Zyma Trophy + könnyed kirándulás

Tök rég nem voltunk versenyen, az X-szel meg ugye még soha, így amikor kikerült a Zyma Trophy kiírása, elkezdtem rajta gondolkodni, aztán Szilvi sem mondott rá nemet, így leszerveztük Vince őrzését, aztán november 9-én, szombaton elmentünk a Zselcibe, Bárdudvarnokra. Az volt a dologban a különösen szimpatikus, hogy nincs éjszakai futam, cserébe mocsok korán kellett kelnünk, hogy odaérjünk fél 8 körülre. Gyorsan elintéztük a gépátvételt meg a nevezést, aztán elsőként mentünk bele a rajt előtti speciálba, majd két zárt kvad meg egy Jeep után elindultunk az itineren is. Így sajnos nem volt idő megkeresni az ismerősöket ill. megnézni az autókat, de szeretek elöl menni.

Az itiner egész jó volt, Szilvi meg ügyesen navigált és keresett KP-t, úgyhogy jól haladtunk. A héten leesett eső és az agyagos talaj együttese elég kellemes terepet hozott össze, voltak olyan helyek, ahol magam is meglepődtem, hogy el tudunk menni :) Erre egy sima úton, a látszólag nem túl mély nyomokban álló víznél sikerült felhasalni a bakhátra :) Szerencsére jöttek mások hamar, aztán lehúztak. Ezen kívül egy meredek úton volt olyan bakhát, hogy muszáj volt egy ötven méteren alternatív útvonalat keresni, de ettől eltekekintve hibátlanul sikerült végigmenni az útvonalon, és talán még az összes KP-t is megtaláltuk.

A hosszú, 70-80 km-es táv végénél voltak ismét speciálok, abból az elsővel szenvedtünk meg alaposan. Egy igen meredek domboldalban volt a spec, úgy, hogy a kapuk oldaldőlősen voltak elhelyezve, és mivel elsőként mentünk be ide is, senki nem kotorta még le az első kapunál lévő lépcsőt, oldaldőlősön lefelé meg nem rúgatja az ember, ha nem muszáj, szóval sikerült felhasalni. Hát, jó pár percig próbálkoztunk eredménytelenül a szabadulással, mikor Szilvinek az az ötlete támadt, hogy beáll a jobb egy elé ugrálni. Levettük a tetőt, Szilvi végrehajtotta az ötletet, és csodával határos módon sikerült lemenni, így a specet befejezni is.

A célba beérve még megfejtettük az útvonalon kirakott találós kérdéseket is, aztán végül nem vártuk meg az eredményhirdetést, mert bár valószínűleg hibapont nélkül végigcsináltunk mindent, a specek ideje túl rossz lett az elakadás miatt ahhoz, hogy esélyünk legyen bármire. Majd ha kiírják az eredményeket netre, beírom, hogy hányadikak lettünk :) Mindenesetre jól szórakoztunk, kéne sűrűbben menni versenyre.

A versenyen képek sajnos nem készültek az egy darab első kép kivételével, cserébe ma kimentünk Lajossal egy körre, ezt jobban dokumentáltam képileg. Ez úgy indult, hogy elmegyünk kirándulni picit, aztán bejelentkeztek Krisztiánék is a nagyvasakkal. Először Királyszállás fölött kóvályogtunk, de a Burok-völgy miatt sehová sem jutottunk, úgyhogy a Hamuház után lmentünk egy számomra új úton Jásd felé. Mondtam Lajosnak, hogy baromi rég jártunk már arra, nézzük meg azt az utat föl Tésre, amin a vas tartály meg a forrás van. Lajos aszonta, abban nincs semmi, mondtam, nem baj, majd valahol visszajövünk le.

Na, konkrétan a forrásig jutottunk el, ahol elpakolhatatlan kidőlt fák állták utunkat. Itt Krisztiánékból előjött a "végre valami érdekes", és nekiálltunk alternatív útvonalat csinálni a fa kikerülésére. Hát, elég durva lett, a Pajero fölfelé akadt el, az X meg lefelé a fa után :)
Megoldottuk Krisztián csörlőjével, aztán a következő kidőlt fánál álltunk meg újra. Ott elég sokáig tartott kipucolni egy nyomot, közben Lajossal kipucoltuk a még következőbb kidőlt fa kikerülőjét... Hát, nem volt egyszerű útvonal, pláne, hogy a végén még egy baromi hosszú és nagyon ragacsos meredek következett. Ránk sötétedett, mire feljutottunk. A "csak kirándulunk" asszem nem pont ilyen :)
Rajtra várva Hát ezen nem megyünk át Kész a kerülőút! Nem csak a lökhárító bírta ki, még a rendszámkeret is! :) Itt sem férünk át, itt viszont nincs kerülőt Na, akkor próbálkozzunk

Kommentek

Szólj hozzá!

Jelentkezz be az oldal tetején, vagy szólj hozzá facebook-fiókod használatával!