A Jimny önindítója egy ideje elkezdett hülyülni, engem meg elkezdett ez egyre jobban zavarni, úgyhogy ma délután elgurultam Lajoshoz, hogy kicseréljem egy ideiglenesre, amíg ezt szétszedem meg szerzek hozzá alkatrészt. 
Még meg is beszéltük, hogy ehhez nem kell akna. Lehet, hogy előre bele kellett volna nézni a motortérbe, mert nem pont olyan a hozzáférhetősége, mint a Samuaraiénak. Konkrétan azon tűnődtünk elsőre, hogy vajon a szívócsonkon kívül mit kell még leszedni, hogy egyáltalán látni lehessen az önindítót Végül a kocsi alatt fetrengve + fentről nőgyógyászkodva sikerült leszednem, és kiderült, hogy teljesen tök ugyanaz, mint a Samuraié (azt már mondta Köpci, hogy kompatibilis). Felrakni még jobb volt
Lényeg, hogy szerencsére működőképes, amit Lajos talált, egyelőre stabilnak tűnik, majd kiderül reggeli hidegben.


Aztán - ha már egyszer a héten végig olvadt - kihasználtam a kínálkozó lehetőséget, hogy közel voltam a terephez. Ugyan már kedden összesaraztam a kcosit otthon a réten, de ott nincsenek szintkülönbségek, így a gumi képességeiről nem tudtam meg semmit.
Szóval mondtam Lajosnak, mutassa meg, hol lehet sár. Megmutatta Voltak jó kis mélyszántós utak, a gumi pedig meggyőzően teljesített, többször is az hittem, hogy meg fog állni, de mindig tovább ásta magát felfelé is, sőt, a motor ereje előbb fogyott el, mint hogy a gumi lett volna kevés. Szóval egyelőre tetszik.
 

Bónusz:
Vajon milyen jármű járhatott itt előttem?