Tavaszbúcsúztató túra

Úgy tűnt, őszig már nem lesz esély értelmesen kimenni autózni, de most pont jól jött ki a rossz idő, mert amúgy is terveztünk elvben mára valami kirándulást, és így, hogy egész éjjel esett, és még reggel sem állt el igazán, muszáj volt menni.

Lajos aszonta, mostanában sokat volt kinn, és Palota környékét unja, menjünk másfelé. Találomra az jutott eszembe, hogy menjünk el az eplényi sípálya felé, arra már nagyon rég nem jártunk. Elhúztunk aszfalton Bántára, majd a Sötét-horog felé indultunk el. Hát, ahhoz képest, hogy pár évig autópálya-szintű út volt a Horog aljában is, most majdnem olyan szar, mint tíz éve.



Azért feljutottunk persze, de szerintem most rosszabb az út, mint a Baglyas oldalán a sziklás út. Fölül meg annyira fel volt ázva a talaj, hogy a nyombólkimenve egyáltalán nem lehetett menni felfelé, szóval küzdős volt. Felérve találtunk egy - nekem - új lekövezett utat, azon lementünk a szénégetőig, onnan pedig a lőtéren át próbáltunk a sípálya felé tartani. Hát, kavarogtunk rendesen, mert ott is voltak új köves utak, de végül odataláltunk a kilátóhoz. Érdekes, hogy májusban, esőben, szélviharban is vannak, akik igénybe veszik a sífelvonót.



A merre tovább kérdés kapcsán felvetettem Lajosnak, hogy ha már egyszer félúton vagyunk, ugorjunk már át Kislődre a maradék két nyári kerekemért. Szerencsére sikerült meggyőzni róla, hogy ne kelljen egyedül mennem, de erről később.
Kimentünk a 82-esre, majd Eplény és Olaszfalu között sikerült találni egy értelmesnek tűnő utat balra, én meg hittem benne, hogy csak el tudunk valahol menni Pénzesgyőr irányába Zirc érintése nélkül is. Rendesen fel volt ázva az út, amin mentünk, időnként ellenőriztem, hogy kábé jófelé megyünk-e, és meglepő módon minden kóválygás nélkül sikerült Lókúton kiérnünk.

Onnan átgurultunk Hárskútra, és ott csesztük el, hogy nem kanyarodtunk rá a pénzesgyőri kitáblázott földútra, ahonnan pikk-pakk át lehet menni a Herend-Hajag útra, hanem a téesz felé mentünk, és csak a rádióállomás irányát próbáltuk követni. Természetesen nagyon nem tudtuk, hogy merre megyünk, és annyira szar utat találtunk, hogy először a Jimny hasalt fel a bakhátra, aztán meg az X is, úgyhogy csörlőzhettünk is :)





Miután kikveredtünk az aszfaltra, gyorsan megjártuk az utat Kislődre meg vissza, aztán ugyanitt megpróbáltuk megtalálni a jó utat.
Természetesen nem sikerült, és ennek köszönhetően sikerült a Magas-Bakony eddig számunkra ismeretlen, nagyon szép tájait megismerni abban az 1-1,5 órában, amíg sikerült találnunk egy utat, ami cikk-cakkban kivezetett végül Hárskút szélébe, a márkói út első kanyarjába.

Ugyanarra mentünk vissza innen, amerre jöttünk, szerencsére a szántóföldön menő úton könnyű volt követni a saját nyomainkat.
Így, hogy már ismertük az utat, kicsit bátrabban mentünk, és bizony belengett időnként a beszarásmérő, olyan szépen sikerült keresztben autózni :) :) :)



A 82-esre visszérve aztán Olaszfalu felé fordultunk, Bakonynána mellett még lemostuk az autók alját a patakban, aztán aszfalton hazajöttünk.
Határozottan szórakoztató kanyar volt, a hossza ellenére is.

Hazaérés után az autó lemosása már kevésbé volt szórakoztató :)

Kommentek

KeMa

Ahh, egy ilyen mókát egyszer kipróbálnék én is :)

nyuszy

KeMa #54542:
Előre egyeztetett időpontban bármikor lehet olyat :)

KeMa

nyuszy #54543: Na, akkor ha úgy alakul, majd jelezz, légyszi :)

Szólj hozzá!

Jelentkezz be az oldal tetején, vagy szólj hozzá facebook-fiókod használatával!