08.05. Szombat
Idén is elmentünk nyaralni, természetesen most is konkrét úticél nélkül, egyedül annyi volt fix, hogy Olaszországba megyünk. Dél magasságában indultunk el. Mi a Jimnyvel, djsms-ék meg a Daihatsuval.
Némi teszkózás Veszprémben, majd Rábafüzes felé folytattuk az utat. Autópályán mentünk keresztül Ausztrián Villach felé, Tarvisiónál jöttünk le a pályáról, onnan az SS13-on folytattuk az utat Udinéig. Az Alpok még mindig lenyűgöző. Az úticél egy Udine melletti kisváros volt, aholis djsms-ék egy ismerősénél, Gyöngyinél töltöttük az éjszakát, részben netezéssel

08.06. Vasárnap
Nem keltünk korán, majd pár óra azzal telt, hogy kitaláljuk, merre is menjünk. Mivel semmi konkrét értelmes ötletünk nem volt, ezért maradtunk a tavaly jól bevált Docciánál Gyöngyi lebeszélte Louisával (ő a docciai néni), hogy mennénk három éjszakára, 22.00-22.30 közötti érkezéssel.
Így hát Firenze felé indultunk. Olaszországban mellőztük a fizetős autópályákat, egyrészt mert nagyon drágák, másrészt mert dögunalmasak. Velence-Ravenna felé indultunk, a szerpentines SS65-ön értünk Firenze környékére, helyből Docciába mentünk A Docciába vezető résznél vicces volt a GPS, mert egy udvarban végződő baromi meredek földútra is beterelt, de végülis megoldottuk, 22:26-ra értünk oda
Mikor már épp tűnődtünk, hogy most akkor mi van, előkerült Louisa is, és sikerült megegyeznünk vele egy elfogadható árban.

08.07-10. Hétfő-csütörtök
Az eredeti három éjszakából végülis öt lett. Ebből két napot töltöttünk a hegyekben mászkálással (persze szigorúan kocsival ), pl. kinéztünk egy hegytetőn valami tornyot és megpróbáltuk megtalálni. Nagyon szépek a Firenze környéki hegyek, meg az egész toszkán táj, úgyhogy ez önmagában is jó program. Egy napot eltöltöttünk Firenzében is, immáron helyismerettel, ismerősként.
De talán a Docciában töltött napok fénypontja szerda volt, amikoris elmentünk San Marinóba. Lenyűgöző az az "ország". Tulajdonképpen egy kb. hegyből áll az egész, 61 km². Egyik irányba 20 km-re az Adria, a másik irányba a hegyvidék, lenyűgöző a kilátás fentről. Utána elugrottunk Riminibe, hogy lássuk a tengert, bár fürdeni csak én tudtam, mert a többiek nem úgy készültek cuccal. A tenger nagyon kellemesen meleg volt, és még mindig sós
Közben felfedeztük a sieci Coopban, hogy lehet kapni docciai Chianti Rufina típusú bort. Nem volt olcsó, de hát ki kellett próbálni. Bevált Úgyhogy elmentünk közvetlenül a pincészetbe is, és vettünk másfajta bort is. A borász srác szerencsére tudott angolul, így megtudtuk tőle, hogy amit mi eredetileg vettünk, az nem is igazán bor, hanem ún. Vin Santo, ami egy különleges desszertbor, minimum három év erjesztéssel. Amit szintén kipróbáltunk, de kevésbé vált be, az a Grappa. Tipikus olasz pia, kb. valami törkölypálinka, eszméletlen sz*r íze van, és brutálisan üt

08.11. Péntek
Róma felé vettük az irányt az SS1 Aurelián. A szálláskeresés nem bizonyult egy egyszerű feladatnak. Végülis a Camping Village Roma nevű kempingnél kötöttünk ki, gondoltuk megnézzük, van-e valami faház. Volt. Mondtak egy nem olcsó, de bevállalható árat, bejelentkeztünk 3 éjszakára. Hát, a faház (ami műanyagból volt) erősen meglepett minket. A négy személyes (legdrágább) faház két hálószobás volt, mindkét szobában külön fürdő+wc, a közös helyiségben gáztűzhely, mosogató, hűtő, hifi, étkező, klíma... Kicsit más, mint itthon, igaz, nagyon más áron

08.12-13. Szombat-vasárnap
A két napot javarészt Rómában töltöttük. Nagyon szép város, a belváros tele műemlékekkel. Jártunk a Vatikánban is. Valamint elmentünk a Tirrén-tengerhez is fürdeni egy kicsit. Állati volt, kint a partnál is méteresek voltak a hullámok, kicsit beljebb meg 4-5 méteresnek tűntek kb.
Az estéket borozással töltöttük, bár a docciai vörös Chianti Rufina és fehér Vin Santo del Chianti Rufina nyomába semmi nem lépett Közben sikerült rájönni a Grappa ihatóvá tételének titkára, ez pedig a Rauch-féle körtelé, így készül a grappapera
Ami még Rómával kapcsolatosan érdekes, az a közlekedés. A magyar közlekedéshez képest már az olasz közlekedés is egy káosz, de a római meg még egy nagyságrenddel rosszabb. Egyszerűen leírhatatlan, ami ott van, azt meg kell tapasztalni. Komolyan büszke vagyok rá, hogy háromszor jártam a Jimnyvel Róma belvárosában, és egy kicsit sem törték össze Rómában nem láttunk egyetlen olyan kocsit sem, amin nem lett volna megnyúzva legalább a fényezés, de jelentős részükön komolyabb sérülések is voltak. A belvárosban gyakorlatilag sehol sincsenek felfestve a sávok, de ahol mégis, ott is öt autó áll be a kétsávos úton egymás mellé a lámpánál... Rendszeres, hogy a kereszteződés előtt négy sávban állnak az autók, a másik oldalán meg csak egy sávnyi széles az út - és valahogy mégis megoldják. Az olaszok nem udvariaskodnak, ellenben ami nálunk pofátlankodásnak minősül, náluk az a normális. A csúcs az volt, mikor egy lámpánál egy Carabinieri (rendőrautó simán kikerült a szembeoldalon és bevágott a sor elejére a záróvonalon és sraffozáson át. Beállt mögé egy motoros is, gondoltam akkor én miért álljak öt autó mögött, és utánamentem - le sem sz*rta Szóval egyben lenyűgöző és életveszélyes a dolog, de szerencsére hamar tudtam akklimatizálódni

08.14. Hétfő
Reggel kijelentkeztünk a kempingből, majd 9 óra után elindultunk hazafelé. Kb. 1200 km volt az út, 15 óra alatt értünk Palotára megállásokkal együtt.
Összességében nagyon jó móka volt, csak sajnos az olasz árak nem állnak összhangban a fizetésünkkel, a benzin kb. 1,4 EUR, egy kiló kenyér 1-2 EUR, egy 2 literes kóla 1,2-1,6 EUR, a legolcsóbb húsfélék kerülnek kilónként 20 EUR-ba, a normálisabbak 40 EUR magassága. Egyszóval a napi cuccok másfél-kétszer annyiba kerülnek, mint nálunk. Ez persze nem azt jelenti, hogy jövőre nem megyünk, csak azt, hogy jobban kell spórolni rá