A múlt hét végi még száraz, hideg idő az elmúlt hétben drasztikusan megváltozott. A hideg maradt, viszont lett sok-sok csapadék hó formájában.
Már a hét elején havazott, de az olvadt is folyamatosan, aztán csütörtökön elég hideg volt ahhoz, hogy ne olvadjon, ami leesik, és szerencsére lett hozzá jó kis szél is, ami aztán kedves hófúvást okozott. Pénteken ki is kellett mennem játszani a rétre Mivel a sík részeken is 15 centi hó volt, az út mellett meg a szokásos nagy hólerakások, ezért mindenképpen érdekesnek tűnt megnézni, mi a helyzet a Bakonyban.
Így aztán szombat délután elgurultam Lajoshoz, és elindultunk a tési út melletti horog irányába. Persze simán sikerült elakadni egy váratlan helyen lévő hófúvásban, még mielőtt odaértünk volna.

Itt meg is volt az első csörlőzésünk, amit aztán 100 méterrel később követett a következő, amikor is Lajos akadt el. Ott egyértelműen látszott, hogy a völgy kezdete hiába van 200 méterre, az úton képtelenség odajutni, mert 5 méter haladás után csörlőzés következik. Pedig bíztunk benne, hogy a völgy mégis csak védettebb hely, így nem kell hófúvástól tartani, így végül kerülőúton sikerült elmennünk a bejáratáig.
A völgy elején tényleg jobb volt a helyzet, a nyíltabb tisztásokat leszámítva nem volt nagy hófúvás. Igen ám, de ahogy mentünk feljebb, úgy lett egyre több a lehullott hó. Valószínűleg elértük azt a magasságot, ahol a teljes heti csapadék hó formájában hullott, a nap nem sütött oda, így az sem olvasztotta, így simán 40 centi fölötti hó jött össze. Azért haladtunk, egészen egy kidőlt fáig.
 

Egy ilyen fa jó időben persze nem jelent akadályt, simán lehet, hogy már múlt héten is itt volt, csak szimplán átmentem rajta, viszont a havon nem tudtunk volna kimenni a nyomból, így ez nem jöhetett szóba. A csörlő viszont ismét jó szo9lgálatot tett, sikerült félrehúznunk, és mentünk tovább. Egészen úgy 500 métert, ahol az út elkezd meredekebbé válni, ráadásul viszonylag nyilt is a terep. Itt ugyanis olyan 60 centi hó lehetett, ami kb. azt tudja, hogy méterről méterre lehet előrejutni, a kettő között meg csörlőzés. Hát, inkább beláttuk, hogy ez reménytelen.

Megfordultunk, és felmentünk inkább aszfalton a Kopaszra, megnézni, hogy mi a helyzet még magasabban. Hát, helyzet az volt, mert ahogy megpróbált Lajos lekanyarodni az aszfaltról, azonnal el is akadt a hókotró által összetolt cuccban Kicsörlőztem, aztán kicsit nagyobb lendülettel már sikerült letérni az útról. El is jutottunk vagy 100 méterre, ahol én akadtam el éppen, egy tócsa gödrein nem sikerült túljutni harmadikra sem a térdig érő hóban. Váratlan fordulatként ismét a csörlő következett, aztán a dolog reménytelen mivoltát látva inkább lementünk a lőtérre, és a Baglyas felé vettük az irányt. Hát, a lőtéren sikerült igen durva hófúvásokat találni, főleg a tócsák környékén, de azért sikeresen eljutottunk a Hideg-völgyig, ahol mivel ránk sötétedett, ki is mentünk.

Másnap muszáj volt ismételni. Marciék már délelőtt kimentek Lajossal, megpróbáltak a tési út melletti horogban feljebb jutni, de eredménytelenül, pedig Marci autóján még hólánc is volt. Szilvi is velem jött, mi délután csatlakoztunk, és helyből a fennsík felé vettük az irányt, ahol hatalmas köd fogadott minket. A tegnapi helyen inkább be sem próbáltunk menni, elmentünk inkább a tócsás útig. Az út szélére kitolt dzsuva áttörése után egész jónak tűnt a helyzet, voltak ugyanis traktornyomok, ha nem is frissek.
 

Egy tócsa esett útba, azon némi játékkal azért sikerült átkelnünk, majd lekanyarodtunk a Bükkfásba. Itt megállok egy pillanatra, és szólok az előzményekről. Elindulás előtt agyaltunk, hogy vajon merről próbálkozzunk. Lentről biztonságosabb lett volna, de egyértelműnek tűnt az esélytelenség, így maradtunk a fenti verziónál, aminek nagy előnye, hogy lefelé sokkal nagyobb hóban el tudunk menni, mert segít a gravitáció. Azonban van hátránya is, miszerint macerásabb lehet, ha vissza kell fordulni. Szóval bekanyarodtunk a Bükkfásba, lementünk a legmeredekebb részen, ahol meg is lett a kidőlt fa.
 

Itt aztán egy fél órás agyalás következett. Az első lehetőség, hogy tegyük el a fát az  útból. A méretei miatt a csörlőzés nem jöhetett szóba, és a kézi fűrésszel átvágást is elvetettük. A kikerülés igen reménytelennek tűnt, mert még ha ki is tudnánk menni az igen mélyen lévő útról, akkor is a bánat tudja, mi van a térdig érő hó alatt. Ráadásul ha meg is csináljuk, jó esélye van, hogy a horog aljáig hátra lévő 5 km-en lesz még másik, így egyre szarabb helyen leszünk. Ezt a félelmet erősítette, hogy a fák jelentős része a hó súlya alatt megdőlve állt, és pár percenként hallottunk fát kidőlni nem is olyan távol... Úgyhogy maradt az a verzió, hogy menjünk vissza. Bármilyen hülye ötletnek is tűnt elsőre, egyértelmű volt, hogy ez a legbölcsebb döntés. A kivitelezés már közel sem volt ilyen egyszerű.
 

Alapból se nekem, se Lajosnak nem sikerült megmozdulnia semelyik irányba sem. Az első lépés az volt, hogy a Jimnyt megfordítottuk csörlővel, utána Lajos följebb húzása következett, aztán neki is sikerült megfordítani az autót. Marciéknak egy fokkal könnyebb dolguk volt, mert hólánc is volt a Simex gumin, de azért az is látszott, hogy nem mindent vivő a dolog. Ugyanis a hólánc igen könnyen leás a mély hóban, és amikor az autó már a hasán fekszik, akkor tök mindegy, mi van a kerekeken. Ennek ellenére azért nem volt a haszontalan dolog, nekik sikerült a legkevesebb csörlőzéssel megfordulni és felmenni.
 

Végül kb. másfél óra alatt sikerült megtennünk azt a 100-200 métert, amíg elértük a kevésbé meredek részt mindhárom autóval. Hát, nem volt egy egyszerű dolog, régen voltunk már ennyire reménytelennek tűnő helyzetben, csörlő nélkül esélytelen lett volna megoldani. Viszont a Kumho KL71 gumim ismét jól vizsgázott, ezen a terepen semmivel sem volt gyengébb, mint a Simex.
Miután kijutottunk, még elmentünk a lőtérre hófúvást találni, ami hamar meg is lett, úgyhogy megint előkerülhetett a csörlő. Annyira össze volt fagyva a hó, hogy csak visszafelé lehetett húzni az autót, előre inkább a fixnek szánt járművet húzta el. Itt már sajnos elkezdett sötétedni, így megofrdultunk, és hazafelé vettük az irányt.
És hogy jobban átjöjjön az élmény, íme egy kis videó a hétvége érdekesebb eseményeiről:

Határozottan jó móka volt, nem is emlékszem, hogy valaha láttam volna a Bakonyban ekkora havat, ami még autózható. Remélem, lesz még ilyen