Erdély
Mint kiderült, másoknak is hasonló tervei voltak erre a hétvégére, ugyanis a Lajosék által preferált faházas megoldás teljesen esélytelen volt, és az is komoly vadászat volt, hogy legalább valami panziót találjunk. Szerencsére végül sikerült, így április 30-án reggel elindultunk keletre.
Szerda
Az út eseménytelenül telt, attól eltekintve, hogy az iGO a kikapcsolt matricás díjfizetés miatt a román oldalon próbált minél szarabb utakon menni, és Belényesre konkrétan földúton értünk be
Ott bevásároltunk a Pennyben, aztán Lajosékkal a Medve-barlang előtt találkoztunk Kiskohon, ahol feltankoltunk jól pálinkából Elmentünk a szállásra, lepakoltunk, majd még világosban sikerült felmennünk a Glavoi-rétre lángosozni, kicsit kavarogtunk a fennsíkon, és miért ne alapon raktunk tüzet is.
Arrafelé a leglátványosabb változás az elmúlt hét évben, hogy az akkor rettenetes minőségű utat most tükörsima aszfalt borítja Vaskőfalvától egészen a Pádis legtetejéig.
Csütörtök
Sajnos itt már éreztük, hogy az időjárás nem lesz kegyes hozzánk, napsütésnek nyoma sem volt. Kirándulós jellegű program következett tehát. Első körben a hegyen át elmentünk az Aranyosfői-jégbarlanghoz. Már a barlanghoz sétálás is fárasztó volt, de aztán a 48 méteres mélységbe vezető vaslépcső rosszabbnak bizonyult
Mindennesetre szép volt, annak ellenére, hogy idén ugye nem volt rendes tél, és így a jég is elég kevés volt.
Innen Arieșeni felé folytattuk az utat, és elindultunk felfelé a Nagy-Biharra.
Sajnos bejött az, amit már messziről sejteni lehetett, a hegy tetején lévő hóból volt annyi az úton, hogy lehetetlen legyen feljutni a csúcsra. Minthogy keskeny is volt az út, meg amúgy is valószínűleg esélytelen lett volna, így nem is igazán erőltettük a dolgot, némi hóban játszás után elindultunk lefelé.
Innentől benzinkutat próbáltunk találni, ami nem is tűnt olyan egyszerűnek. Közben azért Vártopnál még megpróbáltunk feljutni a Rozsdás-árokhoz, de az utat annyira szétmosta a víz, hogy ez is reménytelen vállalkozás volt. Úgyhogy haladtunk tovább Belényes felé, aztán miután találtunk egy benzinkutat, beböktük iGÓba Pietroasát, és megpróbáltunk toronyiránt visszajutni.
Aztán valami faluban a semmi közepén egy patakban kellett volna továbbmenni, amit nem erőltettünk hosszan, a falu végén kimenő útnál meg nagy csapat helyi jött, aki mondta, hogy ez nem jó ötlet
Így sajnos igazán toronyiránt nem sikerült haladni - de talán nem is baj, mert egy aszfaltos szakaszra kiérve Lajos jelezte, hogy valami nem oké a kocsi alján. Nos igen, kissé leszakadt a tank. Ismert hiba volt a rohadásnak indult tanktartó, de Lajosnak nem annyira sikerült beütemeznie az elmúlt évben, aztán az meg aljas módon pont itt adta meg magát. Hevederrel rögzítettük, aszfalton autózáshoz kellően stabilnak tűnt.
A szálláshoz visszaérve sikerült pont az út túloldalán találni egy elhagyott kis rétet, ahol kellemesen lehetett tüzet rakni meg sörözgetni.
Péntek
Reggel elgurultunk a sok évvel ezelőttről ismerős műhelybe, ahol elmutogattuk a problémát a tankkal, és végülis mindenestül kb. két óra alatt végeztünk. Elég korrekt taknyolást sikerült összehozniuk 100 lejért. Közben a lányok elugrottak Belényesbe boltba, és mi egy tíz perccel előbb végeztünk, mint hogy visszaértek volna. Amíg vártunk, majd' megdöglöttünk, olyan meleg volt verőfényes napsütéssel.
Na, ez addig tartott, amíg el nem indultunk, onnantól kisebb megszakításokkal egész nap szakadt az eső. Felmentünk Pádisra, majd a Nagy-havas nyerge felé vettük az irányt. Fotózkodtunk a Kopott-Csapás-nyergén, megálltunk a Horgas-havason (1694 m) szakadó jégdarában, és az Istenek-havasán (1654 m), majd a Mezőhavas érintésével átmentünk Biharfüredre.
Innen a Jád-völgyén át elmentünk a Dragán-víztározóhoz. Lenyűgöző méretű a völgyzáró gát, 442 méter nyílású és 120 méter magas. Itt már kezdett nagyon délutánodni, és az eredeti útvonalon vagy 140 km-re voltunk a szállástól, így alternatív megoldást kerestünk. Az iGO mutatott érezhetően rövidebb útvonalat Havasrekettye felé, így arra indultunk el. Ebben is volt érdekes szakasz, egy földút egyszercsak bekanyarodott egy tüzép-telepre emlékeztető helyre, de meglepő módon létezett az út rajta keresztül.
Havasrekettyére beérve még elmentünk megnézni a vízesést, amelyhez szerencsére könnyen oda lehet jutni autóval is.
Szakadó esőben keltünk át a hegyen, és a panzió éttermében kajáltunk.
Szombat
Reggel elmentünk tankolni (2x20 km), aztán elindultunk a Galbena-kőköz felé. Liza valahogy rávette Lajost, hogy menjen be vele a szurdokba, mi is csatlakoztunk. Hát, nem tudtuk, mire vállalkozunk. Mondjuk úgy, hogy eléggé mászós a hely, már az elején a sziklán kell lépkedni a víz fölött egy korlátba kapaszkodva, aztán hamarosan nem lesz szikla sem, hanem egy láncon kell menni... Nem annyira extrém, de ugye egész napos üléshez szokott embereknek kicsit más a kemény terep
Szilvi az első szakasz után meggondolta magát, mi azért továbbmentünk. Volt sziklamászás felfelé, lefelé, aztán vízen lépkedés meg minden jó.
Azért megérte, mert gyönyörű a hely, a vízesés a végén, a 100 méteres sziklafal vele szemben, a barlang meg minden...
Na jó, nem biztos, hogy még egyszer bemennék, de egyszer mindenképpen megérte.
Sajnos mire kiértünk, eléggé elment az idő, így már messzire nem lehetett elindulni. Megnéztük gyorsan a kis vízesést a Boga-telep végében
Kommentek
Szólj hozzá!
Jelentkezz be az oldal tetején, vagy szólj hozzá facebook-fiókod használatával!