Megejtettük a gépátvételt és regisztrációt, majd mentünk is az első specbe.



Mire végeztünk, már állt a sor a rajtnál, kávéztunk egyet, és elnindultunk. A terep a tavalyinál jóval durvább volt, illetve az útvonal is durvább helyeken ment keresztül. Mondjuk az első elakadásunk vicces volt, mert egy szép nagy dagonyán kellett átmenni, aminek a közepén ráadásul megálltunk valaki miatt, és csörlőzés után sikerült rájönni, hogy 2H-ban maradt az autó

Aztán a következő érdekes helynél Sanyi későn vette észre az instrukciót, hogy merre kéne kerülni utcai autóval, de gondoltuk, már nem fordulunk vissza, megnézzük, mi van arra. Sár volt



A legszebb rész az volt, ahol a képen látható helyen sikerült egy olyan nyomot választani, hogy a jobb kerék a bal nyomba, a bal oldal meg a domboldalban. Volt benne egy pár méter olyan szakasz, ahol simán 45° fölött dőlt az autó, és azon tűnődtünk, hogy melyik pillanatban fekszik az oldalára Sajnos megörökíteni nem sikerült. Aztán itt is meg kellett állni egy elakadt autó miatt, és megint csörlőzés lett a dologból.

Volt aztán még pár érdekes rész, összesen négy helyen is kellett csörlőzni, de voltak olyan helyek, ahol előttünk nagyvasakkal elakadtak, mi meg gond nélkül átmentünk, pl itt:



A lényeg, hogy önerőből teljesítettük az 50-60 km-es távot, és olyan fél kettő körül meg is voltunk a második speccel is. Itt aztán várás következett, mert a profi kategória specének helyére lett kitűzve a normál harmadik spece, közben lemostuk az ablakokat meg a fényszórókat, hogy a hazautat meg tudjuk oldani. Mire végeztünk mindennel, lett kaja is, megettük, aztán valamikor fél öt körül elindultunk haza, mert az eredményhirdetés valamikor későn volt csak várható.



Ideén is jó móka volt, Sanyi is élvezte, ezúton is köszönöm neki a navigátori teendők nagyszerű ellátását, legközelebb a tiéddel megyünk, már csak azért is, mert ma két órán keresztül próbáltam magasnyomásúval eltávolítani a dzsuvát a kocsiról, és a belsejéig még el sem jutottam

Update:
Kikerültek az eredmények, a kategória 30 indulójából 12. helyet sikerült elérni, 0 hibaponttal, 141 másodperces összesített spec-idővel. Ez nekem bőven jó

Összejött mára mindenki, én meg egyedül mentem, mert sem Szilvi, sem Vince nem akart velem jönni, úgyhogy gondoltam kihasználom, hogy felkerültek az X-re tegnap a Kumhók.
Szokás szerint agyaltunk, hogy merre menjünk, végül az lett a gondolat, hogy valahol a 82-es úton túl autózzunk, érdemi sár úgysincs sehol. Megdöbbentő módon úgy jutottunk el Eplényig, hogy egyszer sem tévedtünk el



Utána viszont elég hamar elvesztettük a fonalat, hogy vajon merre kéne menni, de szerencsére Marcinál volt egy Navitel + tuhus térkép kombináció. Úgyhogy viszonylag könnyen eljutottunk a Papod-hegyi kilátóhoz.



Következő pontnak Porvát néztük ki. Elég hosszú útvonalon jutottunk le Hárskútra, de legalább szép helyeken jártunk. A pénzesgyőri földutat meg lekövezték, most gyakorlatilag autópálya van ott, ahol egy éve letéptem a lökhárító alját normál haladás közben

Pénzesgyőrbe érve még a nap is kisütött, meg találtunk némi saras részt is. Az útvonalunk annyira közel ment el a Kőris-hegyhez, hogy akkor már felgurultunk aszfalton, igen rég jártunk már arra.



Kezdett már lemenni a nap, úgyhogy aszfalton gurultunk vissza a kereszteződésig, de ott az lett volna a koncepció, hogy próbáljunk meg valami normálisabb úton, de nem aszfalton átmenni Zirc felé.

Hát, ez mérsékelten jött össze, de találtunk egy zsákutcát, aminek a végén nagyon szép dzsuva volt, úgyhogy sikerült ízlésesen összekenni az összes autót



Innen aztán végülis kimentünk már a köves úton Szépalmapuszta felé, aztán Porvától már aszfalton jöttünk Olaszfalu - Jásd irányában.

Az elmúlt hetekben rekord mennyiségű csapadék esett, és jó ötletnek tűnt múlt hét vasárnapra a Vitorla kipróbálása.
Csatlakozott hozzánk Zoli kollégám is vényóc Csirkéjével, amolyan első érdemi terepezéseként, valamint Sanyi is a Jimnyvel.

A tési út jobb oldalán indultunk el a szokásos úton, és elég gyorsan kiderült, hogy túl jó lett a terep
Az első emelkedőnél én még sikeresen négy kerék közé vettem a vízmosást, a Csirkével ez azonban nem jött össze.



Rettenetesen csúszott minden, a vízmosás meg elég mély volt. Végső megoldásként előkerült egy ásó, amivel sikerült annyira lebontatni a bakhátat, hogy át lehessen jutni az utolsó pár méteren is.

Kicsivel feljebb azonban olyan cudar vízmosás lett, hogy ihaj. Továbbra is elöl mentem, és elég sokáig eljutottam kerék közé véve, de a vége előtt pár méterrel belecsúsztam. Igen szar volt visszatolatni benne, mert az oldalán csúszott a kocsi, úghogy inkább nem is próbálkoztam többször.



Azért Sanyi a Simex-mintás gumival és az ARB-zárral azért megoldotta a dolgot, annak ellenére, hogy ő is belecsúszott

Megfordultunk, aztán a tisztásról a jobbra menő úton próbáltunk felfelé menni. Elég cudar mód csúszós volt, de felküzdöttem az autót, aztán vártam. Sokat. Aztán megfordultam. Lefelé olyan csúszós volt, hogy tíz métereket csúsztam négy álló kerékkel. Közben kiderült, hogy csak annyi történt, hogy Zoli nem hagyott elég távolságot, meg kellett állnia, aztán ahhoz túl meredek volt, hogy el tudjon indulni.
Visszament teljesen, de akkor meg azért kellett megállnia, mert már jöttem lefelé.

Viszont itt jött a szopás: egyrészt elment a fék, másrészt a többiek szóltak, hogy furán mozog a hátsó futómű - leszakadt a panhard felfogatása. Jee. 



Óvatosan legurultunk, a Vitarát ott hagytuk a tési út mellett, én meg átültem Zolihoz.
A tési út túloldalán próbálkoztunk, még a kálistó előtt jobbra felmenni, de itt is meg kellett állni, ez is nagyon csúszós volt, a Csirke elkezdett melegedni, és még az eső is elkezdett durván szakadni, úgyhogy ezt is feladtuk. Lefelé nagyon durva volt, az útból helyenként konkrétan patak lett. Összeszedtük a Vitorlát, amit aztán ott hagytam Lajosnál, Zoli hazahozott, köszi ezúton is.

Hét elején Lajos felmérte a dolgot, konkrétan kirohadt a panhard alváz felőli felfogatása, és az egyik hosszú fékcső is hasonlóképpen járt.
Szerdán megcsinálta a panhardot, aztán csütörtök reggel átvitte a helyi szerelőnek, hogy szopjon ő a fékkel. Péntekre elkészült ez is, de aznap nem sikerült elmennünk érte. Szombaton aztán úgy gondoltuk, összekötjük a kellemeset a hasznossal, és Vincét is magunkkal víve gurulunk is egy kört. Azt kell tudni, hogy ez volt az első ilyen alkalom. Eddig annyit járt terepen, hogy párszor bölcsiből hazafelé elmentünk a rét felé, de max. ilyen fél órás körökre. Gyorsan felgurultunk a Kopaszra, aztán az erdő mellett elgurultunk a szélmalmokig.



Ez azért különösen érdekes, mert az egyik könyvében a tési szélmalmokról van versike, egész valósághű rajzokkal Közben kiderült, hogy fura módon Szilvi sem járt még ott sosem.
Innen legurultunk a Római-fürdőhöz, kicsit elücsürügtünk, Vince nézte a vizet, aztán tovább indultunk.



Átmentünk Jásdnak, aztán az út túloldalán bementünk felfelé. Először egészen megijedtem, hogy nem akar felmenni a Vitorla, de aztán rájöttem, hogy e kéne húzni az összkereket A Hamuház felé menő átkötő út valami hihetetlenül benőtt az elmúlt fél évben, amióta nem jártunk arra. Megpróbáltuk még megtalálni azt az utat, amin egy hete csak én mentem fel, nem jött össze, csak majdnem

Most voltak amúgy pont olyan viszonyok, ami kellemes az autózáshoz, és úgy látom, hogy amire szántam, arra bőven elég lesz az autó tudása. Mindenképpen szokni kell még azért, mert egyrészt jóval nagyobb, mint az X, másrészt a nagyobb tömege miatt teljesen máshogy viselkedik. Azért jó lesz ez, remélem

Ma aztán legalább egy órán át mostam magasnyomásúval, hogy a jövő hétre ígért eső alatt ne sározzuk össze magunkat.

Voltunk picit autózni, Marci először volt kinn az új GR Patroljával, és szerette volna tesztelni a Cooper Discoverer gumik képességeit. Ez részben megvolt, ugyanis hihetetlen takony volt mindenhol, nap közben is többször rázendített az eső. A két héttel ezelőtti túra útvonalán indultunk el, voltunk a szélmalmoknál, majd az agyagos meredeken megnéztük, fel tudunk-e menni. Nem meglepő módon esélytelen volt, gumitól függetlenül. Innen átmentünk Jásdra, majd az erdőn keresztül lementünk a Római-fürdőhöz, ahol meglepő módon komplett épületek és egy gyalogoshíd is készült az elmúlt egy hónapban. Valószínűleg utoljára voltunk ott autóval :(
Innen felmentünk a manduláshoz, aztán nekiálltunk találomra eljutni az Öreg Futóné környékére. Nem volt egyszerű, de megoldottuk.

Valahol azon a környéken sikerült amortizálni, ugyanis két helyen is bejött fa a padlón :( Mondjuk mások tapasztalatai alapján szerencsés vagyok, hogy tíz év terepjárás alatt ez az első eset.

Megint hetek óta nem jött össze különböző okokból a terepre menés, de ma pont úgy adta ki, hogy négyen is voltunk. Először a Várvölgy, majd a Horog környékén bóklásztunk, főleg porzott csak minden, aztán Alsópere felől átmentünk Nánára, és megpróbáltunk a Gaja mellett menni felfelé. Végülis eljutottunk Nagyesztergárig, ahol a Gaja forrásánál sikerült találni sarat is. Innen Dudar felé mentünk át a Rómia-fürdőhöz, majd hazafelé vettük az irányt. Tésről még átmentünk a murvás úton a tócsás útra medvehagymát szedni, és elég váratlan fordulatként egy BTR-szerű harckocsi jött szembe az erdőben

Most jött el a megfelelő nap a két hete megkezdett kör folytatásához - kihasználandó a januári 10°C-os tavaszt. Még hét közben vettem egy Balaton turistatérképet, ami azért volt jó, mert szembesültem vele, hogy pont onnan, ahol legutóbb abbahagytuk, gyakorlatilag a teljes északi oldal nemzeti park, és ez sok helyen kiér a vízig és a 77-es útig is. Erről azt kell tudni, hogy önmagában a nemzeti park még nem jelenti azt, hogy ne szabadna ott autózni, hiszen az aszfaltos utak is átmennek rajta - de érdemes fokozottan figyelni mindenféle tiltásra és korlátozásra.



Ennek ismeretében a legrosszabbra készülve indultunk el, ezúttal csatlakozott hozzánk Sanya is. A múltkori túra folytatásaként Tótvázsonyból próbáltunk elindulni, és próbálkoztunk is nem egy úttal, de mint rájöttünk, nem csak nemzeti park jelenti a gondot a környéken, hanem a rettentő mennyiségű szőlőhegy is. Folyamatos megfordulások után már elértünk - főleg aszfalton, mert más nem volt - Pécselyre, majd Vászolyra, és arra jutottunk, hogy ennek semmi értelme, adjuk fel.
Úgyhogy az lett a koncepció, hogy hagyom a navit tervezni egy útvonalat Nagyvázsony felé, aztán próbálkozunk a 77-es út túloldalán.



Na, ettől viszont szerencsére beállt a fordulat, mert az útvonal kiment olyan területre, ahol minden további nélkül tudtuk tartani az eredetileg tervezett irányunkat kifejezetten saras utakon. Jut eszembe, rögzítettem a tracket, majd a teljes kör befejezése után leszedem a naviról - egyelőre csak Google Maps alapján próbálom megtippelni, merre jártunk. Annyi bizonyos, hogy jártunk Balatonhenyén, volt a végén felárkolt út, beszántott út meg minden jó, majd Szentbékállára érve megálltunk megnézni a Kőtengert.



Látványos hely, annak ellenére, hogy korábban a létezéséről sem tudtam
Innen kb. Lesencetomaj irányába akartunk tartani eredetileg, de az utak eléggé rossz irányba mentek. Ennek ellenére találtunk egy tök látványos forrást, viszont nem sikerült elkerülni, hogy főútra érjünk ki, konkrétan a 77-esre. Átnéztünk a túloldalára, de nem tűnt hasznosnak, így átgurultunk a kb. egy kilométerre lévő Tapolca-Diszelre, és onnan mentünk tovább Gyulakeszire. Itt először haladtunk volna tovább délnyugatra, aztán miután elfogyott az út, a társaság felvetette, hogy menjünk már fel a mögöttünk lévő Csobánc tetejére. Megpróbáltuk, de sajnos a teteje nem megközelíthető autóval sorompózás miatt. Mivel a navi szerint még 700 méter lett volna a táv erősen felfelé, ezért az idő hiánya miatt nem vállaltuk be a dolgot. Lefelé viszont néztünk szürekmarhákat



Innen a fő akadályt a villanypásztorok jelentették, gyakorlatilag minden terület le volt zárva, az utakkal együtt, illetve ahol ilyen nem volt, ott meg csatornák voltak híd nélkül. Végül aztán Nemesgulácson át kiértünk a 71-es útra, majd Balatonedericsen megálltunk kávézni és tanakodni. Az látszott, hogy a Tapolca és a tó vége közötti területet csak nagyon nagy körben tudnánk megkerülni, onnan, ahol éppen voltunk, ennek nem sok értelme lett volna. Ráadásul az is valószínű, hogy a Kis-Balaton térségén sehol nem lehet átjutni a főutat leszámítva. Szóval némi tanácskozás után úgy döntöttünk, hogy van még 2-3 óra sötétedésig, próbálkozzunk a déli parton.
Így aztán Keszthelyen és Balatonszentgyörgyön át elhasítottunk Kéthelyre, ahol keletnek fordultunk.



Elvben ez egy unalmas környéknek tűnt, aztán kiderült, hogy - mint utóbb kiokosodtam - ez a Nagybereknek hívott lápos rész teljesen más, mint amihez mi hozzászoktunk, így mentünk olyan rétnek tűnő mocsara helyeken Somogyszentpál környékén, hogy nem mertem volna megállni, mert akkor elsüllyedünk
Szerencsére a navi jól mutatta, hol vannak a hidak a csatornákon, hol vannak a vasúti átjárók, és egészen irányba haladtunk, amikor sikerült rátalálni a Balatonfenyvesi Gazdasági Vasút elhagyott, üzemen kívüli szakaszaira.
Ennek az első látványos része az volt, amikor Pálmajor megállójánál a navi a vasúti hídon vitt át minket egy csatorna fölött. Aztán később gondoltuk, okosabbak vagyunk a navinál, mert az nem lehet, hogy egy út közepéből hiányozzon két kilométer. Hát, de lehet. 



Így alakult, hogy a Táskai elágazás nevű valaha volt megálló és Csiszta között kb. 2 km-t a sínen tettünk meg. Bár volt rajta végig csapás, de inkább csak vadaké, nem tudom, mikor mehetett ott végig valaki utoljára járművel. Be is volt nőve, a talapzatot széttúrták a disznók, szóval annyira ökörség volt arra menni, hogy hiba lett volna kihagyni

Mire kiértünk, sajnos már elkezdett erősen szürkülni, így az lett a koncepció, hogy haladjunk keletre úgy, hogy hiszünk a navinak (legrövidebb útvonal földutakkal is), mert sötétben szarabb utakat tippelni. Az útvonal Lengyeltóti és Gyugy felé vitt, ahol aztán sikerült valahogy benézni egy keresztetződést, és elkezdtünk egyre jobban távolodni az eredeti úttól. Így kerestük a keresztutat, csak amit találtunk, az egy kicsit meredek és csúszós volt a végén, és nem nagyon járták mostanában



Innen már problémamentesen kiértünk Somogytúrra, ahol közmegegyezéssel bezártuk a napot.
Aszfalton elhúztunk még együtt Siókokig, aztán mindenki ment a maga irányába haza.
Baromi hosszú volt, összesen 290 km-t mentünk egy nap alatt, ennek kb. felét terepen - de simán megérte, úgyhogy valamikor folytatás Somogytúrról

Tök rég nem voltunk versenyen, az X-szel meg ugye még soha, így amikor kikerült a Zyma Trophy kiírása, elkezdtem rajta gondolkodni, aztán Szilvi sem mondott rá nemet, így leszerveztük Vince őrzését, aztán november 9-én, szombaton elmentünk a Zselcibe, Bárdudvarnokra. Az volt a dologban a különösen szimpatikus, hogy nincs éjszakai futam, cserébe mocsok korán kellett kelnünk, hogy odaérjünk fél 8 körülre. Gyorsan elintéztük a gépátvételt meg a nevezést, aztán elsőként mentünk bele a rajt előtti speciálba, majd két zárt kvad meg egy Jeep után elindultunk az itineren is. Így sajnos nem volt idő megkeresni az ismerősöket ill. megnézni az autókat, de szeretek elöl menni.

Az itiner egész jó volt, Szilvi meg ügyesen navigált és keresett KP-t, úgyhogy jól haladtunk. A héten leesett eső és az agyagos talaj együttese elég kellemes terepet hozott össze, voltak olyan helyek, ahol magam is meglepődtem, hogy el tudunk menni Erre egy sima úton, a látszólag nem túl mély nyomokban álló víznél sikerült felhasalni a bakhátra Szerencsére jöttek mások hamar, aztán lehúztak. Ezen kívül egy meredek úton volt olyan bakhát, hogy muszáj volt egy ötven méteren alternatív útvonalat keresni, de ettől eltekekintve hibátlanul sikerült végigmenni az útvonalon, és talán még az összes KP-t is megtaláltuk.

A hosszú, 70-80 km-es táv végénél voltak ismét speciálok, abból az elsővel szenvedtünk meg alaposan. Egy igen meredek domboldalban volt a spec, úgy, hogy a kapuk oldaldőlősen voltak elhelyezve, és mivel elsőként mentünk be ide is, senki nem kotorta még le az első kapunál lévő lépcsőt, oldaldőlősön lefelé meg nem rúgatja az ember, ha nem muszáj, szóval sikerült felhasalni. Hát, jó pár percig próbálkoztunk eredménytelenül a szabadulással, mikor Szilvinek az az ötlete támadt, hogy beáll a jobb egy elé ugrálni. Levettük a tetőt, Szilvi végrehajtotta az ötletet, és csodával határos módon sikerült lemenni, így a specet befejezni is.

A célba beérve még megfejtettük az útvonalon kirakott találós kérdéseket is, aztán végül nem vártuk meg az eredményhirdetést, mert bár valószínűleg hibapont nélkül végigcsináltunk mindent, a specek ideje túl rossz lett az elakadás miatt ahhoz, hogy esélyünk legyen bármire. Majd ha kiírják az eredményeket netre, beírom, hogy hányadikak lettünk Mindenesetre jól szórakoztunk, kéne sűrűbben menni versenyre.

A versenyen képek sajnos nem készültek az egy darab első kép kivételével, cserébe ma kimentünk Lajossal egy körre, ezt jobban dokumentáltam képileg. Ez úgy indult, hogy elmegyünk kirándulni picit, aztán bejelentkeztek Krisztiánék is a nagyvasakkal. Először Királyszállás fölött kóvályogtunk, de a Burok-völgy miatt sehová sem jutottunk, úgyhogy a Hamuház után lmentünk egy számomra új úton Jásd felé. Mondtam Lajosnak, hogy baromi rég jártunk már arra, nézzük meg azt az utat föl Tésre, amin a vas tartály meg a forrás van. Lajos aszonta, abban nincs semmi, mondtam, nem baj, majd valahol visszajövünk le.

Na, konkrétan a forrásig jutottunk el, ahol elpakolhatatlan kidőlt fák állták utunkat. Itt Krisztiánékból előjött a "végre valami érdekes", és nekiálltunk alternatív útvonalat csinálni a fa kikerülésére. Hát, elég durva lett, a Pajero fölfelé akadt el, az X meg lefelé a fa után
Megoldottuk Krisztián csörlőjével, aztán a következő kidőlt fánál álltunk meg újra. Ott elég sokáig tartott kipucolni egy nyomot, közben Lajossal kipucoltuk a még következőbb kidőlt fa kikerülőjét... Hát, nem volt egyszerű útvonal, pláne, hogy a végén még egy baromi hosszú és nagyon ragacsos meredek következett. Ránk sötétedett, mire feljutottunk. A "csak kirándulunk" asszem nem pont ilyen

Úgy tűnt, őszig már nem lesz esély értelmesen kimenni autózni, de most pont jól jött ki a rossz idő, mert amúgy is terveztünk elvben mára valami kirándulást, és így, hogy egész éjjel esett, és még reggel sem állt el igazán, muszáj volt menni.

Lajos aszonta, mostanában sokat volt kinn, és Palota környékét unja, menjünk másfelé. Találomra az jutott eszembe, hogy menjünk el az eplényi sípálya felé, arra már nagyon rég nem jártunk. Elhúztunk aszfalton Bántára, majd a Sötét-horog felé indultunk el. Hát, ahhoz képest, hogy pár évig autópálya-szintű út volt a Horog aljában is, most majdnem olyan szar, mint tíz éve.



Azért feljutottunk persze, de szerintem most rosszabb az út, mint a Baglyas oldalán a sziklás út. Fölül meg annyira fel volt ázva a talaj, hogy a nyombólkimenve egyáltalán nem lehetett menni felfelé, szóval küzdős volt. Felérve találtunk egy - nekem - új lekövezett utat, azon lementünk a szénégetőig, onnan pedig a lőtéren át próbáltunk a sípálya felé tartani. Hát, kavarogtunk rendesen, mert ott is voltak új köves utak, de végül odataláltunk a kilátóhoz. Érdekes, hogy májusban, esőben, szélviharban is vannak, akik igénybe veszik a sífelvonót.



A merre tovább kérdés kapcsán felvetettem Lajosnak, hogy ha már egyszer félúton vagyunk, ugorjunk már át Kislődre a maradék két nyári kerekemért. Szerencsére sikerült meggyőzni róla, hogy ne kelljen egyedül mennem, de erről később.
Kimentünk a 82-esre, majd Eplény és Olaszfalu között sikerült találni egy értelmesnek tűnő utat balra, én meg hittem benne, hogy csak el tudunk valahol menni Pénzesgyőr irányába Zirc érintése nélkül is. Rendesen fel volt ázva az út, amin mentünk, időnként ellenőriztem, hogy kábé jófelé megyünk-e, és meglepő módon minden kóválygás nélkül sikerült Lókúton kiérnünk.

Onnan átgurultunk Hárskútra, és ott csesztük el, hogy nem kanyarodtunk rá a pénzesgyőri kitáblázott földútra, ahonnan pikk-pakk át lehet menni a Herend-Hajag útra, hanem a téesz felé mentünk, és csak a rádióállomás irányát próbáltuk követni. Természetesen nagyon nem tudtuk, hogy merre megyünk, és annyira szar utat találtunk, hogy először a Jimny hasalt fel a bakhátra, aztán meg az X is, úgyhogy csörlőzhettünk is





Miután kikveredtünk az aszfaltra, gyorsan megjártuk az utat Kislődre meg vissza, aztán ugyanitt megpróbáltuk megtalálni a jó utat.
Természetesen nem sikerült, és ennek köszönhetően sikerült a Magas-Bakony eddig számunkra ismeretlen, nagyon szép tájait megismerni abban az 1-1,5 órában, amíg sikerült találnunk egy utat, ami cikk-cakkban kivezetett végül Hárskút szélébe, a márkói út első kanyarjába.

Ugyanarra mentünk vissza innen, amerre jöttünk, szerencsére a szántóföldön menő úton könnyű volt követni a saját nyomainkat.
Így, hogy már ismertük az utat, kicsit bátrabban mentünk, és bizony belengett időnként a beszarásmérő, olyan szépen sikerült keresztben autózni



A 82-esre visszérve aztán Olaszfalu felé fordultunk, Bakonynána mellett még lemostuk az autók alját a patakban, aztán aszfalton hazajöttünk.
Határozottan szórakoztató kanyar volt, a hossza ellenére is.

Hazaérés után az autó lemosása már kevésbé volt szórakoztató

El kellett ugranom a város másik felébe, pont a délutáni csúcsban, aztán gondoltam jobb lesz a földúton.
Hát, egy kicsit fel volt ázva, ezek a téligumik meg ijesztőek sárban

A múlt hét vége kimaradt, de most elmentünk megnézni, mi van még meg a nagy hóból.

A lőtéren már csak a hófúvások maradványa volt meg. Lentről mentünk be a Várvölgybe, ahol már azért akadt 10-20 centi hó. A Vár után mentünk fel jobbra, valamennyi nyom volt, de azért küzdős volt. A tócsás útra felérve a régi tési út felé vettük az irányt, majd kimentünk a Mórocz-tetőre, aztán leereszkedtünk a Horogba félútig. Ott megpróbáltunk kimenni balra, de a kerítés mellett teljesen reménytelen volt, valami nagy teherautóval szétvágták az utat, és most megfagyva-havasan reménytelen az út. Viszont az elágazás utáni itató jegén találtunk egy lefejezett szarvast, jó eséllyel az orvvadászok csak az agancsát akarták...
Lementünk végül teljesen, majd a lépcsős út felé visszamentünk a Várvölgybe, aztán a Bükkfáson még felmentünk, majd a tési út túloldalán leereszkedtünk.

Volt közben némi amortizáció is, a kipuff katalizátornál lévő tartója adta meg magát, Lajos gyorsan megpöttyintette, köszi Hazaérve feltűnt, hogy a jobb oldali tompított is elmúlt, ami végülis nem meglepő, vagy 5 évesek voltak ezek az izzók.

Ja, és még megemlítem, hogy ma végre vettem egy vízálló lábbelit, konkrétan egy hótaposót az Aldiban 2.990 Ft-ért, elsőre kifejezetten jól vizsgázott, végre nem ázott ronggyá a lábam

Tegnap Dömi elhozta Köpcitől az új trafót (köszi!), ma gyorsan be is szereltem a Balenóba, úgy tűnik, jó lett.
Aztán elgurultam Lajoshoz, és szétdöntöttük a hátsó féket állapotellenőrzés céljából. A dobokban semmi rendelleneset nem találtunk, így elkezdtünk azokon kívül nézelődni, Kiderült, hogy a hátsó fém fékcsövet valami tereptárggyal sikerült kilapítani, így ott elég kevés nyomás jut át. Próbáltunk rajta fogóval igazítani, talán egy picivel jobb lett, de érdemben esélytelen, úgyhogy az csere. Természetesen kapni nem lehet ilyet (max. a Suzukinál aranyárban), úgyhogy gyártatás lesz. Jeee.

Miután ezzel végeztünk, kigurultunk egy kicsit a Baglyas környékére. Mentünk vagy 30 km-t a dögkút - Baglyas - Ötfa - Sötét-völgy - lőtér környéken, közben találtunk egy több négyzetkilométeres erdőt, aminek a létezéséről sem tudtunk eddig. Ja, és megdöbbentpen nagy mennyiségű őzet láttunk, midenfelé.
Az alábbi roppant jó minőségű képen is egy őzet rejtettünk el, ki találja meg?

 A Jimny önindítója egy ideje elkezdett hülyülni, engem meg elkezdett ez egyre jobban zavarni, úgyhogy ma délután elgurultam Lajoshoz, hogy kicseréljem egy ideiglenesre, amíg ezt szétszedem meg szerzek hozzá alkatrészt. 
Még meg is beszéltük, hogy ehhez nem kell akna. Lehet, hogy előre bele kellett volna nézni a motortérbe, mert nem pont olyan a hozzáférhetősége, mint a Samuaraiénak. Konkrétan azon tűnődtünk elsőre, hogy vajon a szívócsonkon kívül mit kell még leszedni, hogy egyáltalán látni lehessen az önindítót Végül a kocsi alatt fetrengve + fentről nőgyógyászkodva sikerült leszednem, és kiderült, hogy teljesen tök ugyanaz, mint a Samuraié (azt már mondta Köpci, hogy kompatibilis). Felrakni még jobb volt
Lényeg, hogy szerencsére működőképes, amit Lajos talált, egyelőre stabilnak tűnik, majd kiderül reggeli hidegben.


Aztán - ha már egyszer a héten végig olvadt - kihasználtam a kínálkozó lehetőséget, hogy közel voltam a terephez. Ugyan már kedden összesaraztam a kcosit otthon a réten, de ott nincsenek szintkülönbségek, így a gumi képességeiről nem tudtam meg semmit.
Szóval mondtam Lajosnak, mutassa meg, hol lehet sár. Megmutatta Voltak jó kis mélyszántós utak, a gumi pedig meggyőzően teljesített, többször is az hittem, hogy meg fog állni, de mindig tovább ásta magát felfelé is, sőt, a motor ereje előbb fogyott el, mint hogy a gumi lett volna kevés. Szóval egyelőre tetszik.
 

Bónusz:
Vajon milyen jármű járhatott itt előttem?
 

Sikerült ma kimenni egy kicsit játszani. Minthogy bizonyos dolgok ismerten szarok, ezért mondtam Lajosnak, hogy csak kirándulós útvonalon menjünk. Ehhez képest már az első úton sikerült felakadni, mert kicsit megnőtt a bakhát, mióta utoljára arra jártunk

Az erdőben meg még megvan a hó, de csak vékony rétegben, összetöttyedve, alatta meg ott a fagyott föold, ami ahhoz pont jó, hogy csússzon, mint a takony, úgyhogy volt, ahol a visszafordulást kellett választanom.
Egy nem is olyan nagyon meredek helyen lefelé meg akartam állni, hogy Szilvi tudjon fényképezni, de álló kerekekkel is pont ugyanolyan sebességgel ment tovább az autó, mint előtte, úgyhogy erről inkább letettem
Aztán meg sikerült egy elég szar helyet találni, meredek úton lefelé kidőlt fát kellett volna kikerülni-átlépni, ahol a fél év kihagyás után én egy kicsit gyáva voltam, és sikerült a kidőlt fa és egy tuskó fölött nagyon ferdén megállni, és az egyetlen megoldás az lett, hogy Lajos fordítócsigával visszahúzott egy kicsit, aztán meg a csörlőn tartva sikerült átlépni a fát borulás és fánakcsúszás nélkül...
Elszoktam én ettől, na

Még odafelé béreltem egy utánfutót, és hazafelé megpakoltuk, mert egyúttal elhoztam a Lajosnál csellengő mindenféle Polski-alkatrészt. Majd még ki kell találni, hová teszem el őket végleg.

Miután hazaértünk, járt nálunk Emese és Balázs, és elhozták Turbót, a gyereket is
Elsőre nem volt egyszerű összeengedni őket Beck's-szel, de miután egy kicsit lecsillapodtak a kedélyek, nagyon ügyesen eljátszottak

Délután kimentünk egy picit. Halvány takony van még, de komoly sár nem nagyon. Persze azért sikerült találni jót, a kopaszra oldalról csak fél egy leszabályzáson sikerült felmenni, de azért öszejött
Végülis sikerült találni a tócsás úton szép trutyit, amit Lajos gyáva módon kikerült, én meg nem akartam. Az első felén sem sikerült könnyen átmenni, úgyhogy gondoltam, kerülök én is, de annyira nem sikerült kimennem, majdnem beleborultam a dzsuvába Úgyhogy muszáj volt átmenni a második felén is, Szilvi aszonta, hogy soha többet nem jön ki velem, és ha elakadok, akkor hazaköltözik Szerencsére sikerült átmenni, de elég jó volt, a híd tolta az iszapot maga előtt

Hazafelé jöttünk már a Várvölgyben, és a Kálistónál lévő tűzrakóhelynél láttuk, hogy valami idióta barom nem oltotta el maga után a tüzet rendesen, igen komolyan füstölt és parázslott.
Az ökör karvastagságú ágakat gyújtott meg, nem csoda, hogy nem sikerült eloltania, pedig megpróbálta betemetni, de a föld alatt is izzott... Vittünk rá pár flakonnyi vizet, a parázslás elmúlt, de mivel fújt a szél, a franc tudja, újragyullad-e, és az pont egy bozótos rész. Úgyhogy kiérve olyan helyre, ahol van térerő, felhívtam a 105-öt. Később a pétfürdőiek visszahívtak, hogy pontosan hol és mi van (a 105-nek nem nagyon tudtam elmagyarázni), elmeséltem. Azt mondták, oda nagy autóval nem lehet bemenni, úgyhogy maximum annyit tudnak ők is, hogy elmennek kisautóval, amíg lehet, aztán gyalog megnézik, mit tudnak tenni. Mondtam, hogy 99%, hogy nem fog újra visszagyulladni, de rajtunk ne múljon, inkább szóltam.

Ekkor kezdődött az igazi móka. Amíg kitekertem az elejét, addig a kutya összehányta a kocsit. Nagyjából kitakarítottam, visszatettem a plédet, továbbmentünk. Beck's megint hányt. Megint takarítottunk. Majd még vagy háromszor, mire kiértünk aszfaltra. Hazáig meg még úgy ötször álltunk meg... Remélem, csak egy sima gyomorrontás...

Ja, és visszavonom, ami pozitívat két napja írtam a rendőrökről.
A barmok a 8-as négysávos részén, a kohó előtt, a bukkanón okmányolták a Fehérvár felé haladókat, de úgy, hogy a belső sávban (!) álltak, mindezt órákon át, mert oda- és visszafelé is ott voltak. Ehhez mennyire hülyének kell már lenni??

Egész héten esett az eső, úgyhogy elmentünk ma megnézni a sarat.
Volt. Szerencsére két napja már nem nagyon volt csapadék, így pont annyit szikkadt, hogy már az AT-s gumikkal is lehetett közlekedni, általában. Persze többet mentem keresztben, mint egyenesen, de így izgalmas
Két helyen vissza is kellett fordulni, mert nem tudtam felmenni, egy helyen meg még a csörlő is előkerült. Azért jót saraztunk
Beck's is velünk volt, hagytuk párszor rohangálni, ránézésre élvezte

Lajos ügyfele jött a Samujáért, amire Lajos többek között lökhárítót gyártott, és egyúttal kimentünk autózni is.
Némi kóválygással a Várvölgy felé, a a Horog alatt elmentünk Alsóperére, onnan pedig a Római Fürdő felé tartottunk. Éppen én mentem elöl, amikor egyszercsak egy szarvast vettem észre az út bal oldalán, tűlünk úgy 10 méterre. Gondoltam lefényképezem. Megálltam, ott marad. Fényképezőt megkerestem, bekapcsoltam, ott maradt. Fényképeztem. Vakuval sikerült lefényképezni a legközelebbi fát. De a szarvas még mindig állt. Még úgy kb. 5 percig állt, én fényképezgettem. Két dolog jutott eszembe:
- ennyit arról, hogy a terepjárósok megzavarják a vadakat,
- kurva nagy dicsőség vadászni ilyen állatokra etető mellé rakott lesről...
Aztán átértünk a Római Fürdő környékére, ott bolyongtunk olyan helyeken, ahol még nem jártunk, majd Jásdon át felmentünk a Hamuház felé, végül Kisgyón és a Dűltfás felé indultunk haza. Bakonykúti után, a mélyút alján van egy saras tócsa, amin mindig át szoktam menni. Most is így próbáltam tenni. Csak éppen nem figyeltem, hogy hátsó hajtással megyek, másodikban. Ráadásul lassítottam, mert Szilvi telefonált. Meg ugye AT-s gumik vannak az autón. Nem meglepő módon nem sikerült a manőver úgy, ahogy terveztem, és megállt a kocsi a tócsa közepén
Álltam ott letekert ablakkal, amikoris Lajos gondolta, hogy majd elmegy mellettem. Persze neki sem ment annyira könnyen, és elkezdett mellettem gyúrni. Mire észbekaptam, már összeszórta sárral a kocsit kívül-belül, a tetőkárpiton is vastag dzsuva van...
Végülis két autóhoz kikötve sikerült kicsörlőzni a kocsit, aztán Lajos ügyfelének Samuját is sikerült elakasztani
Aztán a Baglyas alatti tócsáktól már az Ötfa felé haza is jöttünk.

Közel négy hónap után ma sikerült elmennünk egy kicsit autózni.
Tegnap volt bőven eső, úgyhogy voltak tócsák is, meg az AT-s gumival izgalmas helyek is.
A Várvölgy felől a sziklás úton elmentünk a Horoghoz. A bejáratánál találkoztunk két figurával, akik mondták, hogy "Itt nem fogtok tudni elmenni, nagyon rossz az út". Mondtam nekik, hogy ismerjük Nem is volt gond a Horog tetejáig, viszont a meredek útról sikeresen visszacsúsztam úgy 20 métert, kicsit ijesztő volt. Aztán Lajos győzködésére megpróbáltam még egyszer, végülis sikerült.
Aztán egy másik ágon visszamentünk a Horog közepéig, és elindultunk egy úton, ahol voltak bedőlt fák. Na, azt próbáltuk kikerülni, de sikeresen nekicsapódtam egy fának, szerencsére a lökhárító erősebb volt
Végülis visszamentünk a tócsás útra, aztán miután lefordultunk az egyik Várvölgybe vezető útra, akkor vette észre Szilvi, hogy elhagytuk a jobb hátsó sárvédő műanyagját, valahol. Azt tudtuk, hogy a tócsás út elejéig mi mentünk elöl, úgyhogy valahol az után hagyhattuk el. A tipp az volt, hogy valamelyik nagy tócsa kaphatta le, merthogy méter mélyek voltak.
Bíztam benne, hogy az a sz*r fennmarad a vízen, de nem. Ugyanis Lajosnak sikerült kiszúrni a sarkát, mikor mentem át az utolsó nagy tócsán. Végülis még kihalászni is sikerült, igazi mázli
Aztán visszamentünk a Várvölgybe, majd az egyik motoros nyomon ereszkedtünk le Palotáig, a lőtéren, izgalmas volt, mert kicsit szűkös volt helyenként
Lényeg, hogy végre sikerült kimenni, tök jóóóóóóó

Íme egy kis videó:

Kimentünk egy picit délután, én bátor voltam, és az AT-s gumikkal mentem. Ez alapvetően nem is lett volna gond, mert szárazság van.
Elmentünk Királyszállás felé Kisgyónba, majd onnan Jásdot céloztuk meg, ami nem volt egyszerű, de megoldottuk. Ezt az utat kellett megtalálni, végülis sikerült
Aztán elmentünk a Szentkúthoz, majd némi kavargás után felmentünk a Nána-Tés aszfaltra, onnan elvileg Alsópere irányába indultunk el. Valaha már jártunk arra, de most nagyon nem sikerült megtalálni a helyes irányt, úgyhogy fogalmam sincs, merre jártunk, de találtunk egy zsír új, még el sem készült kilátót, nem tudnám megmondani, hogy hol. Aztán Lajos rájött, hogy sietni akar haza, úgyhogy toronyiránt elindultunk hazafelé, és végülis egyenesen Tésre értünk be, onnan már aszfalton jöttünk haza.
Persze azért ez nem volt ennyire egyszerű, mert még Tés előtt nem sokkal volt egy szép kis saras tócsa, amit ugyan nézegettem, de arról volt szó, hogy sietünk. Aztán Lajos beszólt CB-n, hogy miért hagytam ki, úgyhogy visszamentünk Meglepő módon oda-vissza többször sikerült megjárni az AT-s gumikkal, de az olyan izé lett volna, hogy sehol nem akadunk el, úgyhogy megpróbáltuk keresztben is. Még az sem volt gond, viszont mellette volt egy kis tócsa a partfalig, na, ott végül sikerült elakasztani a kocsit Lajos beállt elém, majd kicsörlőztem az autót.
Ezért jó az AT-s gumi, olyan élményekkel gazdagodhat az ember, ami egy MT-ssel elképzelehetetlen lenne

Közel egy hónap után ma kimentünk egy kicsit. Lajosnak elkészült a 100%-os levegős diffizárja, úgyhogy egyre kevésbé egyenlőek az esélyeink
A tegnapi esős idő után ma egész tavaszias volt, fenn sem kellett a kabát, bár a tócsákról a vastag jég még nem mindenhol tűnt el.
Találtunk hóvirágot is, amit persze nem szeünk le, merugye valami okos szerint az különösen védett, és 10.000 Ft/szál az eszmei értéke...
Találtunk jó kis sarat sok helyen, meg küzdős részeket is. Persze Lajosnak a zárral kevésbé volt küzdős
A jobb hátsó sárvédőműanyagot meg kicsit letépte egy kidőlt fa bütyke, úgyhogy most cellux tartja. Mondjuk még mindig jobb, mint a zöld-sárga szigszalag. Muszáj lesz venni bolhákat, mert elfogytak.

Az elmúlt pár napban Polskiztam, és ma délután a Suzukira ránézve tök frusztrált, hogy tiszta, úgyhogy kimentem az elkerülő felé, és jól összesároztam
Most már szép

Nyuszy Suzukival jár dolgozni.

No, megvolt a nagy műtét.
Fél 10 körülre értünk Lajoshoz, további fél óra volt, mire sikerült kitalálni, hogy érdemes nekiállni a kuplungcserének. Lajos sejtése beigazolódott, a váltót csak az alváz szétvágása után lehetne kivenni a helyéről, ha benn van a motor. De aztán kiderült, hogy elég az, ha hátra van tolva, úgyhogy sikerült megoldani a dolgot, szolid 3 óra alatt.
Érdekes módon a Sachs kuplung baromi puha, nincs benne semmi olyan, hogy át kéne esnie egy holtponton, és mégis teljesen jól fog.
Bekerült közben az új tolatólámpa-kapcsoló, szerencsére tényleg ez volt a baja, most zsír.
Felkerült az új Panhard is. Ami érdekes, hogy ami eddig benn volt, az kb. 1 centivel rövidebb, mint a gyári. Ez most azt okozta, hogy 45°-ban áll a kormány egyenesen haladáskor. Sajnos a 70 körüli rázáson nem segített.
Miután végeztünk, kimentünk egy rövid körre, szép sár van mindenhol.

Aztán hazafelé gondoltam rövidítek a szokásos útvonalon, az elkerülő szervizútján. A murvás részen nem is volt gond, de van egy kb. 500 méteres szakasz, ahol az út a szántóföldön vág át, és az kevésbé murvás. Mondhatni fekete föld. Kénytelen voltam egy helyen megállni, és visszakapcsolni az elejét, mert már csak 5-6000-es fordulaton haladt a kocsi, úgy, hogy éppencsak mozgott Jó dolog az AT-s gumi

Autóztunk ma egy 80 km-t, Bánta - Sötét Horog - Öreg Futóné - Alsópere - Római Fürdő - Bakonynána - Szápár - Királyszállás útonalon.
Akadt még sár, meg voltak olyan részek az útban, hogy nem kellettek volna mellé speciál szakaszok

A tegnapi özönvíz-szerű esőzés után ma végre volt értelme kimenni egy kicsit, jót saraztunk

Voltunk ma egy kicsit Somogybabodon.
Kicsit nagyobb volt a sár, mint kellett volna Reggel 8 körül értünk le, be sem akartak engedni minket, miszerint nem lehet közlekedni sem... Aztán később javult a helyzet, de a parkolót nem nyitották meg, csak résztvevők mehettek be odáig is.
A dagonyát először csak Somogytúr felől lehetett megközelíteni, de sok értelme nem volt - ilyet sem látott még senki, szombat délelőtt egy szem autó sem volt a dagonyánál... Délutánra is csak annyit javult a helyzet, hogy a dagonya mellé már be lehetett menni autóval, de önerőből egyetlen autó sem tudott átmenni rajta, így nem is próbálkoztak.
A katlanban sem volt sokkal jobb a helyzet, alig volt mozgás. A siratófalakon senkit nem láttunk felmenni... Az erdő meg teljesen reménytelen volt, ott sem volt ezért élet.
Ilyen unalmas Somogybabod sem volt még soha, kivételesen nem sokat vesztett, aki inkább otthon maradt ma.

Na, megvolt a kipróbálás Megy
Az elmúlt napok esőzései megtették a hatásukat, tök jó sár van mindenhol
Először játszottak a srácok a Baglyas alatti tócsánál (én abba elvből nem megyek bele ), Gergő jól megállt benne, Szücsi ugyan átment, de neki is lett sár a kocsiban
Aztán meg autóztunk a Burok-völgy fölött, majd Királyszállás környékéről megpróbáltunk egy völgyön végigmenni. Nem sikerült, viszont kipróbáltuk, milyen lehet a Rainforest Challenge
Aztán, hogy nehogy már túl jó legyen a nap, történt egy kis baleset is. Gergő előrement megnézni egy utat, aztán mivel sokáig nem jött, és nem válaszolt a rádión sem, elindultunk utána. Én mentem elöl, kb. 20-szal, amikoris egyszercsak feltűnt egy kanyarban félelmetes sebességgel Természetesen nem tudott megállni, aminek annyira nem örült a gallytörőm meg a lökhárítóm :(

Jutott mára egy kis húsvéti autózás.
Mi eredetileg tényleg csak autózni indultunk, mert tegnap mostam autót. Egy darabig még egész jól tartottam magam ehhez, csak aztán utána már nem annyira ment

Reggel megkapta a Samu a szabadonfutókat, amit ki is próbáltunk egy veszprémi úttal. Hát, nem semmi. Olyan csendes lett, mint egy személyautó.
Aztán délután volt egy kis gyúrás, amiből már megint amortizációs túra lett - sikerült bekapni egy karvastagságú faágat...
Egyébként megindult az olvadás rendesen, iszonyatos víz és sár van mindenhol.